Ott vagyok, ahol szeretet van,A szeretet ösztöne,A többlet imádsága,A gyöngék imája,A szentmise ajándékai,Az óra,Gondolkozz!,A fáradt ember keresztútja,Az ördög a templomban ,Neked mi?, - suzymama Blogja - Hit és vallás- versek,idézete, novellák, gondolatok, versek,1-tál étel,A természet gyógyszertárából,Advent,Advent,Adventi gondolatok 2015 minden,Alkohol és likör stb...,Anyák napjára,Apró tea sütik,Barátoknak,Betegekért ima,Böjtös ételek (húsmente),Bölcsességek,csibehúsos és más szárnyasok,Cukrosoknak diétás étrend,Diétásak,Dinus és Regi ,Ecetekről,Egészség,életmód,Egészségünkről ,EGYASSZONY az én történetem(fe,EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE,Elgondolkodtató,Élsz,Barackvirág!,Érdekes,Finom husik,Forever,Főzé,

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 10

Ott vagyok, ahol szeretet van

2012-04-17 19:00:37, kedd

	Tanulságos történetet olvastam..... "Blöki, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Melinda zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Blöki. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Blöki a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet: Kedves Isten! Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Blöki szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik... Szeretettel, Melinda Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Mennyország Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket. Ezután Melinda jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek. Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal. Később az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Melindának címezve. Melinda kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel, amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Melindáról és a kutyáról, és egy üzenet: Kedves Melinda! Blöki rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Blöki már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Blöki nagyon szeretett a kutyád lenni. Mivel nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá. Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek! Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van. Szeretettel, Isten"

0 komment , kategória: Lélekemelő

A szeretet ösztöne

2012-04-17 18:52:02, kedd

	Vadászatról tértem meg és a kerti úton mentem hazafelé. A kutyám előttem futott. Hirtelen megállt, aztán lassabban kezdett előrelopózni, mintha vadat szimatolna. Végignéztem az úton és egy fiatal verebet pillantottam meg. A csőre még sárga volt és a feje pihés. Leesett a fészekből, mert a szél lerázta a nyírfáról. Most a porban vergődött és kiterjesztette szárnyait. Kutyám lassan közeledett feléje, ekkor a közeli fáról egy veréb szállt le. Mint a lezuhanó kő csapott le a kutya előtt és kétségbeesett csipogással esett neki a kutya tátott szájának. Saját testével védelmezte fiókáját, közben teste remegett a félelemtől. Óriási szörnynek tűnt előtte a kutya, mégsem tudott nyugton maradni. Az akaratánál erősebb hatalom hajította le a kutya elé. A kutya megállt és hátrálni kezdett. Benne is tiszteletet ébresztett a magasabb hatalom. Gyorsan magamhoz szólítottam a kutyát és a veréb iránti tisztelettel mentem tovább. Tiszteletet keltett bennem a madár szeretetének megnyilatkozása. A szeretet gondoltam magamban erősebb, mint a halál és a halálfélelem. Csak a szeretet segítségével áll fenn a világ és mozog az élet. (Turgenyev)

0 komment , kategória: Lélekemelő

A többlet imádsága

2012-04-17 18:46:55, kedd

	Egy kicsivel több türelmet, hogy elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem. Egy kicsivel több állhatatosságot, hogy folytathassam kötelességeimet, melyek kívánságaimmal teljesen ellentétesek. Egy kicsivel több alázatosságot, hogy megmaradjak azon a helyen, ahová Isten állított, bár ez a hely nem vág egybe sem álmaimmal, sem terveimmel. Egy kicsivel több belátást, hogy az embereket olyannak vegyem, amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket... Egy kicsivel több okosságot, hogy mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne izgassam miattuk. Egy kicsivel több erőt, hogy türelmesen fogadjam azt az eseményt, amely éppen most megzavarta az örömömet. Egy kicsivel több kedvességet, hogy ne mutassam megbántottságomat. Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások helyzetébe minél jobban beleélhessem magam... (Boldog John Henry Newman)

0 komment , kategória: Imádságok,áldások.

