|
2012-04-01 11:44:36, vasárnap
|
| |
| |
Link  
HOZSÁNNA!... HALÁL!... DIADAL!...
Kedron völgyéből tavasz-illat árad,
Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé...
A megújhodó élet zsongó muzsikája,
Kíséri halkan a kőházak közé...
Gyönyörű tavasz van... Mandulavirágos,
Varázslatos, csodálatos napja.
Áldozatul küldi a völgy az illatát
És himnuszt zeng a Kedron patakja.
A város élénk. A nép az utcán tolong,
Mert híre jött, egy Ember közeleg,
Aki csodát tesz, betegeket gyógyít...
A Messiást várók szíve megremeg.
Remény csillan a sóvárgó szemekbe,
A lelkek mélyén a tűz fellobog.
Szabadító jön, a világ Megváltója,
Érte a népek szíve vár, dobog!
Próféta! Jézus! Názáretből való!...
Egyszerű fia egy falusi ácsnak
De soha még ember így nem szólott,
Megrázó erővel a bűnös világnak.
Szava izzó, mint folyékony arany.
Igazság, erő, mi belőle árad.
Jóság, alázat simul a szemében
És emberekért munkálkodik, fárad.
Messziről morajlást hoz a tavaszi szél,
A csodatevő próféta közeleg.
Ellenállhatatlan, csodás erő viszi
Az embereket egymáshoz közelebb.
Egyszerű ruhában, szamárháton ülve,
Jön az Ember, a bűnösök barátja,
Tanítványai körülötte mennek,
Sokezer torok a hozsánnát kiáltja.
,,Hozsánna Néked!" Harsogja a tömeg,
,,Ki jössz az Úrnak dicső nevében!"
Öröm-mámor tombol a lelkekben,
Legtöbb embernek könny ül a szemében.
,,Hozsánna Néked! Dávid Fiának!
Te vagy a dicső, hatalmas Király!
Izráel népe a próféciák után,
Messiás, Messiás! A jöttödre vár!"
Pálmák lengnek, virágok hullanak
Szőnyegek terülnek le a poros útra,
Dicsőség, hozsánna, Isten Fiának,
Ki a reménységnek örökvizű Kútja.
Dicsőség Néked! Jézus, Messiás!
Az örök város így fogad ma téged.
Bevonultál a lelkekbe, szívekbe,
S meghódítottad a Te bűnös néped.
*
A helytartó előtt lármás tömeg tolong,
Öklüket rázzák, vádat kiáltanak,
Bent Pilátus faggatja az Embert,
De sokszor némán marad a szent ajak.
Tegnap még ünnepelt király volt,
Tegnap még szemét nyitotta a vaknak,
Ma már fogoly s dicső homlokára
Gúnyból, tövisből koronát raknak.
A nép vádol, a nép könnyen felejt,
Már nem emlékeznek a sok csodára.
A meggyógyított vakok és bénák is,
Halált kiáltanak az Ember Fiára.
Jézus már ott is áll. Pilátus rámutat:
,,Íme az Ember! Én tisztának látom!"
A tömeg felzúg: ,,Feszítsd meg Őt!"
Pilátus szól: ,,Én mégis elbocsátom!"
,,El ne bocsásd! Inkább Barabást!
A mi népünk Őt bűnösnek látja!
Ha elbocsátod, vedd most tudomásul,
Nem vagy többé a császár barátja!"
A nép követel. Pilátus megdöbben.
A ,,császár barátja" meghajtja fejét,
Csendesen hallgatja a követelést,
És megváltoztatja az ítéletét.
Szól: ,,Barabbás mehet!" Kezeit megmossa.
,,Ez Ember vérétől én ártatlan vagyok!"
S átadja Jézust a népnek kezébe,
Kik megcsúfolják a drága Főpapot.
*
Kedron völgyében keresztet ácsolnak,
Virágok hullanak a tavasz is gyászol...
A legszebb virág, a világ reménysége
Az emberi szívekbe már alig világol.
A megcsúfolt Mester, a Jóság, Szeretet,
Már ott roskadoz a kereszt súlya alatt.
Vér csurog drága, sebzett homlokáról
S verejtékével a porba hullanak...
Megtört szemében a fájdalom könnye,
Mint drága gyémánt csillog a nézőre.
Nincs aki segítsen, nincs aki megszánja,
Durván rátámad a poroszló az őre.
A Golgotára visz fel az utolsó útja,
Gyűlölet köve az, amelyen botladoz.
Tegnap: hozsánna, virág, diadal,
Ma: halál, szitok, mit a nép kiáltoz:
Már áll a kereszt, fenn a Golgotán,
Átütve a drága szív, a lábak, kezek.
Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj,
Sötétség borít be földet és eget.
A nép riadtan áll a kereszt körül,
A mennydörgéskor egy ajak sem szólt.
Csak a százados szólalt meg utána:
,,Ez ember valóban Isten Fia volt!"
*
Kedron völgyéből tavasz illat árad.
A Golgota hegyén nyílnak a virágok.
Jézus feltámadt, diadalt aratott!
S megváltotta a bűnös világot.
Ember! Ki az élet útján botladozol
S előtted nincs fény, csak a sötét este,
Nem vesztél el, mert az örök élet fénye
Ragyog le rád, csak nézz fel a keresztre!
Somogyi János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
