|
2012-05-02 00:53:38, szerda
|
| |
| |
Május elseje gyökerei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. A munka ünnepének egyik eszmei atyja az utópista szocialista Robert Owen. Az 1771-ben született walesi fiatalember már tizenkilenc évesen egy ötszáz főt foglalkoztató pamutgyár felügyelője lett. Az első olyan brit gyár lett az övé, amely amerikai gyapotot dolgozott fel. Később megvásárolt egy skóciai textilgyárat. Az itt dolgozók többsége igen szegény körülmények között élt, ezért Owen számos jóléti intézkedést vezetett be, sőt, házaikat is felújítatta. Cégénél jeggyel fizettek pénz helyett, s korlátozták a szeszesital eladását. Később gyáraiban óvodát és iskolákat is nyitott. Munkatársainak egészségügyi ellátást és nyugdíjat biztosított, s 10 és fél órára korlátozta a napi munkaidőt.
1817-ben fogalmazta meg a munkások követelését, amelyben már nyolc órára csökkentette a munkaidőt a nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés szlogenjével. Owen mintájára egész Európában felfigyeltek. 1834-ben az ő hatására alakult meg a Nagy országos Egyesített Szakszervezet (Grand National Consolidated Trade Union, GNCTU), ám a kormány néhány hónap múlva leszámolt a mozgalommal.
Owen mozgalma kifulladt, s az általa megfogalmazott elveket csak igen lassan ültették át a gyakorlatba, hiszen csak 1847-ben maximalizálták tíz órában a nők és a gyermekek munkaidejét. A munka ünnepének egyik előfutára egy ausztráliai megmozdulás volt. 1856. május elsején az ausztráliai Melbourne-ben követelték munkások a nyolc órás munkaidő bevezetését. Akciójukat siker koronázta, ezért megmozdulásuk inspirációt jelentett más munkások számára is a világban.
Harminc évvel később, 1886. május elsején az észak-amerikai munkásmozgalom általános sztrájkot hirdetett a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. Ekkoriban ugyanis a munkások átlagban 12 órát dolgoztak napi három dollárért. Ezért a pénzért akkoriban egy szerény vacsorát lehetett elfogyasztani. A chicagói munkás szakszervezetek is sztrájkot hirdettek. Hatvanezren csatlakoztak a megmozduláshoz, amelynek negyedik napján azonban anarchisták vegyültek a békésen tüntető munkások közé, s bombát dobtak a velük farkasszemet néző rendőrökre. Az összecsapás haymarketi zavargás néven vonult be a történelembe. Hét rendőr és legalább húsz tüntető vesztette életét és mintegy kétszáz ember sebesült meg. (A rendőrök többsége úgynevezett baráti tűzben halt meg, vagyis a káoszban véletlenül egymásra lőttek a rendfenntartók.) Nyolc anarchistát bíróság elé állítottak, hetet felakasztottak, egyikük a kivégzés előtt öngyilkos lett. A per nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki.
1889-ben a II. Internacionálé alakuló ülésén - az Amerikai Munkásszövetség (American Federation of Labor - AFL) kezdeményezésére - a haymarketi vérengzés emlékére május elsejét a munkásmozgalom napjává nyilvánították, egyben tüntetésekre szólítottak fel 1890. május 1-re. Ebben az évben szerveztek első ízben világszerte tömeges megmozdulásokat a munkások. Néhány országban a nyolc órás munkaidő bevezetéséért tüntettek, ott azonban, ahol már ez megvalósult, a munkakörülmények javításáért szálltak síkra.
A 20. században egyre több országban tették meg ünnepnappá május elsejét. Oroszországban csak az 1917-es szocialista forradalmat követően lehetett megünnepelni május első napját. A szovjet érában a legnagyobb ünnepséget a Vörös téren rendezték: az éppen hatalmon lévő pártfőtitkár, valamint a kommunista párt vezetői a Lenin Mauzóleum tribünjéről integettek a felvonulóknak.A Szovjetunióban, majd később a keleti blokk országaiban sokáig kötelező volt a részvétel a május 1-i felvonulásokon. Május 1. a Szovjetunió széthullása után is ünnep maradt: 1992 óta Oroszországban e napot a tavasz és a munka ünnepének nevezik.
