|
2012-03-24 22:43:13, szombat
|
| |
| |
A PARASZT ÉS BUNKÓ NEM UGYANAZ!
GONDOLATOK A PARASZTI ÉLETRŐL
Társadalmunk legkiszolgáltatottabb, legmostohábban kezelt rétege a szent magyar anyaföldet művelő parasztság! A szó, de sokkal inkább a szeretetre legméltóbb fogalom megtestesítője nálam a ,,Paraszt". De csak az igazi paraszt! — nem ennek a mai csökevényes formái, kik szégyent hoznak őseikre. Igazából a kommunizmus idején kezdte a hatalom, és annak elvtelen kiszolgálói ledegradálni a paraszt szó jelentését a ,,bunkó" jelentéstartalmára.
Hogy miért szimpatizálok éppen én a földet szorgalmasan művelő honfitársaimmal, kinek ősei több-száz évre visszamenően tán kapát, kaszát sohasem fogtak a kezükbe? Elsősorban azért, mert volt szerencsém a paraszti életet közelebbről megismerni; ebből a nagyon összetett tudományágból sok mindent el is sajátítani. De főként azért tisztelem annyira a parasztot, szeretem annyira a paraszti életet, mert gyermekkorom óta tudom, hogy a létfenntartásunkhoz elengedhetetlenül szükségünk van élelemre; és ez csakis a szorgos paraszti munka árán kerülhet nap mint nap az Isten által megáldott asztalunkra. Természetesen szükségünk van még tiszta levegőre, tiszta vízre is! — de ezeken túl, minden egyebet akár évekig is képesek vagyunk nélkülözni.
Azért viselem még szívemen a parasztemberek sorsát, mert Ők vannak az időjárás viszontagságainak, az elemeknek, a sors szeszélyeinek legjobban kiszolgáltatva. Amikor szántanak, nem biztos, hogy vetni is fognak; amikor vetnek, egyáltalán nem biztos, hogy aratni is fognak. Ha Isten kegyelméből aratnak, nem biztos, hogy értékesíteni tudják terményüket. A rendszerváltásnak hazudott komédia utáni időkben ugyanis szokásba jött egy undorítóan aljas gyakorlat, miszerint a felvásárló zsidók egyszerűen nem veszik át a magyar parasztoktól a terményt. Vagy ha mégis átveszik, nem fizetik ki az árát! A padlóra küldött szerencsétlen termelők, végső keserűségükben gyakran felkötik magukat. Lásd libajnai gordonka gaztetteit! Egy ilyen közönséges gyilkosból még Magyarország miniszterelnöke is lett! -- ez aztán az igazi gyalázat!
A paraszt nem halogathatja a tennivalóit, mert egyetlen nap késedelem is akár az egész évi munkájának gyümölcsét teheti semmivé! A paraszt nem cserélgetheti a munkahelyeit, de még a lakóhelyét sem! — mert ha nem is feudális értelemben, de röghöz van kötve. Nem úgy, mint a munkás, vagy a hivatalnok, akinek ha éppen nincs kedve dolgozni, egyszerűen beteget jelent. Akkor jelent beteget, amikor csak akar! Ha nem tetszik a munkahelye, elvileg még ma is lehetősége van másik munkahelyet találni.
A paraszti munka olyan foglalkozás, de sokkal inkább élethivatás, amelynek kitanulására gyakran egy egész élet kemény és következetes munkája sem elegendő. Ha kell, akkor a paraszt egy személyben munkás, vállalkozó; mezőgazdás, állattenyésztő, állatorvos, könyvelő, szőlőmíves, borász; hentes és mészáros, és így tovább! Ha nem tud ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tenni, akkor nincs értelme ezt a hivatást folytatnia.
Egy hagyományos gazdaságban korábban minden haszonjószág megtalálható volt; az élelmezéshez szükséges minden cikk ott helyben megtermett! Akkor nem kellett száz hektárokban gondolkodni. Egy klasszikus értelemben vett paraszti gazdaság 10-15 katasztrális hold méretű volt, és képes volt eltartani egy nagycsaládot is. Akkor minimum háromgenerációs volt egy-egy család, és minden családtagnak meg volt a maga dolga. Na ez volt, ami a legjobban szúrta a kommunista gazemberek szemét. Hogy önellátóak a vidéki emberek, hogy függetleníteni tudják magukat a hatalom szeszélyeitől. Ezért kellett első lépésként ellehetetleníteni a paraszti életet. Ezért kellett téeszekbe, állami gazdaságokba hajtani az embereket. Akivel nem bírtak, azzal más módszerekkel bántak el. A szerencsésebbek nem börtönben, internálótáborokban, hanem valamelyik nagyvárosban találták magukat.
