Belépés
venci76.blog.xfree.hu
A ruha teszi az embert - a gyűjtemény a gyűjtőt. Szalvéta Gyűjtő
1976.04.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
1960 -ban készült BNV -s szalvétámhoz :
  2012-04-19 19:37:49, csütörtök
 
 

Link

A magyar ipari kiállítások és tárlatok történetét már a XIX. század közepe óta jegyzik, de az áruminta-, és nemzetközi vásároké csak a XX. század elejétől kezdődik. Ezek azóta is többnyire két helyhez, a Városligethez és Kőbányához kötődnek.


A Városliget 77 évig adott helyet a vásároknak. Az első - az igazi nagy - még kiállítás volt, az 1896. Évi Millennium, azaz az Ezredéves Kiállítás. A Városliget pompája elragadott mindenkit. A vásár főbejárata a mai Hősök terén volt, s a vendégeket Európa első földalattija szállította. Ekkorra épült fel a Vajdahunyad vára és a mai Mezőgazdasági Múzeum - hogy csak a két fontosabbat említsük -, valamint 234 erre az alkalomra emelt kisebb-nagyobb épület. A kiállítás tükrözte a magyar ipar és mezőgazdaság kiegyezés utáni fejlődését, gyarapodását. Az 1896. évi Országos Millenniumi Kiállítás szervezésében a kereskedelmi és iparkamarák nélkülözhetetlen feladatokat láttak el. Ők szervezték - élükön a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával - a kiállítás ipari részét. Felkeresték és tájékoztatták a kiállítani szándékozókat, összegyűjtötték elképzeléseiket és azokat közvetítették a kiállítás szervezői számára. A budapesti kamara a Kereskedelmi Minisztérium külön felkérésére, a többi 19 kamara felhatalmazásával elkészítette a millenniumra a magyar kereskedelmi és iparkamarák keletkezésének, fejlődésének és működésének történetét felölelő monográfiát. A feljegyzések szerint 21310 kiállító serénykedett termékeik körül, amelyeket a kiállítás idején 6 millióan tekintettek meg. Május volt, s a király, Ferenc József a királynéval együtt négy fehér ló vontatta hintón érkezett a Várból. Amikor elhangzottak a megnyitó első szavai: "örömteljes érzelmektől áthatva jelentünk meg..." a Gellért-hegyen ágyúk díszlövése hangzott, a városban pedig megszólaltak a harangok. A kiállításon bemutatták a terményeiket mágnás földbirtokosaink is. Uradalmaik termékei külön pavilonokban pompáztak. A kiállítás díjainak jelentős százaléka is az övék lett. A kiállításon mutatták be Munkácsy Ecce homo-ját, s a telefonhírmondó is itt szerepelt első ízben nyilvánosan. Az egykori sajtóközlemények szerint 43 tagú szalonzenekar játszott a kiállításon, és Godard kapitány léggömbjén egy korona lefizetése ellenében felszállhatott a közönség.

Az 1896-os kiállítás után hosszabb szünet következett. Belefáradtak-e a Millenniumba vagy nem volt annyi újdonság, amit fel lehetett volna vonultatni, pontosan nem tudni. Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, míg az évszázad első vására megszületett. Az első magyar árumintavásárt a Fővárosi Kereskedők Egyesülete papír szakosztálya 1906-ban "Márciusi Vásár" néven rendezte meg a Vigadó földszintjének ruhatárában. Ösztönzésként a főváros a területet díjmentesen adta, így a 225 négyzetméteres területen 88 papírkereskedő mutatta be kínálatát. A vidékről érkezők vasúti kedvezményt kaptak, hogy megkönnyítsék vásárlásaikat. A vásár sikerét jellemzi, hogy a kiállítók 1178 megrendelést vettek fel körülbelül 50 000 korona értékben. Bár ez az első kezdeményezés méreteiben szerény volt, mégis igaz a Fővárosi Kereskedők Egyesülete évi jelentésének az a megállapítása, hogy "ennek a vásárnak a megvalósításával a hazai árucikkek terjesztésének igen hathatós eszköze támadt".

Az 1906-os árumintavásár úttörő jellegét bizonyítja, hogy ebben az időszakban Európában csupán a Leipziger Messe és a párizsi Foire működött ilyen profillal.

A Vigadó helyiségei már nem voltak alkalmasak a kiállítások rendezésére, így a következőt 1907-ben a Városligetbe helyezték át. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a kiállításon a kisiparosok legyenek jelen, hiszen ők utazókat (ügynököket) nem alkalmazhattak, így egy helyen mutathatták be termékeiket. A háromnapos vásáron 188 kiállító vett részt, de már nemcsak a papír-írószer szakmából, hanem megjelentek a norinbergi díszmű- és játékáruk is. 2468 megrendelést vettek fel, és a hazaiakon kívül vásároltak bécsi, hamburgi, frankfurti kereskedők is. A vidékről érkezőknek a vásár színhelyén készpénzben fizették ki a vasúti kedvezmény különbözetét. A sikert látván már felmerült a kiállítás meghosszabbításának gondolata.

Miután a lipcseit időközben mintavásárrá alakították át, megnövekedett a budapesti árumintavásár jelentősége. Az 1908-as vásár már üveg, porcelán, majolika, illatszer, cipő szakcsoportokkal egészült ki. A 311 kiállító között 41 külföldi volt található. A korabeli feljegyzések elégedetten állapították meg, hogy "a kereskedelem és az ipar között helyes és hasznos közlekedés alakult ki. Ez azért lehetséges, mert a magyar ipar jó, olcsó és a külfölddel versenyképes árut készít."

A külföldi kiállítók megjelenésével felhagytak azzal a szemlélettel, hogy csak a magyar termékeknek teremtenek propagandát. Hozhattak külföldi árut, de csak olyant, amit Magyarországon nem termeltek, azt is elsősorban a tapasztalatcsere, az okulás kedvéért. A másik felismerés az volt, hogy a vásárt a nagyközönség számára is nyitottá kell tenni, mert ezt kívánja meg a magyar ipar érdeke, bár a sokaság megnehezíti a vásárlást és a tárgyalásokat.

