|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 13:50:02, hétfő
|
| |
| |
Mennyit ér az imádság?
Az egyedüli ember, aki próbálta ezt megmérni, még mindig nem tudja. Egyszer azt gondolta, hogy kitalálja. Ez akkor történt, amikor volt egy kis zöldségüzlete a város nyugati végén. A világháborút követő karácsony előtti héten történt mindez.
Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletébe és kért annyi élelmiszert, ami elegendő ahhoz, hogy karácsonyi vacsorát készítsen a gyermekeinek. Az üzletes megkérdezte tőle, hogy mennyit tud rá költeni. Az asszony ezt felelte: Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok fölajánlani, csak egy kis imádságot.
Az üzletes megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt szentimentális azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehetett fönntartani imádságok alapján. Ezért így szólt: Írja le egy papírra , aztán folytatta munkáját. Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy papírlapot és átadta az üzletesnek, miközben ezt mondta: Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál.
A zöldséges átvette a papírt, mielőtt fölocsúdott volna meglepetéséből, és aztán már sajnálta is, hogy ezt kérte. Mert mit tudna csinálni az imádsággal, és mit tudna rá válaszolni. Aztán egy ötlet fogamzott meg benne. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot anélkül, hogy elolvasta volna és így szólt: Meglátjuk, mennyi élelmiszert ér az imádság.
Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de sem sikerült neki. Arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a zűrzavar. Végre így szólt: Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van egy zacskó. Tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva. Az asszony mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót és kezdte belepakolni az élelmet, közben ruhájának az ujjával törölgette a szemét. Az üzletes nem akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak, és nem telt meg egészen. Ekkor odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül hogy szólt volna. Amikor az asszony távozott, az üzletes megvizsgálta a mérleget. Vakarta a fejét és meglepetésében fölfedezte a titkot. A mérleg eltört.
A zöldséges ma már idős ember. Haja fehér, de még mindig ugyanazon a helyen vakarja a fejét, amint visszaemlékezik az esetre. Sohasem látta az asszonyt ismét, de azelőtt sem találkozott vele. Mégis egész életében jobban emlékezett az asszonyra, mint bárki másra a világon, és gyakran gondolt rá. Tudta, hogy ezt az esetet nem ő találta ki, mert még mindig megvolt az a papírlap, amire az asszony az imádságot írta:
Kérlek, Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket nékünk ma! (Máté 6: 11).
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 13:32:21, hétfő
|
| |
| |
Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem.
Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette a kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem. A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. ,,Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: "ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette, ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodóvá tette, ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem."
Vajon hiábavaló az én életem?
"Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak."
Jakab 4:17, Károli
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 13:28:22, hétfő
|
| |
| |
A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét.
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította. A hangja meglepően kedvesen csengett:
- Jó estét. Azt szeretném megtudni, volna-e kiadó szobájuk egy éjszakára. Ma reggel érkeztem kezelésre a keleti partról, de csak holnap reggel megy busz visszafelé.
Elmondta, hogy dél óta igyekszik szobát szerezni sikertelenül.
- Gondolom, az arcom miatt van. Tudom, hogy rémesen néz ki, de a doktor azt mondja, még néhány kezelés és ...
Egy pillanatig tétováztam, de amit ezután mondott, az meggyőzött:
- Elalszom a hintaszékben is a verandán. A buszom kora reggel indul.
Biztosítottam róla, hogy találunk neki ágyat, de addig is lepihenhet a verandán. Bementem a házba és befejeztem a vacsorakészítést. Amikor elkészültem, megkérdeztem az öreget, hogy csatlakozik-e hozzánk..
- Köszönöm, nem. Van elég ennivalóm - mondta, és felmutatott egy barna papírzacskót.
Miután befejeztem a mosogatást, kimentem hozzá beszélgetni a verandára.
Hamar észrevettem, hogy ennek a pici embernek a testében hatalmas szív dobog. Elmondta, hogy halászatból él és segíti a lányát, akinek öt gyermeke van és a férje egy súlyos gerincsérülés következtében nyomorék. Mindezt nem panaszkodva mondta. Minden második mondatában hálát adott Istennek az áldásaiért. Hálás volt azért, mert a betegsége, mely valószínűleg valamilyen borrák, nem jár fájdalommal. Megköszönte Istennek, hogy erőt ad neki a munkához.