El lehet képzelni, milyen nehéz lehetett elviselni a szülőfalútól, az ott élő családtagoktól, rokonoktól, barátoktól a kényszerű elszakadást. Másrészt mennyire nehéz lehetett beilleszkedni a munkások közé, akik közül sokat mélységesen megfertőztek már a bolsevizmus hamis, hazug eszméi! A haza szeretete elsősorban azokban élt mélyen, akik keményen dolgoztak a haza eleven testén, kiknek évszázados gyökerei voltak már a Szent Magyar Anyaföldben.
Visszatérve a paraszti gazdaságok témájához: egy ilyen gazdaságban nem keletkezett szemét! Volt szemétdomb minden portán, ahová főként a széntüzelésből származó salakot gyűjtötték, no meg a baromfik számára hasznosítható hulladékokat dobták ki; de a növényi eredetű hulladékot 100%-ban hasznosították. Vagy jószággal etették meg, vagy elkomposztálták. Ami éghető volt, azt kemencében, vagy sparheltben tüzelték el. Akkor nem voltak műanyag csomagolóanyagok, nem volt semmi, amit valamiképpen ne tudtak volna a környezet károsítása nélkül hasznosítani.
A széntüzelésből származó salakkal pedig rendszerint a földutak kátyúit töltötték fel! Azokban az időkben nem is voltak tele hazánk közútjai az út szélére kidobott szeméttel. Ez a téma egy külön fejezetet érdemelne. Jelenleg erről csak annyit, hogy a szemételszállítás fizetőssé tétele volt a ,,rendszerváltás" utáni idők egyik legnagyobb baklövése! Az eredmény az utak mentén jól látható!
Volt olyan paraszt, a módosabbak közül való! -- aki lovat patkolt; házat, istállót, ólat épített; kutat ásott, vagy fúrt; fát termelt ki; vadászott és erdőt telepített. Ezzel szemben, nem lebecsülendően! — a gyári munkás egyetlen szakmát ismert, a munkahelyéről akár késhetett, de még hiányozhatott is! Ezt elvileg manapság is megtehet még! Más lapra tartozik, hogy már szabadságra sem igen mernek elmenni az emberek, nehogy kirúgják őket. Az ezredfordulónak (rendszerváltás) ez is nagy és elévülhetetlen ,,vívmánya"!
A proletárdiktatúra (cuclizmus) idején a munkás sokkal nagyobb társadalmi megbecsülést élvezett, mint az élete utolsó napjáig dolgozni, küszködni kényszerülő paraszt, akinek még tisztességes nyugdíjat sem fizetett a nagy és híres népi demokrácia! Ennek megvolt a fentiekben már fejtegetett nagyon komoly oka; az emberidegen kommunista rendszer ugyanis minden áron meg akarta szüntetni az önfenntartásra képes családi gazdaságokat, teljesen szét akarta verni a családokat. (Mára ez sikerült is!)
Gyalázatos intézkedéseikkel a vidékről elüldözött embereket városi panellakásokba kényszerítették, ahol egy tisztességes konyha sem létezett. Legtöbb esetben konyhaasztal sem fért el a konyhának kinevezett lyukban, amit körül tudott volna ülni egy kisebb család.
Szégyenszemre a mezőgazdaság a mai napig mostohagyermeke a mi jelenkori társadalmunknak; ma sem képviseli senki a jogos érdekeit!
Egy ideig úgy tűnt, hogy a Független Kisgazdapárt volt, aki felvállalta a parasztság ügyét; éppen ez volt az oka annak, amiért a rendszerváltásnak nevezett gyalázatos országrablást követő időkben önzetlen munkámmal éveken keresztül ezt a pártot támogattam. Mindaddig támogattam az FKgP-t, amíg úgy véltem, hogy a parasztság ügyét szolgálja; amíg úgy hittem, hogy azonos irányban haladunk. Kormányra kerülésük után a kisgazdapárt hirtelen irányt váltott; letért az általam helyesnek vélt útról.
Szerintem a hatalom a legveszélyesebb dolog a világon! Jobban kihozza az emberekből a hibáikat, mint a nélkülözés, nyomor, szegénység, szenvedés. Ennek lehetünk tanúi az utóbbi két évtized ideje alatt: szemünk láttán váltak szörnyetegekké korábban becsületesnek hitt politikusok.
Mindezek ellenére egyáltalán nem látom elfecséreltnek az időmet, a fáradtságomat, mert valóságban én nem egy politikai pártot, hanem hazám szent ügyét, a parasztság felemelkedésének ügyét támogattam; és szerény eszközeimmel ma is ezt teszem.
Ebben az ügyben töretlenül hiszek, mert hazám ügye nemcsak a parasztokról, a munkásokról, az értelmiségről, hanem a magyar nemzet egészéről szól! Ezért a továbbiakban is támogatni fogok mindaddig mindenkit, ameddig ugyanezért az ügyért fáradozik.
Lélekben, mentalitásban magamat is a parasztok közé sorolom, mert sokkal inkább hajlok a paraszti életforma felé! Egyre inkább igazolódik be, hogy ez az egyetlen helyes életforma, ami biztosítani képes a családok közötti összetartó erőt és a fizikai értelemben vett túlélésünket is.
