|
2012-04-24 09:16:21, kedd
|
| |
| |
A magyar társadalom drámai helyzetét nem kell ecsetelni. Az általánosan megfogalmazott formulák lényegi igazságát senki nem vonja kétségbe, miszerint a társadalom egy szűk oligarchikus réteg terrorjának áldozata.
Sokféle és sokrétű áttekintés készült az 1990 utáni folyamatokról, amely elsősorban a párt-elit és a társadalom kapcsolatát boncolgatta.
Ezekben a dolgozatokban a fókusz túlnyomórészt a harmadik köztársaság törvényhozó és végrehajtó hatalmára irányult, és az ezt működtető párt-struktúrára.
A társadalmat választott képviselői félrevezették.
A valós gondok megoldása helyett látszatvilágot hoztak létre, amelynek alapja a mesterségesen szított politikai megosztottság.
Törekvésük társadalmi felügyelet nélküli hatalom létrehozása volt, amelynek fedőszerve egy áldemokratikus, két-párti, parlamentáris diktatúra.
A lakosság egészét ennek a rendszernek a tükrében médiaerőszakkal osztották jobb és baloldali szavazótáborra, holott az elemi érdekek a társadalmi összefogást sürgették.
Az elmúlt 20 év történéseit e két szekértábor harcának állította be a tömegkommunikáció, amely a tényleges hatalmat gyakorlók, -az áltőkés pénzoligarchia-szócsövévé vált.
Az eredmény: A parlamenti patkót uraló két váltópártnak abszolút többsége van a törvényhozásban.
Mindkettőnek érdeke fenntartani a jelenlegi állapotokat, hiszen így tudják csak biztosítani elvbarátaiknak és üzletfeleiknek a külföldi pénzpiacoknak Magyarország ,,stabilitását", azaz demokratikus ellenállás nélküli kifosztását.
A két-párti diktatúra gyakorlatilag annak a lakosság 20%-át kitevő társadalmi csoportnak a hatalomgyakorlása, amely az 1980-as évek elejétől fokozatosan átvette a gazdasági hatalmat, a spontán privatizáció által megszerezte az állam ingó és ingatlan vagyonát, kiépítette hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerét, ám alkalmatlansága miatt ezt a vagyont nem tudta működtetni.
Felépített egy látszatgazdaságot, amelynek működtetését átruházta az európai pénzügyi körökre, így megszabadult a társadalmi és gazdasági felelősségtől. Ezzel a lépéssel végérvényesen feladta eredeti feladatát, a magyar társadalom szolgálatát.
20 évi tevékenységével példátlan módon csorbította Magyarország függetlenségét, nevén nevezve hazaáruló politizálást folytat.
Ez a réteg mindig azt a pártot juttatja hatalomra, amely garantálni tudja privát érdekeinek védelmét, büntetlenségét, azt a pártot, amely az adott időszak külpolitikai környezetében szalonképesebb. Ez az áltőkés réteg minden erejével arra törekszik, hogy a társadalom beletörődjön a kialakult morális, gazdasági helyzetébe, ezért minden lehetséges tájékoztató, irányító és ellenőrző rendszert elfoglal.
Megállapíthatjuk: A polgári erkölcsöt nélkülöző réteget a jelenlegi politika rendszer kiszolgálja. Ez a módszer biztosítja a látszatdemokrácia működését, amely felhatalmazását látszatra a szavazóktól kapja ugyan, de azoknak semmiben nem felelős.
Röviden nézzük ennek a rétegnek a felemelkedését, tevékenységét és annak hatását a magyar társadalom egészére.
1980-tól az állami vagyon 90%-át a pártállami vezető elit kihasználva sajátos helyzetét a szó szoros értelmében elrabolta, a maradék 10% kisajátítása folyamatban van.
Ezek az elsősorban párt, másodsorban gazdasági kapcsolati tőkével rendelkező TSZ-elnökök, gyárigazgatók, feléjük teljes elkötelezettséggel bíró fiatal pártmunkások ( pl. Gyurcsány) illetve a fényes szelek nemzedéke (pl. Kapolyi ) lettek a mai társadalom ,,tőkései".
Vagyonszerzésük, gazdálkodásuk tisztázatlan, pontosabban eddig még nem volt vizsgálható... Nincs erkölcsi hovatartozásuk, meghasonlott oligarchikus tömeget alkotnak, immár csak egymásra és külföldi támogatóikra számíthatnak, mivel a magánosítható vagyon beszűkült.