Lefekvés előtt beállítottunk neki egy tábori ágyat a gyerekszobába. Amikor reggel felkeltem, az ágynemű takarosan összehajtogatva feküdt az ágyon, és a kis öreg kint volt a verandán. Visszautasította a reggelit, de mielőtt elindult a buszhoz, akadozva, mintha valami nagy szívességet kérne, azt mondta:
- Lehetséges lenne, hogy legközelebb is itt szálljak meg, amikor kezelésre jövök? Nem okozok felfordulást, elalszom egy székben is.
Rövid szünetet tartott, majd így folytatta:
- A gyerekeinek hála nagyon otthonosan éreztem magam. A felnőttek általában megriadnak az arcomtól, de úgy tűnik, a gyerekeket nem zavarja.
Közöltem vele, hogy szívesen látjuk újra.
A következő alkalommal, valamivel reggel hét után érkezett. Egy nagy halat és egy kiló gyönyörű osztrigát hozott ajándékba, még sohasem láttam ekkorákat. Azt mondta, aznap hajnalban foga őket indulás előtt, így biztosan finomak és frissek lesznek. Tudtam, hogy a busza hajnali négykor indult, és elgondoltam, hánykor kellett felkelnie, hogy halászhasson előtte.
Az elkövetkezendő évek során többször megszállt nálunk egy-egy éjszakára, és sosem jött üres kézzel. Mindig hozott nekünk halakat, vagy osztrigát, vagy zöldséget a kertjükből. Máskor csomagokat küldött, mindig expressz küldeményt, halat és osztrigát vagy friss parajt, kelkáposztát, melynek előzőleg minden levelét gondosan megmosta.
Mivel tudtam, hogy három mérföldet kell gyalogolnia a postáig és nagyon kevés a pénze, kétszeresen értékesnek éreztem ezeket a küldeményeket. Miközben időről időre átvettem figyelmessége apró bizonyítékait, gyakran eszembe jutott a szomszédom megjegyzése, melyet akkor tett, amikor a halász először hagyta el a házunkat:
- Maguknál aludt az a borzalmas külsejű öregember a múlt éjjel? Én kiutasítottam. Elveszítheti a vendégeit, ha ilyeneket szállásol el.
Lehet, hogy igaza volt, időnként néhányan miatta álltak tovább. De ha ismerték volna őt, talán könnyebben viselték volna betegségeiket. Tudom, hogy a mi családunk mindörökre hálás lesz neki, amiért megismerhettük..
Megtanultuk tőle, hogy a rossz dolgokat panasz nélkül kell elfogadni, a jó dolgokért, pedig hálát kell adnunk Istennek.
Nemrégiben meglátogattam egy barátomat, akinek melegháza van. Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt.
Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek:
- Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is - magyarázta.
- Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe.
Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: "Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie." De ez már egy másik történet. Isten kertjében régóta biztosan büszkén magasodik ez a drága lélek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 13:13:21, hétfő
|
| |
| |
A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját.
Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, ,,Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?"
A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: ,,Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!" A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.
A nagyapa nevetett, és azt mondta, ,,A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!", és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.
A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, ,,Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé", ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.
Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni, ,,Látod, papa, nincs ételme, ugye te is így gondolod?". Az öregember azt mondta: ,,Nézd meg a kosarat!". A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár volt.
,,Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 12:56:11, hétfő
|
| |
| |
Vajon,hány ,,anya"van a világban,aki megszüli gyermekét,majd valamilyen úton-módon megszabadul tőle?Azt hiszem nem tévedek,ha azt mondom ,milliós számokról beszélhetünk.
Vannak,akik a kórházakban elhelyezett inkubátorokba teszik csemetéjüket,ez még a szerencsésebb esetek közé tartozik,de a legtöbb, anyának nem mondható egyén sajnos olyan veszélyeknek teszi ki újszülött babáját,hogy még csak esélye sincs az életben maradásra.A legtöbb pici, saját anyja kezétől hal meg.
Ennek a kisbabának,akiről a történet szól nagy szerencséje volt,igaz anyja jóvoltából legalább három órát szenvedett.
Egy szürke,nyírkos tavaszi napon három 15 éves fiú ballagott hazafelé a hegyi úton.Magas,sötét örökzöldek szegélyezték az utat,a mély árkokban pedig jéghideg víz folydogált egy valamivel korábbi heves zápor következményeként.
