|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 22:18:36, szombat
|
| |
| |
Az Orbán-Barroso vita
2012. március 17. 10:23:05
Orbán Viktor március 15-i beszédében nehezen félreérthető párhuzamot vont a Szovjetunió és az EU között.
A miniszterelnök nem panaszkodhat a nemzetközi sajtó szeretetére, de amit és amilyen röviden kapott, az ,,nem semmi". Olyan cikket is olvasni lehetett, amely kifejezetten arra szólította fel Brüsszelt, semmiféle tárgyalásokat ne folytassanak a valutaalappal karöltve Magyarország anyagi megsegítésére.
Műhelyünk az utolsó, amely kifogásolná az Európai Unió végrehajtó testületével vagy annak elnökével szemben az erős szavak használatát, beleértve az Orbán által használt párhuzamot, hiszen a Szovjetunió éppen úgy kívülről akart diktálni, mint Brüsszel.
Abban viszont van némi igazsága a nyugati visszhangnak, hogy a kettő nem ugyanaz, hiszen Orbánt nem hurcolták el börtönbe beszéde után.
Csakhogy egy koldus ne legyen szemtelen. Vagy legyen szemtelen, de ne kolduljon, mert a kettő egyszerre nem megy.
Ha tehát a kormány úgy ítéli meg, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az EU segítsége elemi érdeke, akkor retorikájával a saját érdekeit ássa alá.
Orbán ismét nem érti, hogy kapkodni, azaz Brüsszelnek belpolitikai okokból ,,bemosni", majd tettekben a végtelenségig kompromisszum készen csúszni-mászni az unió előtt egyszerűen rossz politika.
A magyar miniszterelnök elsősorban az elmúlt másfél évben ostobaságok halmazát követte el. Csak egyetlen példa. Igen sokan és sokszor támadják a médiatörvényt és annak különösen azt a passzusát, amely szerint gigantikus büntetés róható ki egy olyan médiumra, amely megsérti azt a kívánalmat, hogy az emberi méltóságot, az egyensúly értékét ne sértse, vagy ne sugározzon szexjeleneteket és erőszakot és a többi.
Ép ésszel és a magyar médiára nézve feltehető a kérdés: változott bármi is a törvény hatályba lépése óta? Sőt: mert a médiahatóság bárkit is büntetni? A válasz egyértelmű nem.
Miközben Neelie Kroes uniós médiabiztostól a Yale Egyetemen oktató Kim Lane Scheppele alkotmányjogászig ez a fenyegetés az egyik fő bizonyíték a magyar média szolgai állapotáról.
Miért kell ennyi hihetetlen energiamennyiséget védekezésre pazarolni akkor, amikor az országban nem javultak a médiaállapotok (sem)?
Orbán kontraproduktív, rossz és értelmetlen kormányzása egyre nagyobb károkat okoz a nemzeti érdekeknek, miközben az ellene irányuló nyugati össztűz automatikusan összerántja híveit.
Tény, hogy ideig-óráig ezzel lehet szavazatokat megtartani, illetve a támogatás erózióját csökkenteni. De sikeres nemzetépítéshez édeskevés.
Ordosz műhely
barikad.hu
http://nemenyi.net/default.asp?SID=1&Cal=&AID=0&Direkt=97034 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 22:16:44, szombat
|
| |
| |
Ezt írták Orbánról: Magyarország pitbull miniszterelnöke
2012. március 17. 16:25:24
A Foreign Policy című washingtoni magazin szerint Orbán Viktor ma oly mértékben uralja Fideszt, hogy abban nincsenek említésre méltó frakciók.
Orbán Viktor ma olyan mértékben uralja Fideszt, hogy abban nincsenek említésre méltó frakciók - írta a Foreign Policy magazin portálján pénteken közölt, Magyarország pitbull miniszterelnöke című terjedelmes blogjában James Kirchick.
"Viktor nagyon eltökélt, és a kemény fegyelem híve. Nem túlságosan valószínű, hogy a Fidesz szétesne" - vélekedett a szerző által megszólaltatott egyetlen amerikai interjúalany, Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövet.
"Egy dologban bírálók és hívek egyaránt egyetértenek: abban, hogy válságban Orbán erősödik. Ez a harcias hozzáállás mély kútforrásokból merít Magyarországon, amely egykor egy hatalmas birodalom fölött uralkodott, és számtalan nemzeti megaláztatást szenvedett el a múlt században" - vélekedett Kirchick, akinek magyar interjúalanyai túlnyomórészt nem a kormány szimpatizánsai közül kerültek ki.
La Libre Belgique: kettős játékot játszik Orbán?
A nemzeti büszkeség mindenek előtt címmel közölt cikket Orbán Viktor miniszterelnök csütörtöki ünnepi beszédéről a La Libre Belgique című brüsszeli napilap szombati számában.
A középtől némileg jobbra állónak tekintett lap munkatársa, Stéphanie Grofils a cikkben feltette a kérdést: kettős játékot játszik-e a miniszterelnök? Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor kedden José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnökhöz írt levelében amellett kötelezte el magát, hogy válaszol a bizottság - Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárásokban is jelzett - aggodalmaira. Az ünnepi beszédben azonban a kormányfő "hősnek és Magyarország védelmezőjének mutatta magát a gonosz európai bürokratákkal szemben".
A szerző értékelése szerint Orbán Viktor beszédében számos unióellenes megjegyzést tett, bár ezeket később enyhítette, és "a gonosz szerepét az euróövezeti adósságválságra osztotta".
A cikk idézte Barroso előző nap napvilágot látott véleményét az EU-t a régi szovjet rendszerhez hasonlítókról, és úgy vélte, hogy "tavaly a magyar kormányfő tavaly nem habozott az Európai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlítani".
Forrás: hiradó.hu
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=97045 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 22:07:03, szombat
|
| |
| |
Ki kicsoda a III. Birodalomban?
A III. Birodalom legfőbb vezetői Hitler közvetlen környezetéhez tartoztak és nagyrészt a kezdetektől a Führer harcostársai voltak. Mindannyian az 1920-as évektől kezdve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) tagjaiként tevékenykedtek. A legfőbb vezetők: Göring, Himmler, Göbbels, Bormann, Heydrich, Eichmann, és Hess mindannyian Németország náci korszakának emblematikus figurái közé tartoztak. Egyes vélekedések szerint ők maguk voltak III. Birodalom. Cikkünkben összesen száz náci vezetőről, és a hitleri rezsimet szolgáló egyéb katonai és polgári tisztviselőről állítottunk össze rövid önéletrajzokat.
1. Bach-Zelewski, Erich von dem (1899-1972)
Német SS-tábornok. Hivatásos katona volt, harcolt az első világháborúban, tagja volt a szabadcsapatoknak, majd a Reichswehrnek. 1930-ban belépett a náci pártba, egy év múlva az SS-be, ez utóbbiban és a rendőrségnél töltött be magas beosztásokat. A háborúban a Waffen-SS tábornokaként a keleti fronton zsidókat végeztet ki, 1941 októberében "zsidómentessé" nyilvánítja Észtországot. 1943 nyarán Himmler utasítására partizánok elleni akciókat vezet. 1944-ben részt vesz a varsói felkelés leverésében, majd októberben Budapestre vezénylik, megakadályozandó a magyar kiugrást. A háborút hadseregparancsnokként fejezi be. A nürnbergi perben elismeri bûneit. Később egy német bíróság enyhe ítéletet mér ki rá, ám a hatvanas évek elején előbb a Röhm elleni megtorlásban való részvételéért, majd kommunisták megyilkoltatásáért fogják perbe, és életfogytiglanra ítélik. Egy börtönkórházban hal meg 1972-ben.
2. Beck, Ludwig (1880-1944)
Német tábornok. 1933 és 1938 között közremûködik a hadsereg újjászervezésében, bár nem volt náci, és kifejezetten rossz szemmel nézte az SS megerősödését. 1935-től vezérkari főnök. Mivel úgy gondolta, hogy Németország még nincs felkészülve a háborúra, 1938-ban lemondott posztjáról. Lelkesen csatlakozott Stauffenbergék összeesküvéséhez. Az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet idején a puccsisták főhadiszállásán tartózkodott. Mikor értesült arról, hogy a Führer életben maradt, kétszer is megkísérelte főbe lőni magát, de súlyos sebei ellenére nem halt meg azonnal; kegyelemlövéssel végeztek vele.
3. Bittrich, Wilhelm (1894-1965)
Német vezérezredes. Az I. világháborúban a légierőbe szolgált, és mint vadászrepülő tiszt kétszer sebesült meg. A Reichswehrben repülőoktató volt, 1933 -ban lépett be a Waffen-SS kötelékébe. Mint a Das Reich, majd a Florian Geyer, végül pedig a Hohenstaufen SS Hadosztályok parancsnoka végigharcolta a lengyel, a francia és az orosz hadjáratokat. 1944 -ben altábornagyként a II. SS Páncélos Hadtest parancsnoka lett, és ezen beosztásában oroszlánrésze volt a szövetségesek nagy ejtőernyős akciójának a Market Garden hadműveletnek e meghiúsításában. Ezt követően már vezérezredesként harcolt Magyarországon a dunántúli hadműveletekben. Birtokosa volt a tölgylombokkal ékesített lovagkeresztnek. A korábban lelkes náci a háború végére teljesen kiábrándult Hitlerből és Himmlerből, és mivel ennek többször hangot adott, kegyvesztett lett. A háború után 8 év börtönbüntetést kapott, 1953 -ban azonban szabadlábra helyezték.
4. Blomberg, Werner von (1878-1946)
Német tábornagy, 1935 és 1938 között hadügyminiszter. Katonacsaládból származott. Az első világháborúban vezérkari pozíciókat töltött be. 1919-ben csatlakozott a Reichswehrhez. A hadügyminisztériumban szolgált, egy 1929-es Szovjetunióbeli küldetése során majdnem csatlakozott a bolsevikokhoz. 1931-ben, első találkozásukkor viszont Hitler tett rá erős hatást, a náci hatalomátvétel után lojalitását hangoztatta, csakúgy, mint a "Röhm-puccs" leverését követően. Korábban is, de hadügyminisztersége (1935-1938) idején meghatározó szerepe volt abban, hogy a náci párt jelentős befolyást nyert a hadsereg soraiban. 1938-ban egy (Göring és Himmler hathatós közremûködésével) mesterségesen felnagyított borányt követően a Führer meneszti, és miután von Fritsch is hasonló sorsa jutott, közvetlen irányítása alá vonta a fegyveres erőket. Blomberg ezután külföldre távozott, 1946-ban amerikai fogságban hunyt el.
5. Blumentritt, Günther (1892-1967)
Német tábornok. 1911-ben lépett be hadseregbe. A második világháború során jelentős tervező munkát végzett. 1942-ben a hadsereg főparancsnokságán főszállásmesterré nevezték ki. 1942 és 1944 között a D hadseregcsoport vezérkari főnöke, harcolt Kluge és Rundstedt alatt is. Később a XII. SS-hadtest parancsnoka, majd a 25. hadsereg, a háború legvégén az 1. ejtőernyős-hadsereg élén állt.
6. Bock, Fedor von (1880-1945)
Német tábornagy. 1898-tól volt a hadsereg tagja, az első világháborúban több kitüntetést is szerzett. Ezt követően szolgált a hadügyminisztériumban és csapatoknál is. Az Anschluss idején a 8. hadsereg bevonulását irányította Ausztriába. Lengyelország megtámadásakor az Észak hadseregcsoport, az 1940-es nyugat-európai hadjárat idején a B hadseregcsoport főparancsnoka. 1941-ben a Szovjetunió lerohanásakor a Közép hadseregcsoportot vezette. A Moszkva elleni sikertelen hadművelet után Hitler elővigyázatlansággal vádolta meg, és menesztette. 1942 első felében visszahívták, a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt, de júliusban véglegesen nyugdíjazták. 1945 májusában egy légitámadás során vesztette életét.
7. Bormann, Martin (1900-1945)
Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es tárgyaláson egyik vádlottársa Rudolf Höss volt, aki később Auschwitz parancsnoka lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből, "szürke eminenciásként" irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek. A nürnbergi per során távollétében halálra ítélték.
8. Brauchitsch, Walter von (1881-1948)
Német tábornagy. Porosz katonacsaládból származott. 1938-ban a német szárazföldi haderő (Heer) főparancsnoka lett. A tábornoki kar reményeivel ellentétben nem mert szembeszállni a Führer elképzeléseivel. Részt vett a Lengyelország elleni támadás irányításában. A nyugati hadjáratot kockázatosnak vélte, de érvei süket fülekre találtak. A Szovjetunió elleni támadás idején szívrohamot kapott, és mivel így nem tudta ellátni vezetői feladatait, ez is jó ürügyül szolgált arra, hogy ő lett a Moszkva alatti kudarc egyik bűnbakja. 1941 decemberében menesztették, szerepét maga Hitler vette át, így ő lett az első civil, aki a német hadsereget irányította. Brauchitsch a háború után egy brit fogolytáborban hunyt el.
9. Braun, Eva (1912-1945)
A polgári családban született Eva Braun 17 évesen lett Heinrich Hoffman, a későbbi ,,udvari fényképész" mindenese. Itt ismerkedett meg 1929 -ben a nálánál 23 évvel idősebb Adolf Hitlerrel, akinek a szeretője lett. (Megismerkedésükkor Hitler 40, Eva Braun pedig 17 éves volt.) Kapcsolatuk története még most is tartalmaz ,,fehér foltokat". Tény, hogy Eva többször is öngyilkosságot kísérelt meg szerelmi bánatában. A Führer utasítására viszonylag keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt, a háborús idők nagy részét Berchtesgadenben töltötte. A vég közeledtével elmenekülhetett volna, de ő Hitlert - és a halált - válsztotta. 1945. április 28-án este hozzáment szerelméhez, két nappal később pedig már mindketten halottak voltak. A történészek álláspontja nem egységes, az öngyilkosság mellett egyesek azt valószínűsítik, hogy maga a Führer végzett feleségével. Hugh Thomas még ennél is merészebb elméletet közöl könyvében.
10. Brüning, Heinrich (1885-1970)
Német államférfi. 1885. 1921-től 1930-ig a Gewerkschaftsbund vezetője volt. 1924-ben a katolikus Centrum programjávai került a német birodalmi gyűlésbe, 1929-ben a Centrum elnöke lett. 1930-tól 1932-ig miniszterelnök volt. Mikor a nemzeti szocialisták többségbe jutása után a Centrum feloszlott, Brüning visszavonult a politikától; Angliába költözött.
11. Canaris, Wilhelm Franz (1887-1945)
Német tengernagy. 1905-ben csatlakozott a haditengerészethez. Az első világháborúban tengeralattjáró-parancsnok volt, többször végrehajtott kémkedési megbízatásokat is. 1935-től a német kémelhárító és felderítő szolgálat (Abwehr) vezetője. A kémkedés területén fő riválisa egykori tengerész tanítványa, az SD-t irányító Heydrich lett. 1938-tól a fegyveres erők főparancsnokságának (OKW) külföldi ügyosztályát is vezette. A második világháború alatt tudomást szerzett a Gestapo és az SS által elkövetett bűnökről. Fokozatosan szembefordult a nácikkal, és különböző csatornákon keresztül fölvette a kapcsolatot a szövetségesekkel is, viszont hazája iránti hűségére hivatkozva visszautasította az aktív fellépést a náci rezsim ellen. 1944 februárjában elmozdították hivatalából. A július 20-i Hitler elleni sikertelen merénylet után letartóztatták, a háború utolsó napjaiban a Führer parancsára kivégezték.
12. Dietrich, Josef ,,Sepp" (1892-1966)
Német SS-tábornok. Az alacsony származású Dietrich 1914-ben bevonult a hadseregbe. Az első világháborúban többször is megsebesült, és több kitüntetést is kapott. 1928-tól Hitler testőrségének parancsnoka. Aktív szerepe volt Röhm és társai felreállításában. A testőrség alapjain létrehozott Leibstandarte SS Adolf Hitler nevű alakulat élén harcolt Lengyelországban, a nyugati fronton, a Balkánon, és részt vett a Szovjetunió megtámadásában is. Később a Normandiában partra szállt szövetségesek visszaszorítására tett sikertelen kísérletet, majd a 6. (SS) páncélos-hadsereg élén részt vett az ardenneki ütközetben, ezután pedig a balatoni csata néven is ismert "Tavaszi ébredés" hadműveletben. Háborús bűnök miatt 1946-ban életfogytiglanra ítélték. Ezt később 25 évre mérsékelték, majd 1955-ben szabadlábra helyezték. Mindjárt ezután 18 havi börtönt kapott a Röhm elleni gyilkosságban való részvételéért. 1966-ban hunyt el. Megítélése igen ellentmondásos. Tény, hogy nem volt képzett katona, de embereit jól vezette a harcokban.
13. Dietl, Eduard (1890-1944)
Német tábornok. 1909-től hivatásos katona, 1938-tól tábornok, a 3. hegyihadosztály parancsnoka. A norvégiai hadjárat során 6000, különleges kiképzésen átesett emberével az ő feladata volt Narvik és az attól északra eső terület elfoglalása. 1940 júniusától a Norvégiában állomásozó hegyialakulatok parancsnoka, röviddel később az egész, elitnek számító fegyvernem tábornoka. A Szovjetunió megtámadásakor az észak hadseregcsoport alárendeltségében finn területről kiindulva tevékenykedett. 1942 januárjától a Lappföldön állomásozó 20. hadsereg parancsnoka. 1944-ben életét vesztette, amikor repülőgépe lezuhant.
14. Dönitz, Karl (1891-1980)
Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az első világháború kezdeti időszakában légi megfigyelőként, később tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata első fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az időben az U-Bootok (köszönhetően a radartechnológia fejlődésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.
15. Drexler, Anton (1870-1932)
Német politikus, a nemzetiszocializmus igazi atyja. Erdetileg lakatos szakmát tanult, majd szemüveges, beteges alkatú, szűk látókörű és kissé zavaros gondolkodású fiatalként a politika felé fordult. Már 48 éves volt, amikor 1918 márciusában létrehozta a "Munkások Független Bizottsága" nevű pártot, mely később egyesült a Karl Harrer által alapított "Politikai Munkások Körével". E kettő szervezetből nőtt ki aztán 1919 január 5 -én a Német Munkáspárt, amihez 1919 szeptemberében a 7-es számú pártigazolvánnyal Adolf Hitler is csatlakozott. Ő szervezte át a pártot, és adott számáta új nevet, így lett belőle Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. Miután Hitler átvette a párt vezetését, Drexler sértődötten megpróbált ellene intrikálni, de a Führer egyszerűen "ledarálta". 1923 -ban kilépett a pártból, és 1924-1928 között a bajor parlament alelnöke lett. Végül 1930 -ban ugyan kibékült Hitlerrel, de az aktív politikába már soha nem tért vissza.