Tevékenységük alapja nem az értéktermelés, hanem az árképzés, egyfajta áltermelői tevékenység, amelyet off-shore cégeken keresztül, banki közreműködéssel végeznek.
Ez nagyüzemi adócsalás. Miután az áfarendszer hiányosságai lehetővé teszi - nehezen mérhető iparágakban, mint pl. építőipar- a számlázással történő visszaéléseket, ezért az áltőkés réteg off-shore tevékenysége a feketegazdaság motorja.
Az adatok igazolása a számok tükrében:
Leleplezett adócsalások:
1991-93: 49-54
1994-96: 147-236
1997-2001: 524-1590
Miután a puha törvények ezt a tevékenységet nem büntetik szigorúan, ezért az adócsaló arisztokrácia él és virul. Az így kialakult áltőkés réteggel szemben versenyképtelen az a szűk valódi vállalkozói réteg, amely betartja a piaci és adózási szabályokat, amely tisztességes úton szerezte és tartja fenn vagyonát.
Beszélnünk kell még az 1990 után létrejött 300 hektár fölötti nagy-gazdaságokról. Ezeknek a birtokoknak a tulajdonosai hasonló módon tették rá a kezüket a termőföldre mint a volt párt-elit az állami vagyonra. Ez a réteg a jelenlegi szabályozások szerint akkor is jövedelemhez jut az állami és EU-s forrásokból, ha nem vagy alig termel. Érdekeikkel ellentétes a hazai élelmiszertermelés felfuttatása, hiszen a belső piac gyakorlatilag megszűnt és a termelés kockázati tényezőit az állam, a lakosság ellátását pedig az uniós, bizonytalan eredetű beszállító vállalja magára. Ez a nagybirtokos réteg -éppen emiatt- a jelenlegi rendszer védelmezője pártállástól függetlenül.
A társadalom
A kialakult ,,rend" következménye a társadalom 80%-ának elszegényedése, 30%-ának koldusbotra jutása, jelenleg 450.000 jegyzett, 700-800 ezer tényleges munkanélküli.
Ez a munkaképes lakosság óriási hányada.
A hatalmat megszerző áltőkés réteg bűnözői szemlélet kiszolgáltatta, éserlölcsileg megingatta az egész társadalmat. A családok 50-60%-a széthullott, miután a hagyományos munkaerőpiac megszűnt, a nők döntő többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévő gyermek.
Budapest 1.700.000 lakosából 90.000 hajléktalan.
A fiatalok életminőségük szerint: 20%-a nyertes, 40% ,,túlélő", 40% vesztes.
Lakásépítések
1974-1990 között 1.238.000 lakás épült,
1990 után 467.000.
A mai igények szerint 380-440.000 lakás hiányzik.
Rohamosan növekszik a halálozás.
1980 15-25 ezer fő
1990-95 között évente 17-33 ezer fő
1999 48 ezer fő
1995-2005 között átlagosan 33 ezer fölé nőtt
A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal férfiak szív-és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2007-ben duplájára nőtt.
Rohamosan csökken a születések száma:
1974-89 között 2.380.000 gyermek született
1990 után 1.680.000 gyermek született
Ez 700.000 fő veszeteséget jelent, a népességfogyás 5-szöröse az európai átlagnak.
Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevő hatalom felelősségét. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben 7 millióan leszünk.
A szocializmus lényege bevallottan az osztálycsere volt, ám soha nem politikai értelemben, hanem egyértelműen gazdasági értelemben. A kommunista ideológia csak a kifosztás elvi alapját képezte. Az ország gazdasági és politikai önrendelkezését biztosító magyar alkotmányt felfüggesztették, hiszen annak cikkelyei akadályozták társadalmat megosztó terveiket. A polgári és a birtokos réteggel szemben rendkívüli diszkriminációt alkalmaztak. Jövedelmi osztálycserét hajtottak végre, amely azon túl, hogy a nemzeti vagyont kisajátította, gyakorlatilag nem tett semmit az ország egészének gyarapodása érdekében. Bizonyítja az, hogy a rendszer nem tudott valós tartós gazdasági, valamint össztársadalmi értéket előállítani. Ennek a kudarcot vallott rétegnek a családi, baráti kapcsolatai a ma uralkodó élősködő ál-arisztokraták.
