Regisztráció  Belépés
1vargaildyko.blog.xfree.hu
...Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember. (Tatiosz) Tücsök Ildykó
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Ne félj az árnyaktól...
  2012-03-04 11:01:01, vasárnap
 
 
Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben.

Ruth E. Renkel






Hálásan köszönöm, hogy olvasgattok, nézelődtök nálam, jólesik nagyon!
Kívánom legyen áldott, szép a napotok! Sok-sok puszi: Ildykó
 
 
9 komment , kategória:  Vendégkönyvbe Gondolatok  
SZAKÁLI ANNA: Tűzmadár
  2012-03-04 10:58:48, vasárnap
 
 


Tűzmadár

Beteljesedés

Lábad kulcsold lábam köré.
Érzem a gyengéd szorítást.
Test ütemére rezdül a lélek,
könnyek hozzák a megváltást.

Szemed fényében láttam én,
titkoltál égő vágyakat,
nem reméltem, de elhozta az éj
a beteljesült álmokat.

Vágytam terád és vártalak.
Egyik kezemben olajág,
másik kezemben gyertyaláng.
Félénken, miért menekülsz?
Sebzett szárnnyal, ó, hogy repülsz?

Nézd, érted kitépem tollam.
Eléd a legszebbet teszem.
Neked adom. Eljössz velem?
Öltsd magadra, messze szállunk,
hol csak miénk forró vágyunk.

Eskü sem köt ilyen híven,
mint e forró, emésztő láz.
Jöjj velem, s majd rám találsz,
hol csillag sző nászi ágyat,
mert magamnak én választlak;

Én, a lángoló Tűzmadár!




 
 
2 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
PEJ ERIKA: Tavaszváró
  2012-03-04 10:57:29, vasárnap
 
 


A tél kopogtat az ablakon.
Hallom, hogy fagyott ujjával,
karcol az üvegen.
Jeget vág.

Havat szór, szitál az ég,
süvítve fúj a metsző szél.
Tépi a fákat.
Esztelen.

A kályha mellett vacogok,
majd megfagyok.
Egyedül.

Már nem emlékszem arra,
milyen volttélben, parazson járni.
Dacolni a faggyal, s hideggel, mert
minden reggel adtál, meleget szívemnek.

Most hideg s fagyos.
Azzá tetted...

Nem szeretek fázni, utálom a telet.
A tavasz kell nekem, mi megmelenget.

A tél lassan elvonul, s holnap tán
jön a tavasz.
De már nélküled.

(2006.04.06)






Link
 
 
2 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
FALUDI FERENC: Tavasz
  2012-03-04 10:54:37, vasárnap
 
 


1.
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.

2.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.

3.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.

4.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.

5.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.

6.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.

7.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.

8.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
JÓZSEF ATTILA: Csend
  2012-03-04 10:53:29, vasárnap
 
 


Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember

Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.

Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,

De fülemet betömte. - Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.

1922




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
MIKLÓS CSABA: Szép az új...
  2012-03-04 10:51:13, vasárnap
 
 


Szép ez új nap,ragyogó
mosolyra dalra fakasztó
felszabadítja a lelkeket
megdobogtatja szíveket
valamit szeretnék átadni
két szép kezedbe tenni
csak Neked adnám oda
nem kérném vissza soha

2012.március.03.




 
 
0 komment , kategória:  ~Versek, imák, áldások II.  
MOLDOVA GYÖRGY: Lefelé a lejtõn
  2012-03-04 10:46:42, vasárnap
 
  Egy még fiatalos, a gondokban megőszült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt elöttem a világ. Se
kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát:
vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény
mélyére, mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat
teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált. A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem
eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba,
de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy
kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörû darab volt.
És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csiga lépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.

Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenő részen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is,úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerû testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre, a bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor
gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- �--n szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok,
és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor
mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként
teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott - egyébről nem is beszélve.
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy
fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. �--n is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat?