Fél négy volt.A fiúk nevetgéltek,beszélgettek,amikor egyszer csak furcsa,nyávogásszerű sírást hallottak a túloldali árokból.Átmentek az úton,és egy rózsaszín-fehér csíkos Adidas sporttáskát láttak meg a sebesen folyó vízben.Lemásztak a meredek parton,és kihúzták a vízből a táskát.Arra számítottak,hogy kidobott macska- vagy kutyakölyköket találnak benne.A fiúk ehelyett egy reszkető újszülött kislányt találtak.Már majdnem kék volt,az arca és a szája remegett a hidegtől és a sírástól.Az ócska takaróba burkolt,vékony hálóruhás és pelenkás baba csuromvizes volt.Még a köldökzsinórt sem vágták le róla.
A fiúk teljesen elképedtek.
-Nem tudtuk,mit tegyünk - mondták. - Előtte egyikünk se tartott még kezében kisbabát.
Bár keveset tudtak a csecsemőkről,azért abban biztosak voltak,hogy melegre és száraz ruhára van szüksége a babának.Az egyik fiú beletúrt a táskájába,kivette pólóját és abba bugyolálta bele.Aztán csak álltak ott riadtan,felváltva ölelték magukhoz a babát,nem tudták mitévők legyenek.
Arra gondoltak,hogy segítséget leghamarabb úgy kapnak,ha az úton maradnak,és leintenek egy autót.
Nemsokára jött egy teherautó,de nem állt meg.Közvetlen utána jött egy másik jármű,az végre megállt és segített.A húsz perc múlva megérkező rendőrök és mentők átvették a babát.
A csecsemő két-három órája születhetett,mondták a fiúknak,és lehet,hogy több mint egy órája volt már az árokban.Ők mentették meg a baba életét,mert ha még a hideg vízben marad,valószínűleg kihűlt vagy megfulladt volna.
Nem tudom,mi viszi az anyákat ilyen embertelen útra.Butaság,félelem?Dehát azt mondják az állatoknak kevesebb sütnivalójuk van,fél is nagy része,főleg az emberektől,mégsem hagyják el kölykeiket.Ezt azt hiszem sohasem fogom megérteni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 12:48:58, hétfő
|
| |
| |
Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó..
Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek.
Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is, és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön de mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén..
A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: "A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és Európából, valamint Ázsiába és Ázsiából törölve." Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri?
Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe:
- Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!
Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre. Megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett, két nő New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak.
Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt.. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket.
Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.
A fiad megrángatja a kabátod ujját:
- Apu, az én nevemet kiabálja. - és mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.
- Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják:
- Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.
Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:
- Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.
Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:
- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot.
Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.
- M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?
És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.
- Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz.
Megdöbbenve válaszolsz:
- De-de. Ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!
- Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.
- Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?
- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?
Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:
- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?
Oda tudsz menni?
Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:
- Apa? Anya? Mi történik itt?
Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki:
- Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?
El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi:
- Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?
És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat. Vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van. Vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész.
Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:
- Elnézést! A fiam érted halt meg! Hát ennyire nem érdekel? Egyáltalán, jelent ez neked valamit?
Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban:
- A fiam érted halt meg!
- Számít ez neked valamit?
- Hát nem érted, hogy nekem ennyire fontos vagy?
forrás: ismeretlen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 09:36:27, hétfő
|
| |
| |
Úgy nőttem fel, hogy tudtam, más vagyok, mint a többiek, és ezt gyűlöltem.
Nyúlszájjal születtem, és amikor iskolába mentem, az osztálytársaim - akik állandóan gúnyoltak - nem hagytak bennem kétséget a felől, milyennek látnak mások; egy felhasított ajkú kislány, görbe orral, egyenetlen fogsorral, mélyről jövő, némileg artikulátlan beszéddel. Még egy léggömböt sem tudtam felfújni anélkül, hogy be ne fognám az orromat, és ha lehajoltam a kút fölé, hogy igyak, a víz az orromon csurgott kifelé.
Ha az osztálytársaim megkérdezték, "Mi történt s száddal?", azt mondtam nekik, hogy kisbabakoromban elvágta egy törött üveg. Valahogy elfogadhatóbbnak tünt balesetre hivatkozni, mint bevallani, hogy másnak születtem. Hétéves koromra szilárd meggyőződésemmé vált, hogy a családomon kívül soha senki nem lesz képes szeretni, vagy akár csak kedvelni.
Második osztályban Mrs. Leonard lett az osztályfőnököm.