A gyöngék imája

2012-04-17 18:44:10, kedd

	A gyöngék imája Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, főre, szétmálló göröngyre, - Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz csak gyönge, nagyon gyönge. (Dzsida Jenő 1924)

0 komment , kategória: Imádságok,áldások.

A szentmise ajándékai

2012-04-17 18:24:19, kedd

	Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások. - A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja. - A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. - Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének. - Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet. - Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki. - Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. - Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid. - Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben. - Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak. - A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet. - A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál. - A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz! - A sátán gyengébb lesz veled szemben. - A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!) - A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is. Szeretettel ajánlom átelmélkedésre! fr. Barsi Balázs OFM

0 komment , kategória: Lelkipásztori elmélkedés

Az óra

2012-04-17 18:14:20, kedd

	Amióta az Öreg meghalt, a fiánál lakott. Jó régen volt az már, hogy összeszedte a cókmókját, eladta a tanyát és idejött, hogy legalább egy szót válthasson valakivel. Na, meg takarékosságból persze! Világ életében takarékos asszony volt. A kelő nap már a földön találta, görnyedten, hajladozva, hol kapált, hol gyomlált, hol a hajtásokat kötözgette,a lenyugvó, utolsó napsugár az állatoknál búcsúzott tőle. Tisztességgel felnevelte a gyermekeit. Mind a kettőt taníttatta. Szerettek volna több gyereket is, de hát a Jó Isten csak ennyit adott, ezzel elégedtek meg. Soha nem dúskáltak, de kölcsön kérni soha nem kellett és mindig jutott az asztalra friss étel, a lábakra új cipő. Az utóbbi időben, ebéd után húzta az ágy, le kellett dőlnie egy félórácskát.Szégyellte a dolgot a menye előtt, de olyan jól esett az a kis pihenés! Pedig hányszor mondták, hogy a mama csak pihenjen, ne fárassza magát, de jól tudta, hogy egy ilyen házban jól jön a segítő kéz. Egyik napról a másikra gyengült. Először fél óra, majd másfél, aztán egy nap azt vette észre, hogy erőtlenül fekszik a dunna alatt. Szemben az ágyával a régi házból hozott falióra mutatta az időt. Még az Öreg hozta a doni fogságból. Szép óra volt. Megbízható. Erőtlenül nézte a faliórát. Megállt. Ki tudja, hányadik érzékével tudta, hogy ez bizony jelent valamit. Kiszólt a fiának, hogy jöjjön be, nézze meg ő is, hátha lehet vele kezdeni valamit, indítsa el azt a fránya órát! A fiú bejött, szöszmötölt kicsit, de nem járt sikerrel. Ha már ott volt, megnyugtatta, hogy minden rendben van, pihenjen a mama nyugodtan és igyekezzen meggyógyulni, mert bizony hiányzik a vasárnapi sütemény az asztalról. Nem akart orvost. Az sokba kerül, mondta. Meg enni sem akart. Gyengült, egyre gyengült. Időnként álmai voltak. Nappal is. Nem mesélt róluk senkinek. Pedig akkor az Öreggel volt. Újra élte a sok spórolást, újra látta a mezőn szaladó gyerekeket, újra táncolt a búza, a rozs, hullott a dió, piroslott az alma. Minden olyan volt, mint régen. Szegényes, de boldog, nagyon boldog! Egy reggel már tiltakozni sem tudott az orvos ellen, akit kihívtak hozzá. Az megfogta a kezét, kérdezgette, kopogtatta, méregette, majd a kórházba irányította. Azt nem lehet, nem! A költségek! Nem engedhetik meg maguknak, tiltakozott, de a fia megnyugtatta. Nem kell aggódni a költségek miatt, majd eladják a hízót, nyugodjon meg a Mama! Hordágyra fektették. Kezét összekulcsolta a mellén, az olvasót a két kezébe fogta. Körülnézett. Mindentől búcsúzott, de a tekintetét sokáig nyugtatta az öreg órán, majd becsukta a szemét és egy szót sem szólt. Mintha aludna. Alighogy a fiú elrendezte az állatokat, sietve, hogy mielőbb a kórházba mehessen, csörgött a telefon. Meghalt, mondták. A mentőben. Mióta elment egy szót sem szólt.