16. Eichmann, Adolf Ottó (1906-1962)
Osztrák származású náci tiszt. 1932-től az osztrák náci párt és az SS tagja. 1934-től az SD tisztviselője, később a Heydrich vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) élére került. Ebbéli minőségében megszervezte és irányította az európai zsidóság kifosztását, deportálását és kiirtását. A "végső megoldás"-nak nevezett akció során pl. Magyarországról egyedül Auschwitzba több mint 400.000 embert deportáltak. 1945-ben a szövetségesek letartóztatták, de megszökött a fogságból. Argentínában telepedett le. Az izraeli titkosszolgálat a nyomára bukkant, és 1960 májusában elfogta. Izraelben bíróság elé állították, mely halálra ítélte. 1962. május 31-én felakasztották. Tipikus példája a náci rendszer azon képviselőinek, akik soha nem emeltek kezet egyetlen emberre sem, de íróasztaluk mögött ülve mégis élet és halál urai voltak.
17. Falkenhorst, Nikolaus von (1885-1968)
(1911-ig von Jastrzembski.) Német tábornok. Katonacsaládból származott, 1907-ben csatlakozott a hadsereghez. Harcolt az első világháborúban. Később a hadügyminisztériumban dolgozott, majd katonai attasé volt több országban is. Részt vett a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben a norvégiai hadjárat során (mivel a bevetésre egyik pillanatról a másikra került sor) csapatait egy útikönyv segítségével irányította. Ezután a norvégiai erők főparancsnoka lett, csak egyetlen kisebb hadjáratban vett részt, egyébként megszálló feladatokat látott el. Több brit ejtőernyőst és kommandóst is kivégeztetett, és kivívta a civil lakosság ellenszenvét is. 1944-ben, miután összekülönbözött Terboven Reichskommissarral, távozott posztjáról. 1946-ban egy brit katonai bíróság halálra ítélte, ezt később 20 évi börtönre változtatták. 1953-ban szabadon engedték.
18. Fegelein, Hermann (1906-1945)
Német SS-tábornok, Hitler sógora, mivelfeleségül vette Éva Braun testvérét Gretlt.
19. Frank, Hans (1900-1946)
Német jogász, a náci párt tagja, Hitler ügyvéde. 1933-ban bajor, később birodalmi igazságügy-miniszter. 1939 októberétől a megszállt lengyel területek főkormányzója. Kegyetlen terrort vezetett be, lengyeleket, zsidókat végeztetett ki, és gazdaságilag teljesen kizsigerelte az országrészt. Sokan idézték azt a történetet, miszerint amikor meghallotta, hogy a csehországi protektor, Neurath plakátokat tétetett ki, amelyeken bejelentette hét egyetemista kivégzését, Frank azt mondta egy újságírónak: "Ha én is elrendelném, hogy minden hét lelőtt lengyelt plakát hirdessen ki, nem lenne elég erdő Lengyelországban ahhoz, hogy papírt gyártsanak a plakátokhoz!" Háborús bűneiért bíróság elé került. 38 kötetes naplója, mely a nürnbergi per legmegrázóbb bizonyítékai közé tartozik, részletesen tartalmazza viselt dolgait. A tárgyaláson megbánást tanúsított, de az akasztófát nem kerülhette el.
20. Frank, Karl-Hermann (1898-1946)
Szudétanémet politikus, SS-Gruppenführer. Az első világháború végén az osztrák hadseregben harcolt. Üzleti vállalkozásának csődje után csatlakozott a szudétanémet náci párthoz, ahol gyakorlatilag a második embernek számított. 1937-ben a cseh parlament tagja lett. A Szudétavidék annektálása, majd Csehország megszállása után magas tisztségeket töltött be a náci pártban. Rendőrfőnökként az erélytelennek tartott Neurath mellett, majd a "vaskézzel" kormányzó Heydrich segítőjeként a terror alkalamazásától sem riadt vissza. Heydrich meggyilkolása után ő rendelte el a megtorló intézkedéseket: a letartóztatásokat, kivégzéseket, Lidice és Lezaky lerombolását. Később a névleges vezető, Frick helyett továbbra is az ő kezében maradt a gyeplő. A háború végén az amerikaiak átadták a cseh hatóságoknak. Háborús bûneiért halálra ítélték, és nyilvánosan felakasztották.
21. Fretter-Pico, Maximillian (1892-1984)
Német tüzértábornok. 1910-től hivatásos katona. Az orosz fronton teljesített szolgálat után Romániába helyezik, ahol csapatait bekerítik, de törzskara egy részével együtt Hitler utasítására kimenekítik a katlanból. Előbb Erdélyben, majd a Tiszántúlon, mint a 6. német és a 2. ill. 3. magyar hadseregekből szervezett ún. Fretter-Pico seregcsoport parancsnoka próbálja meg feltartóztatni az orosz csapatokat. Miután Tolbuhin egységei 1944. december 21-22-én több helyen is áttörik az általa tartott ún. Margit-vonalat, leváltják; utóda Balck tábornok lett. Ezután kegyvesztettként csak kisebb feladatokat kap, a háború végén amerikai fogságba esik, ahonnan 1947 decemberében engedik el. Több tábornoktársával együtt ezután az amerikai hadsereg részére készít elemzéseket a németek háborús teljesítményéről.
22. Frick, Wilhelm (1877-1946)
Német jogász, politikus. Korán csatlakozott a nácikhoz. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1930-ban ő lett az első náci tartományi miniszter, Thüringiában felelt a belügyekért. A hatalomátvételtől 1943 nyaráig a birodalom belügyminisztere. A nevéhez fűződik a "nürnbergi faji törvények" megfogalmazása és elfogadtatása, a zsidók, kommunisták, szocialisták, egyházi vezetők és a rendszer más ellenségei ellen hozott rendeletek egész sorának végrehajtása. Bár névleg Himmler felettese volt, a Gestapo és az SS ügyeibe nem volt beleszólása. 1943-tól a Cseh-Morva Protektorátus irányítója, de csak névlegesen, az igazi hatalom alárendeltjének, Karl-Hermann Franknak a kezében volt. A nürnbergi perben halálra ítélték es kivégezték.
23. Friedeburg, Hans-Georg von (1895-1945)
Német tengernagy. Az első világháború során kadétként csatlakozott a haditengerészethez, tisztté történő kinevezését követően tengeralattjárón teljesített szolgálatot. 1933-ban adjutánsként a hadügyminisztériumhoz került. Himmler egyengette karrierjét, rövidesen már a főparancsnokságnál szolgált. 1943-tól a tengeralattjáró-flotta irányítója. Miután Hitler halálát követően Dönitz lett a kancellár, utódaként Friedeburgot nevezte ki a Kriegsmarine élére. Ebben a minőségében tárgyalt a szövetségesekkel a megadásról, és a haditengerészet képviselőjeként ő írta alá a német kapitulációs okmányt. Röviddel később öngyilkosságot követett el.
24. Friessner, Hans (Johannes) (1892-1971)
Német tábornok. Az első világháborúban is harcolt, a második világháborút még ezredesként kezdte, ezután évente előrelépett a ranglétrán. Részt vett a nyugati hadjáratban. 1942-től a keleti fronton harcolt. 1944 júliusában az Észak hadseregcsoport parancsnoka, de a hónap végén már Romániába vezényelték a Dél-Ukrajna hadseregcsoport élére. A románok kiugrása után nehéz helyzetbe került, Magyarországon szinte a semmiből teremtett hadsereget. Szeptember 24-től a Dél hadseregcsoport parancsnoka. Jó teljesítményt nyújtott Erdélyben és a debreceni tankcsata idején, de később hibákat követett el, melyek következtében a szovjet csapatok áttörték az ún. Margit-vonalat, valamint megkezdték Budapest ostromát.1944. december 23-án Hitler menesztette, később már nem kapott beosztást. Utóda Wöhler tábornok lett. Ausztriában esett az amerikaiak fogságába. 1947-től haláláig az NSZK-ban élt.
25. Fritsch, Werner von (1880-1939)
Német tábornok. Katonacsalád sarja volt, 1911-ben a vezérkarhoz került, majd végigharcolta az első világháborút. A békekötés után is a hadseregben maradt, szolgált a hadügyminisztériumban, de csapatparancsnok is volt. 1934-ben a hadsereg főparancsnoka lett. Sikertelenül igyekezett távoltartani magát a politikától. Amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Hitler agresszív külpolitikája a háború szélére sodorta hazáját, sikertelenül próbálta meggyőzni a Führert, hogy a hadsereg nincs kellően felkészülve egy fegyveres konfliktusra. 1938-ban Göring és Himmler irányításával koholt vádakat fogalmaztak meg ellene. Ezek hatására von Blomberg hadügyminiszterrel együtt távoznia kellett. Később "csendben" rehabilitálták, és megkapta egykori alakulatának, a 12. tüzérezrednek parancsnokságát. Ennek élén vett részt a lengyelországi hadjáratban. Varsó előtt a nyílt mezőn egy lengyel géppuskafészek felé sétálva halálos lövés érte.
26. Fritzsche, Hans (1900-1953)
Német újságíró, rádiókommentátor. Kezdetben inkább konzervatív nacionalista volt, de 1933-tól főmunkatársként dolgozott Goebbels propagandaügyi minisztériumában, és ebben az évben a náci pártba is belépett. Rádióbeszédeiben a náci propaganda szólamait visszhangozta. 1942-ben a minisztérium rádióosztályának vezetője lett. Ettől az időtől kezdve inkább a német nép moráljának erősítésén dolgozott. A nürnbergi per során felmentették, de egy német bíróság 9 évi börtönre ítélte. 1950-ben szabadon engedték.
27. Funk, Walter Immanuel (1890-1960)
Német közgazdász, politikus, Hitler egyik gazdasági tanácsadója. 1931-ben lett a náci párt tagja. Szoros kapcsolatokat épített ki a párt és a nagyiparosok között. A háború előtt több párt- és politikai funkiciót is betöltött. 1933-ban birodalmi sajtófőnök, 1937-től Scahcht utódaként gazdasági miniszter. 1939-től szintén őt váltja fel a Reichsbank élén. Nem volt kiforrott programja, a háború második felében sokkal inkább Speer szervezte a hadigazdaságot. A nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték, de 1957-ben rossz egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték.
28. Galland Adolf (1912-1996)
Német repülő tábornok. Fiatal korában vitorlázó-repüléssel foglalkozott, később polgári pilóta lett, majd titkos katonai kiképzésben részesült. A Luftwaffe önkéntese, 1937-ben szintén saját elhatározásából csatlakozik a Spanyolországban harcoló Condor Légióhoz. A második világháborúban Lengyelországban, a nyugati fronton és az angliai csatában is harcol, 1941 őszén egy nap leforgása alatt kétszer is lelövik a gépét. Novemberben kinevezik a vadászrepülők szemlélőjévé, ezzel egyidőben eltiltják a repüléstől: a népszerû Galland elvesztése súlyos csapást jelentene. Így is 104 légigyőzelem fûződik nevéhez. Adminisztratív munkaköréből következően alaposan megismeri a náci elitet, akikről nincs túl hízelgő véleménye. Amikor a Me-262-es vadászgépet Hitler utasítására bombázóvá kívánják átalakítani, összekülönbözik feletteseivel, 1944 végén Göring meneszti. Később mégis visszahelyezik állásába, a Me-262-esek fejlesztése viszont végzetes késedelmet szenved. A háború végén a szövetségesek fogságába kerül, ahol nagy tisztelettel bánnak vele, hiszen ő is mindig lovagiasan viselkedett a szövetségesek fogoly pilótáival. A háború után is sokat foglalkozott a repüléssel.
29. Goebbels, Joseph Paul (1897-1945)
Német politikus. Jelentéktelen újságíróból küzdötte fel magát a náci vezetők közé. 1924-től párttag, 1926-tól Berlin pártvezetője. 1928-tól képviselő, 1933-tól propagandaminiszter. Minden eszközt bevetett a náci ideológia népszerűsítése érdekében. Ellenőrzése alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a színházakat és a filmgyártást. A háború kezdeti időszakában a német csapatok dicsőségét zengte sajtója, a sztálingrádi vereség után pedig erős kontroll alatt tartott, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a ,,frontok kiegyenesítéséről". 1944-ben Goebbels hirdette meg a ,,totális háború"-t, melynek során többek között megnövelték a munkaidőt, lerövidítették az oktatást. A végsőkig kitartott Hitler mellett, akinek halálát követően, miután hat gyermeküket megmérgezték, feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. Politikusi pályafutása alatt Goebbels részletes, több kötetre rúgó naplót vezetett, mely érdekes betekintést nyújt a náci elit életébe.
30. Goerdeler, Carl (1884-1945)
Német politikus. Lipcse polgármestere volt, akit Brüning kancellár utódjának javasolt Hindenburg felé. Goerdeler 1936 -ban szakított a nácikkal, és polgármesterként tiltakozott a zsidókatsújtó törvények ellen, amelyek keretében eltávolították többet között a nagy zeneszerző Mendelssohn szobrát. Miután posztjáról lemondott szívvel-lélekkel belevetette magát a Hitlerrel szembeni ellenállásba. Ennek keretében Franciaországba, Angliába és az USA -ba is elutazott, hogy figyelmeztessen a náci veszélyre. Végig az összeesküvés egyik vezető személyisége volt, olyannyira, hogy őt tervezték Hitler helyére kancellárnak. A sikertelen 1944 július 20 -i merénylet után országos körözést adtak ki ellene? Hiába bujkált, elfogták és az úgynevezett ,,Népbíróság" ítélete alapján 1945 -ben kivégezték.
31. Göring, Hermann Wilhelm (1893-1946)
Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett. A háború végén ,,kövér Hermann" táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de ő röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.
32. Guderian, Heinz Wilhelm
Német tábornok. Édesapja a porosz hadsereg tábornoka volt, ő maga 1908-tól hivatásos katona. Részt vett az első világháborúban. A harmincas évektől a szállítás és a gépesített hadviselés kérdéseivel foglalkozott. 1938-tól a gépesített páncéloscsapatok főparancsnoka. A páncélos hadviselés kiváló szakértője, a villámháborús harcmodor feltétlen híve. Részt vett Lengyelország 1939-es lerohanásában, majd a Kleist alá tartozó 19. páncélos hadtest élén az 1940-es nyugati hadjáratban, 1941-ben pedig a 2. páncéloshadsereg vezetőjeként a Szovjetunió megtámadásában. A Moszkva elleni hadművelet kudarca után Hitler leváltotta, de 1943-ban a páncéloscsapatok főfelügyelője lett. Reformokat vezetett be, és átszervezte az egységeket. Az 1944. július 21-i Hitler elleni merénylet után Zeitzler utódaként a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett, ebben a minőségében számtalanszor összetűzésbe került a Führer-rel. A háború vége előtt minden tisztségéből felmentették.
33. Halder, Franz (1884-1972)
Német tábornok, vezérkari főnök. Pályafutása 1902-ben indul, kezdetben tüzértisztként szolgál. Az első világháború idején vezérkari tiszt. 1938 augusztusában Hitler kinevezi a szárazföldi haderők főparancsnokságának (OKH) vezérkari főnökévé. E beosztásában részt vesz a Lengyelország elleni és a nyugat-európai hadjáratok megtervezésében. A Szovjetunió megtámadásának is aktív részese, de ebben az időben egyre többször kerül ellentétbe e Führerrel, aki 1942 szeptemberében meneszti, utóda Zeitzler lett. Az 1944. július 20-i merényletben kicsúcsosodó Hitler-ellenes összeesküvésről tudomással bírt, ezért letartóztatták, de átvészelte a megtorlási hullámot. Vezérkari főnökként vezetett hadinaplója fontos forrásdokumentum.
34. Heinrici, Gotthard (1886-1972)
Német tábornok. Részt vett az első világháborúban, frontszolgálatot és vezérkari beosztást is ellátott. A második világháború során harcolt a franciaországi hadjáratban és a Szovjetunió megtámadásakor is. Miután Kluge a C hadseregcsoport élére került, átvette a 4. hadsereg parancsnokságát. A Szovjetunióban dolgozta ki azt a védekező taktikát, mely híressé tette. Hiába irányította kiválóan a keleti visszavonulásokat, a hátrálások és nyíltan vállalt vallásossága miatt is a megérdemeltnél kevesebb elismerésben részesült. 1944 májusában az 1. páncéloshadsereg, később az abból és az 1. magyar hadseregből kialakított ún. Heinrici hadseregcsoport parancsnoka. 1945 márciusában átvette a hadvezérként teljes csődöt mondó Himmler-től a Visztula hadseregcsoport irányítását, de már túl későn ahhoz, hogy Berlint meg tudja védeni. Mivel nem teljesítette Hitler értelmetlen parancsait, április végén menesztették. Az oroszok fogságába került, és csak 1955-ben tért haza.
35. Hess, Rudolf Walter Richard (1894-1987)
Német politikus. Egyiptomban született, mert édesapja kereskedőként itt dolgozott. Később középfokú tanulmányait már Németországban végezte. Az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt. Háromszor sebesült meg a fronton, egyszer súlyosan (Romániában tüdőlövést kapott). Harcolt többek között Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcolt. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és még ezen évben személyi titkára lett. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter. 1941-ben Skóciába repült, hogy egy különbéke lehetőségéről tárgyaljon, de letartóztatták. 1946-ban a nürnbergi per során háborús bőnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1987-ben a Spandauban lévő börtön egyedüli lakójaként öngyilkosságot követett el.
36. Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942)
Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-től az SD vezetője. A nácik hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendőrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben igen jelentős hatalomra tesz szert. Egyik fő szervezője a zsidók kiirtását célzó ún. "végső megoldás"-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora, a hírhedt "prágai mészáros". 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.
37. Himmler, Heinrich (1900-1945)
Német SS-vezető. 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezi Hitler testőrségét, az SS-t, melynek vezetője (Reichsführer-SS) volt 1945-ig. 1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája";) az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minősített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncetrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztrak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmelr volt a belügyminiszter is. A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta. 1945 májusában a britek fogságába kerülve öngyilkos lett.
