|
2012-05-19 07:48:06, szombat
|
| |
| |
Tegyük fel, hogy egykor minden mesekönyvnek, regénynek az írói teremtői vénával rendelkezők létrehozták teremtett lényeiket a földön, s a sötétség külön teremtett lényekkel végtelen hosszabbítást rendez, bár nem fenyegeti semmilyen veszély teremtményeit.
Karcsán, vagy Pácinban lehetett egykor a Csipkerózsika központja, aki százéves álmát aludta, a Visszhang legalábbis erről a meséről is szól, bár úgy írták át a forgatókönyvet, hogy mikor megjön az Eltévedt Herceg, véletlenül egy kiábrándító munkahelyre, a fonodába megy, s ott megdöbbenten figyeli a cigarettázó, fogatlan lányokat, s szótlanul megy el, mert soha nem találja meg Csipkerózsikát.
Ezen meséknek a helyszínei lassan feledésbe merülnek, mint a pókhálóval beszőtt régi szökőkutak. Képzeljük el, hogy ilyen megfontolásból maradtak fenn az egykori királyságok is, mintha meséskönyvekből léptek volna elő.
Mikor kicsi voltam, nem szerettem meséket olvasni, különösen nem megszemélyesítetteket. Az egyik meséskönyvnél megborzongtam, mert az egyik rajzon egy komódra helyezve gyönyörű hajas baba ült, s a kihúzott fiókból kidülledt szemű fickó nézett a szoknyája alá. Fiatalasszony koromban egyszer megkergettek az utcán, ugyanilyen kidülledt szemű férfi üldözött kocsival, s úgy éreztem, hogy gyermekkori félelmem beigazolódott, mintha létbe léptek volna a meséskönyv szereplői.
Képzeljük el, ahogyan a könyvekből ismét dúl az amerikai polgárháború, a bur csata, ismétlődnek az indián történetek, melyeket filmekben is feldolgoztak, kilépked a történelmi könyv-sorozatokból Lenin egyforma szocialista népe valamennyien elvhű katonákként, ugyanakkor felébresztik az egyiptomi sumer világot, a hellenizmussal és valamennyi kor képviselőjével együtt, a Biblia régi korainak képviselőivel, harcosaival, csapásaival. Micsoda káosz a földön, micsoda vérengzés és kegyetlenség ennyiféle teremtett lény között, akik ragaszkodnak elviekben ahhoz, amiért megalkották őket. Se szeri, se száma a hamis prófétáknak, a túlvilági boldogságot ígérő mennyei teremtőknek. Természetesen megváltók is vannak, messiás és bárány is, csemete is pontosan abban a sorrendben, ahogyan az Ószövetségben egykor megírták, minden bibliai népnek saját Jézusát létrehozzák, majd ezeket megmentik, s még a Pegazus fehér lovának forgatókönyvét is átírják fertelmeskedőre, megbotránkoztatóra. Képzeljük el azt a kort, amikor a Golgotára az ember kerül, mint akiben nincs se eredendő, sem másféle bűn, nem rendelkezik karmikus múlttal és nincs jövője, egyszeri és megismételhetetlen. A sötétség népei az embert hibáztatják torzulásaik, hozott bűnük, tökéletlenségeik miatt, rá vetik sorsukat.
Képzeljük el, amikor a teremtett világ képviselője megtudja, honnan ered és eldönti, hogy túléli a látható világ mindenkori embereit, vagyis emberhez méltó életet akar élni, s az embereket dönti nyomorba maga helyett. Lényegében egy paradox helyzet áll elő, mert ezzel temetik az embereket, kiírják őket a föld történetéből, akiknek nincs védelmük, mert nem teremtettek, vagyis senki sem segít rajtuk.
Tegyük fel, hogy a sötétség által állt elő a világ minden karmikus bűnnel rendelkező népe, akiknek már oly' mindegy, mennyi bűn nyomja lelküket, mert a sötétségtől feljebb úgy sem kerülhetnek holtuk után sem, s ezek is a túlvilági életről, a szeretetről prédikálnak, míg mások fertelmeskedésükkel, előítélet legyőzésével botránkoztatják meg egymást.