0 komment , kategória: Tanulságos történetek

Gondolkozz!

2012-04-17 18:11:52, kedd

	Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, és a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van: 1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet... De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal. 2. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása. A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?! - Elköltenéd, az utolsó fillérig? - Önmagadra? - Azokra, akiket szeretsz? - Idegenekre? Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 86400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel? - Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. - Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy épen-egészségesen a karjába szoríthassa. - Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. - Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást. - Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. - A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. - És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett. AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG! HASZNÁLJ KI MINDEN MÁSODPERCET, AMI MEGMARAD NEKED! Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. - A Tegnap történelem. - A Holnap rejtelem. - A Ma ajándék.

0 komment , kategória: Lélekemelő

A fáradt ember keresztútja

2012-04-17 18:02:27, kedd

	Első állomás : Jézust halálra ítélik A Getszemáni-kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után tompán fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni és nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz ... Jaj, de nehéz feladat ! Uram ! A Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon uralkodni. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, tudjak hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek ... Második állomás : Jézus vállára veszi a keresztet Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet, s megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napon számodra kijelölt ... Te tudod Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni ... Nem tenni semmit ... Nem tudni semmiről ... De nem lehet, vár a mai feladat. Vállamra veszem hát a nap terhét, Veled együtt indulok. Bátran, nyugodtan ... Harmadik állomás : Jézus először esik el a kereszttel A teher a földre nyom ... A Te keresztedben benne van a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábakkal... Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg azokat. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen. Negyedik állomás : Jézus édesanyjával találkozik Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni ! Közelségük olyan megnyugtató ! Szeretetük oly erőt sugárzó ... ! Mária csak szemével tudja végigsimítani Fia fájó homlokát, de az Ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak. Mária, édesanyám - engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam ... Ötödik állomás : Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet Simon az egésznapi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik ... S mégis felkíséri a Golgotára ... Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől ... Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki rám legyen tekintettel, mindenki nekem szolgáljon. Nem menthetem fel magam a szeretet kötelessége alól. Fáradtan is szeretnem, szolgálnom és segítenem kell ... Ha találkozom Vele - még napi munkám után is - , ne vonakodjam felkísérni Jézust a Golgotára, keresztjét víve ... Hatodik állomás : Veronika letörli Jézus arcát Együtt élek más emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek és idegesek. Mily kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek ... Egyszer egy derüs szó, máskor egy kis hallgatás vagy apró figyelmesség ... egy kis tekintettel levés ... Talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy lehalkítom ... Vagy csendesen teszem be az ajtót ... Vagy halkan beszélek ... Ha nem panaszkodom folyton a saját gondjaimról ... Ha nem érzékenykedem ... Ha helyet adok a villamoson, a buszon vagy a vonaton. Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát iparkodom tisztelni. Hetedik állomás : Jézus másodszor esik el a kereszttel Időnként oly nagy csüggedés fog el ... Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A szürke mindennapok taposómalmában telik életem. Napról napra előlről kezdem a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra megismétlem jószándékaimat, s mindennap ugyanazokat a hibákat, sőt bűnöket tapasztalom, mint tegnap ... Uram, elfelejtem a csüggedés óráiban, hogy a Te megismétlődő eleséseid megszentelték és érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, az én életemet is. A Te felkeléseid megadják a kegyelmet, az égi erőt, hogy egy-egy lépéssel mégiscsak előbbre juthassak hibáim leküzdésében. Nyolcadik állomás : Jézus szól a síró asszonyokhoz Uram, vigasztaló, hogy keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, hanem vannak olyanok is, akik sajnálnak és siratnak. Jólesik ez a szívnek, de a lényegen nem változtat. A keresztet mégiscsak egyedül kell felvinnie mindenkinek a Golgotára ... Amint fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van irántam, vígasztal és sajnál. Jó ez, ha megkapom - de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgysem. A szenvedéssel végső soron mégis négyszemközt maradok ... A keresztnek egyedül kell az IGEN-t kimondanom, s olyan magányosságban kell azt cipelnem, amelyhez csak az Isten csatlakozhat. Kilencedik állomás : Jézus harmadszor esik el a kereszttel A legmélyebb zuhanás ... Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését ... Az az érzésed : csak ne kellene tovább menni ... Csak meg lehetne most, itt halni ... Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstől ... Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út ... Pedig van ! Igaz, hogy a Golgotán át vezet ... De Húsvét hajnalán mégis fény ragyogja be a keresztet ! Tizedik állomás : Jézust megfosztják ruháitól A Golgota kimagaslik a tömegből. Ott állsz rajta Jézusom, kifosztottan, egyedül, szörnyű, dermesztő magányosságban ... Barátaid elmaradtak, Anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi távoli a tömegben tekinteted... Hóhérok, vadállatok vesznek körül. Ők még fájóbbá teszik magányosságodat ... Uram, lelkemre néha úgy ránehezedik magányosságom. Oly jó lenne, ha valaki meghallgatna, ha meg tudna érteni. Ha valakivel fel tudnám oldani magányosságomat. A szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A Te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor úgy fáj a magány. Tizenegyedik állomás : Jézust a keresztre szegezik Végre lefekhetsz Uram. Ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested megpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át és feszítsék szét fáradt tagjaidat ! Hányszor kereszt az én pihenésem, Uram ... Nem tudok igazán én sem pihenni ... Aludnék, de zajok, gondok hasítanak belém, mint a szögek ... Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a keresztfán ... Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe ... Imádkozzam ilyenkor ... Ez a legjobb nyugtató. Tizenkettedik állomás : Jézus meghal a kereszten A nap és a hold elsötétedik. Éjszaka száll a Golgotára - de éjszaka száll a lelkedre is : ,, Istenem, Istenem, miért hagytál el engem ?" Amikor a szenvedés, a kimerültség útját járom hányszor érzem Uram én is ezt ! Nem tudok már imádkozni sem ... Sötétség, szárazság kínoz ... Úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten ... Uram, a Te golgotai éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának ... Jézusom, taníts meg arra, hogy aki amiatt szenved, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozott, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolsága. Tizenharmadik állomás : Jézus testét leveszik a keresztről Megdöbbentő dolog ez : a Mindenható Isten holtan, tehetetlenül függ, leszögezve ... A mi tehetetlenségünk miatt, szeretetből erőtlenné tette magát ... Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem ? Úgy érzem, hogy a fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat ... A lélek kész, de a test erőtlen ... Krisztusom, Te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyőzője ! Ha egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek Veled a világ megváltásában. Tizennegyedik állomás : Jézust sírba teszik Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, a küzdelemnek, a munkának, a fáradtságnak, a szenvedésnek. A nagy életmű kész ... Minden, ami fáj, elmúlik egyszer ... A megfáradt vándor hazatér ... És a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben, a föld mélyén. Ó Nem ! ... A mennyei Atya vár ölelésre, aki letöröl szemedről minden könnyet, elsimít homlokodról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába. Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot! Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennapok fáradtságait, a szenvedések keresztjét - talán nem is gondoltatok arra, hogy az én keresztutam folytatódott bennetek, és folytatódik a világ végezetéig ...