Európa országaiban napjainkban is ünnepnap május elseje. Németországban a szövetségesek is ünnepnek ismerték el 1946-ban, ám akkoriban a nagyobb megmozdulásokat még nem engedélyezték. Az NSZK-ban nem minden tartomány ünnepli május elsején kizárólag a munkát. Észak-Rajna-Vesztfáliában például a szabadság, a béke, a szociális igazságosság, a népek megbékélése, valamint az emberi méltóság ünnepe is.
A nyolcvanas, majd a kilencvenes években a már egységessé vált Németországban is egyre többször zavarták meg különböző szélsőséges csoportok az ünnepségeket. Gyakoriakká váltak az összecsapások a rendőrséggel. Kis híján tragédiába torkollott Nyugat-Berlinben az 1987. május 1-i felvonulás, amikor különböző punk csoportok és autonóm szervezetek csaptak össze a rendőrséggel. Valóságos utcai harcok dúltak. Legalább harminc üzletet kifosztottak, felgyújtották az egyik metróállomást. Csak másnapra sikerült helyreállítani a rendet. Legalább százan megsebesültek. Május elsején Berlin manapság inkább erődhöz hasonlítható 2009-ben például hatezer rendőr ügyelt a rendre. Ám ez is kevés volt: az összecsapások során 273 rendőr sérült meg, 289 személyt letartóztattak.
Ausztriában ezzel szemben általában békésen telnek a május elsejék. A családok előszeretettel kirándulnak a munka ünnepén. Bécsben először 1893-ban ünnepelték meg május 1-et, miután XIII. Leó pápa Rerum Novarum enciklikájában érintette a kérdést. 1933-ban aztán, a fasizmus előretörésével betiltották a szociáldemokraták május 1-i rendezvényeit. 1981-ben az Osztrák-Izraeli Társaság elnöke, Heinz Nittel meggyilkolása árnyékolta be az ünnepet. Az Abu Nidal terrorszervezet egyik tagja végzett vele.
Május elseje a katolikusok számára is ünnep. Ezen a napon emlékeznek a hívők Jézus atyjára, Szent Józsefre, ezért 1955 óta ez a nap Munkás Szent József ünnepe.
A skandináv országokban fontos ünnepnek számít május elseje. Különösen Svédországban, ahol ugyan csak 1938 óta nemzeti ünnep, de a szociáldemokraták és a baloldali pártok 1890 óta ünneplik. Első alkalommal 50 ezren gyűltek össze Stockholm utcáin. Lelkesen hallgatták a svéd munkásélet akkori vezető személyiségei, például a későbbi miniszterelnök, az 1925-ben elhunyt Hjalmar Branting beszédét. A május elsejei felvonulások ma is fontos szerepet töltenek be a svéd politikában, hiszen rendszeresen felszólalnak a szociáldemokraták vezető politikusai.
Olaszországban 1890-ben tartották az első május elsejei megemlékezést. Az országban a munkásokat ünnepelték addig megszerzett jogaikért. Egyben jobb szociális és gazdasági feltételeket követeltek. A fasiszta uralom idején betiltották a május elsejei megmozdulásokat, s április 21-ét nevezték ki az olasz munka ünnepének. Ez Róma ünnepe is egyben, hiszen a hagyomány szerint e napon alapították az olasz fővárost. A II. világháború óta május 1. igen fontos ünnep Itáliában. Felvonulást szerveznek a pártok, beszédet mondanak vezetőik. Különösen népszerű a szakszervezetek által a Piazza San Giovannin szervezett koncert, a "Concerto del Primo Maggio". Minden évben százezrek látogatják az eseményt, amelyen híres együttesek vesznek részt. A koncertet élőben közvetíti a közszolgálati televízió.