Azóta sem tudom, mi volt a keresztneve - csak Mrs. Leonardnak ismertem. Töltött galamb típusú, csinos asszony volt, mindig jó illatú, párnás karokkal, csillogó barna hajjal és meleg, sötét szemekkel, melyek még azon ritka alkalmakkor is mosolyogtak, amikor a szája nem. Mindenki imnádta. Egyszer azonban történt valami, és attól fogva én a többieknél is sokkal jobban rajongtam érte.
Elérkezett a rendes évi "hallásvizsgálat" ideje az iskolában. Az egyik fülemre alig hallottam, de ezt gondosan titkoltam, nehogy kiderüljön, hogy még ebben is különbözöm másoktól. Ezért aztán csaltam.
Megtanultam, hogy a csoportos teszteléseken akkor tegyem fel a kezem, amikor a többiek. A "suttogóteszten" azonban más módszert kellett bevetnem. A feladat az volt, hogy a gyerekek egyenként a falhoz mentek, oldalra fordultak és befogták az egyik fülüket. A tanárnő a tanári asztalról suttogva mondott nekik valamit, amit meg kellett ismételniük. Aztán a másik füllel is végigjátszották ugyanezt. Már az ovodában felfigyeltem rá, hogy senki nem ellenőrzi mennyire erősen fogja be a vizsgálati személy a távolabbi fülét, ezért színleltem.
Mint általában, most is utolsóként kerültem sorra, de a vizsgálat alatt végig azon gondolkodtam, valyon mit fog súgni nekem Mrs. Leonard. Az előző évből emlékeztem rá, hogy a tanárnő olyasmiket mondott, mint "Kék az ég" vagy, "Van új cipőd?"
Én következtem. A rossz fülemet fordítottam felé. A másikat először erősen befogtam az ujjammal, azután finomítottam a szorításon, hogy halljak. Vártam, és egyszerre csak meghallottam azt az öt szót, amelyet bizonyára Isten adott Mrs. Leonard szájába, és amely mindörökre megváltoztatta életemet.
Mrs. Leonard, ez a csinos, jó illatú tanárnő, akit imádtam, lágyan azt suttogta: "Bárcsk az én kislányom lennél!"
Mary Ann Bird |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 08:40:16, hétfő
|
| |
| |
Többször láttam őt a metrón, Torontóban. Egyik utastól a másikig vándorol a keresztrejtvényével, némán tartja maga elé az újságot, arca gyermeki, tekintete kérdő.
Magas férfi, sima bőre étcsokoládé-színű, szeme és haja koromfekete. Gyakran nevet, minden különösebb ok nélkül halkan vihog.
Az első ember, akihez odamegy, általában tudomást sem vesz róla. Valószínűleg azt gondolja: Ugyan miért mindig engem szúrnak ki ezek? Ő eközben ott áll a kiterített keresztrejtvénnyel, segítségre várva. Végül feladja, és valaki másnál próbálkozik. Az újabb kiszemelt feláll, és átmegy a metrókocsi másik végébe. A Keresztrejtvényes követi tekintetével, szája zavarában félig nyitva.
Minden alkalommal ugyanaz történik. Az emberek eloldalognak a közeléből. Kerülik a szemkontaktust. Talán félnek a furcsaságától, esetleg undorodnak nyilvánvaló visszamaradottságától.
Mindig készségesen segítünk a többi utazónak: tanácsot adunk a megfelelő buszjárat kiválasztásához, zsúfolt napjainkból időt szakítunk az útbaigazításra. Büszkék vagyunk, ha közreműködésünket kérik, és jól érezzük magunkat az irgalmas szamaritánus szerepében.
De egyikünk sem segít a Keresztrejtvényesnek. Fel-alá járkál a metrókocsikban, hiába várva arra, hogy valaki felajánlja a segítségét.
Ki tudja, milyen régóta várhat? Korábban azt mondtam volna: az örökkévalóság óta, de nemrégiben egy reggel történt valami.
Valamikor nyolc óra előtt pillantottam meg. Végignéztem a többi utast, azon tűnődve, vajon melyiküknél fog megállni: az iskolába igyekvő középiskolás lányoknál, esetleg az üzletembernél, aki nyugtalanul meredt a mobiltelefonjára.
Csalódott voltam, amikor egy jómódúnak látszó középkorú nő előtt állt meg, aki szőrméből készült fejpántot viselt, melyhez hibátlan smink párosult. Egyáltalán nem fog neki tetszeni neki - gondoltam. - Túlságosan is ápolt, túl rendezett. Aligha van tapasztalata a tömegközlekedéssel utazó dilisek kezelésében.