0 komment , kategória: Hit és vallás- versek,idézete

Az ördög a templomban

2012-04-17 17:57:20, kedd

	Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta. - Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel. - Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott? - És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templombajáró. Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! - Először is tehát jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekszem ellentétet szítani a férj és a feleség között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztül menni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti jókedvét; a feleség pedig elveszti a jóhangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyűjét. - Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elrontom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák. - Azoknak az embereknek a számára, - folytatta az ördög, - akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy lány vagy asszony, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruhájára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. - Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi műveltségük van, a prédikációban itt és ott egy-egy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész. - Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghűléstől; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érintő veszedelemre. - Na, és a kereskedők! Úgy intézem a dolgokat, hogy az előző este vagy reggel, az istentisztelet előtt rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük. - Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsőben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész idő alatt nyugtalan lesz. - Látok néhány jó megjelenésű urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem őket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meglévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal. - Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstől, akkor megpróbálom őt hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenféléről kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom őket, hogy isntentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és így kitörlök a lelkükből minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek. Ismerd fel és mondj ellene a kísértésnek! Figyeljünk a mobilokra. Kapcsoljuk ki a telefont mielőtt belépünk a templomba, mert ez az ördög legújabb játéka.

0 komment , kategória: Tanulságos történetek

Neked mi?

