|
2012-03-29 19:21:29, csütörtök
|
| |
| |
...amikor még nem volt puszta
Kislány korom nyarait nagyszüleim - a kunszentmiklósi Bösztörön lévő - tanyáján töltöttem.
Nagyapám - maradék családtagjaival - magángazdaként, vagyis PARASZT-ként művelte a szocializmusba is átmentett földjét.
Igen, nagyszüleim PARASZTOK voltak. Szüleim viszont, már ,,kiérdemelték" a másik kötelező kategóriát, mert ők akkor már gyári MUNKÁSOK-ként tengették életüket. Azért írom, hogy tengették, mert szó szerint éheztünk Pesten. Az akkori politikai vezérek szerint, azért mert ,,a kulák-parasztjai sajnálták az élelmiszert a városi munkásságtól".
Ez olyannyira nem volt igaz, hogy a nagy nyári dologidőben, a gabona aratásakor az üzletéből és a boltjából kikergetett órásmester, vagy kereskedő mind-mind eljött segíteni.
Nagymama minden- nálunk segítkezőnek - esténként - óriási csomagot állított össze az előző évi termésből és az azévi friss zöldségből. Alig bírták a biciklikre fölkötözni. Akkor lepődtem meg leginkább, amikor az összekötözött lábú és szárnyú baromfiak fejére harisnyaszárat húztak. Muszáj volt megkérdezni, hogy: ,,Miért?".
A kurta válasz az volt, "...mert így nem hangoskodik (-kárál, -kotkodácsol, -csipog, -hápog, vagy -gágog) a szerencsétlen jószág.".
Hogy miért volt erre az óvintézkedésre szükség, csak mostanában tudtam meg, amikor arról olvashattam történelmi visszaemlékezésekben, hogy akkoriban a Begyűjtési Minisztérium karhatalmistái megállították a cserekereskedelem lévén élelmiszerhez jutó nagyobb, esetleg zajos csomaggal közlekedő polgárokat.
Amiért híre ment, hogy nem csak elkobozzák az összes elemózsiát, hanem még elhurcolják a szerencsétlent valamilyen büntető táborba, orgazdaság címen, ezért igyekeztek kitalálni ilyen elcsendesítési módszereket.
A kerékpáros "vendégmunkások" azután csak sötétedéskor indultak haza, a kertek alján árkon-bokron át tolva a megrakott kerékpárokat.
Később azt is megtudtam, hogy nagyapa abba a "betegségbe" halt bele, hogy "kulák"-PARASZT volt.
Keményen kellett a tanyán dolgozni és mi gyerekek is hamar ,,belenyőttünk" a feladatokba.
Most elmesélem, hogyan nőttem bele abba a kitüntető feladatba, hogy kapálhattam.
Nénikéim éppen kapáltak a kukoricásban, ahova a zöldbabot is vetették. Amikor a gaz kezdett vetélkedni növésben a zöldbabbal - kapával a vállakon meg egy kanna vízzel - kimentünk a határba.
Kedves nénikém két kapával indult el, majd az egyiket letette a kukoricatábla végébe a bodzabokor árnyékába, ahova a vizeskannát is tette.
Ők, a ház asszonyai, nagyobbacska unokatestvéreim meg mind elindultak 1-1 sorban a gazt irtani. Én meg ott maradtam magamra, merthogy még "kicsi vagy" ehhez a komoly felelősségteljes feladathoz. Ahhoz ugyanis, "nagy tapasztalat és TUDÁS szükségeltetik, hogy az embőr lánya mőg tudja különböztetni a GAZT a HASZNOS növénytől".
Amikor visszafelé jöttek egy újabb sorban a kapások, akkor kérlelni kezdtem nénikémet, hogy ,,én is hagy álljak be kapálni". Nénikém kezembe nyomta a maga jó kis könnyű kapáját és megmutatta, hogyan kell. Már tudtam melyik a bab és melyik a kukorica, amelyik körül ki kell a GAZt kapálni. A következő fordulóban már kaptam egy külön sort és nagy igyekezettel folytattam a felelősségteljes munkát.
Sajnos, nénikém így is minduntalan megelőzött a nehéz- és göcsörtös nyelű tartalék kapával is.
Nem akartam lemaradni, mert rá akartam szolgálni a bizalomra... Ezért nem vettem észre, hogy megsérültem egy elvétett kapalendítésnél. Csak azt láttam, hogy egy egész gombócnyi sárdarab van a bal lábam nagyujján. Nem értettem, hogyan került a sár a lábamra, hiszen nem esett az eső és még vizet sem ittam, hogy esetleg a kiloccsant víztől lett volna. Muszáj volt megállni és amint lefejtettem a sárdarabot az ujjamról, kiserkent a vérem és akkor jöttem rá, hogy bizony én a nagy igyekezetben nem csak a gazt, hanem a lábujjamat is megvágtam.
De nem állhattam le nyafogni, meg sterilezni, bekötözni, mert azzal kiderült volna, hogy még tényleg nem nyőttem bele a kapálás felelősségteljes feladatába.
Ezért, összeszorított szájjal de már jobban vigyázva újult lendülettel folytattam a munkát. Igyekeztem nénikémet utolérni, aki szerencsére nem vette észre a kapkodó sietés miatti ,,balestet".
Azóta is boldog büszkeséggel gondolok életem első nagy paraszti munkájára, a kapálásra!