Hogy mennyire hathatós volt ez a propagandaeszköz, s milyen mértékben járultak hozzá a vásárok a hazai ipar népszerűsítéséhez, azt leginkább a vásárok fejlődéstörténete igazolja. 1906-ban 225 négyzetméteren 88, 1909-ben már 1200 négyzetméternyi területen 410 kiállító vett részt, bár a látogatók főként vidékről verbuválódtak, érkeztek vendégek Boszniából, Szerbiából, Konstantinápolyból, Lengyelországból is. 1911-ig a kiállítók már 29 szakmát képviseltek. Ekkorra a vásár terjedelmében és gazdasági jelentőségében olyan méreteket öltött, hogy elkerülhetetlenné vált az eddigieknél szilárdabb, intézményesen biztosított anyagi és szervezeti alapok megteremtése. 1911 decemberében a kereskedelemügyi miniszter felkérte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy mondjon véleményt a Tavaszi Vásár jellegéről- nemzeti bemutató legyen, vagy válogatás nélkül engedje be a külföldi árukat is - és alakítsa ki álláspontját a vásár jövőjéről. A kamara véleménye szerint "az ellentétes két érdeket ... egyformán egyszerre kielégíteni nem lehet, a kettő között választani kell és mérlegelni kell azt vajon a gazdasági önérdek szempontjából a mintavásárnak nemzeti alapon való fenntartása előnyösebb-e, vagy pedig egy nagyszabású -nemzetközi árumintavásárnak a megteremtése." Egyértelmű válasz ekkor nem született.

Felismerve a tavaszi vásárok jelentőségét, "működése teljében lehet bemutatni a gazdaság erőit s azt, hogy a vásár nemcsak a már megtermelt és kapható árucikkeknek, hanem a születendő újaknak is bemutatója és egyben piackutatója lehet". 1912 novemberében a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara magára vállalta a vásár fejlesztésének feladatát, a kereskedelemügyi miniszter pedig 1913. január 12-én kiadott 85.880/1912. IV. sz. rendeletében a "Tavaszi Vásár" intézményét - a volt vezetőség megtartásával - a Kamara gondozására bízta. (Lánczy Leó kamarai elnök már korábban is a vásár védnöke volt.)

Már ekkor felmerül, hogy a jövőben kifejezetten nemzetközi alapokra kellene helyezni a vásárokat. Történt halvány kezdeményezés, hiszen az 1914-es vásárra meghívták Bulgáriát és Törökországot. Ezért kapta a Keleti Vásár nevet. A második Keleti Vásárt 1918-ban a világháború ideje alatt rendezték. "A háború ötödik esztendejében nem alábecsülhető erőfeszítésünkbe került - írta Lánczy Leó 1918-ban - ennek a Budapesti Keleti Vásár néven újra feltámasztott árumintavásárnak a megrendezése ...négyszáznál több magyar cég tett eleget hívó szavunknak", s ahogy egy külföldi lap jellemezte: "A Keleti Vásár főképpen kelet nyersanyagait és Nyugat hadi pótanyagait mutatta be." Az igazi nemzetközi jellegű vásárra azonban - éppen a háború miatt - még jó ideig várni kellett.

Az I. világháború, a rövid életű Tanácsköztársaság, majd Trianon alaposan megváltoztatta Magyarország földrajzi, társadalmi és gazdasági helyzetét. Az egyharmadára csökkent területű ország gazdasága csak nehezen állt talpra, s mindezt tetézte a gazdasági világválság. Mindezek ellenére a vásár gondolata - mint az ipar és a mezőgazdaság átalakult fejlődésének propagandistája - nem szűnt meg. Továbbra is szükség volt olyan gazdasági "leltárra", amely az ország háború utáni helyzetét tükrözi. Így 1920 szeptemberében igen szerény keretek között, csak magyar kiállítókkal, de megrendezték a XI. Árumintavásárt. Az Iparcsarnokban 2500 négyzetméteren 425 kiállító jelent meg, és az ünnepélyes megnyitón megjelent Horthy Miklós kormányzó is.

Ezekben az években bebizonyosodik, hogy a vásárok jelentősek a világ gazdasága, a kereskedelem fejlődése számára. Bebizonyosodik a magyarok bölcs előrelátása is, hiszen 1920-ban, amikor a városligeti Iparcsarnokban már a XI. Árumintavásárt rendezik, Hamburgban, Gdanskban, Malmőben, Brüsszelben és Helsinkiben még csak az elsőt. Csupán 1921-ben - 15 évvel az első budapesti "Márciusi Vásár" után (1) - születik meg a bécsi Messe. Vele egyidőben Barcelona, Kiel, Lübeck és a szomszédos Pozsony is vásárrendezéshez kezd.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ekkor már másfél évtizedes tapasztalatok alapján jelöl heti meg a vásárok célját: "... elősegíteni a piac és a folyton fejlődő ipari technika ismeretét; népszerűsíteni a magyar ipart belföldön, fokozni a magyar ipar exportját; fejleszteni a magyar idegenforgalmat; ismertetni Budapestet, Magyarországot és a magyar gazdasági életet."

1921-ben ismét Keleti Vásárt rendeztek, és a volt monarchia utódállamait igyekeztek megnyerni. Az egyre szűkösebbé váló Iparcsarnokban (itt helyezték el a Néprajzi Múzeumot is) 5000 négyzetméteres területen 578 kiállító, hat főcsoportban vonultatta fel termékeit. Azután ismét névváltozás: a 13. vásár 1922 júniusában már mint Budapesti Árumintavásár szerepelt. Jellegét leginkább az akkori kiállítói katalógus bevezetője fejezi ki. S bárha a világháború befejezése óta Kamaránk ezúttal már harmadszor rendezi meg árumintavásárát, úgy érezzük, hogy félig-meddig békebeli viszonyok között mégis ez lesz az első." Igaz, az országnak kereskedelmi szerződései még nem voltak, de a közeledés lehetősége úgyszólván minden állammal megvolt.

Éppen a piacmegnyerése érdekében, nagy gonddal készültek fel a vásárra. A székesfőváros -.:. a kamara anyagi támogatásával - az Iparcsarnokon kívül újabb pavilont építtetett, szakszerű csoportosításban gondoskodtak a termékek bemutatójáról. Jelentős újítás volt, hogy a vásár területét először minősítették vámszabad raktárnak, valamint az, hogy a külföldi látogatók a vízumot féláron - utólagosan - a vásáron is beszerezhették. Ebben az évben létesültek az első vásári kirendeltségek, így például a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal, a Menetjegyiroda, és egy postahivatal foglalt helyet. A sikeres vásáron 5385 négyzetméteres területen 589 kiállító szerepelt.

Az újabb vásárok (1923, 1924) csak megerősítették a nemzetközi jelleg fontosságát.