Törökországban 1981-ig volt szünnap a munka ünnepe. A hetvenes évek második felében azonban egyre kaotikusabb volt a helyzet az országban, gyakoriakká váltak a szélsőbaloldaliak és szélsőjobboldaliak által elkövetett merényletek. A leszámolások egyik legtragikusabb napja 1977. május elseje volt. Az isztambuli Taksim téren mintegy félmillióan ünnepeltek, amikor lőni kezdtek az emberekre a környező épületekről. Pánik tört ki a tüntetők között. Nem hivatalos adatok szerint legalább negyvenen vesztették életüket és mintegy kétszázan sebesültek meg. A rendőrség félezer embert tartóztatott le. A tér azóta fontos jelképnek is számít Törökországban. Az 1980-as katonai puccsot követően betiltották május 1-et, amely csak 2010 óta számít újra ünnepnapnak.
Görögországban közismerten erősek a szakszervezetek. Május elsején gyakoriak a tüntetések. Nem lesz ez másként most sem. Az országban mostanság amúgy is gyakoriak a megmozdulások: a görögök szinte hetente tiltakoznak a súlyos gazdasági helyzet nyomán bevezetett megszorítások ellen. A május 1-i tüntetéseken gyakoriak az összecsapások az anarchisták és a szélsőbaloldali csoportok, illetve a rendőrség között.
Nagy-Britanniában május 1. nem nemzeti ünnep, május első hétfője azonban munkaszüneti nap (bank holiday). Az elmúlt években jobbára a globalizációellenes, antikapitalista mozgalmak szerveztek felvonulásokat május elsején. 2000-ben voltak incidensek, azóta békések a londoni megmozdulások. A Cameron-kormány 2011-ben felvetette, hogy a May Day munkaszüneti napot októberre kellene áthelyezni, hogy meghosszabbítsák a turistaszezont. Ez csak Angliára és Walesre vonatkozna, Skóciában és Észak-Írországban a munkaszüneti napokról a helyi kormányzat dönt.
Spanyolországban a Franco-rezsim idején nem ünnepelhették május elsejét, az első nagy megmozdulást 1977-ben, a Spanyol Kommunista Párt legalizálását követően tartották. Munkaszüneti nap, a nagyvárosokban békés felvonulásokat rendeznek a szakszervezetek és a baloldali pártok. Franciaországban is fontos ünnepnek számít a baloldali pártok számára. Az országban május 1. a tavasz ünnepe is.
Amerikában inkább családi ünnep
Miközben világszerte május 1. lett a munka ünnepe, Amerikában egyre csökkent a jelentősége. Grover Cleveland amerikai elnök, aki 1894 májusában leverte a vasutassztrájkot, ugyanabban az évben - a munkásszervezeteknek tett gesztusként - szeptember első hétfőjét nevezte ki a Munka Napjának. Labor Day azóta az amerikai nemzeti ünnepek egyike, munkaszüneti nap, amely azonban nem mozgalmi megmozdulásokról híres. Inkább családi ünnep, hagyományosan a nyár végét, s az őszi politikai szezon kezdetét jelzi.
Idén szeptember 3-ra esik. Május 1-ét a hidegháború idején "kommunista ünnepnek" tartották, s próbálták megfosztani eredeti jelentésétől. A washingtoni kongresszus előbb a Lojalitás Napjaként, majd a Törvény Napjaként deklarálta. A munkásmozgalmi hagyományt jobbára a bevándorlók őrizték, elsősorban New Yorkban, a Union Square-en vonultak fel. 2010. május 1-én nagy bevándorlás-párti megmozdulást tartottak. Idén az Occupy Wall Street tervez megmozdulást az Union Square-re május 1-ére.
Forr.. internet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnep |
|
|
|
|
|
Online
