Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Horváth Gyula: Néma nép
  2012-05-07 08:02:02, hétfő
 
  (A Horváth urak megmentését ember áldozással 1991 óta ismétli Borsod megye, azóta díjazottakká, miniszterekké tette a Horvátokat, sőt megmentette a vers alapján Miskolc városát is haladva végig lakosainak csapásán, karmikus népének sorsán) Kelet Könyvek Negyedik üzenet Felsőmagyarországi Kiadó

Horváth Gyula:

Néma nép
Nyugodj meg,
lesz még nyár is
s a gyerekek talpa alá
kitaláljuk e földet,
szabunk-varrunk nekik
ruhát, házat,
hogy jól megférjenek bennük,
de még szorít
az a hőemelkedéses tavasz

Nyugodj meg,
lesz még nyár is,
s a kilométerekre elgurult almát
megtalálják a gyerekek,
láthatod,
milyen halálos évszak:
kutyák szájából kicsüng
az ország nyaka!
ezért néma a nép!
és temetőig toloncolják azt,
aki az igazat tanulja meg beszélni!
etlrt sír és jajgat az idő
karjaikról leejtve
a Cicholina babákat,
akik összepisilik
e lepedő-Európát.

Nyugodj meg,
lesz még nyár is,
de biztosra veheted a lázt is,
s a nyílt-sebes Miskolcról
úgy folyik a vér,
mint a patak,
testét gézutakkal csavarják át!
És mit tudom én,
hogy él-e,
vagy hal ez a város,
de érzem én,
hogy koporsó a házunk,
a postás se jár nálunk,
sírunkig lát el a tél...
farkasokat várunk.
 
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Költő az Olajfák hegyén - Dudás Sándor: Húsvét
  2012-05-07 07:46:42, hétfő
 
  (Dudás Sándor két éve hunyt el itt a bérházban, ahová azokat rendezték be, akiket névrokonaikkal együtt folyamatosan mentenek meg hetven esztendeje. Dudás Sándornak agyi defektje lett) Észak-Magyarország 1992. Ezt a Látókör és Hétszivárvány sorozatot a média a rendőrséggel együtt 1995-ben kezdte ismételni, mikor helycsere történt az Északban és cigányság jött ezer forintos áron elvinni egy reklámtáskányi Észak-Magyarország újságot szemétként.Fecske csaba szállodában voltunk kísértetek kezdetű írásánál az egész média megdermedt, mutatta a szállodai kísérteteket, melyek jelentkeztek a tatárdombi vörös botos sánta Talmudos Braun házban is.

Dudás Sándor: Húsvét

Királyosdit játszattak velünk,
s melletted függünk, mint latrok
keresztjén gyötrő szenvedésnek,
gyászba öltözött fájdalomban.
Kipántlikázva pucérságunk
félelem piros palástjával,
koronánk tövisei sajgó
sebünk szeméből vért csurgatnak,
békétlen ökleinket szögek
béklyózzák szelid csikókká,
lábfejünk feszül, lépni hitvány,
lándzsával kinyitva mellkasunk
kapuja: bújj ki rajta lélek!
Elhullajtva ajkunkról a szó.
Mire marad még bennünk erő:
intésre, kábult túlélésre,
vagy már csak a valamikori
feltámadásban
lehet maroknyi bizodalmunk?
 
 
0 komment , kategória:  Kelet örökségek  
Kohut Katalin: Legszebb emlékeim
  2012-05-07 07:18:35, hétfő
 
  Látom magam előtt a göndör hajú, tiszta zöld szemű kisleányt, amint áttipeg a nagyapjához minden reggel villásreggelizni tojásrántottát, mert az volt a kedvenc. Utána naponta előadta sétapálcával, amit alig tudott felemelni a Fogj egy sétapálcát slágert a Kékes televízióból hallott filmslágerekkel, operettekkel együtt. A Van neki, na milyen van neki, meg a Húsz éves vagyok voltak a kedvencei.

Mindössze másfél éves voltam, ezek a képek naponta kísérnek, megtanultam kívülről látni magam minden időben, tudom már, min csúszott el az életem.
Kis csalogány voltam, a legszebb emlékem mégis a nagyapának való énekelés volt egészen 1961-ig, három éves koromig.
Az akusztikai tehetség örökletes volt a családban, nagyapa elszegényedett családban élt, de nótás kedvét megtartotta haláláig. Apát hallani énekelni időnként kirándulás alkalmával szalonnasütés után maga volt a gyönyörűség. Mennyire szép hangja volt! Mennyire ritkán hagyta el ajkát az ének! Akinek dal szól a szívéből, az gondtalan, s míg énekelni tud, a zene biztos menedéket nyújt számára.
Anyám akkor még naponta énekelt vasalás közben, minden régi slágert, népdalt tőle tanultam meg. Énekeltem a szomszéd öregeknek a Levél a hadnagyot a Volga, Volgával együtt, de a Szív küldi szívnek szívesen slágereket nem szerettem, túl olcsónak találtam őket. Olyannak tűnt gyermeki szívvel, mintha hazudtak volna, mert érzelem nélkül adták elő őket, s dalolni csak szívből lehet. Nekem egyetlen vigaszom az éneklés maradt. Anyám énekes múltja ellenére sem tudott szívből szeretni minket, így magam ringattam kis szívem álomra, magam vigasztaltam, ha szomorúság ért, ami elég gyakran megtörtént meghurcolt, összezúzás alatt álló családomban. Néha a szekrénybe, diófa alá rejtőztem, hogy ne lásson meg senki, különösen név- és születésnapkor. Engem ne köszöntsenek fel, ha nem szeretnek!