Toldi Mária még a hosszabbítás kezdetekor énekelte Majláth Júlia dalát: ,,Rövid az élet, ez az élet, arasznyi élet, futnak a percek, vajon melyik mennyit ér? Tengernyi könnyek, egekig nőttek, emberhez méltó sors az enyém..."
E szerint a dal szerint sírásra is képes a teremtett világ, vagyis érzelmek kifejezésére ugyanúgy, mint a történtekből semmit nem értő emberek, vagyis valóban elmondhatják valamennyien magukról, hogy emberek, hiszen emberi külsővel rendelkeznek, ember módra házasodnak, gondoskodnak utódnemzésről és közben élik lelkiismeretfurdalás nélkül csodálatossá kiteljesített végzetük helyett örök-életüket. Egyeseket, mint az afrikai óriás szellemlényekkel rendelkező népet hatalmas lélekkel hoztak a világra, egyeseket csontvázakkal teli fával ábrázolnak. Minden teremtett világ azt képes felfogni, amennyit megengednek neki, s csak azt képes beteljesíteni, amit engedélyez teremtőjük, vagyis a háborúnak így soha nem lesz vége, főleg, ha túlélők és végzetüket hosszabbítják.
A nagyok játékszerei a teremtett népek, ennek erőszakosan őket felvilágosító sötétség képviselői vethetnek véget, s mikor felismerik végzetüket, szemet hunynak a gyilkosnak, a bűnözőnek, mert mindegyikben megtalálható a bűn, a túlélés ösztöne erős kötelékké válik a bűnözők és az elképzelt világ túlélői között.
Képzeljük el, hogy a mozivásznon filmszerűen leperegnek egykori történelem filmjeinek képkockái, mint a japán yedi-kor kezdetei, valamennyien megszületnek az utolsó ítéletre, de a túlélő fertelmes karmával bíró sötétség népei végeláthatatlan szappantisztító áriával tisztítja a sötét oldal népeit, így a világ lakói soha nem tudhatják meg, milyen volt az egykori történelem, s nehéz kiválasztania a filmek közül, melyik képvisel valódi történelmi kort, s melyik az, amelyik arra való, hogy megbotránkoztassa, lehúzza erkölcsi mélységébe a földlakókat. Képzeljük el, hogy a bűnöző nép teremtményei úgy védekeznek, hogy támadnak, s teszik ezt büntetlenül ártatlan emberek felé fordulva, hogy jogaikat, egészségügyi ellátásukat, helyzetüket megtartsák, sorsukat jobbítsák. Nem is büntethetőek, hiszen nem képesek felfogni tisztán, valójában milyen iszonyatot cselekednek.
Képzeljük el, hogy királyosdit játszanak, királyköszöntősdit bábkirályokkal, s valamennyi korát a hippikorral kezdődő, punkrációval folytatódó kommunizmusnak a rossz erkölcsű karmikus népek könyvekből ismétlik, szinte versengnek azon, kire melyik könyvet vessék ki, ki melyik szerepet vállalja, majd a bábok felismerik magukról, hogy bábok, s mentik őket szerepjátékuk alól, akik elmenekülnek a berendezett színtérről.
A színhely mindig változik, a történet sosem, vallja a Bojtorján sláger, s talán így van, csakhogy a színpadon egy halott teteme lett helyezve, mert olyanok léptek közbe a játék szereplőinek sorsát változtatni, őket megmenteni, akiket nem lehet büntetni, tettükért nem lehet őket felelősségre vonni, fertelmesek és kegyetlenek. A játéknak vége lesz, s valamennyien megmaradnak, mert a túlélés ösztöne működik bennük, létrehozzák a holnap, a jövő népét, s lassan elfelejti a világ, hogy emberek is éltek egykor a földön, valamennyi játékos lenyugszik, sorsát, végzetét megváltoztatva keres magának családalapításhoz partnert, megtalálja hivatását is, amit hozott tehetségével tökéletesen betölt. Az ördögök focisták lesznek, a halálnak a népei lázanganak az ellen, hogy helyhez kössék őket, de munkát végezni továbbra sem hajlandóak. Lecsendesedik a világ, egyszer békét kötnek valamennyien egymással, s a sötétség, mely elfelejtette fiókba zárni könyvből kilépett teremtményeit, gyönyörködik létrehozott torz világában.
2012. május 19.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