Jövedelmi viszonyok:
Az álarisztokrácia (1.000.000) ember a jövedelmek 25% birtokolja.
A felső réteg (2.000.000) ember a jövedelmek 26%-át birtokolja
A tengődő, szegényedő (4.000.000) ember a jövedelmek 28,6%-át birtokolja
A legszegényebb (3.000.000 koldus) a jövedelmek 20,4%-át birtokolja
A társadalom 80%-a termelésben játszott szerepe alapján
relatív veszteséget szenvedett el.
Az alsó harmad 72%-ot
A stagnáló, szegényedő 14%-ot
A felső réteg 3 %-ot
Míg az álarisztokrácia 23% nyereséget ért el.
Az adatokból látható hogy az élősködő réteg vagyoni helyzetének alapja a társadalom kizsákmányolása.
A jövedelmi különbségeket tehát, egy belső jövedelmi kifosztás idézte elő, majd az EU csatlakozás után a megmaradt állami függetlenség feladása a végletekig fokozta ezt a folyamatot.
Ennek haszonélvezői a társadalom szűk rétegét képviselő oligarchák,
lebonyolítója a volt párt-elit által kinevelt és pozícióba juttatott jelenlegi politikai elit,
elszenvedője a teljes magyar társadalom.
Termelés és jövedelem
A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem.
A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén, ezt csak egyes távolkeleti országok előzik meg ebben a vonatkozásban, átlagkeresetéből viszont kevesebb árut tud vásárolni, mint a környező országok munkavállalói.
A munkaerő láthatóan leértékelődött, a jövedelem/termelés érték alapján a legrosszabb helyen áll Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, a munkavállaló ki van zsákmányolva.
Ez az alkalmazotti jövedelem 64 %-ban tér el a termelési értéktől.
Ez azt jelenti, hogy egy iparban dolgozó 2005-ös értéken 4,15 évnyi bérét veszítette el 17 év alatt!
Tehát:
Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nőtt, addig a reálbérek csak 16%-kal! Ez az utóbbi 17 év alatt a családokra vetítve nettó 9,1 millió forint ki nem fizetett bérveszteség!
Mivel az ipari termelés meghatározó része idegen cégek kezében van, ezért ezek a vállalatok ezt az összeget nyereségként kivitték az országból. Ugyanezek a cégek gyakorlatilag minden előny megkaptak a törvényhozástól a magyar vállalkozásokkal szemben. Sokszor törvényellenes tevékenységüket elleplezte a mindent átható korrupció, és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció.
Élelmiszerfogyasztás
Az alapvető élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.
1995-97-ben a lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant.
A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében, ez 1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, és ez súlyosan befolyásolja a közegészségügyet.
6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, 10-15%-os lemaradásban vannak, miközben termelési erőfeszítésük nő.
1990 után, egy idegileg és fizikailag kimerítő termelés zajlik Magyarországon, ez társadalmi kimerültséghez, és egészségügyi katasztrófához vezetett. A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza. Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 32 évvel ezelőtti szintre jutottunk, jelenleg egy szintre kerültünk Bulgáriával.
A 3.000.000-os leszakadt tömeg minimálbéréből és segélyeiből nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas. A magyar társadalom erre a 3.000.000 -os tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat.
Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül.
A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidőben pedig európai társadalmi szinten példátlan.
Megállapíthatjuk: Magyarországot kirabolták, elszegényítették, a lakosság jelentős része a fizikai lét határán tengődik, miközben egy jól körülhatárolható réteg valós gazdasági tevékenység nélkül, óriási hatalom birtokában, nemzetellenes tevékenységet folytat.
Ennek a rétegnek a kiszolgálója a politikai elit.
Az ilyen veszteségi helyzet még háború esetén is ritka, békeidőben társadalomellenes.
A tények egyértelműek. Magyarországot, önjelölt urai kizsákmányolják, és diktatórikusan kormányozzák.
Ez a rendszer javíthatatlan.
Ha a társadalom ezt a sokkot túl akarja élni, akkor ezt a rendszert meg kell dönteni. Nincs más megoldás. A helyébe lépő hazafias közhatalom feladata a nemzetstratégiai kérdések - mint az élelmiszeripar, az energiaszektor, a népesség csökkenés, a jövedelmi viszonyok- gondjainak azonnali orvoslása.
Az adatok forrása: KSH
?Molnár Ervin? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