Mikulás ünnepen én jelentkeztem egyedül, s már anyám súgta, hagyjam, hogy mások is énekelhessenek, de milyen a mindig szereplésre, tanításra vágyó gyermek? Meg akarja mutatni másoknak, miket tud. Én mindig is így voltam ezzel, amit megtanultam, azt azonnal tovább kellett adjam másoknak, világgá szerettem volna kürtölni a tudományomat. Nem is lehetett a színpadtól elszakítani egészen addig, míg szüleim el nem váltak. Akkor már csak szomorú dalokat énekeltem, titkon, hogy ne lássa senki meg az én bánatomat, nem jártam többé produkálni magam a szomszéd öregekhez. Nem is tudom, mi történt Csabai néniékkel, Tulpa nénivel, mikor távoztak el a jóságok az élők közül.

Legszebb emlékem örökké nagyapa szórakoztatása marad. Látom magam előtt mókás bajuszával, ahogyan ülök az ölében, s közösen reggelizünk. Nekem nem kellett a kanál, visszautasítottam, mikor anyám kitette a második fogás fogyasztásához, én csak villával és késsel tudtam étkezni. Micsoda igényesség, mely szép ruhákban is ugyanúgy jelentkezett. Toporzékoltam, hogy nem veszem fel más használt, ócska ruháját, nekem csak sajátra volt szükségem, ami egészen az enyém, engem jelképez a szép ruha.
A harmónia jelei megmutatkoztak nagyon korán, az utána való vággyal együtt. Taszított minden csúfság, a csúnya szavakkal együtt, melyeknek jelentését nem értettem, de szívem összerezzent, amikor meghallottam őket, s ilyenkor perzselt a szégyen engem mások helyett. Nem tudtam, hogy a magyar beszéddel születni lehet, s azt sem, hogy én időmértékesen beszélek, ezért bántja a fülem a torz beszéd. De szép élet is várt volna rám, amikor a dallam egy életen át ünnepel. 1967-ben kettétört életem már nem kötözi semmi össze, nyomorultak nyomorultjai lettünk éhezve, fázva, meleg ruha nélkül. Egyre kevesebbet daloltam, Kodály osztályomban mondta Julika néni, az ének tanárnő, hogy a legtehetségesebb tanuló következik az Országos Népdalfesztiválon, s akkor megtörtént a baj: nem jött ki csak nyekergő hang a torkomból. Ezt követően mostohaapámmal nem engedtek gimnáziumba, férjhez zavartak. Még énekeltem naponta házimunka végzése, s varróleány időmben munka közben, másképpen nem is bírtam volna a monotonságot. Társadalmi helyzetem megváltozott, egyre több hozzám méltatlan emberrel találkoztam, mint volt férjemmel, akiknek gonoszságát, csúnya káromkodós szavait nem értettem, nem is tudtam ellenük mit tenni. Már el is feledtem, hogy mennyire bántottak a csúf dolgok, beletörődtem sorsomba, de azzal az elhatározással, hogy tanulok a gyerekek mellett, nem adom fel a nehézségek ellenére.

Hét éve énekeltem el utoljára dalaimat. Hang nem jött ki a torkomon. Megtanultam fuldoklóan suttogva beszélni, s napjaim nagy része emlékekkel telítődik. Olyan volt, mintha Főnixes búcsúdalt adtam volna elő, s a Főnix madár a legenda szerint utána elpusztul. Mennyire boldog lehet, míg búcsúdalát énekli tiszta szívvel, teli torokkal! Nekem nem adatott meg, hogy megsemmisüljek, elmehessek örökre, cipelem a beteggé vált összezúzott testben a tiszta szívet, melyhez méltatlanná vált a külső burok, elveszítette harmóniáját, s a hang nem tükrözi azt a tisztaságot, amit mindig is jelentett. Fáj a csúnya beszéd, a nem tiszta hang, fáj az elillant élet, fájnak az emlékek. Tetszhalott, vagy élő halotti állapot ez, mikor már a szem is összetört szívet jelez, s hiába hallgatom a tiszta szívű dalokat, dallamokat, többé nem vigasztal meg semmi.

Emlékezem nagyapára, apára, s mindazokra, akik ismerték és gyönyörködtek a zöld szemű kisleányban, aki emberi nagyságként, kis előadó művészként jött a világra, az emberi tartás maradt egyedül, ezt feladni soha nem lehet.

2012. április 2.




 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2012.04 2012. Május 2012.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 229 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 111
  • e Hét: 873
  • e Hónap: 12578
  • e Év: 51579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.