38. Hindenburg, Paul von (1900-1945)
Német tábornok és nemzeti hős, majd az első világháború után a weimari köztársaság birodalmi elnöke. Apai ágon egy régi arisztokrata család sarjaként született. Tanulmányai befejezését követően a Porosz Királyság hadseregének fiatal tisztjeként részt vett az 1866-os porosz-osztrák háborúban, majd az 1870-71-es porosz-francia háborúban is. 1878-ban a vezérkarhoz került. 1879-ben összeházasodott Gertrud von Sperlinggel, akitől három gyermeke született, egy fiú és két lány. 1911-ben tábornoki rendfokozatban, önszántából visszavonult az aktív szolgálattól. Az I. világháború idején, 1914 augusztusában visszahívták katonai szolgálatra és Ludendorff tábornokkal együtt rábízták a kelet-poroszországi haderő vezetését. A tannenbergi csatában aratott győzelem Hindenburgot nemzeti hőssé tette és megbízták a keleti front főparancsnokságával. Itt erős befolyással rendelkezett az osztrák-magyar csapatok felett is. A II. mazuri tavaki csatában elért győzelemnek köszönhetően már Kelet-Poroszország megmentőjének tartották. A mai történészek szerint azonban a kevésbé méltányolt Erich Ludendorff tevékenységének kiemelkedő szerepe volt Hindenburg győzelmeiben. 1916 augusztusában Falkenhayn utódaként a német császári haderő főparancsnoka lett. Hindenburg személyesen felügyelte az 1918-as tavaszi offenzívát, mely majdnem sikerrel járt. Az amerikai részvétel azonban eldöntötte a háború kimenetelét. Hindenburgnak a nyugati fronton kis ideig sikerült megmentenie a német haderőt a vereségtől, de annak ténye rövidesen biztossá vált. II. Vilmos német császár lemondása után együttműködött a köztársasági kormánnyal. 1925 áprilisában, Friedrich Ebert halála után Hindenburg a weimari köztársaság elnöke lett és ezt a posztot haláláig töltötte be. A nagy gazdasági világválság beköszöntekor olyan kormányt nevezett ki, amely inkább neki, mint a Reichstagnak tartozott felelősséggel. Engedélyezte Heinrich Brüning kancellárnak a Reichstag feloszlatását abban az esetben, ha az nem tanúsít kellő szándékot az együttműködésre. Emellett ígéretet tett, hogy a Reichstag helyett megteszi a kellő szükségintézkedéseket. A Reichstag feloszlatására 1930 júliusában került sor. Az új választások azonban egy még kevésbé kompromisszumkész helyzetet teremtettek. A küzdelmekben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a második legerősebb párttá vált. Mikor Hindenburg elnöki megbízatása 1932 áprilisában lejárt, ő volt az egyetlen jelölt, akinek esélye volt Adolf Hitler legyőzésére. Hitler a saját kancellárrá választását szerette volna elérni, de Hindenburg nem bízott benne. Azonban 1932 novemberében, amikor a nemzetiszocialisták elvesztették szavazóik 10%-át a birodalmi gyűlési választások alkalmával, Papen és Hitler megegyezett egy közös kormány megalakításában, Hitler kancellárrá, Papen alkancellárrá való kinevezésében. A többi posztot többségében nem a nemzetiszocialista párt tagjai töltötték volna be. Papen arról biztosította Hindenburgot, hogy Adolf Hitler könnyen irányítható lesz. Mikor Schleicher nem tudta megszerezni a parlament támogatását kormánya megalakításához, a megfáradt Hindenburg le akart mondani. Polgárháborútól tartva 1933. január 30-án kinevezte Hitlert kancellárrá, azonban az új kormánynak csak két nemzetiszocialista tagja volt Wilhelm Frick és Hermann Göring személyében. Papen tévedett Hitlert illetően, aki gyorsan szinte korlátlan hatalmat szerzett, melyet hamis ígéretekkel, terrorral és manipuláció útján ért el. Hindenburg, akin a szenilitás jelei voltak felfedezhetőek, nem tudott ellenállni a nemzetiszocialisták egyre nagyobb befolyásának, azonban olyannyira tisztelt nemzeti hős volt, hogy még Hitler sem merte eltávolítani. 1934. augusztus 2-án bekövetkező halálával megszűnt az alkotmányos kormány hatalma Németországban.
39. Hitler, Adolf (1889-1945)
Osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban a bajor hadsereg tizedese, egy gáztámadáskor megsebesül. 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt, NSDAP) vezetője. Ekkor már eszelősen gyűlölte a zsidókat és a marxistákat. 1923-ban sikertelen puccskísérletet hajtott végre Münchenben (sörpuccs). Ötévi várfogságra ítélték, de 9 hónap múlva már szabadult. Közben megírta hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot, amelyben már megtalálhatók későbbi agresszív politikájának alapjai. 1933-tól birodalmi kancellár, rövidesen önkényuralmat vezet be. Diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóság kiirtását. Könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit is, nemcsak a kommunistákkal, de a polgári ellenzékkel, sőt saját pártján belüli ellenlábasaival is leszámolt. 1934-től államfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoka. Intenzív fegyverkezésbe kezd. 1938-ban Ausztriát, 1939-ben Csehszlovákia egy részét kebelezi be, de a fegyver nélküli hódításokat 1939-től háború követi. Hogy bebiztosítsa magát, még legnagyobb ideológiai ellenfelével, Sztálinnal is hajlandó volt paktumot kötni. Lengyelország megtámadása után Anglia és Franciaország is hadat üzent a németeknek. 1940-ben Hitler megindította szintén gyorsan véget ért nyugat-európai hadjáratát. Franciaország kapitulációját követően remélte, hogy békét köthet Angliával, de Churchill következetesen folytatta ellene a harcot. 1941 nyarán döntő lépésre szánta el magát: megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy Németország erejét meghaladja egy kétfrontos háború. Miután Moszkva előtt megállították hadseregét, nem bízván tábornokaiban, maga vette kezébe a hadsereg irányítását. Szinte ezzel egyszerre hadat üzent az USA-nak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglalnak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Afrikában az el-alameini, európában a sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A folyamatosan hátráló és súlyos veszteségeket szenvedő tengely-haderő már csak kevésszer tudja átvenni a kezdeményezést, de azt is csak időlegesen. 1944 júliusában, látva Németország kilátástalan helyzetét, a sokadik Hitler-ellenes összeesküvés aktív lépésre szánja el magát. A Füher könnyű sebesüléssel vészeli át a Stauffenberg által elkövetett bombamerényletet, melynek ürügyén a náci vezetés nemcsak a merénylőkkel, de vélt és valós ellenzékével is leszámol. Hitler ezt követően minden vereség mögött árulást lát. Ő maga irracionális elképzeléseket vázol fel környezetének a háború megnyeréséről. A végső fázisban utasítást ad minden infrastruktúra elpusztítására. Berlin ostromának utolsó napjaiban a bunkerben feleségül veszi Eva Barunt, majd 1945. április 30-án mindketten öngyilkosságot követnek el.
40. Hoth, Hermann (1885-1971)
Német tábornok. Katonai pályafutását gyalogosként kezdte, az első világháborúban a Nagyvezérkarhoz került. A harmincas évek második felében kezdett igazán felfelé ívelni pályája. Guderian mellett a pancélos hadviselés lelkes szószólója volt. Részt vett Lengyelország lerohanásában, majd Franciaország megtámadása idején szerzett hírnevet, ekkor alatta szolgált Rommel is. A Szovjetunió megtámadásakor Hoepner és Guderian alakulataival együtt az ő csapatai hajtották végre a nagy bekerítő hadmozdulatokat. Egységei már majdnem Moszkváig jutottak, de az ellentámadás hatásra kénytelen volt visszavonulni. Később Sztálingárd alatt és a kurszki csatában sem sikerült a szovjeteket legyőznie. 1943-ban, Kijev feladása után Hitler menesztette. Jó parancsnokként szinte mindig az első vonalban tartózkodott, katonái Hoth papának becézték.
41. Höss, Rudolf Franz Ferdinand (1900-1947)
Német SS-tiszt. Fiatalon harcolt az első világháborúban, majd ún. szabadcsapatokban szolgált. 1922-ben belépett a náci pártba. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosságban. (Egyik bűntársa Hitler későbbi kegyeltje, Martin Bormann volt.) Tíz évi börtönbüntetésre ítélték, de csak három évet töltött le. 1934-ben az SS tagja lett, a háború végéig különböző koncentrációs táborokban szolgált. 1938-ig Dachauban volt beosztott, 1940-ig Sachsenhausenben segédtiszt. 1940. május 1-től Auschwitz parancsnoka. Gyakorlatilag az ő elképzelései alapján építették ki az egész tömegpusztító-komplexumot, melybe Európa majd' minden országából hurcoltak embereket. 1941 nyarán Himmler közölte vele, hogy a Führer elrendelte a "zsidókérdés végleges megoldását", és ennek Auschwitz lesz a központja. Höss bevezette a Ciklon B-vel való elgázosításokat. Saját bevallása szerint legalább 3 millió emberélet kioltása szárad a lelkén. 1943. december 1. után a koncentrációs táborok közötti ügyek egybehangolására létrehozott hivatal élére nevezték ki. 1944-ben visszatért Auschwitzba, hogy irányítsa 400.000 magyarországi zsidó kiirtását. Az akciót többször is egyeztette Adolf Eichmann-nal, még Budapesten is megfordult ez ügyben. A háború után a szövetségesek fogságába esett. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, részletes írásbeli nyilatkozatot és feltáró jellegű vallomást tett. Később átadták a lengyel hatóságoknak. A Krakkóban lefolytatott tárgyaláson is elismerte a terhére rótt vádakat, a börtönben pedig megírta emlékiratait. Halálra ítélték, Auschwitzban akasztották fel, a bíróság ítéletének megfelelően arccal a tábor felé.
42. Jodl, Alfred (1890-1946)
Német tábornok. Az első világháború alatt tüzértisztként frontszolgálatot teljesített. 1919-ben a vezérkarhoz került. 1939 és 1945 között az Oberkommando der Wehrmacht (OKW, véderő-főparancsnokság) hadműveleti irodájának vezetője. Keitel, az OKW vezetője mellet vezérkari főnök, bár aktív parancsnoki tapasztalata nem volt. Hitler feltétlen híve volt, és bár beosztásában csak Keitel után következett, igazából ő volt a Führer legfőbb katonai szakértője. Munkája főként abból állt, hogy Hitler stratégiai utasításait átültesse a taktikai hadmûveletek szintjére. Reimsben ő írta alá a német megadást. A nürnbergi per során háborús bűneiért halálra ítélték és kivégezték.
43. Kaltenbrunner, Ernst (1903-1946)
Osztrák ügyvéd, SS-Obergruppenführer. Az Anschluss előtt az osztrák SS-szervezet vezetője volt. 1938-tól a bécsi biztonsági rendőrség vezetője. 1941-től magas beosztásokban tevékenykedik a rendőrség és az SS kötelékén belül. Heydrich meggyilkolását követően a Biztonsági Rendőrség (SIPO) és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) irányítója, háborús és emberiség-ellenes bűnök sokaságának elrendelője. A pletyka szerint még főnöke, Himmler is tartott erőszakos, karrierista személyétől. A nürnbergi per során halálra ítélték és kivégezték.
44. Keitel, Wilhelm (1882-1946)
Német tábornagy. Hivatásos katona volt. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, és súlyosan megsebesült. A háború után is a hadseregnél maradt. 1938-ban Blomberg bukását követően, miután a főparancsnoki tisztet magának tartotta meg, Hitler kinevezte a német véderő-főparancsnokság (OKW) főnökének, mely posztot a második világháború végéig betöltötte. Hitler utasításait mindig, minden körülmények között végrehajtotta, ezért kapta a Lakaitel (lakai=lakáj) gúnynevet. Bár Keitel volt a felelős a stratégiai döntések meghozataláért, nem tudott ellentmondani a Führernek, így az OKW-nál az érdemi munkát inkább Jodl végezte. Keitel több olyan utasítást adott ki, melyben kegyetlen bánásmódra adott parancsot hadifoglyokkal vagy a polgári lakossággal szemben. Később azzal védekezett, hogy csak formai okokból került neve az iratokra, a döntéseket nem ő hozta. Ő írta alá a német kapitulációs okmányt 1945. május 8-án. A nürnbergi per során háborús bűnök miatt halálra ítélték, és 1946. október 16-án felakasztották.
45. Kesselring, Albert (1885-1960)
Német tábornagy. Eredetileg tüzér volt, az első világháború során vezérkari tiszti beosztást látott el. 1934-től a Luftwaffe tisztje. 1939-ben az 1. légiflotta parancsnoka, részt vett a lengyelországi hadjáratban. Miután Nyugat-Európában is harcolt, 1940-ben Göring a Belgiumban és Észak-Franciaországban állomásozó 2. légiflotta élére nevezte ki. Az angliai csata során két nappali támadást vezetett London ellen, de ezek során a veszteségek rendkívül magasak voltak. 1941-45 között a délnyugat hadseregcsoport parancsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszítéren. Az afrikai hadjárat során nem tudta kellő mértékben biztosítani Rommel seregeinek utánpótlását, a szövetségesek túl sok német hajót küldtek a tenger fenekére. 1943-tól az olaszországi német haderő élén állt, a védekező harcokban igen jó teljesítményt nyújtott. 1945 márciusától Rundstedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati front) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez egészen annak haláláig. 1947-ben egy brit katonai bíróság halálra ítélte, amit előbb életfogytiglanra változtattak, majd 1952-ben betegségére való tekintettel szabadon engedték.
46. Kleist, Paul Ludwig Ewald von (1881-1954)
Német tábornagy. Híres arisztokrata családból származott. Harcolt az első világháborúban, azt követően pedig a Reichswehr kötelékében szolgált. 1939 tavaszán nyugalomba vonult, de a lengyel hadjárat idején reaktiválták. Részt vett a franciaországi harcokban, ahol olyan beosztottai voltak, mint Hoth vagy Guderian. 1941-ben a balkáni hadjárat során beveszi Belgrádot, majd a Szovjetunió elleni támadás során Kijevet is. 1942-ben az 1. páncéloshadsereg parancsnoka, majd az A hadseregcsoport irányítója. Vezetésével a németek megkísérelték az előretörést a bakui olajmezőkig, de Groznij előtt üzemanyaghiány és a szovjet ellentámadások miatt kénytelenek voltak megtorpanni. Kleist egységeit ezután Sztálingrád felmentésére küldték. Ezt követően védekező harcokat folytattak, és bár 1943-ban Kleist megkapta tábornagyi kinevezését, 1944-ben Hitler visszahívta. 1945-ben amerikai fogságba esett, de kiadták a jugoszlávoknak, akik 15 év kényszermunkára ítélték. 1949-ben átadták a Szovjetuniónak. Hadifogságban halt meg a vlagyimirovkai táborban.
47. Kluge, Günther von (1882-1944)
Német tábornagy. 1939-ben a lengyel fronton, 1940-ben a francia hadjáratban vezette a 4. hadsereget. 1941-től a keleti hadszíntéren a közép hadseregcsoport kötelékében harcolt, az ő beosztotta volt Guderian, aki gyakran Kluge hozzájárulása nélkül hozta meg döntéseit. 1941 decemberében Bock utódaként ő lett a hadseregcsoport parancsnoka. 1944 július-augusztusában Rundstedtet váltotta fel a nyugati front élén. A korai sikerek során odaadóan kiszolgálta a Führert, de később mégis belekeveredett az 1944-es Hitler elleni összeesküvésbe. Csalódottságát növelte, hogy nem tudta feltartóztatni az előretörő amerikaiakat. 1944 augusztusában öngyilkosságot követett el, bár Kazimierz Moczarski azt állítja könyvében, hogy Klugét egy Jürgen Stroop SS-tábornok által vezetett osztag gyilkolta meg.
48. Krebs, Hans (1898-1945)
Német tábornok. A főhadiszálláson a kiképzési osztály főnöke volt. 1936 és 1941 között Moszkvában teljesít szolgálatot, mint katonai attasé. Ezután az orosz fronton hadseregcsoporti vezérkari főnök. 1945 januárjától Jodl hadsegéde, március közepéig Guderian helyettese, akitől annak menesztése után átveszi a szárazföldi haderő vezérkari főnökének szerepét. A berlini csata utolsó időszakát a hírhedt bunkerben tölti. A Hitler halála utáni napon tárgyalni indul, de Csujkov közli vele, hogy feltétel nélküli megadást követelnek. Miután visszatér a bunkerbe, öngyilkos lesz.
49. Leeb Wilhelm von (1876-1956)
Német tábornagy. Bajor származású, pályafutását a hadsereg tüzértisztjeként kezdte, akárcsak Halder, Jodl vagy Kesselring. A háború előtt jelentős karriert futott be, de 1938-ban nyugalomba vonult. Miután megjelent egy tanulmánya a hadviselésről, reaktiválták, és a lengyelországi hadjárat alatt a C hadseregcsoport parancsnoka lett. Egységei 1940-ben a franciaországi harcok során megtámadták a Maginot vonalat. 1941-ben az orosz fronton az Észak hadseregcsoport vezetője, az ő csapatai kezdték meg Leningrád ostromát. 1942-ben saját kérésére nyugdíjazták, később már semmiféle beosztást sem kapott.
50. Ley, Robert (1890-1945)
Német vegyész, politikus. A kezdetek során csatlakozott a náci mozgalomhoz, hamarosan Köln Gauleitere lett. A hatalomátvétel után Hitler az alkoholista Leyt bízta meg a szakszervezetek kordában tartásával. Megalakult a Német Munkafront, amely sokszor a végletekig kizsákmányolta a munkásokat. Ley létrehozott egy olyan szervezetet is, amely még a szabadidő eltöltését is korlátok közé szorította. Rengeteg ember számára tette lehetővé az üdülést, sportolást, de ennek ürügyén alig engedélyezték a munkások külföldre utazását. Ugyanakkor az opera, a színház nagyrészt a felsőbb rétegek kiváltsága maradt. Az összeomlás után Leyt letartóztatták. A nürnbergi per kezdete előtt cellájában felakasztotta magát.
51. List, Wilhelm (1880-1971)
Német tábornok. A bajor hadsereg mûszaki tisztjeként kezdte pályafutását. Lengyelország lerohanásakor a 14. hadsereg, a nyugati hadjárat idején a 12. hadsereg parancsnoka, beosztottja volt többek között Kleist vagy Guderian is. Seregei Belgiumon áttörve átkeltek a Meuse folyón. 1941-ben hadseregét Görögország ellen vezette, július és október között főparancsnok volt a Balkánon. 1942-ben az orosz fronton az A hadseregcsoport vezetője. Miután nem tudott megfelelni az elvárásoknak, szeptemberben Hitler menesztette. A háború után az egyik nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték háborús bûnei miatt, de betegségére való tekintettel 1952-ben szabadon engedték.
52. Lütjens, Günther (1889-1941)
Német tengernagy. 1907-től volt a haditengerészet tagja. Norvégia megtámadása idején a Scharnhorstot és a Gneisenaut vezette. 1941 elején a német flotta észak-atlanti egységeinek parancsnoka. 1941 májusában ő irányította azt az akciót, melynek során a Bismarck és a Prinz Eugen kitörtek az Atlanti-óceánra. A hadműveletről norvég ellenállók jelentést küldtek az angoloknak. A brit flotta üldözőbe vette a német hajókat. A május 24-én kialakult tűzpárbaj során a brit Hood csatahajó felrobbant. A két német hajó később elvált egymástól. A Prinz Eugen megmenekült, de a Bismarckot 27-én elsüllyesztették. Ernst Lindemann kapitányhoz hasonlóan Lütjens tengernagy sem volt a kevés túlélő között.