Az 1923-as vásárt már május 19-28. között tartották, alkalmazkodva a régebbi elképzelésekhez, hogy a kialakult magyar szokásoknak megfelelően a kiállításokat húsvét után kell megrendezni. Az előző évhez azonos területen megrendezett árumintavásáron 500 kiállító jelentette be részvételét és a látogatók száma elérte a 146 ezret. Már a nemzetközi keretekben gondolkodva tovább gazdagították a kedvezmények körét. 13064 külföldi látogató kapott félárú vízumot és ugyancsak félárú menetjegy-kedvezményt adott a MÁV, a Déli Vasút Társaság, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasutak, az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt., valamint az Első Dunagőzhajózási Társaság. Visszautazásnál 50 százalékot adtak a román vasutak is. Ekkor vezették be - külföldi tapasztalatok alapján - a vásárigazolvány-rendszert, amely különböző kedvezményeket biztosított, egyben garantálta a lakáselhelyezést is.

Az 1924. évi vásár (6675 négyzetméter, 703 kiállító és 180 ezer látogató) már teljes egészében a következő évi nemzetközi vásár jegyében zajlott. Ekkor tartottak először könyvvásárt is. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elérkezettnek látta az időt, hogy valóra váltsa az 1913 óta dédelgetett vágyat, és Budapesten deklarálva is nemzetközi vásárt rendezzen. 1924-ben a kamara jelentősen megerősítette a vásár külföldi propagandáját. "Munkánk zömét ezúttal a szomszédos államokra összpontosítottuk és tiszteletbeli képviselőink körét lényegesen kibővítettük, melyek közül ez évben mintegy hatvan, Európa különböző kereskedelmi gócpontján működik." Az elhatározást segítette, hogy 1925-ben megalakult a Vásárvárosok Nemzetközi Szövetsége, az UFI, amelynek Budapest - mint az egyik európai "veterán" - alapító tagja lett.

1925 májusa az az időpont, amikor a "márciusi vásárból", a Tavaszi Árumintavásárból, a Keleti Vásárból véglegesen megszületett a Budapesti Nemzetközi Vásár, továbbra is városligeti székhellyel. Abban is megállapodtak, hogy ezentúl a vásárokat az európai messéktől eltérően a húsvét utáni 14., 15. napon rendezik meg. A felkészülés az első nemzetközi vásárra széleskörű. Elkészül a vásár jelvénye, a Szárnyas Merkúr; döntést hoznak, hogy a lipcsei Messéhez hasonlóan címtárat kell kiadni. Külön reszortot hoznak létre a propagandaanyagok kiadására. Sok százezer példányban, 13 nyelven jelennek meg a különböző plakátok, prospektusok, szórólapok és művészi kivitelben 60 ezer Budapest ismertetőt adnak ki. Külön referenst kap a sajtó. A vásárt népszerűsíteni 120 lapban jelentek meg hirdetések, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete pedig kirakatversenyt hirdet a budapesti kereskedők között.

A nagy eseményre tekintettel 138-ra emelik a tiszteletbeli képviseletek számát, így a vásárügy Európa valamennyi tekintélyes piacán megjelenik. Korábbi megállapodás alapján a vásárra látogatóknak utazási kedvezményt ad a román, csehszlovák, osztrák, jugoszláv, török és az olasz vasút.

A nagy érdeklődésre jellemző, hogy 822 kiállító jelentkezett. Az Iparcsarnok épülete kevésnek bizonyult, így igénybe vették a Mezőgazdasági Múzeumot és a Műcsarnokot is, Az ideiglenes épületekkel együtt 9000 négyzetméteres területen 18 fő csoportban helyezték el a termékeket, Külön szenzáció volt a rá-dióbemutató, amely a Mezőgazdasági Múzeumban kapott helyet. A műsoros bemutatók hatására az év végére 15 ezer előfizetővel megindult a hivatalos magyar rádió műsoradása.

A tíz napig nyitvatartó BNV-t - amelyet a diplomáciai testületek vezetőinek jelenlétében nyitottak meg - 248 ezer látogató kereste fel. A siker várakozáson felüli volt, és igen sok üzletet kötöttek. Különösen mezőgazdasági gépipar, a vasipar, az üvegipar, a norinbergi áruk és az élelmiszerek arattak sikert.

Most már égetően felvetődik a probléma: állandó vásárra lenne szükség. Keresik a megfelelő helyeket is. javaslatként hangzik el a régi lóversenypálya, az akkor még beépítetlen Keleti pályaudvar egy része, illetve Lágymányos. Az óhaj, mint ismeretes, óhaj maradt. Pedig a székesfőváros által felajánlott területet a Déli vasúti híd és a mai Petőfi-híd között egy bizottság 1926 januárjában meg is tekintette és alkalmasnak találta. (1996-ban itt lett volna az Expo, de az is elmaradt.)

A BNV jelentősége már azt is megkövetelte, hogy a Kamara keretében működő vásárirodát átszervezzék, nyugalmasabbá tegyék, így az szükség esetén már önálló testületként is tevékenykedhessen.

A nemzetközi rangnak megfelelően erőteljesebbé válik a BNV propagandája, szélesednek kapcsolatai. Már 15 nyelven adják ki az ismertető anyagokat, nagy a sajtónyilvánosság. Sikeres megállapodást kötöttek a postával, így az összes levelet a BNV bélyegzőjével látták el, ezzel is népszerűsítve a vásárt. Tovább fejlődik vásárigazolvány-rendszer. 1926-ban például az igazolvánnyal rendelkező látogatók a magyar vasúti és hajózási kedvezményeken kívül a jugoszláv, román, görög, osztrák, lengyel, csehszlovák, olasz, finn, svéd vasutak kedvezményeit élvezhették, csoportos utazásoknál pedig a német vasutakét is. A vásárvezetőség kezdeményezésére a menetjegyiroda "Három nap Budapesten" jegyfüzeteket hozott forgalomba, amelyet a Cook utazási iroda terjesztett.

Az 1920-as évek második felében a vásár gazdasági jelentősége mellett már kiegészítő programokat is szerveztek. A vásár vezetősége először 1926-ban kötött megállapodást az Operaházzal, a Nemzeti Színházzal és a Kamara Színházzal, hogy a BNV ideje alatt ünnepi ciklust rendezzenek. A kulturális hét programjában részt vett a budapesti Mozart Egyesület filharmonikus zenekara is.

Az egykori feljegyzésekből kitűnik, hogy amikor az európai árumintavásárok általában lanyhuló érdeklődést váltanak ki, addig a Budapesti Nemzetközi Vásár egyre izmosodik, élénkül (1926: 9500négyzetméteren 785 kiállító, 1928: 15125 négyzetméteren 1178 kiállító, 1929: 16572 négyzetméteren 1374 kiállító). Amíg a látogatók száma 1926-ban 281 ezer volt, addig 1928-ban 400 ezer, 1929-ben pedig 448838. "Bebizonyítva látszik a több mint 20 éve hangoztatott tény, hogy a Duna melletti, éppen a Kelet kapujában fekvő magyar főváros és annak gazdasági körzete predesztinálva van arra, hogy export-törekvéseket elősegítő árumintavásárokat rendezzen" - olvasható egy akkori elemzésből.

