|
2012-04-16 20:35:24, hétfő
|
| |
| |
BÚCSÚ
Elérkezett az idő, melyet nem is vártam,
Melyről hosszú éjszakákon soha sem álmodtam.
Fájó szívvel kelett megfognom a tollat,
Hogy kopott hegyével bús levelet írjak.
Ne gondold kedvesem, hogy azért írom ezt,
Hogy megsajnálj, s elfeledjem nevedet.
Nem, azt ne tedd, hisz úgysem lenne jobb,
Enged meg, hogy kívánjam, mással légy boldog.
Nem vetem szemedre, csak most utoljára,
Ez már a végső, hisz nem kelek számodra.
Búval kell, hogy töltsem fiatal életem,
Mert akit én szeretek, nem szeret az engem.
Ha valaki szeretet, én szerettelek Téged,
Ha valaki szenvedett, én szenvedtem érted.
Mert, hát a szerelem, tudod, nem játék,
Ha nem szeretnélek, talán jobban járnék.
Ne hidd, ne hidd, hogy eltudlak feledni,
Rajtad kívül mást is oly nagyon szeretni.
Majd, ha a síron túl lesz az életem,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged.
Boldogságod egét felhő ne takarja,
Gondolj néha arra, ki e pár sort írta.
Viseld el a napot, melyen kelett vállni,
Felejts el engemet, neked nem fog fájni.
Víg Éva: BÚCSÚ
Csak simíts végig
a két kezemen,
hogy tudjam, itt vagy
még mindig velem.
Ne engedd, hogy lássak
bánatot szemeden,
mert akkor örökre
itt ég a lelkemen.
Ezek csendes percek,
nincs szükségünk szókra,
csak egy ölelésre,
s végső búcsúcsókra.
Már máshol jársz te is,
s én is elindultam,
de hűlő kezemmel,
még kezedet fogtam.
UTOLSÓ NAPOK!
Forró könnycseppjeid hullnak kezébe,
Nem tehet róla, de elmegy örökre.
Nem tudod még, mint lesz s hogyan,
Ha nélküle kell tovább élned, boldogan.
Amióta ismered, ő volt a reggel,
Az élet nélküle neked nem kell.
Holnap véget ér az álom,
De a legszebb álomnak is ez a sorsa.
Hisz minden tündérmeseének van vége,
Már, semmit nem tehetsz érte.
Csak mellette töltheted a fájó napokat,
Adhatsz neki ezerszer búcsúcsókokat.
Senki sem fog rossz szemmel nézni rátok,
Most nem érdeklitek a világot.
Mindenki tudja, hogy egyszer eljön az a reggel,
Amikor egyikőtök többet nem kel fel.
Hajnalodik, az ég pipacs piros,
Kezedben ott egy papiros.
Csak egy szó van rajta: szeretlek,
S meleg, sós vércseppek.
Kezedben már megalvadt a vér,
A lelkedben a remény még él.
De tudod, hogy nincs több esély,
Ez a történet már véget ért.
Tegnap este odabújtál hozzá,
Kért, hogy egy lapot hozzál.
Tinta nem volt, csak egy cetli.
Amit könnyezve adtál át neki.
,,Ne sírj édes, én boldog vagyok
Jussanak eszedbe a boldog napok.
Emlékezz rájuk úgy, mint én,
E fájó pillanatban is nevetve. ,,
S miközben hallott csengő nevetése,
Bugyborékolva tört elő forró vére
Ezzel a drága tintával, remegő kézzel
Írta: Szeretlek, de itt a vége!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
Offline