 
 
0 komment , kategória:  ~Mesék és Történetek!  
Minden korábbinál erősebben hallotta a kék dallamot, s most
  2012-03-04 10:45:08, vasárnap
 
 
A Lélekpillangó meséje ( 2012. márc. 4-i történet )

Minden korábbinál erősebben hallotta a kék dallamot, s most először fordult elő, hogy egy pár pillanatra a hang mintha hívta, vonzotta volna saját harmónia-középpontja felé, ám amint tudatosította, hogy merre repüljön, a hang elenyészett, mint az édes íz a nyelvünkről.
Sikeres küldetésének célja értelmet nyert. Meg kell tudnia, vajon tényleg egyedül van-e? Hogyan került oda a Szikomorfa odvába? Honnan jönnek és hová térnek a Lélekpillangók, időről időre? Miért kell magányosan élnie? Egyáltalán magányosan kell élnie? A lelkek középpontjában a szívek közepében rejtőző aranyló csillámlások egyik legerősebbikét kereste meg. A nőt, aki a Hajnal nevét kapta, amikor megszületett. A kék dallam, a titokzatos kék dallam is mindig hajnalban érkezik. Jelzi az utat, ahogy az autósnak a GPS, de a Lélekpillangó nem tudja megtalálni. Itt értette meg, hogy amit azóta keres, amióta először kirepült a szikomorfa védett odvából, az nem más, mint a szerelem!

Ha szeretnéd megkapni Csehák Hajnalka - Párkapcsolati GPS című elektronikus könyvét, megrendelheted a Lélekpillangó tudáscsomag részeként!

Legyen a Lélekpillangó Magyarország legsikeresebb, összefogáson alapuló jótékonysági kezdeményezése az emberi boldogságért!





 
 
0 komment , kategória:  ♥ A Lélekpillangó Meséi  
MAX LUCADO: Értékes vagy
  2012-03-04 10:43:44, vasárnap
 
 
A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy az orra, a másiknak a száj a. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak . Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket, és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak: Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával; és másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem tettek, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra . A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze, mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemelj ék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt: Próbált magasra ugrani de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára, sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta ." Sok szürke pontot érdemel - mondogatták , egymásnak .- Ő aztán tényleg nem jó foltmanó ! " Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. " Nem vagyok jó foltmanó - gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt, Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat-csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta ! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot: Ám az is leesett ! Én is ilyen akarok lenni!-gondolta Pancsinelló.- Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám! Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. Ó, nem nagy ügy, válaszolta Lúcia.- Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit. Élit ? Igen , Elit , a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében. De miért ? Majd megtudod ! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment. Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?"- kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Igy aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók; csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. " Ez így nincs rendjén, - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja . Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. ,,Pancsinelló !" -hallatszott egy mély , erős han . Pancsinelló megállt" Pancsinelló ! Örülök; hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! ,, Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szaká.llas mesterre." Te tudod a nevemet ?"- kérdezte a kis manó. ,,Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. Hm... szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte.- Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot! "Nem akartam , Éli! Tényleg, nagyon próbáltam jó lenni. Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal hogy mit gondolnak rólad a famanók:' "Tényleg?" ,,Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó, vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyan olyan foltamanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számit Pancsinelló. Csak az számit amit én gondolok. És szerintem, te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett. ,,Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni, nem tudok magasan ugrani, a festék repedezik rajtam. Mit számitok én neked? Éli Páncsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: Az enyém vagy ! Ezért vagy értékes nekem" Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon. Mindennap vártam, hogy eljössz ! "-folytatta Éli . " Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák "-mondta Pancsinelló . " Tudom. Mesélt rólad. " "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák ?" A fafaragó nagyon kedvesen beszélt : " Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod." Micsoda?" " A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a, matricák miatt. Érted?" " Hát, még nem nagyon. .. .. ." Éli elmosolyodott. "Idővel majd megéred. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy, emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem." Éli letette Pancsinellót a földre. " Ne felejtsd el mondta, miközben a foltmanó , elindult az ajtó felé - ,hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magába ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja!" És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.