53. Manstein, Erich von (1887-1973)
Német marsall. Kadétiskolát végzett, harcolt az első világháborúban. 1937-ben a vezérkari főnök helyettese lett. 1939-ben Lengyelország megtámadásakor Rundstedt tábornagy vezérkari főnöke. 1939 végén kidolgozta azt a tervet, amely alapján a németek lerohanták Nyugat-Európát. A keleti fronton nagyszerű parancsnoknak bizonyult, 1941-ben az 56. páncéloshadtestet, később a 11. hadsereg egységeit vezette. 1942-ben elfoglalta a Krím-félszigetet. Júliusban a Don hadseregcsoport élére került. Decemberben kevés hiányzott, hogy sikerrel menthesse fel Sztálingrád védőit. 1943 elején nagyrészt neki köszönhető, hogy a német front nem omlott össze, sőt, februárban a háború legsikeresebb német ellenoffenzíváját vezetve visszafoglalta Harkovot. 1943-44-ben a déli hadseregcsoport főparancsnoka volt. 1944-ben, miután többször összetűzésbe került Hitlerrel, a Führer leváltotta. A háború után egy brit katonai bíróság 18 évi börtönre ítelte, 1953-ban amneszitával szabadult. A második világháború egyik legkiemelkedőbb tehetségû parancsnoka volt.
54. Manteuffel, Hasso Eccard von (1897-1978)
Német tábornok. Az első világháborúban gyalogosként, később a lovasságnál szolgált, de hamarosan a harckocsizókhoz került. 1941-től szolgált az orosz fronton, ahol jelentős hírnevet vívott ki magának. 1944 szeptemberében lett az 5. páncéloshadsereg parancsnoka, melynek élén főszerepet vállalt az ardenneki támadásban. 1945 márciusától a háború végéig a 3. páncéloshadsereget irányította.
55. Mengele, Josef (1911-1979)
Német orvos, antropológus. Tanulmányait több egyetemen végzi, elsősorban örökléstani vizsgálatokkal foglalkozik. Fiatalon csatlakozik egy nacionalista szervezethez, 1934-ben az SA tagja lesz, 1937-ben náci párttag, egy év múlva belép az SS-be. A háborúban harcol a keleti fronton, de sebesülése után frontszolgálatra alkalmatlanná válik. 1943 májusának végén helyezik Auschwitz-Birkenauba, ahol emberek ezreit küldi gázkamrába, és az "árja faj" tökéletesítésének ürügyén élő embereken folytat orvosi kísérleteket. A háború végén az amerikaiak elfogják, de rövidesen elengedik. Amikor bűnei kezdenek nyilvánosságot kapni, szökni kényszerül, főként Dél-Amerikában rejtőzködik. 1979-ben fürdőzés közben a tengerbe fullad, de máig is sokan kételkednek abban, hogy az évekkel később azonosítására használt csontváz valóban az övé-e?
56. Milch, Erhard (1892-1972)
Német tábornagy. Az első világháborúban vadászrepülő volt. 1926-ban a Lufthansa alkalmazottja lett. A polgári légitársaság keretein belül már ekkor zajlott a Luftwaffe kiépítése. Milch 1933-ban belépett a náci pártba és a Luftwafféba. Göring légügyi államtitkára lett, bár származása nem volt éppen "makulátlan". Felügyelte a légierő fejlesztését. A háború kitörésekor az 5. légiflotta parancsnoka, 1940-ben részt vett a Norvégia elleni invázióban. Udet halála után a légierő mûszaki ügyeit vezeti, felügyeli a repülőgépgyártást, ez utóbbi feladatát később Speer-rel együtt intézi. Mindketten hiába figyelmeztetik a hadvezetést, hogy bombázók helyett inkább vadászgépekre lenne szükség. 1947-ben háborús bûneiért életfogytiglani börtönre ítélték, ezt előbb 1951-ben 15 évre mérsékelték, majd 1954-ben szabadlábra helyezték. Ezután iparügyi szakértőként dolgozott tovább.
57. Model, Walther (1891-1945)
Német tábornagy. Az első világháborúban Verdun ostománál kitüntették, a csapatszolgálat mellett vezérkari és segédtiszti pozíciókat is betöltött. 1935-ben a vezérkar mûszaki osztályának vezetője lett. A lengyelországi hadjáratban és a nyugati offenzíva idején is harcolt, ez utóbbi során elfoglalta Verdunt, korábbi hőstettei színhelyét. A Szovjetunió megtámadásakor harckocsizó csapatokat vezetett. Harcolt a kurszki ütközetben is, később sikeresen tartóztatta fel az 1944 nyarán indított szovjet támadást. 1944-ben Kluge utódaként rövid ideig a nyugati front parancsnoka volt, szeptemberben pedig Rundstedt-et váltotta fel a Belgiumból Hollandiába hátráló B hadseregcsoport élén. Az ardenneki offenzíva során katonái sikertelenül próbálták meg átvenni a kezdeményezést a szövetségesektől. A meggyőződéses náciként ismert Model, aki Hitler egyik kedvence volt, 1945 áprilisában, amikor csapatait a Ruhrnál bekerítették, öngyilkosságot követett el.
58. Mölders, Werner (1913-1941)
Német vadászpilóta, a második világháború egyik leghíresebb és legtehetségesebb repülőse. 1931-ben lépett be a hadseregbe. A spanyol polgárháború során a Condor légió legsikeresebb vadászpilótájának bizonyult. A franciaországi harcokban és az angliai csata során különböző egységeket vezetett. Sok légigyőzelme gyakorlati rátermettségét bizonyította (a háború során ő ért el először 100 győzelmet), de emellett kiváló elméleti szakember is volt, kidolgozta a híres "négy ujj" formációt, amit később a RAF is alkalmazott. A német propaganda egyik központi figurája volt, fényképe mindennnapos volt a magazinok címlapján. 1941-ben az orosz frontra került, mint a vadászrepülők felügyelője. Novemberben, amikor Udet temetéséről igyekezett vissza a frontra, repülőgépe a rossz időben egy gyárkéménynek ütközött, a balesetben Mölders életét vesztette.
59. Naujocks, Alfred (1911-1960)
Német SS-tiszt, a titkosszolgálat (SD) ügynöke. Tipikus példája a fiatal német diáknak, aki ifjonti lelkesedésében csatlakozik a náci mozgalomhoz, és hírhedt utcai verekedő válik belőle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 21:55:15, szombat
|
| |
| |
Méltók vagyunk-e a márciusi ifjakhoz, avagy hol veszett el a magyar
Tagadhatatlan tény: március 15. a nemzeti radikalizmus ünnepe. A márciusi ifjak nagyszerű tettei arra emlékeztetnek, hogy vannak történelmi pillanatok, amikor határozottan cselekedni kell. Ha Petőfiék a ,,siker esélyeit" az előző napon túlságosan sokat latolgatták volna, sohasem tör ki a forradalom.
A magyar népet sok csapás sújtja: hazaáruló politikai elitjének közreműködése mellett hazáját gyarmati sorba döntötték és szétlopták, javait idegen kézre juttatták, bűnöző cigányok, valamint pénzügyi intézményeknek és médiának nevezett maffiacsoportok terrorizálják. A legelkeserítőbb tény azonban az a lélektani mélységekből fakadó válasz, melyet a magyar nemzet ad az ellene irányuló agresszióra. A ,,válasz" lényege pedig nem más, mint az örökös megalkuvásokra és önfeladásra épített életstratégia. A magyar nép kollektív tudatalattijában megbúvó hite szerint semmiféle esély sincsen arra, hogy szembeszálljunk halálos ellenségeinkkel. Ezért hazudozni, szerepet játszani, alkalmazkodni és megalkudni kell, melynek révén biztosítani tudjuk legalább a fizikai életben maradásunkat.
Be kell vallani: a magyarság lelke mélyén már régóta ,,nem álmodik nagyot". Hiszen még lelkes hazafiak is szép számmal akadnak, akik szerint a legfőbb célunk nem lehet más, mint a ,,megmaradás". Attól tartok azonban, hogy ha a ,,megmaradást" tűzzük ki célul magunk elé, nem vár ránk valami fényes jövő. Egyébként még a ,,megmaradásról" álmodók is alighanem kisebbséget alkotnak a nemzeten belül. Honfitársaink jelentős része számára a nemzethez tartozás üresen csengő frázis csupán.
Pedig, mint tudjuk, a ,,nemzet közös ihlet". Az ,,ihlet" életben tartásában természetesen az értelmiségnek lenne kulcsszerepe. Tisztelettel kérdezem azonban: hol van a magyar értelmiség? A nemzetközivé terebélyesedő, a nyugati világot egyre súlyosabb szellemi terror alatt tartó cionista lobbi hazai értelmiségi különítményei uralják a magyarországi szellemi közéletet. Számukra a célok egyértelműek és világosak. Ráadásul nem válogatnak az eszközökben sem. ,,Hazudnak éjjel és nappal", a ,,hálózatba" tartozó embereik pozícióit megvédik, az ellenségesnek ítélt médiát, tudományos műhelyeket és személyeket pedig elhallgattatják. Az utóbbi időben bekövetkezett ugyan egy-két ellencsapás: a Klubrádió nem kapott frekvenciát, és az Új Színház is egy magyarérzelmű igazgató irányítása alá került. És, íme, mi történt? Beindult a cionista gépezet szerte a nagyvilágban, és teljes erővel dübörög a magyarellenes médiakampány. A cionista lobbi döbbenetes hatalmát mutatja, hogy a hazánk elleni hadjáratba képesek voltak bevonni az EU-t, az IMF-et és az USA kormányát is. A magyar értelmiség legnagyobb része pedig már jó ideje a cionisták köldökzsinórján lóg. A ,,szellemi ellenállás" tüze ezért csak meglehetősen gyatrán pislákol.
Németh László kérdése aktuálisabb, mint valaha: ,,hol veszett el a magyar a magyarban?" Attila, Árpád, a Hunyadiak, Zrínyi, Bocskai, Rákóczi és Kossuth büszke, ,,rebellis" nemzete mikor és miért változott át önfeladó, a túlélésre játszó, meghunyászkodó ,,lakossággá"? Számos magyar gondolkodó - köztük Németh László -, például úgy vélte, a gerinctörés az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után következett be. Ne felejtkezzünk el azonban arról, hogy az 1867-es kiegyezés egyáltalán nem élvezett osztatlan népszerűséget a magyarság körében. Sőt a kiegyezést mindenkor támogató kormánypárt (a Deák-párt, majd 1875-től 1905-ig a Szabadelvű Párt) éppen azért kényszerült választási csalásokhoz folyamodni, mert a magyar nemzet többsége egy jottányit sem akart engedni '48-ból. Más kérdés, hogy a Kossuth-imádó magyarság nem vette észre: a nemzetiségek részéről jelentkező halálos fenyegetés feltétlenül megköveteli a Magyarország és Ausztria közötti kiegyezését. Végtére is ki másra számíthattunk volna a területeinket elrabolni szándékozó nemzetiségekkel szemben, mint a ,,sógorokra"?
Amire azonban arra oly sokan (köztük az egyébként Monarchia-párti Szekfű Gyula a Három nemzedék című művében) rámutattak: a ,,nemzet lelki átformálása" valójában a 19. század utolsó évtizedeiben, illetve a századforduló táján következett be. Megszületett ugyanis a ,,modern sajtó", amely fölött a ,,feltörekvő polgárság" szerzett befolyást. A magyarság vezetői súlyos bűnt követtek el azzal, hogy nem ismerték fel a ,,média" jelentőségét, és a modern sajtó megteremtését átengedték a Galíciából bevándorolt zsidóság részére. Mire észbe kaptak, már késő volt. Prohászka Ottokár figyelmeztető kiáltása 1918-ig csak kevesek lelkében vert visszhangot.
Ki formálta és ápolta korábban a magyarság lelkét? A néphez csak és kizárólag az egyházak papjai szóltak, a nemesség világnézetét és gondolkodását pedig az egyház mellett a költők és írók is alakították. A keresztény felekezetek szorosan eggyé forrtak a magyar néppel - ami azért igaz az aulikus Habsburg-párti katolikus egyházra is -, költőink és íróink izzó magyarságához pedig kétség sem férhet. Csakhogy a 19. század végére a kereszténység és az írástudóinkat ,,magából kitermelő" nemesség lába alól is kicsúszott a talaj. A szószék helyett a sajtó lett a nép világnézetét és gondolkodását meghatározó legfőbb eszköz. A többnyire nemesi-dzsentri származású íróink pedig - elvesztvén a földbirtok nyújtotta biztos megélhetést - rövidesen a többnyire zsidó pénz és sajtómágnások függésébe kerülvén, döbbenten vették észre: ha meg akarnak élni, és műveiket meg kívánják jelentetni, kénytelenek gondolkodásukat kenyéradó gazdáik kívánságainak megfelelően alakítani. Vagyis tanácsos visszafogni a ,,magyarkodást", ezzel szemben viszont ajánlatos népszerűsíteniük a ,,demokráciát", a ,,liberalizmust", sőt a ,,szocializmust" is.
A magyarság lelki megtörése azonban a sajtó elképesztő agymosó képessége ellenére is lassan haladt. De a nemzet immunrendszere elleni támadás első eredményei már 1918/19-ben megmutatkoztak, amikor is népünk bénultan nézte végig a Károlyi-féle bagázs, majd a vörös csürhe ámokfutását. A Horthy-korszakban tovább folytatódott a harc a magyar nemzet lelkéért: a liberális sajtó folytatta rombolását, azonban - Prohászka Ottokár és Bangha Béla kezdeményezésére - kezdett végre megszerveződni a keresztény sajtó, és a szellemi életben is erőteljesebben kezdték hallatni a szavukat a ,,népies" érzelmű magyarok. Az ország politikai vezetése - habár nem volt mentes éppen a liberális nagytőke befolyása alól - külpolitikájában feltétlenül magyar érdekeket képviselt (még ha idehaza a Horthy-rendszer politikai elitje nem is volt képes felülemelkedni osztályérdekein). Ebből az egyensúlyi helyzetből végül a német hatalom erősödése billentette ki - főként a háború miatt meglehetősen brutális módszerekkel - a küzdő feleket.
De hogy a magyarság lelki ereje még nem tört meg teljesen, azt jól mutatja a magyar honvédek hősies küzdelme a második világháború frontvonalain. Bátor katonáink közül sokan a legvégső pillanatokig kitartottak, és életüket áldozták a hazájukért. (Például Budapest ostrománál.) Sajnos megjelent már - habár egyáltalán nem volt még általános - az a fajta zavart, idióta, önfeladó, megalkuvó gondolkodásmód, melyet például Örkény István jelentősnek beállított Tóthék című kisregényében jellemzőnek mutat be. (Ne higgyünk Örkénynek: az akkori magyarok többsége még egyáltalán nem volt olyan bolond, semmit sem értő, zavarodott lélek, mint amilyennek az író őket ábrázolja. )
Az 1956-os hősies helytállás is megmutatta, hogy még ,,nem veszett el teljesen a magyar a magyarban". Igaz, néhány ezer nagyszerű hazafi fogott csak fegyvert ténylegesen is, de azért sok százezer ember tüntetett az utcákon, és vett részt a demonstrációkon, a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok munkájában. Figyelmeztető jel volt azonban 1957. május 1-je, amikor is nagy tömeg éltette a forradalmat vérbe fojtó orosz hadsereg segítségével hatalomra juttatott Kádár Jánost.
1956 egyik legfőbb tanulsága a kommunisták számára az volt, hogy a nacionalizmus tovább élő szelleme volt az egyik oka a forradalom kitörésének. Ezért a Kádár-rendszer idején tovább zajlott a nemzeti öntudat eltiprásának folyamata, mely azután az 1990-es fordulatot követően látványosan felgyorsult. Az országot a globális világbirodalom gyarmatává zülleszteni kívánó külső erők a hazai kollaboráns elit egyik legfőbb feladatává tették a magyar nemzeti tudat elleni harcot. Igaz, azt azért felismerték, hogy a ,,hatás ellenhatást szül", ezért - mint ahogyan a Kádár-rendszer idején is megfigyelhető volt - bizonyos mértékű ,,magyarkodás" azért most is engedélyezett. A keserű pirulát - gyarmati helyzetünk további fenntartását és az újabb ,,megszorításokat" - ugyanis könnyebb úgy lenyomni a torkunkon, ha közben egy kis piros-fehér-zöld színnel ,,édesítik" a ,,gyógyszert". (Ami persze maga a halálos méreg.)
A kulcskérdés véleményem szerint az, hogy vajon lehetséges-e a megalkuvás és önfeladás öngyilkos szellemiségét kiirtani a magyar lélekből. A megoldás természetesen az lenne, ha magyar érzelmű erők vennék át a hatalmat a médiákban, a szellemi életben és az oktatási intézményekben. Ami csakis akkor lehetséges, ha a Jobbik egymagában lesz képes kormányt alakítani a legközelebbi választásokat követően. De még ebben az esetben is hosszadalmas ,,nemzetnevelő" tevékenységre lesz szükség, hogy nemzetünket az 1848-as márciusi ifjúság méltó örököseivé tegyük.
Perge Ottó
http://www.kuruc.info/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 21:35:24, szombat
|
| |
| |
A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
(POSTALÁDÁJÁBÓL)
Szívünk sajog, szemünk könnybe lábad, gyomrunk összeszorul arra a nem várt (borzalmas) hírre, hogy Kertész Ákos honfitársunk ? Kertész Imre ? példáját követve, búcsút intett hazánknak és Kanadába távozott, mert nem bírta tovább a rettegést, az üldöztetést és/vagy a megaláztatást a ?genetikusan alattvaló? (Sic!) magyaroktól.
Sajnos úgy tűnik, hogy nincs szerencsénk a ?Kertészekkel?, illetve a Kossuth és/vagy Nobel-díjas íróinkkal,- pontosabban nincs szerencsénk a ?genetikusan felettes? személyekkel, mert nem becsültük meg őket, nem vagyunk méltók arra, hogy egy országban, egy levegőt szívjanak velünk.
Kertész Imre például,- csupán a fukarságunkra jellemző szerény elismeréseket markolhatta fel a gyűlölt magyaroktól: 1/ Füst Milán-díj (1983), 2/ Forintos Díj (1986/, 3/ Artisjus Irodalmi Díj /1988), 4/ József Attila-díj (1989), 5/ Déry Tibor?jutalom, 6/ Az Év Könyve-jutalom (1990), 7/ Örley-díj (1990), 8/ Márai Sándor?díj (1996), 9/ Kossuth-díj (1997), 10/ Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Nagydíja (1997), 11/ Budapest díszpolgára (2002).
Kertész Ákos egy csipetnyivel többet mondhat magáénak, de koránt sem annyit, mint amennyit megérdemelt volna: 1/ SZOT-díj (1966), 2/ József Attila-díj (1972), 3/ József Attila-díj (1984), 4/ József Attila-díj (1992), 5/ Szépirodalmi Kiadó Nívódíja (1990), 6/ Művészeti Alap Irodalmi Díja (1991), 7/ A Magyar Köztársasági Érdemkereszt tiszti-keresztje (1992), 8/ Arany János-díj (1991), 9/ Hazám-díj (2002), 10/ Táncsics Alapítvány Életmű Díja, 11/ Kossuth-díj (2008), 12/ Budapest díszpolgára (2002).