A budapesti tavaszi vásárok már olyan méreteket öltenek, hogy szükség volt bizonyos szakosításra, így jött létre 1925-ben az Őszi lakberendezési és Háztartási Vásár, amely ötévenként általános kézművesipari tárlattal egészült ki.

Kiemelkedő eseményként említhető az 1929. évi BNV. Bár 1928 novemberében megelőzte a "Magyar Hét" kiállítás-sorozat, amelyet hét kamara összefogásával rendeztek, de ez nem csökkentette a BNV iránti érdeklődést. Még az sem okozott zavart, hogy ugyanebben az időszakban rendezték meg a milánói vásárt és a világkiállítást Barcelonában. A budapesti vásáron 1347 kiállító jelent meg s ezek 18 százaléka külföldi volt. Franciaország, Japán és Görögország önálló csoportban jelent meg. A nemzetközi jelleget erősítette a Nemzetközi Víziforgalmi és Kikötőcsoport részvétele a kiállításon. Ennek különös gazdasági jelentőséget tulajdonítottak.

Most már rendszeressé vált az a szokás, hogy a vásárral egyidőben kongresszusokat, kulturális hetet rendeztek. Több egyesület is a BNV-hez köti éves közgyűlését. Ilyen volt. a GYOSZ, a Magyar Gyáriparosok Országos Egyesülete tanácskozása, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés jubileumi közgyűlése, vagy a Közép-európai Víziforgalmi Konferencia is, amelyen a Duna-menti államok képviseltették magukat.

Azután elérkezett az első jubileum. A vásár (nem BNV) 1930-ban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Már egy évvel előbb megkezdődtek az előkészületek, például a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felkérte a magyar királyi külképviseleti hatóságokat a BNV népszerűsítésére és e célból tájékoztatót juttatott el részükre. Körülbelül 200 szakma és foglalkozási ág jelentette be részvételét. Különösen a vas- és gépipar, az élelmiszeripar, valamint a textil ipar jeleskedett. Európa egyik legrégebbi árumintavására történetéhez híven szerepelt: 70000 négyzetméteres területen 1400 kiállító jelentkezett, és tíz nap alatt 400 ezer látogató volt kíváncsi a felvonultatott termékekre. A siker ellenére a vásár gondját viselő budapesti kamara kritikus: "A Budapesti Nemzetközi Vásár nevét arra a szerepkörre való tekintettel vette fel, amely a kelet és nyugat árucseréjében betölteni hivatott. Ez a nemzetköziség azonban inkább látogatóira vonatkozik, mint kiállítóira, mert a vásár kiállítói anyagát elsősorban a magyar ipar adja."

A világválság a BNV-t sem kíméli. A ligeti vásárok mindenkor pontosan tükrözték az ország gazdasági helyzetét, a fellendülést vagy a hanyatlást. Érdemes ezt a hullámzást a statisztika tükrében is megfigyelni: a kiállítók száma 1930-ban 1400;, 1931-ben 1312; 1932-ben 1232; 1934-ben 1582. A Pénzügyi Szemle 1932. évi 18. száma így ír: "Hogy az idei BNV nem sikerült, azt minden szépítgetés nélkül ki kell mondani. Aki csak egyszer, akár csak futólag is végigment a vásár területén, el kell, hogy facsarodjék a szíve azért is, amit a vásáron látni lehetett, és még inkább azért, ami onnan hiányzik. Hát a magyar termelés teljes képét egy-két textilgyár édeskevés újat mutató szegényes tárlata, olasz fagylaltosok és süteményesek buzgó, nem ritkán tolakodó kínálgatása adná meg? A BNV nem érte meg a velejáró költségeket, nem érte meg a városnak, a kiállítónak, a látogatónak."

Ide tartozik, hogy 1931-ben átszervezték a BNV vezetését, amelyben most már a kamarán kívül a főváros, valamint az ipar és a kereskedelem képviselői is helyet kaptak. A BNV mind szélesebb alapokra helyezésének a következő lépése 1933-ban a gyáriparosok szövetsége elnökének bevonása volt, alelnöki minőségben.

1934-ben a kiállítói katalógus előszavában már ez volt olvasható: "Örömmel jelentjük: javul a gazdasági helyzet. E fordulat meggyőző bizonyítéka a BNV minden eddigit messze túlszárnyaló arányaival. Másfélezernyi kiállító vonult fel és nyújt békejobbot az egész világnak." A május 4-14. között megtartott vásáron 19000 négyzetméteren 1582 kiállító jelent meg és hirdették: A BNV seregszemle, propaganda, üzlet. Növekedett a külföldi résztvevők száma. Először jelent meg Olaszország hatalmas pavilonja sok termékkel, még több propagandaanyaggal. Önálló kiállító volt Ausztria, Bulgária, Németország, Törökország, Lettország és Észtország csoportja. A látogatók száma már megközelítette a 600 ezret.

Ekkorra a vásár méretei és munkái oly nagyra nőttek, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a vásár rendezésébe bevonta a Gyáriparosok Országos Szövetségét is, a két szervezet pedig a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával felkérte Budapest polgármesterét, vállalja el a BNV elnöki tisztét.

A következő évek általában fellendülést hoztak. Mindig volt valami új, valami világszenzáció, 1938-ban például tízezrek csodálták a Philips cég televízióját, amely 405-567 képsoros felbontással működött, de már akkor is "szemére vetették", hogy csupán 40-50 kilométeres távolságra képes sugározni. A vásári katalógus külön fejezetet szentelt a televíziónak, kiemelve, hogy "a bemutatásnak nincs más célja, mint a közönséget a távolbalátás mai helyzetéről tájékoztatni". Ugyancsak 1938-hoz fűződik, hogy kollektív kiállítóként hivatalosan először vesz részt a jugoszláv Királyság, és itt van Egyiptom, India, Brazília, valamint bemutatkozik a Bécsi Iparművészet és Divat kiállítás is.

1941. A szenzációt a Szovjetunió hivatalos jelenléte adta, hiszen a szovjet állam megalakulása óta itt mutatkozott be először. Kiállításukról még külön ismertetőt is nyomtattak. Ugyancsak érdekességnek számított az olasz államvasutak jelentkezése, amely - az 1942. évi római világkiállításra tekintettel - az akkor épült Termini pályaudvar makettjét is bemutatta.

Még egy erőlködés - 1942. Ez már háborús vásár, valamennyi következményeivel. 1942-ben a Kamara a vásár keretében külön bemutatót szervezett a műanyagok és azok hasznosításának ismertetésére 30 ezer példányban útmutatót adott ki. Hároméves szünet következett.