2012-04-17 17:55:55, kedd

	Évek óta külön laktak már. A lány egyre elfoglaltabb lett a munkájában, az anya viszont a nyugdíjas éveire egyre több szabadidővel rendelkezett, így többnyire a lány elfoglaltságához igazodott a találkozásuk. De miután a sorscsapások az utóbbi években mintha csak sorban álltak volna, mert egyre-másra érték őket, ezért önkéntelenül is szorosabbá vált a kapcsolatuk, és sűrűbben találkoztak. Két hónappal korábban a lány akkor rendült meg igazán, amikor az orvosok közölték vele, hogy édesanyja gyógyíthatatlan beteg, és nem tudni, meddig bírja. Ettől kezdve hét közben a lány munka után mindig beugrott egy rövid látogatásra az édesanyjához, s a hét végét az anya a lányánál töltötte. A szokásos péntek délutáni találkozást jelző csengő szavára a lány gyors léptekkel indult a bejárati ajtóhoz. Amint meglátta édesanyja törékeny alkatát, s a rászegeződő barátságos, meleg pillantását, elérzékenyülten ölelte magához. Az ölelkezésből kibontakozva, az anya szeretettel simított végig mindkét kezével lánya arcán. Édes Istenem... Segíts neki, segíts nekem! - gondolta fájó szívvel a lány. - Szép idő van! Drága gyerekem, elmehetnénk sétálni! - szólalt meg az anya. - Máris? - Akár. - Hiszen még meg sem érkeztél! Nem vagy fáradt? - Nem, dehogy! Amikor ilyen kellemesen süt a nap, vétek a lakásban maradni - felelte mosolyogva az anya, és csak téblábolt az előszobában. - De... Valahogy mehetnékem is van - tette hozzá. - Akkor menjünk! - mondta határozottan a lány. Az anya a lányába karolva, szinte kapaszkodott belé, néha összenéztek, de csak szótlanul sétáltak. Amikor tőlük távolabb az esti misére hívó harang megkondult, önkéntelenül mindketten felfigyeltek. A kis templom a főút mellett csendben húzta meg magát, s a forgalom zaját csak az időszakos harangzúgás múlta felül. A főúttól még egy mellékút választotta el azt a telepen átfutó sétáló utat, melyen haladtak. A gyalogosok és az időnként átkerekező kerékpárosok számára kiépített, fasorokkal szegélyezett kis út hosszan kacskaringózott a telep végén lévő busz végállomásig. Kényelmesen bandukolva jó háromnegyedóra járásnak számított, s akik végig sétálták az út menti padokon közbe-közbe kisebb pihenőket tartva békésen elüldögéltek. Ők is megpihentek oda- és visszafelé is, de sem jártukban, sem ültükben sok szó nem esett közöttük, mert szavak nélkül a békés együttlét nyugalommal töltötte el mindkettőjük lelkét. A visszaúton éppen a templom magasságában jártak, amikor az anya a karolásban enyhén megszorította a lánya karját. - Mit szeretnél? - kérdezte a lány. Az anya szótlanul a templom felé intett. A lány bólintott. - Rendben, átmegyünk! - mondta, és erősen megragadva édesanyja kezét átvezette a széles úttesten, kihasználva a piros lámpák miatt éppen csituló, majd kis időre megszűnő forgalmat. Az anya nem nézve se jobbra, se balra, csak a lánya biztonságot adó kezére hagyatkozva szedte szaporán a lábait, és csak arra ügyelt, hogy lépést tudjon tartani vele, mert alighogy átértek, hangos robajjal ismét száguldozott mögöttük a forgalom. A templomban már korábban véget ért a mise, s a résztvevők mind távoztak, csak