 
 
0 komment , kategória:  ~Mesék és Történetek!  
Hogyan légy következetes a csendességedben
  2012-03-04 10:42:15, vasárnap
 
  Hogyan légy következetes a csendességedben

"Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás)

Mindenki küzd a csendességben a következetességgel időről-időre. Tudnod kell, ha küzdesz vele, nem vagy egyedül! A jó hír az, hogy egy közös problémára lesz néhány közös megoldás. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy a napi csendességeddel küzdesz - vagy még azelőtt, mielőtt küzdeni kezdenél - próbálj ki valamit ezek közül a megoldások közül:

1. Határozd el magad. Kötelezd el magad Isten előtt, hogy egy kis időt - még ha csak két percet is - Istennel fogsz tölteni életed minden napján. Elkötelezettségedet foglald írásba. A kötelezettségvállalás egy ígéret, hogy időt fogsz tölteni Istennel minden nap, nem azért, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem azért, mert időt akarsz eltölteni Jézussal.

2. Illeszd be a hetirendedbe. Írd be a naptáradba, számítógépedbe, telefonodba, vagy bárhová, ahol beosztod az idődet. Tervezd el előre, hogy naponta mikor találkozol Istennel, úgy, ahogy betervezed az orvossal a találkozódat, az üzleti ebédedet, vagy egy megbeszélést a főnököddel.

3. Készülj fel az ördög támadására. A felkészülés azt jelenti, hogy felfegyverkezünk. Az ördög mindent meg fog tenni, hogy távol tartson téged az Istennel együtt töltött időtől. Legyél a saját testőröd, és készülj fel a támadásokra.

4. Csináld folyamatosan 6 hétig. A pszichológusok azt mondják, 6 hétbe telik, amíg egy szokásunk megerősödik. 3 hétbe telik, míg megszoksz egy új feladatot, új viselkedést. Másik 3 hétbe telik, amíg stabil szokássá válik az életedben. A legtöbb embernek soha nem volt sikeres a kitartásban az Istennel együtt töltött idő, mert soha nem lépték még át a hat hetes sorompót anélkül, hogy egy napot is elmulasztottak volna.

A szokás olyan, mint egy gombolyag zsineg. Valahányszor abbahagyod a feltekerését, egy csomó szál feltekeretlenül marad. Ebben az időszakban nem engedheted meg magadnak a "csak-most-az-egyszer" mentalitásd. Miközben felgombolyítod azt a gombolyagot, nem csak egyszer fog letekeredni, hanem egy csomó alkalommal. Minden egyes cselekedet, amely enged a kísértésnek, meggyengíti az akaraterőt és megerősíti az önuralom hiányát.

5. Ne az akaraterődre támaszkodj, hanem Isten-erődre. Csak Isten Lelkének erejével fog sikerülni. Kérd Istent, hogy erősítsen meg téged, adja neked Kriszus gondolkodásmódját, hogy tőle függj, miközben kialakítod ezt a szokást. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, nincs remény a következetességre.

Jézus azt akarja, hogy tölts vele időt. Meghalt a kereszten, hogy kapcsolatba léphessünk vele. Nincs arra időnk, hogy ne tegyük ezt. Jézus azt mondja a Máté 6:33-ban: "Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás) Szakíts időt Istenre, és meg fogja változtatni az életedet.

Beszéljetek róla

Milyen lépéseket fogsz ma tenni, hogy következetes legyél a csendességedben?

Miért gondolod, hogy a következetes csendesség Istennel kritikus a keresztény növekedésed szempontjából? Hogyan lesz harmóniában erre a kérdésre adott válaszod azzal, ahogyan a csendességedet tartod?





 
 
0 komment , kategória:  Lelki Táplálék-Útravaló  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1645 db bejegyzés
e év: 15995 db bejegyzés
Összes: 103870 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4686
  • e Hét: 33677
  • e Hónap: 98174
  • e Év: 2349806
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.