Alighanem a különféle díjakat osztogatók maximális figyelmetlenségét fémjelzi, hogy ezek a kimagasló tehetségek, a genetikusan felettes író-óriások, ennyire el voltak nyomva! Az meg egyenesen felháborító és a genetikusan alattvalók IQ-jára jellemző, hogy a Kertészek értékes művei a könyvtárakban porosodnak és az eladott (megvásárolt) példányok száma szégyenletesen kevés, olyan személy pedig még nagyítóval sem található, aki képes lenne felsorolni a két Kertész ?termésének? a címeit.
Érthető és elfogadható, hogy Kertész Ákos agyműködésében - ekkora mellőzés és kirekesztés reakciójaként,- elhatalmasodott a paranoia egyik (ún. üldözési mániája/téboly jellegű) típusa, amelyről ugyan úgy nem tehet, mintha krónikus hasmenésben vagy lumbágóban szenvedne.
Kertész paranoiáját igazolja az az állítása, hogy minimum háromszor megkergették Budapesten, és alig tudott megmenekülni üldözőitől, ami arra utal, hogy nyolcvan éves kora ellenére igen gyors futónak bizonyul, vagy üldözői a kilencvenes kor közelében jártak, és vénségükre jutott eszükbe ?kergetősdit? játszani. Más alkalommal (az uszodában) a vízbe akarták fojtani, de szerencsére résen volt és meghiúsította a merénylő tevékenységét.
Kertész azt is sérelmezte, hogy esetenként durva megjegyzésekkel illették, köpködtek felé, sőt egyszer le is köpte valaki. Igazat kell adni a nagy írónak, csúnya, illetlen és gusztustalan a köpködés, de jusson eszébe, hogy ő volt a kezdeményező,- ő az egész magyarságot köpte szembe az USA-ból, azokat (is), akiktől felmarkolta a díjak és elismerések tömegét, akik révén jólétben fürdött, tehát messze nem lett kiegyenlítve az érintettek számlája egyetlenegy viszont válasszal.
Jóindulatú figyelmeztetésnek szánom Kertész Ákosnak, hogy nem a megfelelő helyet választotta ki magának éjjeli vagy nappali menedékül, hiszen Kanadában is él szépszámú genetikusan alattvaló magyar, akik között biztosan van olyan, aki nem kimondottan szimpatizál a genetikusan felettes egyénekkel. Talán még nem késő megváltoztatni menedék helyét, és menedék jogot kérni az Orosz Föderáció, Szíria, Izrael vagy Irán illetékeseitől, ott sokkal kevesebb ?genetikusan alattvaló? magyar van, mint Kanadában. Csupán arra vigyázzon, nehogy azokat is sértegesse, mert ott nem ússza meg egy kis kergetődzéssel vagy köpködéssel!
Búcsúzzunk el tehát Kertész Ákostól, éljen sokáig, jó egészségben, kezeltesse a paranoiáját, az is gyógyítható, ha betartja a szakorvosok utasítását. Mi valahogy megleszünk (kibírjuk) nélküle, és talán - a túlvilágon ?, Arany János, József Attila, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, valamint a többi, egykori nagyjaink is elégedetten veszik tudomásul, hogy csökken a haszonlesők, a gyűlölködők, a hazudozók, a vádaskodók, a képmutatók és a hazaárulók száma. Adja Isten, hogy Göncz Kinga, Gyurcsány Ferenc, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Gurmai Zita, Unger Klára, Mesterházy Attila, Schiffer András, Szanyi Tibor, Lévai Katalin, Lendvai Ildikó és ?hasonszőrű? társaik kövessék a két Kertészt, megfogadván Gyurcsány tanácsát, miszerint: ?Nem kötelező itt maradni ? tessék - el lehet menni?. Szent meggyőződésem, hogy senkinek sem hiányoznának...
&nb sp; (Prof. Dr. Bokor Imre)
; az MJB elnöke |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 19:27:03, szombat
|
| |
| |
Az Orbán-beszéd egy meglepő részlete
2012.03.15. 22:21
A videón 10.53-tól alig hallhatóan, de azért jól kivehetően a következőket mormolja :
"Jövőre tizenkét évre csökkentjük az iskolakötelezettség felső határát, és utána téglánként adom el nektek a kínai nagyfalat. A szép Irina könnyesre fogja röhögni magát azon, hogy harmadszorra kajáljátok be a szabadságharcot. Bayer, nézel rám, mint egy hűséges pincsi, de szeretnél te százmilliót arra a feltáró jellegű dokumentumfilmre a tonga-szigeteki magyarokról, jaj de szeretnél. Elég lesz neked tizenhárom millió a hejőcsabai magyarok feltárására. Széleske, te is nagyon szeretnéd, ha vennénk tőled valami papírmozdonyt. Majd Lalinak eladhatsz pár kétkerekű trolit Debrecenbe. Kerényi simán hülye, de tényleg, hogy lehet ez az ember ennyire hülye, és nem is nagyon akar tőlem semmit, csak ennyire nagyon hülye. Szeretem a hülyéket. A nagyon hülyéket szeretem a legjobban, ahogy itt álltok, és én meg csak mondom és mondom, és ti elhiszitek, hogy épeszű ember pont titeket akar gyarmatosítani, a pesti csapvízre fáj a foga a Zizraelnek, hö, ez a legjobb, kár, hogy nem süthetem el. Tegnap póker közben mondja a Fletó, hogy nagyon állat ez a háborúzunkanyugattal tematika, és hogy neki hogy nem jutott ez az eszébe.
Mert ki a zseni, én meg a habonyárpi. Na még mondjátok el háromszor, hogy nem leszünk gyarmat. Jól van cicák, még húsz perc, és mehetek sörözni. Ez is itt a harmadik sorban, rázza a zászlócskáját és viktorozik, kellene egy ilyen Felcsútra a nappaliba, olyan cuki, Anikó hogy bírná, lehet rá rakni mindenfélét. Lengyel hülyék is jöttek, Kaczynski az mekkora egy ótvar hülye volt, igazi tökéletes hülye, Isten nyugosztalja. Úgy van, vigyorogjatok, csak miért nincs harmadosztály a kibaszott lengyel vonatokon. Brüsszel az új Moszkvics. Mondjátok utánam. És mondják. Hát nem imádnivalóak. Tökéletesek vagytok, én így szeretlek benneteket, hülyén. Nagyon nagyon hülyén. El kell vennem tőletek százötvenmilliárd forintot. A kezem fogjátok csókolgatni, a zsebembe fogjátok tömködni. Szegény Antall Józsi, sohasem értette meg: "Ne nézd őket hülyének Viktor, ők a mi népünk, a mi drága népünk". Miért, minek nézzem őket, örvösmedvének? Hülyéket hülyének néz az ember. Schmittpali, ahogy néz rám a szomorú szemével, nem szereti az antarktiszi állást, szoknia kell még a gondolatot, nem baj, bele fog tanulni, csak azok a fránya jegesmedvék... Bakker, a jegesmedvéket is bevették, hogy miért nem mondtam zsiráfot, antarktiszi zsiráf. Az vár titeket az alagút végén, egy antarktiszi zsiráf, na jöjjön az a katalán közmondás."
http://orulunkvincent.blog.hu/2012/03/15/az_orban_beszed_egy_meglepo_reszlete |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 19:15:44, szombat
|
| |
| |
Három dolog van, amit nem akarsz látni egy ütős buli után:
1.az arcod
2.a pénztárcád
3.a kimenő hívásaid
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 19:13:31, szombat
|
| |
| |
Vona: Ha az anyaföldünket bántják, akkor azt megvédjük
2012.03.15
A Jobbik a budapesti Deák térnél tartotta hagyományossá vált, az 1848-49-es szabadságharcról megemlékező központi nagygyűlését. A koncerttel egybekötött ünnepség 15 órakor kezdődött.
A rendezvényen közel tízezer szimpatizáns vett részt.
A rendezvény első felszólalója Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke volt. A nemzeti radikális politikus beszédében kiemelte: történelmi sorsfordítóinkra emlékezni hazafias kötelesség, ez az ünnep akkor lesz élő, ha meg tudjuk fejteni az üzenetet, amit nekünk küldenek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy van hasonlóság 1848 és 2012 között, hiszen akkor is egy birodalom szövetségén belül kezdte el a magyarság a szabadságért folytatott küzdelmét. Az unió gyakorlatilag egy szuperállam, melynek gyarmatai közé tartozunk, vagyis politikailag és gazdaságilag kihasznál minket.
Balczó Zoltán a 12 pont közül kettőt emelt ki: a Nemzeti Bankot és a közös teherviselést." Jó lenne ma is egy igazi magyar Nemzeti Bank és a valódi közteherviselés, hiszen ez napjainkban nem valósul meg" - mondta a jobbikos honatya. A kormány ugyanis gazdasági szabadságharcot hirdetett, de ez a gazdasági szabadságharc a globális pénzügyi hatalom komisszárja. Megvalósul a Széll Kálmán terv, ami nem más, mint az IMF-diktátum végrehajtása.
Az egyik legfontosabb kincsünket teszik kockára, hiszen 2014-ben lejár a földmoratórium. Az államtitkár azt mondta, ezügyben, hogy vagy feloldjuk a moratóriumot vagy kilépünk az unióból. Vagyis vagy a földünket választjuk, vagy az uniós tagságot. Tagok legyünk vagy szabadok? - tett fel a kérdést a Jobbik alelnöke. A politikus bejelentette: a nemzeti radikális párt elindítja tavaszi hadjáratát a föld védelmében, összefogásra biztatott és bízik benne, hogy még nem késő.
A rendezvény következő felszólalója, Szegedi Csanád, a párt alelnöke beszédében kijelentette: a nemzeti ünnepek alkalmával mindig azokra a hősökre emlékezünk, akik erőt adnak mindennapjainkhoz, a nemzetért folytatott tevékenységükhöz.
A politikus kiemelte, régen volt ennyire aktualitása egy nemzeti ünnepnek, mint az idei március 15-ének. 1848-ban ugyanis a nemzet a Habsburg-birodalom ellen lázadt fel, jelen korunkban pedig egy másik birodalom, az Európai Unió próbálja Magyarországot gyarmattá tenni. Szegedi Csanád leszögezte: senki ne essen kétségbe, a magyar nemzet mindig túlélte a rátámadó birodalmakat, a magyarok akkor is büszke és független nemzetként fognak a Kárpát-medencében élni, amikor az EU-nak már híre-hamva sem lesz. A magyar történelemben tapasztalható örökös megmaradásunk nem véletlen, hanem Isteni rendelés. Hol van mostanra a Habsburg vagy a szovjet birodalom? Elporladt, Magyarország pedig továbbra is él.
A nemzeti radikális politikus a kormány tevékenységével összefüggésben figyelmeztetett, lassan két éve van hatalmon a fideszes kétharmad, mégsem történtek meg a legalapvetőbb nemzeti lépések. Példaként hozta fel, hogy nem került be az alkotmányba a hazai földek és vizek védelme, nemzeti lobogónkból elmaradt a koronás címer, a 2006-os rendőrterror felelősei közül pedig senki sincs börtönben, Gyurcsány Ferenc és az akkoriban regnáló politikai elit a parlamentben bohóckodik és megmentőt játszik ahelyett, hogy lakat alatt lenne. Figyelmeztető jelnek nevezte a magyar föld védelmének tekintetében Ángyán József államtitkár lemondását, ami véleménye szerint rávilágít, hogy egyik legfontosabb célkitűzésünk földjeink védelme kell, hogy legyen.
Elszomorítónak nevezte, hogy lehet vezető kormánypárti politikus olyan ember, mint Kósa Lajos, aki a rovásírást a cirill vagy a lovári cigány íráshoz hasonlatosnak nevezte, ezzel utasítva el a debreceni rovástábla kihelyezésének kérelmét. Szegedi hozzátette: ennek ellenére a cívisvárosban is már rovástábla hirdeti ősi magyar értékeinket. Szegedi Csanád beszéde végén a '48-asok bátor, hazafias kiállását emelte ki, amihez hasonlatosan kell a mai magyar embernek is viselkedni. Összefogással kell felvenni a harcot a ránktámadókkal szemben, alapvető feltételként jelölte meg, hogy egy erős, független Magyarország csak az unión kívül lehet életképes, emiatt hazánknak ki kell lépnie az EU-ból.
Gyüre Csaba, a Jobbik alelnöke beszédében egy kárpátaljai magyar települést, Mezővárit említette példaként. Ez a település példát mutat hazaszeretetből, kitartásból, elkötelezettségből. Ők 1703-ban Esze Tamás lobogója alatt is ott voltak, minden zászlón az állt: Istennel a hazáért és a szabadságért. Ez a jelmondat nem csak 1703-ban, hanem 1848-ban is időszerű volt, hiszen ekkor is összefogott a nemzet a legfőbb emberi értékért: a szabadságért.
Kiemelkedően fontos 1848 ránkhagyott üzenete, hiszen akkor néhány fiatal magyar hazafi szíve egyszerre dobbant és elindultak, hogy a nemzet szabadságát megvédjék. A néhány ember tömeggé lett, a néhány elméből kipattanó szikra pedig a zuhogó eső ellenére hatalmas lángra kapott, elsöpörtek minden akadályt, áttörtek minden falat, amelyet az előző nap még regnáló hatalom emelt a magyar önrendelkezés útjába. A XXI. század elejére sikerült-e lebontani minden falat, sikerült-e 164 év alatt helyreállítani szabadságunkat, függetlenségünket, sikerült-e megteremteni azon alapvető egyetemes emberi értékeket, amelyekért eleink annyit harcoltak? - tette fel a kérdést a nemzeti radikális politikus.
A jobbikos politikus az 1848-as követelések 12 pontjából hármat emelt ki: a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését, a közös teherviselést és az uniót. 1848-ban ez Magyarország unióját jelentette Erdéllyel, amely külön közigazgatás alatt áll jelenleg is. 45 évig az unió szó nekünk a Szovjetuniót jelentette, 2012-ben pedig az EU jelenti az uniót. Utóbbi kettő között az a hasonlóság, hogy a Szovjet és az UE igyekszik gyarmati sorba taszítani minket. Gyüre Csaba is kiemelten fontosnak tartotta a magyar földek megvédését.
,,164 évvel ezelőtt őseink példát mutattak, hiszen nem tűrték a szolgaságot, nem ismerték a megalkuvást, az ország kiszipolyozását, a nemzet megalázását, nekik fegyverrel kellett harcolniuk. Nekünk talán erre nincs szükségünk, nekünk csak követni kell a helyes utat, melyet a nemzeti önrendelkezés megkövetel. A nemzeti radikalizmus a nemzeti érdek és értékek mindenekfeletti érvényesítése, ennek érdekében a csonkaországi és a jelenlegi határokon túli magyarság összefogása, a Kárpát-medencei magyarság egységének megteremtése a nemzeti önrendelkezés minden magyar számára történő megvalósítása, termőföldjeink és ivóvízkészletünk nemzeti tulajdonban való megtartása kell legyen a minimum-cél, amit el kell érnünk" - zárta beszédét a jobbikos honatya.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke beszédében kijelentette, a történelmünkön végighúzódó vérzivataros években százezrek adták életüket a legfontosabb dologért: a szabadságért.
A magyar nemzetnek mindig is küzdenie kellett a szabadságáért. 907-ben, a pozsonyi csatában sem volt ez máshogy, mint ahogy a későbbiekben a tatárjárás vagy a török elleni harc idején sem. A Nyugat szabadságáért is mindig a magyarok áldozták vérüket. 1848 után sem volt ez másképp, amikor nemzetünk szabadságáért kellett kiállnunk. De mi is a szabadság? - tette fel a kérdést a nemzeti radikális honatya. A szabadság az, amikor semmitől és senkitől nem függünk, senkinek sem vagyunk rabszolgái. A globalizált világban ezek a kifejezések, mint szabadság és rendszerváltás valódi jelentésüket elvesztették. A jelenlegi kormány is szabadságharcról beszél. Ám 1848-ban Táncsicsot kiszabadították a börtönéből, nálunk a politikai foglyok viszont nem kaptak amnesztiát 2006 óta, Gyurcsány pedig továbbra is a parlamentben okoskodik.
Hogyan lehet szabadságharcról beszélni az IMF-fel kötött hitelfelvétel küszöbén? Milyen szabadságharc az, ahol az ügynöklistákat nem lehet nyilvánosságra hozni? Ez a '89-es ifjak szabadságharca, hazug korban született hazug jelmondatokkal. Azt mondják, rendszerváltás történt, de csak azt a hazug kort betonozzák be mind a mai napig. A 2006-ban született politikai nemzedék viszont kéri a jussát. Amilyen mélyponton született meg ez a nemzedék, olyan magasra fog törni- mutatott rá Vona Gábor. Együtt vissza fogunk térni a gyökereinkhez, tradícióinkhoz, értékeinkhez, és erre az egész Kárpát-medencei magyarságot ráébresztjük és segítségül hívjuk. Szabadságot, igazságot, rendet követelünk. Jelenleg csak ál-szabadság van Magyarországon. A globalizmusban, az EU tagjaként nem beszélhetünk valódi szabadságról - emelte ki a pártelnök. Azt jelenti a szabadságnak nevezett ál-szabadság, hogy eldönthetjük, melyik liberális pártra szavazunk, melyik banknál adósodunk el, vagy melyik multinacionális cégnél gürcölhetünk éhbérért. Egy szabad országnak saját hadserege, független gazdasága és önrendelkezési joga van - figyelmeztetett a jobbik elnöke. ,,A '89-esek szabadsága nem a mi szabadságunk. Attila unokái nem rabszolgákat akarnak szülni. Harcunkat a gyermekeinkért is folytatnunk kell.
A 2006-os nemzedék nem vereségre és megalázottságra született, hanem győzelemre és szabadságra. És ha a szabadságunkat az unió veszélyezteti, akkor az unió ellen harcolunk" - mutatott rá a jobbikos politikus.
A legfontosabb jövőbeni kérdésnek a magyar föld védelmének kérdését jelölte meg a pártelnök. A magyar föld ugyanis számunkra nem vagyont jelent, hanem az anyaföldet, amiért harcolnunk kell. A parlament jelenleg sem vette még napirendre a magyar földtörvényt. Sok helyen elhangzott, hogy a dán földvédelmi törvény lesz a magyar földvédelmi törvény mintája. Azt viszont már elhallgatták a sajtóban, hogy az európai bizottság a dán földtörvényt megsemmisítette. Ebből egyértelműen látható, hogy az unión belül a földünket megvédeni nem lehet. Éppen ezért mindenkinek ellenállunk, aki a magyar földre vágyik - hangsúlyozta ünnepi beszédében a nemzeti radikális honatya.
