|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2012-07-30 18:43:48, hétfő
|
|
|
18.. ápril 26-kán Pesten a váczi utcában egy bájos, előkelő hölgy megállitott egy vágtató huszár közvitézt, és igen finom kendőben egy koszorut és hat fényes huszast adott neki. - A huszár meglátván a kendő tartalmát, azt monda: köszönöm édes asszonyság, a kendőt és koszorut hálásan fogadom el, de a pénz nem kell; pénzem van elég, de helyette más valamit volnék bátor kérni.
- Mit? kérdi nyájasan a hölgy.
- Egy csókot, felelt mosolyogva a huszár.
És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz pedig lehajlott, és száz meg száz ember szeme láttára a derék hölgy megcsókolá a huszárt... A nézők nevettek, de szemeik telvék valának könyekkel, a hölgy pedig édes pirtól lángoló arcczal távozott. Honny soit, qui mai y pense!!
-  -
Az a...i táborozásban lőtték az ellenséget jóféle kartáccsal, pedig lovas volt az isten adta.
Szemközt a magyar huszár morogva szól a kapitányához.
- Kapitány uram, legyék embersége, ne hagyja lőni azt a szegény népet. Ereszszen minket rá.
- Nem szabad.
Megint vár a huszár, nem állhatja, megint felszólal.
- Kapitány uram, nézze hogyan lövik a szegényeket, bizony szégyent vallunk velök, ha elszaladnak.
- Majd később.
Utoljára csakugyan megfordultak amazok az ágyutüz elől s elszaladtak.
- Nem megmondtam, aki lelke van, hogy elmegy, - szólt a huszár és káromkodott, de sokkal szebben és sokkal cifrábban, mintsem azt tollal le lehetne pingálni, s messziről fenyegetett át ökleivel tüzéreinkhez: - Várj gyerek! elkergetted előlünk az ellenséget!
-  -
A csatatéren sebesülten maradt el a huszár, az ellenség fölszedte, s a kórházba vitte.
Észrevette a huszár, hogy a kórházban csak ellenséges katonák vannak, - hogyan ártsak nekik? gondolá magában. E közben fölkelt, s az orvosságos üveget mind összecserélte.
-  -
Buda ostromakor az ellenkező parton bámulta a népség a harczot, köztük volt egy huszár is, ki magát eluntából azt mondja a körülállóknak:
- Menjenek innét félre, - mert ha engem meglát az ellenség, ide lő. Engem ugyan nem talál, hanem ezt a sok ártatlan cselédet sajnálom.
-  -
A hadjárat mindig bir annyi változatossággal, hogy egypár furfangos dolog is odaférjen a nagy események közé. Hasonló dolog történt meg az erdélyi hadjáratban, mit egy szemtanu ekkép beszélt el nekem.
- Déltájban volt, egy oláh faluba értem kocsin; messziről látom, hogy tömérdek nép, körülbelől az egész falunak népsége a templom előtt áll, s a mint közelebb érek, - erős jajgatást hallok, minőt a deresen fekvő ember szokott maga jóvoltáért elmondani.
Leszállok, - a tömegbe vegyülve látom hosszabb szemlélődés után, hogy a tömeg közepén egy üres tér van, abban egy deres, a deresen egy oláh, mellette pedig egy másik oláh áll, ki a deresen fekvőt addig veri, mig egy huszár, aki az egészet vezényelni látszik, szünetet nem parancsol. Ekkor a jajgató oláh fölkel, lefekszik a másik, s ismét amaz kezdi rá a verést; s ez a filantropikus mulatság akkint változik, hogy az oláhok páronkint verik egymást.
Ez a dolog egymásután igy ment, hogy kettő-kettő, mintha adósságot számolt volna, egy¬máson nézte ki a huszonötöt. - Mint az egésznek elnöke, közepén állt egy huszár, kitől a jött vendég kérdi:
- Mit csinálnak ezek a nyomorultak?
- Látja az ur, egymást verik.
- Talán tettek valamit?
- Nem biz uram, hanem reggel eluntam magamat a falun kivül ... benyargaltam, s most unalomból vágatom őket.
- De huszár uraimék többen is vannak?
- Magam vagyok uram.
- Nem fél egymaga ennyi oláhtól?
- Hát nem látja, hogy a bolond egymást veri?