A Keresztrejtvényes megállt, újságját a nő felé nyújtotta, majd kérdőn felhúzta szemöldökét. Az elkerülhetetlenül közeledő lerázást vártam. - Ó, üdvözlöm! - mondta meglepetésemre a nő vidáman.
A férfi mély torokhangon felnevetett. - Hogy van? - kérdezte a nő mosolyogva.
Újabb nevetés. Vártam, hogy a nő rám néz, pillantásával segítségkérően tudakolva, vajon mi lehet a baja ennek a bolondnak. - Látom, rejtvényt fejt - mondta, miközben végig mosolygott.
Válaszul a férfi megint nevetett, majd közelebb tolta az újságot a nő arcához, aki bólintott, majd tanulmányozni kezdte a rejtvényt. - Vízszintes egy. ,,Kozmetikai márka, Mary az eleje". Ismer olyan kozmetikai márkát, ami Maryvel kezdődik?
Halk vihogás. A nő rámosolygott. - Nem? Ismeri a Mary Kayt?
A férfi ránézett félig nyitott szájjal.
- Kay. K-A-Y. Írja be! K-A-Y. Oda.
A férfi megint felnevetett, és a nő felé tolta az újságpapírt és a ceruzát. - Azt szeretné, hogy én írjam be?
Beírta, majd visszaadta az újságot és a ceruzát. A férfi megint várt, félig nyitott szájjal, kérdő tekintettel. - Nézzük, mi a vízszintes kettő - mondta a nő.
Egészen addig folytatták, amíg a nőnek le nem kellett szállnia. Körbenéztem, a többi utas arcát fürkészve. Mindenki mosolygott. Részben a helyzet komikuma miatt, de valami más is volt ebben, talán együttérzés.
Amint a jól öltözött nő leszálláshoz készülődött, rádöbbentem, mi is volt az a valami: csodálat a szőrmefejpántos nő iránt.
Aznap reggel megtanított nekünk valamit. Azt, hogy az irgalmas szamaritánusok nem válogatják meg, hogy kinek segítenek. Bárkinek felajánlják segítségüket, azoknak is, akik furcsa külsejűek, vagy számunkra felfoghatatlan módon viselkednek. Ez azt jelenti, hogy szembenézünk a félelmeinkkel, melyeket azokkal szemben táplálunk, akik a társadalom peremén élnek - olyan helyeken, ahol még gondolatban sem jártunk soha. A fejpántos nő megtanított minket arra, hogy irgalmas szamaritánusnak lenni annyit jelent, hogy mindenkinek segítünk, aki rászorul.
A Keresztrejtvényesnek is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 08:31:03, hétfő
|
| |
| |
Meditációm meghívja Istent, a legmagasabb Vendéget. Szeretetem szolgálja és táplálja Istent, az örök Szeretettet.
Ha azt csináljuk, amit prédikálunk, akkor a bölcsesség hivatásunkká válik. Amit csinálunk és amit prédikálunk egy kell hogy legyen: szeretet. Azt mondjuk a világnak, hogy szeressen, de lehet, hogy éppen mi nem ajánlunk föl szeretetet a világnak. Ha azonban szeretetet ajánlunk fel, és szeretetté válunk, akkor kétségtelenül elvárhatjuk, hogy szeretetet lássunk az egész világon. Isten Szeretet-Ereje kényszerít minket, hogy Rá gondoljunk, Hozzá imádkozzunk, Rá meditáljunk, és őt sajátunkként, teljesen a sajátunkként elfogadjuk. Ahogy Isten a Szeretet-Erejéből kifolyólag a sajátjaként, teljesen a sajátjaként fogad el bennünket, ugyanúgy kér, lelkesít minket és könyörög nekünk, hogy Iránta való szeretetünkből kiindulva mi is a sajátunkként fogadjuk el Őt.
Isten Szív-Bankjában lévő
Szeretet-letétem
Végtelen gyönyörűséget nyújt Istennek.
Sri Chinmoy |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hit és vallás- versek,idézete |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-18 08:12:38, hétfő
|
| |
| |
Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért;
ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe sem vesszük.
Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny,
önmagunk számára,
és egy kemény, szigorú, zord,
embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bölcsességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2012. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
97 db bejegyzés |
| e év: |
1201 db bejegyzés |
| Összes: |
8743 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (20)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (72)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 623
- e Hét: 4133
- e Hónap: 6028
- e Év: 56819
|
|
|
Offline