A második világháború a szűkös kiállító pavilonokat is tönkretette. A magyar árutermelés bemutatására viszont szükség volt. A kisipar és a vásárügy képviselői már 1945 őszén elhatározták, folytatják a kiállításokat, bemutatva, hogy a háború befejezése után mit produkált az újraéledő magyar gazdaság. Az első kiállítást az Aréna út (a mai Dózsa György út) és a Thököly út sarkán lévő 3000 négyzetméteres autóbuszcsarnokban tartották meg, elsősorban kisiparosok részvételével. Már a rádiónyilatkozat is meglepetésszerűen hatott, amikor a vásár akkori igazgatója bejelentette: "Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves rádióhallgatók! Néhány nap múlva vásár lesz Budapesten, Közép-Európa, de talán a világ első vására a háború befejezése óta..." A szegényes, kezdetleges vásárnak nagy közönségsikere volt.

Az 1946-os vásár az "Ipar a mezőgazdaságért" elnevezést kapta. Ma már komikus, de akkor nem volt más lehetőség, így ezt a bemutatót az akkor lakók nélküli Állatkertben rendezték meg. A textilipar például a majomházban kapott helyet. A rangját azért megadták: a vásárt a köztársasági elnök, Tildy Zoltán nyitotta meg.

Dr. Anker György a Budapesti Kereskedelmi Kamara titkára 1947-ben a kezdetről így ír egy cikkében: "Budapestnek a háborút megelőző időkben évente megismétlődő három nagy gazdasági propaganda eseménye volt. Időrendi sorrendben, elsőként jelentkezett minden esztendő márciusában a Tenyészállatvásár. Ezt követte minden év májusában a Budapesti Nemzetközi Vásár. A sort lezárta a minden év szeptember első felében rendezett Ősz Lakberendezési és Háztartási Vásár..

...A háború 1943-tól kezdve megszüntette ezeket az eseményeket. A bombázások és az ostrom pedig eltörölte azokat a technikai berendezéseket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ilyen természetű propaganda-események létrejöjjenek, illetve kifejthessék azt a gazdasági hatást, melynek megvalósítására keletkeztek. 1945-ben, hat hónappal a felszabadulás után az Országos Iparegyesület látszatra sikerrel kísérletet tett arra, hogy a már elismert múlttal rendelkező 6szi Vásárt új életrekeltése, megrendezvén a Thököly út és a Dózsa György út torkolatánál lévő gépkocsiszín 3000 négyzetméteres épületében a felszabadulás utáni első őszi Lakberendezési és Háztartási Vásárt, ez a kísérlet is azonban csak újabb bizonyítéka volt annak, hogy az adott körülmények között a vásárok régi rendezői nem rendelkezhettek azzal az anyagi és technikai felkészültséggel, hogy az otthonát vesztett magyar árumintavásárok jövőjét kellően megalapozzák. 1945 őszétől 1947 nyaráig bezárólag szünet állt be a magyar árumintavásárok rendezése terén, szünet, melyet egyes, vásárrendezésre eddig nem hivatott tényezők apróbb kísérletei szakítottak meg, újból csak azzal az eredménnyel, hogy a kérdés intézményes megoldásának szükségességét bizonyítsák."

Az akkori kormány felismerte a vásárok újjáélesztésének fontosságát, és 6530/1947 M. E. számú rendeletében a többi között kimondja az Árumintavásári és Kiállítási Tanács, valamint az Árumintavásári és Kiállítási Központ létrehozását. Az új szervezet kialakításával megszűnt a külön utakon járó őszi lakberendezési és Háztartási Vásár, és beolvadt a BNV-be.

Az 1947-es vásárnak már a Városliget ad helyet. A kiállítást a Mezőgazdasági Múzeumban rendezik meg. Az 1948-as ismét nemzetközi jellegű. Ezt Centenáriumi vásárnak szánták, és sok vendéget vártak az Amerikában és Kanadában élő magyarok közül. Itt a kisipar mellett felvonult a középipar és gyáripar is. Olyan programok kerültek népszerűsítésre, mint például az alumíniumipar fejlesztése.

Volt még egy kezdeményezés 1949-ben, de az akkor hatalomra került Rákosi-rendszer feleslegesnek tartotta a vásárokat, így 1950-től a BNV egy időre feledésbe került.

1955-ben a Fővárosi Tanács kezdeményezte, hogy legalább budapesti jelleggel, a tanácsi vállalatok bevonásával rendezhessenek bemutatót. Megtört a jég: megszületett a Budapesti Helyiipari Vásár. Az árusítással egybekötött új rendszerű árubemutató nagy sikert aratott. 1957-ben már kiállított Moszkva, Peking, Berlin, Varsó és Szófia helyiipara. A magyar vidék is meghívást kapott. A Városligetből egyre nagyobb területet ragadott el a vásár. Az épületek jelentős része ideiglenes jellegű volt. Ezt a vásárrendezők akkor így fogalmazták meg: "Május végén zárt a vásár, július elején már fű sarjadt a legszebb pavilon helyén is."

Az 1958-as BIV-en 180 ezer négyzetméter területet foglaltak el, s büszkén jelentették, hogy 304 ipari és kereskedelmi vállalat, 240 szövetkezet és 266 kisiparos mellett már öt külföldi ország ipara is bemutatja termékeit. A Szovjetunió, Kína, az NDK, Lengyelország és Románia szerepelt a listán. 1959 újabb fejlődés jelét mutatja: a "testvéri" országokon kívül 148 nyugati kiállító is megjelenik. Az igénybe vett bemutatóterület 220 ezer négyzetméter. A látogatók száma nagyjából minden vásáron azonos, eléri, sőt meghaladja az egymilliót. Az 1963-ig tartó Budapesti Ipari Vásárok az évek során igazi nemzetközi vásárrá fejlődtek. Erről a folyamatról Antal Júlia, a Hungexpo egykori közgazdásza a vásárról készített diplomamunkájában így ír:

"A vásár 1957 utáni fejlődését két szakaszra lehetne osztani. Az első 1957-ben kezdődött, amikor a vásár fő feladata a hazai ipar eredményeinek bemutatása volt, de már 1958-tól a szocialista országok, majd 1959-től a kapitalista országok kiállítói is részt vettek az akkor még Budapesti Ipari Vásárnak nevezett bemutatókon. 1962 őszén a Nemzetközi Vásárok Szövetsége visszaállította a már 1925-ben megszerzett tagságunkat, és ismét elnyerték a Budapesti Nemzetközi Vásár nevet, illetve rangot. A BIV első vásáraira jellemző belföldi bemutató jelleg helyett a ligeti vásárváros egyre inkább mint importvásár keltette fel a hazai és külföldi szakemberek érdeklődését."