-
|
|
|
0 komment
, kategória: humor |
|
|
|
|
|
2012-07-30 18:43:44, hétfő
|
|
|
18.. ápril 26-kán Pesten a váczi utcában egy bájos, előkelő hölgy megállitott egy vágtató huszár közvitézt, és igen finom kendőben egy koszorut és hat fényes huszast adott neki. - A huszár meglátván a kendő tartalmát, azt monda: köszönöm édes asszonyság, a kendőt és koszorut hálásan fogadom el, de a pénz nem kell; pénzem van elég, de helyette más valamit volnék bátor kérni.
- Mit? kérdi nyájasan a hölgy.
- Egy csókot, felelt mosolyogva a huszár.
És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz pedig lehajlott, és száz meg száz ember szeme láttára a derék hölgy megcsókolá a huszárt... A nézők nevettek, de szemeik telvék valának könyekkel, a hölgy pedig édes pirtól lángoló arcczal távozott. Honny soit, qui mai y pense!!
-  -
Az a...i táborozásban lőtték az ellenséget jóféle kartáccsal, pedig lovas volt az isten adta.
Szemközt a magyar huszár morogva szól a kapitányához.
- Kapitány uram, legyék embersége, ne hagyja lőni azt a szegény népet. Ereszszen minket rá.
- Nem szabad.
Megint vár a huszár, nem állhatja, megint felszólal.
- Kapitány uram, nézze hogyan lövik a szegényeket, bizony szégyent vallunk velök, ha elszaladnak.
- Majd később.
Utoljára csakugyan megfordultak amazok az ágyutüz elől s elszaladtak.
- Nem megmondtam, aki lelke van, hogy elmegy, - szólt a huszár és káromkodott, de sokkal szebben és sokkal cifrábban, mintsem azt tollal le lehetne pingálni, s messziről fenyegetett át ökleivel tüzéreinkhez: - Várj gyerek! elkergetted előlünk az ellenséget!
-  -
A csatatéren sebesülten maradt el a huszár, az ellenség fölszedte, s a kórházba vitte.
Észrevette a huszár, hogy a kórházban csak ellenséges katonák vannak, - hogyan ártsak nekik? gondolá magában. E közben fölkelt, s az orvosságos üveget mind összecserélte.
-  -
Buda ostromakor az ellenkező parton bámulta a népség a harczot, köztük volt egy huszár is, ki magát eluntából azt mondja a körülállóknak:
- Menjenek innét félre, - mert ha engem meglát az ellenség, ide lő. Engem ugyan nem talál, hanem ezt a sok ártatlan cselédet sajnálom.
-  -
A hadjárat mindig bir annyi változatossággal, hogy egypár furfangos dolog is odaférjen a nagy események közé. Hasonló dolog történt meg az erdélyi hadjáratban, mit egy szemtanu ekkép beszélt el nekem.
- Déltájban volt, egy oláh faluba értem kocsin; messziről látom, hogy tömérdek nép, körülbelől az egész falunak népsége a templom előtt áll, s a mint közelebb érek, - erős jajgatást hallok, minőt a deresen fekvő ember szokott maga jóvoltáért elmondani.
Leszállok, - a tömegbe vegyülve látom hosszabb szemlélődés után, hogy a tömeg közepén egy üres tér van, abban egy deres, a deresen egy oláh, mellette pedig egy másik oláh áll, ki a deresen fekvőt addig veri, mig egy huszár, aki az egészet vezényelni látszik, szünetet nem parancsol. Ekkor a jajgató oláh fölkel, lefekszik a másik, s ismét amaz kezdi rá a verést; s ez a filantropikus mulatság akkint változik, hogy az oláhok páronkint verik egymást.
Ez a dolog egymásután igy ment, hogy kettő-kettő, mintha adósságot számolt volna, egy¬máson nézte ki a huszonötöt. - Mint az egésznek elnöke, közepén állt egy huszár, kitől a jött vendég kérdi:
- Mit csinálnak ezek a nyomorultak?
- Látja az ur, egymást verik.
- Talán tettek valamit?
- Nem biz uram, hanem reggel eluntam magamat a falun kivül ... benyargaltam, s most unalomból vágatom őket.
- De huszár uraimék többen is vannak?
- Magam vagyok uram.
- Nem fél egymaga ennyi oláhtól?
- Hát nem látja, hogy a bolond egymást veri?
-
|
|
|
0 komment
, kategória: humor |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2012. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
634 db bejegyzés |
e év: |
7161 db bejegyzés |
Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 116
- e Hét: 766
- e Hónap: 7759
- e Év: 113533
|
|
|