Vona Gábor kijelentette, ehhez az ellenálláshoz egységes nemzeti oldal szükséges. Hozzátette, a több zászló és a különböző vélemények nem jelenthetnek akadályt, mint mondta, civilekre is szükség van, de nem olyanokra, akik Orbán Viktort akár hazánk önrendelkezésének feladásában is követik. Végezetül leszögezte, ha az anyaföldünket bántják, akkor azt megvédjük olyankor harapunk, mint az oroszlán, nem számít, ki támad ránk. ,,Nem reálpolitika? Nem. Nem szalonképes? Nem. De szabadságharc!" - zárta beszédét a Jobbik elnöke.
A Jobbik rendezvényét a P-Mobil koncertje zárta.
barikad.hu
a Jobbik is csak beszél!
Ugyan, hogyan tehet bármit is a szövegelésen kívül? Nem ők vannak kormányom, maximum 2014-ben!
Egyik sem mondja azt, hogy most azonnal lépnünk kell és hogy mit. 2 éve nem történik semmi elpőrelépés, csak hátra!
Ugyanazt játssza a Jobbik, mint eddig a fidesz...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 19:10:53, szombat
|
| |
| |
A magyarokon nem segítenek a szociális szövetkezetek?
2012.03.14 |
Eleve kudarcra van ítélve a kormány azon elképzelése, hogy szociális szövetkezetek felállításával javítson a hátrányos helyzetű kistérségek helyzetén - mondta el mai sajtótájékoztatóján Sneider Tamás.
A jobbikos képviselő emlékeztetett: a döntést hétfőn az a Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó jelentette be, aki tavaly egymilliárd forintnyi közpénzből és adományból osztott szét különböző háziállatokat elsősorban cigány származású családoknak. A csibék és kismalacok javarésze elpusztult, vagy eladták őket, s ,,vételáruk a kocsmában kötött ki", s mikor a szociológus asszonyt a jószágok sorsáról kérdezték, pusztán annyit mondott: nem volt cél az ellenőrzés" - mutatott rá a politikus.
Ha a számonkérés, a kezdeményezés későbbi útjának követése ezúttal is elmarad, akkor kétséges, hogy a nyolcszáz szociális szövetkezet létrehozására szánt ötmilliárd forint megfelelő módon lesz-e felhasználva - vélekedett Sneider.
Az aggodalmakat fokozza, hogy az elképzelés ötletgazdájának, Hegedűs Zsuzsának ,,lehetnek jó gondolatai, de alapvetően Párizsból szemléli a magyar helyzetet" és nem rendelkezik a programhoz szükséges gazdasági, mezőgazdasági ismeretekkel. Jellemző példaként említette, hogy a program indulását májusra időzítették, ,,márpedig azzal egy átlagos parasztember is tisztában van", hogy ekkorra a veteményezéssel, és a növendék állatok kihajtásával elkésnek.
A legsúlyosabb problémának azt tartja a Jobbik, hogy a tervek szerint a szociális szövetkezetek felállításának feltétele lesz legalább egy helyi nemzetiségi önkormányzat részvétele a működtetésben. Ez egyértelműen diszkriminatív a hátrányos helyzetű, szegény sorsú magyar emberekkel szemben, hiszen értelemszerűen nekik nincsenek kisebbségi önkormányzataik a településeken - világított rá Sneider Tamás.
barikad.hu
http://jobbik.hu/rovatok/orsz%C3%A1gos_h%C3%ADrek/a_magyarokon_nem_seg%C3%ADtenek _a_szoci%C3%A1lis_sz%C3%B6vetkezetek |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-03-17 19:07:49, szombat
|
| |
| |
Az átmentett állambiztonsági múlt
http://kkbk.blog.hu/2012/03/16/az_atmentett_allambiztonsagi_mult
2012.03.16. 00:23
Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői
1990. május 2-án délelőtt 10 órakor a BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége III/III-as csoportfőnökségének - a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség - volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló: a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között ott volt az a hirtelenjében összeszámolt, legkevesebb 25 állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást, nemkülönben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket némiképp elaltatva tűntek fel a másik oldalon valamely rendszerváltó párt színeiben. A Cég volt vezetői persze tudták, hogy a 25-ös létszám valószínűleg nem teljes, mert nem voltak információik a katonai hírszerzés és elhárítás hálózatához tartozókról, sőt, valójában a III/I-es csoportfőnökség operatív és hálózati nyilvántartásáról sem, mert a hírszerzés, a III. Főcsoportfőnökség elitje azt mindig külön tartotta nyilván, mint ahogy a számítógépes nyilvántartásból, a mostanában üzemképessé tett mágnesszalagokról is lementette saját nyilvántartását a jogutód Információs Hivatal 1990-ben , s a mai napig hozzáférhetetlenné tette a másolatot őrző winchestert, amely pedig hiteles, hisz a törzspéldányt is ők készítették a rendelkezésükre álló 5-ös kartonokból és a hálózati anyagokból.
1990. május 2.: összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés
Semmilyen törvény, jogszabály nem állt útjában a titkosszolgálatok korábbi vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal 1990. február 14-i megalakulása után is további szolgálatokat vállaló volt hálózati embereinek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), a T. Ház átmenetileg sem állított semmilyen szűrőt, a pártok többsége pedig előzetesen a képviselőjelöltek úri becsületszavára hagyatkozott, esetlegesen moralizáló vagy etikai közhelyeket tartalmazó nyilatkozat kitöltésével is beérte arról, hogy a leendő képviselő nem volt úgymond "ávós, karhatalmista vagy besúgó."
Az aláírásoknak nem volt súlyuk, az érintettek nem alaptalanul bizakodtak múltjuk ellenőrizhetetlenségében, s abban, hogy nem lesz semmi bántódásuk. Kilencven évre akarta zárolni a február 14-ig keletkezett hálózati anyagokat és a tovább nem foglalkoztatott hivatásos állomány iratait - a volt karhatalmisták tevékenységére vonatkozó iratokkal együtt - egy törvényjavaslat, melyet Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre nyújtott be az első szabadon választott országgyűlésnek. Emlékszem, amikor 1990-ben a 13 tagú Nemzetbiztonsági Bizottságban fel akartuk fedni a négy beépített hálózati személyt, ("Havasi Zoltán" MDF, "Nagy László" MDF, "Palotás János" FKGP, és "Magyar Károly" KDNP), s egy nyilatkozatot készítettünk elő arról, hogy soha semmi kapcsolatunk nem volt az állambiztonsági szervekkel, a bizottsági ülésen mindegyik jelen lévő érintett szemrebbenés nélkül, némi vállrándítással aláírta azt.
A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja 1990 őszén a Parlament előtt a Pesti Hírlapot olvassa. Balról: Kátay Zoltán, Demszky Gábor, Szokolay Zoltán: ,,Havasi Zoltán" tmb. (kezében az újsággal) és Szarvas Béla: ,,Nagy László" tmb.
A rendszerváltó történelmi pártok egyes vezetőiről nem tudta a közvélemény, hogy kellő számú ütőkártyával kézben tartja őket "A Cég". Például: Pártay Tivadart, a Kisgazda Párt örökös elnökét, aki már 1948-49 fordulóján, kihallgatását követően informátori feladatokat vállalt az ÁVH helyettes vezetőjétől, Szűcs Ernő ezredestől; ennek ellenére letartóztatták és Kistarcsára majd Recskre vitték, ahol 1952-ben beszervezte az I/4 osztály "Budai"/"Buday" fedőnéven, s 1956 november 25-én már az első besúgó jelentését adta az új hatalomnak, majd 1965-ig a párt legbizalmasabb tanácskozásairól, vezető köreiről és kiútkereső terveiről tájékoztatta a politikai rendőrséget. Keresztes Sándort, a KDNP első elnökét előbb 1957 szeptember 30-án szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a alosztálya, majd 1974 július 24-én a III/III-1-a., az egyházi elhárítás; 1990-ben országgyűlési képviselő, az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, de szeptemberben - megóvandó az esetleges itthoni támadásoktól és nemzetközi egyházi kapcsolatait hasznosítandó - gyorsan elküldik vatikáni nagykövetnek, akkreditálva a Máltai Lovagrendhez is; visszatérve 1994-98 között azonban ismét ott van a parlamentben, előbb a KDNP-, majd a független frakcióban, a külügyi bizottság és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja.
Felkészületlenség, tájékozatlanság
Teljes felkészületlenség, tájékozatlanság 1990 tavaszán, a bemondásra történt nyilatkozatokat nem ellenőrzi senki, a pártok vezetői nem tudnak, de nem is nagyon akarnak tudni semmi biztosat képviselőik állambiztonsági múltjáról, nem szervezik meg hiteles önvédelmüket, a tények dokumentálható feltárása érdekében apparátusaik később sem folytatnak levéltári kutatásokat; néhány, a holdudvarukban mozgó történészre időnként kurzus jelleggel támaszkodnak, változó aktuálpolitikai érdekeik szerint. 1990 májusától már működik a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, majd tárca nélküli miniszter, de még a következő ciklusokban is könnyedén beszivárog egy-egy hálózati ember, sőt szigorúan titkos állományú tiszt is a parlamentbe, például: Tóth István ("Faragó János" tmb.) MDF, Szolnok megye, III/III; Szita Károly ("Krakus Péter" tmb.) FIDESZ, Somogy megye, III/II; Boros Imre D-8 -as SZT-tiszt, III/II-es főoperatív rendőr százados FKGP, MDF, független, az Orbán kormány minisztere, vagy "Sziklay" informátor, FIDESZ-KDNP, a katonai elhárítástól. Az MSZP sem hagyja, hogy egyedül tartsa a frontot a szegedi irodalomtörténész "Csanádi" tmb., a második ciklusra behozza "Stefán" és "László Péter" tmb.-t is, s egy ezredest is az állományból, Lusztig Pétert Pécsről, aki fajsúlyos állambiztonsági tapasztalatokkal rendelkezik.
A homály a mai napig tart, jellemző, tavalyelőtt egy pártelnök érdeklődött nálam, mondjam már meg végre - de 19 évre visszamenőleg -, hogy kinek sáros a múltja az ő pártjában, annak frakciójában és választmányában. Tragikomikus példák sora: a győztes rendszerváltó párt, az MDF titkárságán az első pillanattól ott van az állambiztonság embere: előbb "Erdélyi Miklós" tmb. a III/III-tól, (korábban a rendőrség bűnügyi hálózatának besúgója), majd a K-3054-es hírszerző felesége. Antall József miniszterelnök titkárságán a sajtó-és médiaügyeket intézi régi kedves ismerőse, a munka-pszichológus "Kátai György"/"Kovács Jenő" tmb; a képviselők irodaházában, a "Fehér Házban" az MDF-frakció sajtóirodáján "Koroknai" III/III-as tm. kap bizalmi állást. Amíg Antallt nem választják meg miniszterelnöknek, hivatalosan nem jár neki a biztonsági őrizet, de az MDF választmányának egyik tagja látszólag önként vállalkozik, hogy "kormányőrként" vigyáz rá, mindenhova elkíséri, a Parlament folyosóján is árnyékként követi; mint utólag rájöttem, ő, a köpcös, jól fésült, sűrű, fekete hajú, kerek arcú, halk szavú testőr volt a "Kovács János" fedőnevű ügynök, civilben nyolc általánost végzett kisiparos, akit terhelő adatok alapján szervezett be 1981-ben a BRFK III/III osztálya az egykori politikai elítéltek ellenőrzésére, s a jelek szerint 1990 után is vállalta a további szolgálatokat. Magyaros slamposság, elnagyoltság, felszínesség. Antall azt sem tudta például - környezete pedig nem világosította fel arról -, hogy az a magyarosított nevű külpolitikai újságíró, akinek kinevezéséhez áldását adja 1990-ben az egyik legfontosabb magyar hírközlő szerv élére, az "Zsigmondi" fedőnév alatt már 1970 októberétől a hírszerzés titkos munkatársa, akit 1978-ban átvett a III/II. "Zsigmondi" szép karriert fut be Antall halála után is, meghálálta a nemzeti oldal bizalmát: 2002-ben belépett az MSZP-be.
1990 tavaszán a rendszerváltó politika átmenti és megtűri a volt állambiztonsági vezetés és hivatásos állomány 90 százalékát. Csak a legfelső vezetés távozik. De az is nagy megbecsüléssel. Az Antall-kormány több hónapig irodát tart fent Harangozó Szilveszter r. altábornagynak, volt állambiztonsági főcsoportfőnöknek, Aczél György bizalmas, közvetlen referálójának és Rédei Miklós r. vezérőrnagynak, volt III/II-es csoportfőnöknek (kémelhárítás), hogy javaslatokat dolgozzanak ki a BM III. Főcsoportfőnökség felszámolására. Ők pedig kidolgozták a békés átmentés módszertanát és menetrendjét. Jól tudták, hogy a titkosszolgálatoknak minden rendszerben az információs monopólium és a mindenütt jelen lévő ügynökhálózat ad igazi hatalmat. (Emlékeztetőül: 1945-ben Péter Gábor visszakéri a szovjetektől Ujszászy István vezérőrnagyot, Horthy első számú nemzetbiztonsági tábornokát, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjét, s a börtönben leíratja vele - szinte tankönyvszerűen - a védelmi szolgálat (hírszerzés, elhárítás) felépítését, módszereit, az információszerzés, s a hálózat működtetésének szabályait, gyakorlatát. A Horthy-korszak politikai rendőrségének szakemberei közül még 1969-ben is 46-an dolgoztak a III/II-nél, 38-an a III/III-nál, 17-en a katonai elhárításnál, a III/IV-nél és 16-an a BM Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályán.)
Harangozó Szilveszter altábornagy, volt állambiztonsági főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes (1985-89) és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben
Rédei Miklós vezérőrnagy, kémelhárítási csoportfőnök (1977-1988)
Tovább szolgálók, eltüntetett iratok
Az Antall által nyugdíjból visszahívott Boross Péter 1990 májusától júliusig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár, júliustól decemberig pedig tárca nélküli miniszter. Októberben óvatos átszervezést hajt végre az akkor kb. 2500-as létszámú NBH-nál és a 600 fős Információs Hivatalnál. Az NBH állományából távozik 48 volt III/II-es (a kémelhárítási igazgató is, volt párttitkár) és 40 volt III/III-as tiszt, főtiszt; a volt függetlenített régi pártfunkcionáriusok eltávolítása koalíciós kérés volt. Az 1990 előtti szt-tisztek többsége - mintegy 600 fő -, a III/II-nél szolgált, létszámuk októberre az NBH-nál 145 főre olvadt.
Boross Péter, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter 1990-ben
Információs hatalom és ügynökhálózat - ez a titkosszolgálatok kenyere. Ez teszi lehetővé, hogy ne csak végrehajtói legyenek a politikának, hanem befolyásolói és a háttérben urai is. Mivel a történelemben uralkodókról, politikusokról és pártokról is gyűjtöttek adatokat, információkat, a nyilvános hatalom folytonosan fél a háttérhatalomtól. A befolyásolással hivatásszerűen foglalkozó szervezett és fegyelmezett titkosszolgálatiak hamar és könnyen kiismerik a "civil bagázs"-t: a locsogó-fecsegő, rendetlen, hanyag, széthúzó, veszekedő , félrelépő politikusokat, s kellő szakmai fölénnyel és derűvel megvezetik és kijátsszák őket, olyan zsákutcába viszik a manipuláció, a dezinformáció, a lejáratás, a bomlasztás, az elszigetelés, a kiszorítás stb. eszközeivel, amiből az esetek többségében nincs szabadulás. (Az nem volt véletlen, hogy a párt-és állami vezetők a III. Főcsoportfőnökségre (ezen belül is elsősorban a hírszerzéshez) dugták be gyerekeiket, lásd az Apró, Biszku, Brutyó, Cseterki, Gyuricza, Korom és Várkonyi családok csemetéit, Péter János és Rónai Sándor gyermekét. Volt olyan káderpapa, aki lányát a hírszerzésnél helyezte el, fiát a kémelhárításnál, feleségét pedig a külügyben.)
Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP KB titkára
Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III, s szerveződik a III/II helyett az új kémelhárítás: a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III-ból is, azokat, akik vállalják a további szolgálatot. (A III/III-asok közül egyébként szemezget a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat is.) Az NBH válogat a BM Roosevelt téri székházának pincéjében, az egykori banktrezorban február 2. és 12., majd április 4. és május 15. között, s közben magához véve eltüntet 17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, melyekkel a mai napig nem tud elszámolni. Nagy Lajos III/I-es ezredes, az NBH alkalmatlan és igen kártékony első főigazgatója (1990. február - 1990. október) előbb 2002-ben, majd 2007-ben két televíziós interjúban is bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó kompromittáló dokumentumokat. Hiánytalanul megmaradt viszont az 1200 SZT-tiszt anyaga a BM külügyi osztályán, továbbá a III/I kartonos és - mint már említettem - a volt Lumumba utcai bázis központi számítógépéről lemásolt, elvitt nyilvántartása. Mikrofilmre is vitték a kartonos nyilvántartást a Bűnügyi Technikai Intézetben. (1990 őszén hallottam azt a később meg nem erősített hírt, hogy előkerült egy viaszlemez is, amelyen egy hang folyamatosan olvassa a hálózati neveket.)
Nagy Lajos ezredes, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója
1989 decemberében az állambiztonság vezetői már jól látják az új pártok meghatározó politikusait, vannak hazai és nemzetközi információik arról: kik lehetnek az ország leendő vezetői a legfontosabb közjogi posztokon. Ennek tulajdonítják egyesek annak a rejtélyes folyamatnak a megindulását, melynek nyomán fontos dossziékból kritikus oldalakat emelnek ki selejtezés címén és megsemmisítik azokat. Semmi sem indokolja ezt a múlt valós megismerése elleni, a történettudomány és a levéltárak alapvető érdekeit negligáló drasztikus lépést, hacsak nem a tények meghamisításának politikai szándéka.
Aczél György fogdaügynök
Az egyik feltűnő beavatkozás 1989. december 18. és 22. között történik Bibó István, Göncz Árpád és társaik 1957-58-i büntetőeljárási és bírósági peres anyagait őrző tucatnyi dossziéban. A csonkítás Bibót és Gönczöt egyaránt érinti. Eltűnik a leendő köztársasági elnök 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. old.), a 3.1.9.V-150.003 /5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal, köztük záró lapok, összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép, fényképek, fotokópiák, nyilvántartási határozat, feljegyzések, kérdőjegyek stb.
Iratkiemelés Göncz Árpád egyik dossziéjából 1989. december 18-án
Nagyobb méretben itt.
Iratok kiemelése Göncz Árpád másik dossziéjából 1989. december 22-én
Nagyobb méretben itt.
Az utóbbiak különösen érdekesek voltak, mert sok mindenről árulkodtak, ha véletlenül megmaradtak, ha bent felejtették őket a dossziékban. A kérdőjegyeken, szolgálati jegyeken a belügyi szervek - szigorú belső szabályok betartásával - az operatív és hálózati nyilvántartásból "priorálhattak", azaz ellenőrizhették, hogy egy-egy személynek van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz tárgyát képezhette-e. A karton alapján lehetett eljutni az illető dossziéjához. Némi kitérővel egy példa.