az orgona hatalmas lendülettel felbúgó záróakkordjai töltötték be a teret, amint beléptek. Egyedül csak ők voltak a templomban, anya és lánya, karöltve, s a zengő orgonasípok mintha őket köszöntötték volna. Az anya enyhén megszorította a lánya karját, aki hozzáhajolt, hogy a zúgó akkordok mellett meghallja, amit mondani szeretne neki. - Menjünk a kereszthez! A lány bólintott, mire az anya úgy megszaporázta a lépteit, szinte vonta magával a lányát is. Az oltár melletti, oldalsó falon lévő hatalmas kereszthez érve keresztet vetve magukon megálltak. Az anya hirtelen az egyik kezével a lánya kezét fogva lábujjhegyre emelkedett, és a másik kezét az ajkához érintve, majd kinyújtva éppen elérte az óriási fakereszten függő bronzból faragott Krisztus lábát. Abban a pillanatban, mintha varázsütésre történt volna, elhallgatott az orgona, s a lány úgy érezte, a csend áhítatával különös fényesség is borult rájuk. Eleredtek a könnyei, és megrendülten nézte a beteg édesanyját, amint ágaskodva tartotta az egyensúlyát, miközben a saját szenvedéseit letéve a megbékélés hitében csókolta meg a sokat szenvedett Krisztusi lélek földi jelképét. - Mit csinálnak itt? - hasított a meghitt csendben egy férfi hangja a hátuk mögül. A lány megrezzent és hátranézett. - Ön mit gondol? - felelt kérdéssel a kérdésre. - A templom berendezési tárgyait nem lehet fogdosni! - reccsent rájuk szigorúan a férfi, miközben az oltár körüli és az oltáron lévő égő gyertyákra sorjában egy hosszú karú gyertyakoppantót borogatott. A férfi amerre elhaladt, az elhaló gyertyalángok után szürkésfehér csíkok szálltak felfelé, s a templomot betöltötte a kioltott gyertyák jellegzetes szaga. A meghitt pillanat békés csendje, úgy szállt tova, akár az égő gyertyaláng füstje. - Uram, Önnek Jézus a kereszten egy berendezési tárgy? - kérdezte megdöbbenve a lány. A férfi válasz helyett zavarodottan tekintett rá. - Senki nem fogdos semmit, édesanyám csak megérintette... Mert a lelkének volt szüksége rá... És Önnek illene tudnia, hogy ez mit jelent! - tette még hozzá a lány. Az anya, mint akit rajtakaptak, lehajtott fejjel a lányába karolt, és odasúgta. - Elvégeztem, amiért jöttem, nincs már itt dolgunk, menjünk innen, gyorsan! Ahogy kiléptek a templomból, az arcukat meleg fénnyel cirógatta a napsugár, és mintha mindketten megkönnyebbültek volna. - Köszönöm, hogy kérdezés nélkül jöttél velem, és azt is, hogy megvédtél. Végre megbékélt a lelkem - mondta hálásan az anya, és szorosan hozzábújt a lányához. A lány tudatába váratlanul hasított bele a fájó felismerés, hogy édesanyjával ez volt az utolsó, együtt töltött sétájuk.

0 komment , kategória: Lélekemelő

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 10

2012. április

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


						1

2	3	4	5	6	7	8

9	10	11	12	13	14	15

16	17	18	19	20	21	22

23	24	25	26	27	28	29

30

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	133 db bejegyzés
e év:	1201 db bejegyzés
Összes:	8743 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 801
e Hét: 3017
e Hónap: 4912
e Év: 55703

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.