|
2012-06-06 05:45:31, szerda
|
| |
| |
Ez stílusirányzat a német irodalomban. Vihar és forrongás. Szeretem a lefojtottságát, a romantika iránti vágyakozását, a klasszicista alapozottságát. Olyan határféle bennem. Magyarul is jól hangzik.
Ilyenkor tisztogatom a számítógépet, ilyenkor két újság között. Teszek félre öröknek vélt dolgokat, másolom külső meghajtóra. Az már ritkán jut eszembe, hogy semmiféle garancia nincsen arra, hogy néhány év múlva elővéve is romlatlanul, sértetlenül meglesz minden anyag. Sőt! A tíz évvel ezelőtti cédék egy része sem nyílik ki. Az "ún" adathordozók inkább adattemetők. A legidőtállóbb (br. micsoda szó!) adathordozó még ma is a papír. Van is több tonna belőle a pincében, de már nincs erőm átnézni őket, kimenteni belőlük egy-egy iratot. Ha valaki majd monográfiát ír rólam (ó, a maradandóság hiú ábrándja), van anyag bőven. Jól dokumentált. Csak egy életet kell rááldozni.
No ennyi a tömjénfüstből elég. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