Egy ilyen priorálást kérő szolgálati jegyből tudjuk, hogy a BM X. osztálya, az operatív nyilvántartó 1954. június 15-i "Szigorúan titkos - H" válasza szerint Aczél György a BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának hálózati ügynöke - tehát fogdaügynöke - volt. (ÁBTL. 3.1.9. V-142696)
Aczél György, a BM BV hálózati ügynöke
Nagyobb méretben itt.
[Aczél (Appel) György, 1917. aug. 31. Weimann Aranka. Alkalmi munkás, 1932-ben belép a Somér cionista ifjúsági mozgalomba, 1935-től az illegális KP tagja, vándorszínész, majd egy szociáldemokrata színjátszó csoporttal lép fel. 1945-ben az MKP propagandaosztályának munkatársa, 1945 nyarától V. kerületi propagandista, 1946 szeptemberében a párt Zemplén megyei titkára, 1948 májusától Baranyai megyei titkár. 1949 július 6-án az ÁVH letartóztatta. 1950 március 22-én a Budapesti Törvényszék népellenes bűntett, folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlásának 10 évre való felfüggesztésére és egész vagyonának elkobzására ítélte. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság 1950. május 13-án az ítéletet jóváhagyta, ám a népellenes bűntett vádja alól felmentette. 1954. július 29-én szabadult. 1956. május 11-én a legfőbb ügyész közli vele, hogy perújítási eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az összes vádpont alól jogerősen felmentette, ezért büntetlen előéletűnek tekintendő. 1956-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1957-67 között művelődésügyi miniszterhelyettes, illetve annak első helyettese, , 1967-74 és 1982-85 között a Központi Bizottság titkára, 1970-től 1988-ig a Politikai Bizottság tagja, 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettes, 1985-től országgyűlési képviselő.]
Aczél György az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, KB-titkár, a Minisztertanács elnökhelyettese, országgyűlési képviselő
Az Aczél György priorálását kérő Szolgálati jegy 1954-ben "Szigorúan titkos H" minősítésű volt, ami az ÁVH 1952. január 2-án kiadott Titkos Ügyviteli Szabályzata szerint a titkosság legmagasabb fokát jelentette, mely kategóriába a legbizalmasabb iratok tartoztak, s a címzetten kívül más nem bonthatta fel az ilyen küldeményt. A BM Büntetésvégrehajtás Operatív Osztályának belső elhárítási hálózatában elvállalt ügynöki szerepét tán az a mondata magyarázhatja, mely egy 1954-ben, a börtönben saját kezével írt kérelmében olvasható: "A börtönben, ahol ellenség és árulók közé voltam zárva, még jobban megtanultam szeretni a pártot és gyűlölni az ellenséget." (ÁBTL. 3.1.9.V-142696).
Aczél György 1956-ban sem tagadta meg önmagát. Berecz Béla, előbb honvéd- (1951), majd rendőr vezérőrnagy (1953) feljegyzéseiben azt írja 1956 októberének és novemberének eseményeiről, hogy ő látta el fegyverekkel az ávéhásokat és a "partizán elvtársakat", akiket Aczél György vitt oda hozzá. "... mindenki annyi fegyvert kapott, amennyit kért, sok idő nem volt a gondolkodásra. Így láttam el igen sok elvtársat Aczél György elvtárs révén, aki odahozta őket... nagyon sok partizánt öltöztettünk fel rendőregyenruhába." (ÁBTL. 3.1.9. V-150393/9)
Berecz Béla : '56-ban Aczél hozta hozzám a partizánokat fegyverért
Nagyobb méretben itt.
Aczél levéltári anyagában - zömmel az ÁBTL. 3.1.9. V-142696/1 jelzetű dossziéban - 1958-ban nyilvántartásból törlés, 1959-ben kiemelés történt megsemmisítés céljából.
A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek
Ha nem sikerült volna 2009. november 5. és 23. között adatvesztés és manipuláció nélkül sikeresen beolvasni és lementeni - a rossz tárolás miatt összetapadt, de finom hőkezeléssel biztonságosan olvashatóvá tett - mágnesszalagokat, akkor is megdőlt volna az a nagy igyekezettel terjesztett legenda, miszerint az iratok többsége 1989 decemberének második felében (Duna-gate) és 1990. január elején megsemmisült, más részüket hamisították, a maradékból pedig a múlt megismerhetetlen, tehát reménytelen az ügynökügyeket felderíteni, felesleges velük foglalkozni. Több példa is azt bizonyította, hogy eredményt hozhat - teljes bizonyossággal vagy nagy valószínűséggel - a megmaradt kartonos operatív és hálózati nyilvántartás anyagának keresztellenőrzése, azaz egybevetése a kiegészítő vagy ráutaló okmányokkal, így a BM volt személyzeti főosztályának és külügyi osztályának zárt irattári anyagával, továbbá a pénzügyi osztályon fellelhető bizonyítékokkal (fizetési listák, elszámolások, jutalmak); a bíróság előtt hatásos lehet az egykori beszervező és kapcsolattartó tiszt vallomása, kiegészítve a vonalvezető tisztével, aki ellenőrizte a hálózati személy és a kapcsolattartó tiszt viszonyát. Senki sem vette a fáradságot, hogy jelentések tartalomelemzésével állapítsa meg a szerzőt, amikor az szükséges. A Független Kisgazda Párt egyik frekventált történelmi vezetőjéről nem maradt fenn sem beszervezési, sem munkadosszié, s nincs 6-os kartonja sem. Mégis a meglévő jelentéseiből tartalomelemzéssel (életútja, politikusi pályája eseményeinek és a jelentésíró által említett tények, körülmények összefüggéseinek feltárása) tökéletesen azonosítható. Tartalomelemzésre persze nem vállalkoztak az átvilágító bírák, s mai ítélkező kollégáik sem töltik ezzel az időt, sablonos és mechanikus maradt a rossz átvilágítási törvény itt ragadt gyakorlata: ha az érintettséget igazoló négy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentések, pénzügyi dokumentumok) közül nincs meg legalább kettő, akkor a hálózati személy érintetlenségét megállapítva általában felmentik őt a beszervezettség gyanúja alól. (Kivétel: saját beismerése vagy a beszervező-, kapcsolattartó- és vonalvezető tiszt érintettséget bizonyító vallomása.)
A BM 1974-től számítógépre vitt állambiztonsági adatai 18 + 1 mágnesszalagon az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) részei, illetve alrendszerei voltak. A most beolvasható és kinyomtatható állapotba hozott, korábban 2060-ig titkosított szalagok közül 18 a Nemzetbiztonsági Hivatalban található, rajta a következőkkel:
- "G" jelű adatbázis: operatív nyilvántartás a célszemélyekről;
- "H" jelű adatbázis: hálózati nyilvántartás személyekről (ügynök, tmb., tm.);
- "K" jelű adatbázis: az egykori III/II-es csoportfőnökség központi kémelhárítási adattára;
- "J" jelű adattár: az előzetes nyomozásokról;
- "U" jelű adattár a bizalmas nyomozásokról;
A 19. szalag az Információs Hivatalban található:
- "I" jelű adatbázis: a volt III/I csoportfőnökség, a hírszerzés hazai és nemzetközi hálózata.
Mindezek teljesebb iratanyagot feltételeznek, mint amennyi papíron megmaradt, s melynek kb. 92-93 százalékát adták át eddig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának.
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára
A mágnesszalagok anyagának megismerése, kinyomtatása alkalmas lesz legalább két babona felszámolására. Az első: annak bebizonyosodása, hogy a beszervezettséget igazoló 6-os hálózati nyilvántartó kartonokat nem hamisították, eddig még egyetlen ilyet nem találtak. A beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető tiszt aláírásával ellátott okmány 8 kontrollponton ment át, míg eljutott a kartonos nyilvántartóba, majd 1974-től felkerült a számítógépközpont mágnesszalagjára. Az adatbázisok a fedőneveket és a valós neveket is tartalmazzák, alkalmasak a teljes azonosításra. A második: ha valaki nem adott sem írásos, sem szóbeli jelentést, azt hamar kizárták a hálózatból. Ám ha valaki ragaszkodott a szóbeli jelentéshez, úgy azt lejegyezték vagy magnóra rögzítették, legépelték és aláíratták vele, így lett szóbeli információjából mégiscsak írásos jelentés. (Az utóbbit azok kedvéért, akik úgymond soha egy betűt nem vetettek papírra...) A megsemmisített, eltüntetett dokumentumok tartalma a lementett adatbázisokból feltárható.
"Szakértő" és Németh Miklós listája
És most ugorjunk vissza 1990-be az ügynöklistákhoz. Amikor 1990. január 5-én Németh Miklós miniszterelnök elhatárolódik a III/III-nál történtektől (Duna-gate, az ellenzéki vezetők további figyelése, lehallgatása), a III/III hivatalos állományából többen "fellázadnak", mondván: "...ne a mi bőrünkre moralizáljanak az általunk tartott sáros ellenzéki politikusok", s nyilvánosságra akarnak hozni 6 oldalon kb. 200 nevet, csupa exponált új politikus és pártvezető érintettségével. Pallagi Ferenc főcsoportfőnök ezt nem engedte, kért 5 napot beosztottaitól azzal, hogy ha nem tudja megvédeni őket, akkor nyilvánosságra hozhatják a listát. Nem tudta, s tartotta a szavát: január 10-én lemondott, akárcsak Horváth József III/III-as csoportfőnök január 17-én. Január 18-án Horváth István belügyminiszter jogutód nélkül feloszlatta a III/III-at, majd 23-án ő is távozott a miniszteri székből. Pallagi elégedetlen tisztjeinek listája mégsem akkor, hanem csak 2005-ben került fel az internetre "Szakértő" aláírással ; 219 nevet tartalmaz, nem is egészen alaptalanul, mert szinte minden névhez tartozik valamilyen anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, legfeljebb (még) nem annyi, amennyit a rossz átvilágítási törvény nyomán kialakult bírói gyakorlat ma megkíván a "hálózati személy" érintettségének megállapításához.
Pallagi Ferenc vezérőrnagy, a rendszerváltás előtti utolsó állambiztonsági főcsoportfőnök
Horváth József vezérőrnagy, a III/III csoportfőnöke és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben
1990 márciusában Gál Zoltán megbízott belügyminiszter letesz egy listát Németh Miklós miniszterelnök asztalára a kormányváltással kapcsolatos iratok közé. (Az összeállított anyagot Csikós József ezredes, a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának vezetője és Nagy Lajos ezredes, volt III/I-es hírszerző, az NBH főigazgatója kontrollálta.) Németh Miklós a listát május első napjaiban átadja Antall József leendő miniszterelnöknek, majd Göncz Árpád köztársasági elnökké választása után kér Antalltól egy másolatot, mert neki nem maradt példánya, s azzal megkeresi Gönczöt. Antall nyomban beavatja Horváth Balázst, de Borosst állítólag csak október első napjaiban. Göncz tájékoztatja Tölgyessy Pétert, az SZDSZ frakcióvezetőjét és Demszky Gábort, a Nemzetbiztonsági Bizottság első elnökét.
Németh Miklós iratokat ad át Antall Józsefnek 1990 májusában
Ez a lista nem teljesen azonos a "Szakértő" által összeállítottal. Emlékezetem szerint kb. 120-130 nevet tartalmazott: politikusok, pártvezetők, képviselők, egyházi méltóságok, újságírók, írók, művészek, tudósok. (Egyesek, akik nem látták a listát, 300-400 névről beszélnek.) Az aláírás nélküli összeállításról különböző kigyűjtések készültek, így például az első szabadon választott országgyűlésben helyet foglalókról. Az utóbbin 25 név vonatkozott a képviselőkre, ám közülük 5 nem volt képviselő, hanem a pártok vezetőségéhez tartozó személy.
De más baj is volt az ad hoc jelleggel, hiányosan és pontatlanul összeválogatott nevekkel. Az eredeti III/III-asokat nem tudták már leválasztani a kémelhárítás új adatbázisából, így egyfelől szándékuk ellenére nemcsak III/III-asokat tüntettek fel, másfelől többeket is kihagytak közülük, noha szemmel láthatóan ott ültek a fényes padsorokban, például az MDF-nél: "Recski" informátor, "Doki" tmb., "Dunai András"/"Kovács István" informátor, "Kaposvári László" tmb., "Tokai" informátor, "Fodor Attila" tmb.; az FKGP-nél: "Róka"/"Rába" tmb., "Harcos" ügynök, "Nádasdy" ügynök; az SZDSZ-nél: "Kenderesi István" tm., "Ózdi István" ügynök; a KDNP-nél: "Tatár" tmb. Mivel a lista összeállítói (akiknek felülről azért súgtak néhány nevet, tehát konkrét kiindulási pontra dolgoztak) az 56 ezer hálózati személy valós neve és fedőneve között több azonost is találtak, aminek következtében vagy rosszul tippelték meg a keresett releváns személyt, vagy többet is feltüntettek, vagy a valós név után nem az oda vonatkozó személyi adatok következtek (születési hely, idő, anyja neve), hanem azokat összekeverték egy másik azonos nevű hálózati személy adataival.(Az utóbbira tán a legjobb példa az, amikor az MDF választmányi tagjának, a kaposvári L. Józsefnek a neve után egy azonos nevű pécsi "T"-lakás gazda személyi azonosítói következnek.)
Térjünk vissza a kezdethez: 1990 május 2-án ünnepélyesen összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés. Még minden a látszatok világa. Még nem kezdődtek el a végeláthatatlan, terméketlen és igazi megoldást nem hozó viták arról, hogy kell-e átvilágítás a képviselők között vagy nem, az jogi vagy csak morális legyen; ha jogi, akkor csak a III/III-asokat (politikai rendőrség) világítsák át vagy a III/I-eseket (hírszerzés) és a III/II-eseket (kémelhárítás) is, sőt a teljes III-as főcsoportfőnökséget, amihez hozzátartozott a katonai elhárítás (III/IV) és az operatív technika is (III/V), mások ezt is tovább bővítették a büntetésvégrehajtás belső elhárításával, a fogdaügynök-hálózattal, és a honvéd vezérkarhoz tartozó katonai hírszerzéssel ; s még arról sem kezdődött meg a vita, melyről később hónapokig ment a szócséplés, hogy a III/III-asok közül kiket világítsanak át: csak a képviselőket, vagy minden "esküre kötelezett" közéleti szereplőt, de akkor ki a közszereplő, mi annak a jogilag meghatározható fogalma, s hol húzható meg az érintett személyek köre stb. Szóval még semmi sem kezdődött el, még mindenki szép volt, okos, nagyreményű, s minden gyanú felett álló.
Göncz Árpád köztársasági elnök első felszólalása 1990-ben
"Hálózati tagok, kilépni!"
Ebben az állapotban nyissuk ki az állambiztonsági operatív és hálózati nyilvántartót, mint képzeletbeli osztálynaplót, s játékosan vezényeljünk: "Osztály, sorakozó! Vigyázz! Hálózati tagok, kilépni!" S ha csak (!) a hálózati nyilvántartást nézzük, (s még nem tudjuk, hogy a képviselő a névsorban szereplésen kívül jelentéseivel szerzett-e külön érdemeket is) akkor frakciónként a következőket látjuk - persze nem 1990-ben, hanem ma, több évi kutató munka eredményeképpen:
(A rövidítések: inf.: informátor; ügyn.: ügynök; tmb.: titkos megbízott; tm.: titkos munkatárs. Zárójelben a beszervezés éve és a beszervező szerv.)
Magyar Demokrata Fórum:
1., "Kaposvári László" tmb. (1960. BM. II/5-f.)
2., "Fodor Attila" tmb. (1966. III/III. Csongrád m.)
3., "Nagy László" tmb. (1980. III/III. Nógrád m.)
4., "Recski" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főoszt.)
5., "Doki' tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)
6., "Havasi Zoltán" tmb. (1984. III/III. Tolna m.)
7., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)
8., "Evezős" ügyn. (1951. ÁVH. I/2-a.)
9., "Raszkolnyikov" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főszt.)
10., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)
11., "Tokai" inf. 1958. Pol. Nyom.Főoszt. Hajdú-Bihar m.)
Független Kisgazda Párt:
1., "Virág Benedek" tmb. (1960. Pol. Nyom. Főoszt. Komárom m.)
2., "Róka"/"Rába" tmb. (1957. BM. II/5-a.)
3., "Harcos" ügyn. (1951. ÁVH. Veszprém m.)
4., "Palotás János" tm. (1971. BRFK. Bü. Oszt.)
5., "Nádasdy" ügyn. (1989. III/III. Baranya m.)
6., "Szatmári" ügyn. (1957. Pol. Nyom. Főoszt. BRFK.)
Kereszténydemokrata Néppárt:
1., "Magyar Károly" tmb. (1957. BM. II/5-a.)
2., "Tatár" tmb. (1972. BM. III/III.)
Szabad Demokraták Szövetsége:
1., "György Péter" tmb. (1985. III/III. Heves m.)
2., "Seres" tmb. (1986. BM. III/III.)
3., "Kenderesi István" tm. (1957. BM. II/5-d.)
4., "Ózdi István" ügyn. (1958. BM. II/5-f.)
5. "Ligeti Kornél" inf. (1959. BRFK. Pol.Nyom.Oszt.)
Megjegyzés:
D. I.-t az Ábrányi Aurél - Struzziero Adalberto - Atkáry Arisztid kémperben (1955-1956) a BM. I. főosztálya beszervezte ügynöknek. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799) Ügynök szerepét 1993-ban egy hetilapban "bizonyos értelemben" elismerte. (Lezáratlan kutatás.)
Magyar Szocialista Párt:
1., "Csanádi" tmb. (1979. III/III. Csongrád m.)
A FIDESZ frakcióban megjelölt személyek közül azonosításra alkalmast az ÁBTL jelenleg elérhető iratai alapján nem találtam.
Antall József kormánya:
1., "Régant" tm. (1968. BM. III/I-1-a.)
2., "Doki" tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)
3., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)
4., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)
A pártjukat, választóikat, a közvéleményt hidegvérrel, arcátlanul becsapók a következő fontosabb posztokat foglalták el:
- Az országgyűlés korelnöke;
- Az országgyűlés két alelnöke;
- Egy frakcióvezető;
- Egy bizottsági elnök;
- Az Interparlamentáris Unió elnöke;
- Két miniszter;
- Két államtitkár;
- Egy nagykövet;
- A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja;
Az 1990 előtti rendszerellenes tevékenységükért, 56-os szerepükért felelősségre vont, vizsgálati fogságban tartott vagy bebörtönzött, de az állambiztonsági szervek által beszervezett országgyűlési képviselők, 1990-94:
1., "Kaposvári László", MDF
2., "Harcos", FKgP
3., "Recski", MDF
4., "Evezős", MDF
5., "Magyar Károly", KDNP
6., "Tokai", MDF
7., "Raszkolnyikov", MDF
8.,"Ózdi István", SZDSZ
A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt figyelemre méltó néhány hálózati személy:
1., "Virág Benedek" tmb.: Vörös Vince (1911. febr. 23, Kisbicsérd, Tóth Mária)
Vörös Vince
Az országgyűlés alelnöke, az FKgP országos listáján szerzett mandátumot. 1935-ben lépett be az FKgP-be. 1944-ben Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, annak jegyzője. 1945-ben az FKgP főtitkárhelyettese, a Magyar Parasztszövetség főtitkára, a novemberi választásokon pártlistán ismét nemzetgyűlési képviselő lesz. Hat elemit végzett. 1956-ban a Baranya megyei FKgP alakuló ülésén megyei társelnökké választották. 1958-tól az Esztergom melletti kenyérmezői sertéshizlaló telepen brigádvezető, szakszervezeti titkár és a járási népi ellenőrzési bizottság szakértője.