Az utolsó, 1962-es BIV-en már több mint ezer hazai és 550 külföldi kiállító vett részt, míg az első Budapesti Nemzetközi Vásáron 1963-ban 28 országból, csaknem kétezer kiállító jelentkezett. Az ünnepi megnyitóra külföldi kormánydelegációk egész sora érkezett.

Formálódik a vásár szervezete is. így alakul meg 1967 novemberében a Magyar Vásár és Kiállításrendező Iroda jogutódjaként, a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda, amely több más feladata mellett a BNV gazdája is lesz.

A vásár növekvő nemzetközi szerepe, a kiállítók számának gyarapodása mind több állandó jellegű épületet követelt, az egykor eltávolítható drótkerítéseket masszív kő- és vasfalak váltották ki. Az 1970-es évek elejére világossá vált, mindez csak a Liget rovására történhet. A főváros már úgy is ragaszkodott a budapestiek pihenőparkjához. Így született meg a döntés, hogy 1974-től a vásárokat Kőbányán kell megtartani.


forrás: A Budapesti Nemzetközi Vásárok története
(www.zugloportal.info/keruletrol/30-zuglo-lexikon/113-a-bnv-varosligeti-toertenet e.html?showall=1)
 
 
0 komment , kategória:  *Budapesthez kötődő szalvéták*  
A balfi Panoráma Éttermes szalvétámhoz:
  2012-04-19 19:15:58, csütörtök
 
 

Link

Az étterem Soprontól 5 km-re fekvő faluban helyezkedik el Balfon, a Gyógy- és Termálfüdő épületével szemben. Balf lankás dombjainak és a Fertő-tó partjának legnevesebb vendéglátó helye, mely egész évben várja vendégeit kitűnő tájjellegű ételeivel.


Befogadóképesség: 220 fő + nyári terasz

Ételspecialitásaink: fertő-tavi halak, csirke, kacsa, liba.

Az étteremben van lehetőség étkezési utalvánnyal, bankkártyával való fizetésre is.
(www.balfpanorama.hu)




Link

 
 
0 komment , kategória:  Reklám csereszalvétáimhoz:  
Érdekességek Orbit rágógumimintás szalvétámhoz:
  2012-04-19 19:12:01, csütörtök
 
 

Link

A rágógumi története, benne a Wrigley's cégről is, amely az Orbit rágót is gyártja:

I.e. 4000-3500:

Az újkori ember nyírfamézgát használt ragasztóként az edények javításához és a nyílhegyek rögzítéséhez. A nyírfakéregkátrány fertőtlenítő vegyületeket tartalmaz, ezért ínygyulladást is kezeltek vele.

I.sz. 50:

Az ókori görögök feljegyzések szerint a masztix vagy más néven pisztáciagyanta rágcsálásával frissítették a leheletüket. A gyantát méhviasszal tették lágyabbá.

1500-as évek:

Spanyol feljegyzések szerint a maják a sapodilla fa nedvéből (csikle) készítettek rágógumit. Minőségileg is érezhető lehetett a fejlődés, hiszen ez az anyag sokkal lágyabb rághatóságot tett lehetővé, mint a többi előd.

1600-as évek:

Az Európából érkező telepesek Amerika őslakosaitól lesték el a rágózás szokását.

1848:

John Curtis mutatta be az elsőként kereskedelmi forgalomba került rágógumit State of Maine Pure Spruce Gum néven.

1860-as évek:

Antonio López de Santa Anna mexikói tábornok több palack sapodillanedvet hozott magával az Egyesült Államokba, hátha talál New Yorkban vállalkozó kedvű érdeklődőt.

1869:

William Semple ohiói fogorvos elsőként szabadalmaztatta a rágógumit.

1891:

Ifj. William Wrigley két csomag rágógumit adott minden megvásárolt doboz sütőpor mellé. A szépen hízó profitból baseballstadiont építtetett Chicagóban.

1928:

Walter Diemar merő véletlenségből alkotta meg a lufivá fújható rágógumi receptjét. Azért kevert rózsaszín ételfestéket az alapanyaghoz, mert csak az volt kéznél.

1941-45:

A Dubble Bubble márkanevű lufirágó helyet kapott az amerikai katonák ellátmányában. A bakák osztogatták is Párizstól a Fülöp-szigetekig, így a fölfújható rágógumi népszerűsége gyorsan nőtt.

1950-es évek:

A cukormentes rágó egyre nagyobb piaci sikert ért el.

1996:

Már recept nélkül is adták a dohányzásról leszokni igyekvők számára kifejlesztett, nikotintartalmú Nicorette rágógumit.

2004:

Szingapúr enyhítette a rágógumira vonatkozó, hírhedten szigorú tilalmait.

Előzmények: a szingapúri kormány 1992-ben tiltotta be a rágógumit, mivel az állami fenntartásban lévő járdák, épületek, buszok és metrók tisztaságát a lehetetlen helyekre odatűzött rágógumi erősen rontotta.

A Chicagót képviselő szenátornak azonban sikerült a szigorú szingapúri kormánnyal megegyeznie, és terápiás céllal újra boltokba kerülhet a rágógumi. Igaz, egy nagyon speciális típusa: a Nicorette névre hallgató, a dohányzásról való leszokásban segítő gyógyrágó.

2007:

Elkezdték tesztelni a vízben lebomló rágógumit, amelyet már könnyűszerrel el lehet távolítani a járdáról és a ruháról.
(Forrás: National Geographic Magazin

(hatasvadasz.freeblog.hu/archives/2008/04/12/A_ragogumi_tortenete/))
 
 
0 komment , kategória:  Reklám csereszalvétáimhoz:  
Susan F. Greaves : Anna virágai című festménye
  2012-04-19 08:57:11, csütörtök
 
 

Link

Title:Ann's Flowers

Artist:Susan F. Greaves

Medium:Painting - Oil On Canvas

(fineartamerica.com/featured/anns-flowers-susan-f-greaves.html)



 
 
0 komment , kategória:  Festmény elemeként a szalvéta:  
Coca - Cola mintás szalvétáimhoz:
  2012-04-19 08:38:25, csütörtök
 
 

Link

A Coca-Cola a The Coca-Cola Company bejegyzett védjegye, egy népszerű szénsavas üdítőital, mely a világ szinte összes országában kapható. A Coca-Cola a világ egyik legismertebb márkaneve. Legnagyobb riválisa a Pepsi.

A XIX. század végén az eredetileg gyógyszernek szánt ital gyártási jogait a kiváló üzleti érzékkel rendelkező Asa Griggs Candler vásárolta meg. Agresszív marketingtaktikájának köszönhetően a XX. század során a Coca-Cola uralta az üdítőitalok piacát. Bár számos kritika érte egészségügyi hatásai, illetve a cég üzleti módszerei miatt, a márka napjainkig népszerű maradt.