A büszkeség könnyeivel küszködve írom most e visszaemlékezést, mert azóta már tudom, hogy én akkor egy életre szóló VÉRSZERZŐDÉST kötöttem ezzel a drága-jó anyafölddel. Egészen pontosan a kunszentmikósi Bösztörrel, ami akkor még nem volt puszta!
Kunszentmiklós a XVIII. században vált - a Duna egyik ága - a Bakér mentén épült több utcás településsé.
*"Még a XIX-XX. század fordulóján is elkülönültek a lakosság eltérő csoportjai. A Bakér-part mellett párhuzamosan futó utcákat a gazdák portái foglalták el. A szűkebb, belső utcákban, a mai Wesselényi és Apostol Pál utcában (akkor Ipar, ill. Kádár utca) iparosok, kereskedők laktak."* (Itt volt háza nagymamámnak is az Apostol Pál u. 9. sz. alatt, ahova nagypapa halála után beöltözött a tanyáról. E két lakhely között ingázva töltöttem serdülő lánykakorom nyarait.)
Akkoriban *"Bábony, Bösztör, Szedria, Bodakút, Szilos, Bakérhát meg a Paprét földjein és a harmincezer holdas határ más részein hatszáznál több tanyában, mindtegy háromezer ember élt."* (A*csillaggal jelzett idézőjeles szövegrészeket a Kunszentmiklós a XXI. század küszöbén c. könyvből vettem. Írta: Balogh Mihály és megjelent CEBA KIADÓ-nál 2002-ben, Budapesten.)
Most jönnek ezzel a mesével a médiában, hogy a ,,szikesedés", meg a ,,globális felmelegedés", meg a hasonló ,,magyarázom a bizonyítványom"-szövegekkel!
Két hónappal ezelőtt ilyen kis íróasztal melletti tudóskák magyarázták a Hír tv-.ben, hogy: a TSZ-esítés miatt, amikor még a jövő évi vetőmagot (termést) is lesöpörték a padlásról úgy, hogy a gazdák nem tudtak vetni és aratni sem, természetesen - akkor ,,gabona behozatalra volt szükség és azt a SZU-ból hozták be".
Na, akkor itt akkora hazugság van, amit nem lehet elviselni sem!
Hova a csudába tették azt a tenger-sok gabonát, amit beszolgáltatás címén elvettek a gazdáktól, ha nem a Szovjetúnióba, akkor hova szállították? Mert a városi munkásságnak azt mondták, hogy ,,azért nincs élelem, mert a kulák-paraszt sajnálja az élelmet a városi munkásságtól"!
Állítólag, ezért(?) éheztünk mi itt Pesten!
Állítólag ezért kellett bevezetni a jegyrendszert!
Ezért tört ki a forradalom 1956-ban?
Ezért, és nem másért voltak a forradalmárok és a tüntetők olyan csontsoványak? (Tessék csak megnézni a korabeli fotókat!)
Bösztörön csodálatos kertgazdaságok voltak, mert szerves trágyával tették termővé a kisebb- pár holdas földjeiket.
Tudomásul kéne venni, hogy a Duna-Tisza-köze földje egészen egyszerűen nem alkalmas a nagyüzemi, műtrágyás megművelésre!!!
Aki ott volt Bösztörpusztán a Magyarok Szövetsége szervezésében megrendezett 2008-as Kurultajon (magyarok országos gyűlésén) az láthatta az óriási széna-bálákat!
Mit gondoltok, hogy azt direkt odaszállították valahonnan?
Nem!
Azt, a bösztörpusztai gépi kaszálással learatták mielőtt odaköltözött volna a Magyarok Országos Gyűlésének szervező gárdája!
Ezek az óriás bálák is bizonyítják, hogy nem igaz, hogy Bösztör eleve szikes és még legeltetésre sem alkalmas a legelője!
Az igazság az, hogy elvadul a gyep, ha nem nyírják!!!
És, mivel ,,nyírták" nagyszüleim idejében? A legelésző- juhnyájjal, a gulyával és a kondával meg a ménessel!
Majd, ezek alól az állatok alól nyert istállótrágyát beszántották - visszaforgatták - folyamatosan a szántóföldekbe. Ezzel a körforgással biztosított volt minden évben a termés.
Gyönyörű fekete földek voltak Bösztörön!
A Bóna-tanya és a gazdaságáról készült fotók a furaila-blog képtárában, a Néprajzi albumban, itt tekinthető meg:
http://furaila.xfree.hu/33600
Akkor vált pusztává, amikor a tsz elvette a gazdáktól az állatokat, a földjeiket, mindent, mindent...
Nem igaz, hogy ez a pusztulásos folyamat akkor is bekövetkezett volna - az un. globális felmelegedéstől, meg minden globál-hazugságtól, amire most igyekeznek ráfogni a pusztulást - a régen jól-termő földjeinken!!!
Nem hagyom... nem hagyom, hogy ennek ellenkezőjét szajkózzák a magukat mentegető erőszakos kollektivisták és a velük paktumozó utódaik!
Nem hagyom, hogy az erőszakos proletarizátorok - és az ő kis íróasztal mellett szerzett ,,ismeretekkel" rendelkező tanítványaik - ugyanúgy hazudjanak a jelenben utódainknak, mint ahogy HAZUDTAK nekünk a múltban!
Bp. 2005. október, 2009. szeptember, 2012. március 29.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