Legnagyobb sajnálatomra, az igazi értelemben vett parasztok egyre kevesen vannak már! Éppen ezért ne tévesszen meg senkit a piacokon, vásárcsarnokokban kofának kinéző, magukat őstermelőknek valló eladók látványa, mert ezek többségükben kereskedőknek, ám sokkal inkább a zöldségmaffiának alkalmazottai csupán. Áruiknak, amit eladásra kínálnak, gyakorta semmi közük nincs az egészséges élelmiszerekhez. Az egyébként nagyon szemrevaló áru legtöbbször vagy külföldi szemét, vagy ugyanazon a módon és formában előállított, vízkultúrában, műtrágyával és egyéb nem természetes körülmények között előállított termék. Éppen tegnap dobtunk ki egy csomó retket. Nem csak teljességgel ízetlen volt, de még meg is fájdult tőle a gyomrunk!
Mivel a hatalmat bitorló gazemberek a paraszti munkát, a paraszti élethivatást annyira sem becsülik, mint elődeik, ezért ezt az életformát egyre kevesebben választják. Akinek nincs más választása, annak súlyos gondjai, megélhetési problémái támadnak, és olykor maga is rákényszerül különböző trükkök alkalmazására. Általában nem azért, hogy extraprofitra tehessen szert, hanem a puszta megélhetése végett. Éppen ezért kellene vásárlásainkkal kizárólag a becsületesen dolgozó, egészséges zöldséget és gyümölcsöt termesztő gazdákat támogatnunk, hogy mielőbb meg tudjanak erősödni. Ugyanakkor ezzel súlyos csapást mérnénk a szélhámosokra, a mérgező élelmiszereket forgalmazó kereskedőkre, akik munka nélkül keresnek hihetetlen mennyiségű pénzeket.
A probléma megoldása nem egyszerű, mert kereskedelmünket teljesen tönkretetették hazánk esküdt belső ellenségei. A nyilvánvaló aknamunkájukat csaknem egy évszázada folytatják már, és csoda, hogy még mindig létezünk és élünk. Tudjuk, hogy egyetlen pillanat leforgása alatt el lehet rontani valamit; ugyanakkor vannak dolgok, melyeket soha nem lehet megjavítani. Ilyen a kereskedelmünk, de ilyen a társadalmunk is. Itt mindent újjá kell építenünk, mindent új alapokra kell helyeznünk. Közben le kell bontanunk, sőt! — porig kell rombolnunk a rosszat, a teljesen tönkretettet.
A sikeres újrakezdésre a legjobb példa Izland!
Egészen új mentalitásra van szükségünk, ami valójában nem is új! Csak vissza kell térnünk régi hagyományainkhoz, őseink szokásaihoz! Amíg nem fordítottunk hátat múltnak, hanem abból merítettük bölcsességünket, tudásunkat, erkölcsi normáinkat, addig szálfaként álltuk az évszázadok vérzivatarait. Ám amióta erkölcstelen életet élünk: fertőzött forrásokból merítjük a mindennapit, a média szennycsatornáiban dagonyázunk, szemünk láttán omlik össze a társadalmunk! Összességében egyetlen évszázadnyi idő elegendő lesz ahhoz, hogy mi magyarok eltűnjünk a Föld színéről; hogy elevenen faljanak fel minket hazánk belső ellenségei, elsősorban a mintagazdaságokban tapasztalható hatékonysággal ellenünk ki tenyésztett cigányok!
Az óra 1945. óta ketyeg. Ha nem térünk észhez, nem ébredünk fel még ma, akkor 2045-ben vagy izrael lesz Magyarország új neve, vagy cigánia.
Ám Isten is van az égben, aki féltő gonddal viseltetik minden teremtménye felett. De csak addig, amíg teremtménye nem vetkőzik ki igazi mivoltából, a saját fajára, fajtájára jellemző tulajdonságaiból. Az emberek javarésze teljesen kivetkőzött már emberi mivoltából, így számukra nem igazán van jó hírem.
A jó hír, hogy Isten mindent megtesz értünk! A rossz hír, hogy helyettünk nem tesz semmit! Nem véletlen a bölcs mondás: Segíts magadon, Isten is megsegít!
Bajbajutott lakástulajdonosok számára is ez az üzenetem! Ne azoknak kelljen megakadályozni kilakoltatásokat, akiknek semmi közük nincs a devizahitelekhez, kiknek semmilyen más érdekük nem fűződik ahhoz, hogy mások helyett (bajbajutottak helyett) cselekedjenek, mint a puszta emberbaráti szeretetük, honfitársi együttérzésük!
ISTEN ÁLDJA MEG AZ IGAZ, HAZÁJUKHOZ HŰ MAGYAROKAT!
Vattay Szabolcs |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