A The Coca-Cola Company csak az üdítő alapjául szolgáló kólasűrítményt gyártja, amelyet a világ minden táján található helyi palackozó cégek vásárolnak meg. Ezek a palackozó cégek a számukra kijelölt területre kizárólagos jogokkal rendelkeznek. A koncentrátumból ivóvíz és édesítőszerek hozzáadásával készül a palackokba és alumínium dobozokba töltött kóla. A koncentrátumot emellett éttermek számára is értékesítik, ahol a szódavizes hígítást az italautomaták végzik el.

Többféle ízű Coca-Cola kapható. A leggyakoribb ízvariáns a csökkentett energiatartalmú Coca-Cola Light (Diet Coke), de létezik cukor- és koffeinmentes változat (Diet Coke Caffeine-Free), cseresznyés ízesítésű (Cherry Coke), vaníliás ízesítésű (Vanilla Coke) valamint citrom, limetta és kávéízű változat is.

Története :

John Smith Pemberton gyógyszerész 1884-ben készített egy Pemberton's French Wine Coca névre hallgató, borból és kokainból álló italt, egy úgynevezett cocawine-t. Italát valószínűleg egy Angelo Mariani nevű korzikai vállalkozó hasonló összetételű és nagy népszerűségnek örvendő Vin Mariani-ja alapján keverte ki. 1885-ben Atlanta városa és a környező Fulton megye alkoholtilalmat vezetett be, így hát Pemberton nekiállt egy alkoholmentes, szénsavas változat kidolgozásának.

Az új italt először 1886. május 8-án adták el az atlantai Jacob's Pharmacy gyógyszertárban. Az eredetileg gyógyhatású készítményként árult italt poharankénti öt centes áron árulták, mivel abban az időben Amerikában úgy vélték, hogy a szénsavas italok használnak az egészségnek.Pemberton azt állította, hogy a Coca-Cola egy sor betegségre jelent gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. Az új ital első reklámja 1885. május 29-én jelent meg az Atlanta Journal-ben. Az első nyolc hónap alatt napi átlagban kilenc adag Coca-Colát adtak el.

1888-ra már három különböző cég gyártott Coca-Colát. 1887-ben a morfiumfüggő Pemberton cégének egy részét eladta Asa Griggs Candler-nek, aki 1888-ban megalapította a Coca Cola Corporation-t. Ebben az évben Pemberton az ital értékesítési jogait másodszor is eladta, ezúttal J. C. Mafield, A. O. Murphey és E. H. Bloodworth üzletembereknek. Mindezzel egy időben Pemberton alkoholista fia, Charley Pemberton is elkezdte a termék saját változatát árulni.

A helyzet tisztázása érdekében John Pemberton kijelentette, hogy a Coca-Cola név tulajdonosa a fia, Charley, ám a másik két gyártó továbbra is használhatja a Coca-Cola receptjét. 1888 nyarától kezdve tehát Candler a saját kóláját Yum Yum és Koke néven árulta. Miután az egyik márkanév sem vált be, Candler nekikezdett a Coca-Cola márkanév peres megszerzésének, hogy így lehetetlenítse el a másik két konkurensét. A recept kizárólagos jogát megvásárolta John Pembertontól, Margaret Doziertől és Woolfolk Walkertől. 1914-ben azonban Dozier azt állította, hogy az adásvételi szerződésen szereplő aláírását meghamisították, és a későbbi elemzések szerint valószínűleg John Pemberton aláírása is hamis.

A Coca-Colát először 1894. március 12-én árulták üvegben. Az első dobozos Coca-Cola 1955-ben jelent meg.

Élénkítőszerek a receptben:

Az italnak azért adták a Coca-Cola nevet, mert az eredeti recept élénkítőszerként tartalmazott dél-amerikai kokalevél kivonatot, amelyből a kokain is származik. Ízesítőnek a recept kóladiót használt, amelyből az ital koffeintartalma is származott.Pemberton receptje szerint egy gallon (3,8 liter) kólasziruphoz öt uncia (140 gramm) kokalevelet kellett keverni. Candler 1891-es receptje ezen lényegesen változtatott, és csak tizedannyi kokalevelet írt elő. Az 1903-es receptváltásig egy pohár Coca-Colában nagyjából kilenc milligramm kokain volt. 1904 után friss kokalevelek helyett a Coca-Cola már kokainkivonás utáni leveleket használt, és a kokainszint mikroszkopikus méretűvé csökkent. A Coca-Cola a mai napig is ilyen narkotikum-mentes kokaleveleket használ a kólaszirup gyártásához. A kokalevél-kivonatot a Stepan Company gyártja, az USA New Jersey államában található maywoodi gyárában. Ez a gyár az egyetlen az országban, amelynek engedélye van a kormánytól a kokalevelek importálására és feldolgozására.

New Coke :

1985. április 23-án a Coca-Cola egy nagyméretű reklámkapmányt követően bejelentette, hogy megváltoztatta a kóla ízét. Egyes elemzők szerint a New Coke nevű italt a Coca-Cola kifejezetten a konkurens Pepsi ellensúlyozására fejlesztette ki. A Pepsi-kólában kevesebb citromolaj és több narancsolaj volt, valamint vanília helyett vanilint használtak. Dupla vak ízpróbák alapján a fogyasztóknak jobban ízlett a Pepsi mint a Coca-Cola. Az ízpróbákból kiderült, hogy a fogyasztók az édesebb ízeket szeretik, és a kólaóriások közül a Pepsi volt az édesebb. A Coca-Cola receptváltásának eredménye lett a New Coke. A további ízpróbák megállapították, hogy a fogyasztóknak a New Coke jobban ízlik, mint a Pepsi vagy a Coca-Cola.

A New Coke hatalmas bukása azóta már legendává vált. A fogyasztók valószínűleg nem vették volna észre az ízváltást, amennyiben az új ízt lépésről lépésre és titokban vezették volna be. A Coca-Cola Company vezetését azonban teljesen váratlanul érte a fogyasztók felháborodása amiatt, hogy egy nosztalgikus érzelmeket keltő ízen változtatnak. Egyesek egyenesen azt állítottak, hogy a kóla ízének megváltoztatása olyan, mintha valaki újraírná az amerikai alkotmányt.