Itt szervezi be 1960-ban kompromittáló adatok alapján "Virág Benedek" fedőnéven Berta Lajos r. főhadnagy a Komárom megyei Rfk. Politikai Nyomozó Osztályának kémelhárító hálózatába, előbb ügynök, majd tmb. 1968-tól Pécsett élt, 1972-ben ment nyugdíjba. 1978-ban átveszi a BM III/III-3-a, amely a társadalomra veszélyes megfigyelt személyekkel és a volt politikai foglyokkal foglalkozott. 6-os kartonja lezáratlan, kódja szerint titkosított hálózati személy, aki feltehetően 1990-ig dolgozott az állambiztonságnak.
Terjedelmes és részletes, jobbára kézzel írt jelentései két kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Legfontosabb politikai jelentéseit a Magyar Parasztszövetség és a Független Kisgazda Párt vezetőiről, országgyűlési képviselőiről írja, köztük volt: Pártay Tivadar, B. Szabó István, Futó Dezső, Bejczy Sándor, Hám Tibor, Jaczkó Pál, Gyulai László, Kapócs Ferenc, Adorján József, Kiss Sándor, Horváth János, Ibrányi Gyula, Ibrányi Erzsébet, Hamza András, Farkas György, Hajdú Német Lajos, Czupi Bálint, Cséplő Jenő, Patonay Elek, Benárd Géza, L.Szabó Imre, Tompa István, Kelemen Sándor, Czipó László, Kovács József, Dancs József.
Vörös Vince jelentése kisgazda vezetőkről 1960. november 16-án
Nagyobb méretben itt.
Vörös Vince jelentése B. Szabó Istvánról, Pártay Tivadarról és Futó Dezsőről 1960. november 30-án
Nagyobb méretben itt.
Jelent környezetének reakciós elemeiről, így egy csendőr őrmesterről, aki szovjet katonákkal üzletel, nyugatra utazó és onnan hazalátogató gyanús magyarokról, s megbízói utasítására mint bélyeggyűjtő lép kapcsolatba kijelölt külföldi és hazai személyekkel, akik behálózandók a cserepartner szerepében. 1988-89-ben a kisgazda belharcokban a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, az 1989. június 4-i érdi nagyválasztmányon az FKgP elnökévé választották, később a párt örökös tiszteletbeli elnökévé. 1991 novemberétől a parlamentben a Pásztor Gyula, majd a Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.
2., "Havasi Zoltán" tmb.: Szokolay Zoltán (1956. szept. 9, Hódmezővásárhely, Lénárt Éva)
Szokolay Zoltán
Magyar-orosz szakos középiskolai tanár, tanársegéd, költő, a "Dél-Kelet" c. hetilap főszerkesztője. 1985-86-ban a Magyar írók Szövetsége KISZ szervezetének agit.-prop.-titkára. 1988-tól 1989 márciusáig a Fidesz tagja.1989. március 14-től 1990. dec. 15-ig az MDF Országos Választmányának, 1991-ig békéscsabai szervezete elnökségének tagja. Békés megye 1. sz. választókerületéből kerül be a parlamentbe, ahol a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökének jelöli az MDF.
A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztálya szervezte be 1984. május 16-án "Havasi Zoltán" fedőnéven, hazafias alapon, eredetileg az ifjúságvédelmi vonalra, kapcsolattartó tisztje: Hajnal József r. főhadnagy. Már egyéves tevékenységének értékelésekor (1985. május 20., Szekszárd)) roppant megvan elégedve vele az állambiztonság megyei vezetése: Eigner György r. alezredes, főkapitány-helyettes és Gál István r. százados, osztályvezető: "A tmb. ellenőrzött, megbízható hálózati személy... az együttműködés során egyre tisztábban látja a belső ellenséges, ellenzékieskedő személyek káros szerepét." ,,Beszervezése óta folyamatos /napi jellegű/ kapcsolatot tartunk a BM III/III-5-a. alosztállyal, ahonnan az általa szolgáltatott minden egyes információ hitelességét jelezték vissza."
Szokolay hálózati tevékenységének értékelése 1985-ben
Nagyobb méretben itt.
Szokolay szorgalmasan, szabatosan, részletesen és mindig olvashatóan saját kézzel írta jelentéseit, ügyelve arra, hogy minél több érintett személyt nevezzen meg. Beszámolt a Magyar Írók Szövetsége üléseiről, rendezvényeiről, a fiatal írók József Attila Körének összejöveteleiről, irodalmi körök, asztaltársaságok vitaestjeiről, a részvevők kritikus nézeteiről, így pl. a ,,Tiszatáj" irodalmi folyóirat körül kialakult helyzetről, a Tokaji Írótáborról, vagy az 1986. június 14-i "Vitahajó" nevű népes irodalmi délutánról a "Sződliget" sétahajón. Szinte minden szekszárdi és paksi értelmiségi rendezvényen jelen van, szamizdatokat gyűjt be és ad át a politikai rendőrségnek. A jelentett ismert személyek között volt - többek között -: Csengey Dénes, Fekete Gyula, Fodor András, Nagy Gáspár, Kunszabó Ferenc, Cseh Tamás, Bertha Zoltán, Csoóri Sándor, Páskándi Géza és Csurka István, s száznál több író, újságíró, filozófus, esztéta, műkritikus és más értelmiségi.
Szokolay jelenti 1986-ban, ,,Tárgy: JAK folyóirat"
Nagyobb méretben itt.
Emlékezetesen azt is feljelenti, aki autóstopposként segítőkészen felveszi őt Budapestre menve 1985. április 24-én Szekszárd határában. Intésére megáll és felveszi egy 60 év körüli plébános, korábban szerzetes. A paksi benzinkútig viszi el. Szokolay sietve jelenti kapcsolattartó tisztjének, Hajnal főhadnagynak, hogy "erősen szovjet- és kommunistaellenes beállítottságú egyházi személlyel" utazott együtt. A főhadnagy tájékoztatta az egyházi terület elhárítását, amely megtette a szükséges intézkedéseket. Az már a besúgó jellemét mutatja, hogy az MDF után a Kereszténydemokrata Néppártnál tűnt fel, ott politizált.
[1986-ban egyébként egy másik sikeres bölcsésszel erősít a BM. III/III Tolna megyében: Dr. Töttős Gábor szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagyot (1954. június 17, Szekszárd, Erdődi Éva) a megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának ,,T-19" operatív beosztásába helyezi, egy főoperatív státus terhére. Töttős szt-tiszt (magyar-történelem szakos tanár, könyvtáros, helytörténész Szekszárdon) kinevezési parancs száma: 009/331/86. A rendőr főhadnagy, MSZMP-tag a rendszerváltásig szolgálja titkosan a Kádár-rendszer állambiztonságát, leszerelési parancs száma: BMH. 009/38/90; a titoktartási esküokmányt 1989. december 28-án írta alá.]
1991. december 21-én egy parlamenti szavazásnál Szokolay Zoltán (,,Havasi Zoltán") MDF-es szomszédja szavazógombját is megnyomta a sajátján kívül, amiért lemondott mandátumáról 1992. január 20-án. A Belügyminisztériumba távozott, március 1-től Boross Péter miniszter kabinetirodáján dolgozott. Nevéhez fűződik a jobboldali sajtó érdekvédelmi civil szervezet: a Közakarat Egyesület megalakításának kezdeményezése 1991-ben.
3., "Nagy László" tmb.: Szarvas Béla (1959. júl. 20, Eger, Markovics Anna)
Szarvas Béla
Üzemgazdász, könyvvizsgáló, főrevizor, szervezési és számítástechnikai csoportvezető. 1988-ban lépett be az MDF-be, az egri szervezet egyik alapítója és elnöke, Heves megye 1. sz. választókerületében szerzett mandátumot 1990-ben. Előbb a honvédelmi , majd a nemzetbiztonsági bizottság tagja, később a költségvetési, adó-és pénzügyi bizottságnak is; az Interparlamentáris Unió magyar-norvég tagozatának elnöke. 1992-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egri szervezetének egyik szervezője, 1992 februárjától a Heves Megyei Vállalkozói Kamara elnökségi tagja.
1980. december 17-én szervezte be Szalontai László r. főhadnagy a Nógrád megyei Rfk. III/III osztályának hálózatába hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. "Nagy László" fedőnéven titkos megbízotti minősítést ért el. Három megye politikai rendőrsége is foglalkoztatta, Nógrádon kívül 1984-tól Szabolcs megye, majd 1986-tól Heves megye. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint feltételezhető, hogy a rendszerváltásig aktív hálózati személy volt. A III. állambiztonsági főcsoportfőnökség korabeli igényei és értékelési szempontjai szerint minden bizonnyal nem szerzett olyan kiemelkedő érdemeket, mint Szokolay Zoltán, de kissé szürke és sablonos fogalmazásban megbízhatóan jelentett a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetéből, Nyíregyházáról, a Szabolcs-Szatmár Megyei Moziüzemi Vállalattól, s az Ellenőrzési Főigazgatóság Szabolcs Megyei Igazgatóságáról, 1985-től pedig az egri Építésgazdasági Szervezési Intézetből. Néha országosan is értékes információkkal szolgált, mint például 1982 májusában, amikor a Nógrád megyei III/III osztály így értékelt egyik kézzel írott jelentését: "A tmb. jelentése értékes. Központi értékű információt tartalmaz. A szamizdat irodalom Bp.-i terjesztőivel kapcsolatos anyag nagy figyelmet érdemel, mivel Mizsei és Hunya az MTA munkatársai, Fóti Péter pedig az ELTE Bölcsészettudományi Kar II. éves hallgatója." "Feladata: a Bp.-i személyekkel a kapcsolat elmélyítése, új személyek - akik a szamizdattal foglalkoznak - felderítése." Szalontai főhadnagy, 1982. o5. 05.
Szarvas Béla jelenti 1982-ben, ,,Tárgy: szamizdattal kapcsolatos"
Nagyobb méretben itt.
4., "Magyar Károly" tmb.: Dr. Keresztes Sándor (1919. márc.9, Magyarókereke, Kolozs m., Fazakas Erzsébet)
Keresztes Sándor
Jogász, 1944-47 között a BM közigazgatási osztályán dolgozott, 1947-ben a Barankovits-féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, majd az "Új Ember" katolikus hetilap és a "Vigília" kiadóhivatalában ,valamint a Szent István Társulatnál (1963-1989) tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1956 novemberében részt vett a Demokrata Néppárt budafoki szervezete újjászervezésében, a "Hazánk" című lap megjelentetésében, az utóbbiban követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását; s kiigényelte a XXII. kerületi MNDSZ-székházat a DNP számára. 1989 márciusában több társával megalapította a Kereszténydemokrata Néppártot, vezette a párt szervezőbizottságát; szeptember 30. és május 27. között a párt elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-ben a KDNP budapesti listájáról került be a parlamentbe, szeptemberig az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, akkor kinevezik vatikáni nagykövetnek.
1957 szeptemberében közbiztonsági őrizete alatt terhelő adatok alapján "Magyar Károly" fedőnéven beszervezte a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5 osztályáról (a belső reakció elhárítása) Fogarasi Ferenc rendőrnyomozó hadnagy. Szeptember 30-i, kézzel írt beszervezési nyilatkozatában egyfelől ezt írja: "... az ellenforradalom idején elkövetett hibáim jóvátétele érdekében vállaltam a politikai rendőrséggel történt titkos együttműködést.", másfelől azt, hogy "Tudomásul veszem azt a szóbeli ígéretet, hogy vallásos meggyőződésemmel és erkölcsi felfogásommal nem egyező feladatot nem kapok." (Az utóbbi megfogalmazásért a beszervező tisztet felettese megdorgálta.) Ezek után - tekintettel nyolc kiskorú gyermekére is - kiengedték a közbiztonsági őrizetből. 1957-ben leírja a vele személyes kapcsolatban lévők neveit, 1958-ban még jelent a DNP-nél, az "Új Embernél", a Szent István Társulatnál, a Katolikus Hittudományi Akadémián és másutt dolgozó ismerőseiről, aztán teljesen meghasonlik önmagával, lelkiismereti okokra hivatkozva kéri a kapcsolat megszakítását, s május 30-án titoktartási nyilatkozat aláírása után kizárják a hálózatból.
1973 végén, 1974 elején több aktuális esemény ismét kölcsönösen közelíti a kihűlt kapcsolatot. A Keresztes család útlevélkérelmet ad be Jugoszláviába, ahol találkozni akarnak Nyugat-Németországba disszidált, s ott férjhez ment lányukkal és annak férjével, a Szent István Társulatnál pedig az átszervezés során felcsillan a vezető beosztásba kerülés lehetősége. A BM egyházi elhárítása: a III/III-1 osztály a., alosztálya önkritikusan megállapítja (1974. július 2), hogy a korábbi kudarcnak 1958-ban a kapcsolattartás felszínessége és hiányossága is oka volt a II/5 részéről, Keresztes Sándor pedig "...széleskörű egyházi kapcsolatokkal rendelkező világi személy, római katolikus egyházi körökben országosan ismert. Munkakörénél és emberi tulajdonságainál fogva alkalmas reakciós vezető egyházi személyek körében végzendő hírszerzésre. Lehetőségei a közeljövőben várhatóan bővülni fognak, mivel a Szent István Társulat átszervezése során létesítendő vezető beosztások betöltésénél számításba veszik. Vallási meggyőződését - karrierje érdekében - össze tudja egyeztetni a haladást szolgáló egyházi törekvések támogatásával. Mindszenthy elképzeléseivel már képviselőkorában ellentétbe került, a Mindszenthy-ügy közelmúltban történt lerendezésével egyetért." (Mezey Károly r. őrnagy, dr. Balázs Tibor r. alezredes alosztályvezető.)
Az egyházi elhárítás pozitív várakozását megalapozta Keresztes Sándor 1973. október 17-i levele, mely a "Kiegészítő vonások arcképemhez" címet viselte. Ebben leszögezi, hogy rég elmozdult a lélektani mélypontról, az ország változásai nyomán pedig mind jobban elmélyülő meggyőződéssel szeretne tenni valamit a köz javára: "Szocialista társadalmi rendünket nemcsak tudomásul veszem, de vallásos-, erkölcsi- és keresztény társadalom bölcseleti motivációk alapján igénylem is azt. Meg kell állapítanom, hogy erre az álláspontra fokozatosan jutottam el és ebben segítségemre volt a XX. és a XXII. kongresszus nyomán megindult többirányú folyamat...", "Én a formális megoldás helyett szocialista hazánk és az egyház érdekeinek egyaránt megfelelő, hosszú távú együttélési formájának kialakításáért fáradozom, mely egyház történelmi példává válhat."
Keresztes: ,,Szocialista társadalmi rendünket...igénylem is", 1970. okt. 13
Nagyobb méretben itt.
A III/III-1-a illetékesei így számolnak be a jelölt újabb beszervezését megelőző beszélgetésekről: "Lelkiismereti konfliktusba kerülésével igyekezett magyarázni a belügyi szervekhez való korábbi viszonyát. Elismeréssel szólt, hogy ezt méltányolták. Elmondásából kiderült, hogy később több kísérletet tettek a belügyi szervek a kapcsolatfelvételre - de olyan hangon és megengedhetetlen módszerekkel -, ami még inkább taszította. Jelenleg érzi, hogy egyenlő partnerként kezeljük, kíváncsiak vagyunk véleményére, szolgálatait esetleg hasznosítani tudjuk. Alapvető egyházpolitikai célkitűzéseinket hajlandó támogatni." "Meglévő - eddig kielégítetlen - karriervágyát látja elérhető közelségben, amennyiben a Szent István Társulat átszervezése során valamilyen felelős beosztásba kerülne. Igyekszik ehhez úgy igazítani magatartását, hogy a mi támogatásunkat is megszerezze." Végül Mezei Károly őrnagy nyugtázza Keresztes első ténykedését: "Viszonzásképpen mi is részéről megnyilvánuló bizalomnak vesszük, hogy elsőként adott át részünkre olyan dokumentumokat, melyek még felsőbb vezetői, az egyházi hatóságok előtt is ismeretlenek voltak az átadás időpontjában. Ezek nagyban segítettek bennünket, hogy képesek legyünk felismerni, időben kivédeni azok mesterkedéseit, akik akadályt szeretnének gördíteni az állam és az egyház kölcsönösen kialakuló, eredményesnek ígérkező, további együttműködés elé." "Beszervezés után a hálózat ellenőrzését párhuzamos ügynökséggel és "K" ellenőrzés bevezetésével (levélcenzúra - i.cs.) végezzük. Ellenőrzésében részt vesz "Igaz Sándor", "Sipos Péter" és "Tatár" fn. hálózatunk." A dolog érdekessége, hogy "Tatár" fedőnevű titkos megbízottal aztán 1990-ben együtt feszítettek az első szabadon választott országgyűlésben, a KDNP-frakcióban.
1974. július 24-én nyilvános helyen Mezei őrnagy hazafias alapon másodszor is végrehajtotta "Magyar Károly" tmb. beszervezését, aki "Tájékoztatás céljából átadott részünkre egy több gépelt oldalból álló anyagot, melyet a Szent István Társulat alelnöke az elkövetkezendő napokban kíván eljuttatni a Püspöki Kar tagjaihoz." "Lényegében rövid gondolkodás után, meggyőződésből, hazafias alapon késznek mutatkozott az együttműködésre. Erősen kihangsúlyozta a partneri kapcsolatot, melyre önként vállalkozott."
Újabb beszervezési nyilatkozatában - egyebek között - a következőket írja saját kezével Keresztes Sándor: "Alulírott kijelentem, hogy egyetértek a Magyar Népköztársaság és a Római Katolikus Egyház közötti kapcsolat erősítésének szükségességével, s az ennek érdekében történő tevékenységre a belügyi szervek tisztjével történt beszélgetések még inkább elköteleznek. Állásfoglalásaimban ezért ezekben a kérdésekben a jövőben mindig lojális magatartást tanúsítok. Feladatomnak tartom - külö |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2012. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
258 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2497
- e Hét: 5599
- e Hónap: 16710
- e Év: 170206
|
|
|
Online