Az új Coca-Cola íz tehát közfelháborodáshoz vezetett. Többek között megalakult az Old Cola Drinkers of America. Ez a szervezet beperelte a Coca-Colát és azt követelte, hogy a klasszikus kólaíz receptjét tegyék közkinccsé. Az általános felháborodás eredményeként a Coca-Cola 1985. július 10-én visszatért az eredeti recepthez. A vállalatot később azzal gyanúsították, hogy az egész botrányt előre kitervelte, hogy így vezessen be egy új terméket a piacra, miközben megerősíti a régi termék pozícióját. Donal Keough akkori vezérigazgató szerint: ,,Egyesek azzal kritizálnak, hogy a Coca-Cola hibázott a marketingjével. Mások szerint a cég direkt csinálta az egészet. Az az igazság, hogy az elsőhöz nem vagyunk olyan ostobák, a másodikhoz pedig olyan agyafúrtak."

A Coca-Cola Company a világ legnagyobb természetes vanília-kivonat importőre. A New Coke 1985-ös bevezetésével a cég átállt az olcsóbb, szintetikus vanilin használatára, és a vanília-piac mérete egyik pillanatról a másikra a felére zsugorodott. Ez különösen a vanília-exportőr Madagaszkár gazdaságára volt lényeges hatással. A New Coke bukásával azonban helyreállt a piaci helyzet.

1986-ra a New Coke piaci részesedése 3%-ra zuhant. A terméknek a vállalat 1992-ben a ,,Coke II" nevet adta. Az egyre csökkenő eladások miatt egyre kevesebb helyen lehetett ezt a kólafajtát kapni. 1998-ban már csak az amerikai középnyugat pár városában lehetett New Coke-ot kapni.

Gyártása :

Receptje :

A Coca-Cola pontos összetétele a híres titkok egyike. Az eredeti receptet az atlantai SunTrust Bank páncéltermében őrzik. A bank elődje, a Trust Company vitte tőzsdére a Coca-Cola Company-t 1919-ben. Egy népszerű mítosz szerint csak két igazgató ismeri a receptet, ám mindketten csak a recept felét ismerik. A valóság ennél prózaibb: bár csakugyan két igazgató ismerheti a teljes receptet, mindketten az egészet ismerik, és még többen ismerik a recept alapján működő gyártási eljárást.
Franchise alapú gyártása :

A Coca-Cola gyártása és disztribúciója egy franchise rendszeren alapul. A Coca-Cola Company csak a kólasürítményt, a szirupot gyártja. Ezt a szirupot ezután egy vagy két földrajzi területet lefedő franchise-tulajdonosok vásárolják meg. A palackozóüzemekben az üdítőt ivóvízzel és cukorral, illetve mesterséges édesítőkkel keverik, majd palackozás előtt szénsavval dúsítják. A palackozók ezután kis- és nagykereskedelmi csatornákon át értékesítik az italt.

A Coca-Cola Company kisebbségi tulajdonnal rendelkezik egy pár nagyobb franchise-tulajdonos palackozócégben, de a világszerte eladott összes kóla felét független palackozók készítik. Mivel az édesítést a helyi palackozók végzik, az ital édessége a helyi ízléseknek megfelelően más és más a világ különböző tájain.

Üvege és logója :

A híres Coca-Cola logót John Pemberton könyvelője, Frank Mason Robinson tervezte 1885-ben.A nevet is Robinson találta ki, mint ahogy a logó jellegzetes, írott betűs formáját is. A spenceriánus kézírásként is ismert írásmódot a XIX. század közepén fejlesztették ki az Egyesült Államokban, és az akkori kor hivatalos folyóírásaként tartották számon.

A kólásüveg egyedi formáját Earl R. Dean üvegtervező dolgozta ki 1915-ben, miután a Coca-Cola Company versenyt írt ki a palackozóüzemek között egy olyan üvegre, amelynek segítségével a Coca-Cola ránézésre is más lesz, mint a többi ital. A kiírás egy olyan üvegtervet keresett, ,,amelyről egy ember még a teljes sötétben, tapintás alapján is meg tudja mondani, miféle, és amiről ha eltörik, egy pillantás alatt meg lehet mondani, milyen üvegpalack volt."

Az üveg formáját az ital két összetevőjéből, a kokalevélből és a kóladióból szerették volna kialakítani, de nem tudták, hogy ezek hogyan is néznek ki. Dean és a cég belső revizora, T. Clyde Edwards a közeli könyvtárba siettek, de ott sem tudtak meg semmit. Az Encyclopaedia Britannica egyik kötetében azonban találtak egy képet a kakaóbabról, és ennek alapján készítették el az üveg első terveit.

1915-ben szabadalmaztatták az üveg formáját. 1916-től már ebben az üvegben is árultak Coca-Colát, 1920-ra pedig már csak ilyenben. Napjainkban a Coca-Cola üveg formája a világ egyik legismertebb körvonala.

Jutalmazásul Dean választhatott egy 500 dolláros jutalom és a teljes életen át tartó foglalkoztatás között. Dean az utóbbi mellett döntött, és egészen az 1930-as évek közepéig a Root Glass Company-nál dolgozott, amikor is a céget felvásárolta egy másik üveggyártól, az Owens-Illinois Glass Company.

Magyarország:

Magyarországon az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) mutatták be, kóstolóval egybekötve, ahol olyan népszerű lett, hogy a rendőrségnek kellett beavatkozni. 1968. július 17-én kezdték meg a magyarországi gyártását/palackozását a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében, majd az első hazai Coca-Cola vegyes vállalat társtulajdonosaként állította elő a népszerű üdítőitalt. Az 1970-es évek elején, a Szeszipari Vállalatok Trösztjének megalakulása után valamennyi hazai szeszipari vállalat megkapta a Coca-Cola palackozásának jogát (Szabadegyháza, Győr, Kisvárda és Miskolc).

A hazai üdítőital-piac liberalizálásakor, 1991-ben a Coca-Cola Amatil saját magyarországi vállalatot hozott létre. Jelenleg a Dunaharaszti határában 1996-ra felépült gyárban folyik a termelés, ahonnan a cég a hazai kereskedelem mellett külföldre is exportál különböző márkájú üdítőlatokat.

A kelet-európai piacokra szánt változatban olcsóbb összetevők vannak.

(A szöveg forrásoldala : hu.wikipedia.org/wiki/Coca-Cola )


Coca Cola reklám Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2010-12-18 21:03:15
feltöltő: tschabby
nézettség: 2954
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Coca, Cola, mindenkinek, magyar, reklám,
kategória: reklám
leírás: Eredeti Coca Cola reklám! Kaszás Attila hangjával. Nyugodjon Békében! Original Coca Cola commercial. Hungarian version! -)

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  A Coca-Colához kötődően:  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2012.03 2012. április 2012.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 865 db bejegyzés
Összes: 3343 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 1226
  • e Hónap: 9552
  • e Év: 728075
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.