|
2012-08-18 21:22:27, szombat
|
| |
| |
A hónap első pénteke van. Egy hívőkkel teli régi templomban öreg pap misézik. A padokban asszonyok, férfiak, gyerekek. Egy fiatal orvos: éppen súlyos betegétől jön. Mellette egy tizenhároméves-forma fiú az apjával.
- Gyuri - súgja a férfi -, elkésel az iskolából.
- Mégiscsak meg kell áldoznom - feleli a gyerek.
- Nem tudlak megvárni, itt kell hogy hagyjalak - mondja az apa.
- Nem baj - válaszolja a gyermek.
Az apa komolyan elmegy, a fiú vár tovább. Rövidesen jön az áldoztatás. Az orvos látja, amint a gyerek gyors hálaadást végez mellette, és aztán futva indul az iskolába.
A templom küszöbén állnak mind a ketten. Az orvos kocsival van.
- Beülsz? Elviszlek az iskolába! - szólítja meg az orvos.
A gyerek kicsit csodálkozva néz rá.
- Hallottam amikor a papád hívott - magyarázza az orvos.
A gyerek mosolyog, megköszöni és beszáll.
- Már csak öt perc van! - mondja, és sietve becsapja az ajtót. Az autó gyorsan elindul. Az orvos meg a fiú egymásra néz - minden olyan egyszerű és természetes, mint testvérek között; ha alkalom van rá, miért ne segítsünk egymáson.
Kis idő múlva a gyerek jelt ad, hogy álljanak meg.
-Idenézz, papa! - kiáltja, és dobol az üvegen, hogy magára vonja a figyelmet. Az apa benéz a kocsiba, megismeri fiát, hirtelen megáll, és csodálkozva jön oda:
- Gyuri, mit csinálsz te itt?
- Elvisz az iskolába! -feleli egyszerűen a fiú.
- De hát kicsoda ez? -kérdi a férfi.
- Most ismerkedtünk meg, együtt áldoztunk.
Az idő sürget, az álló kocsi akadályozza a forgalmat; néhány autó tülkölni kezd.
- Szálljon be Ön is - mondja az orvos -, különben elkésünk.
Gyuri apja szinte automatikusan beszáll; az autó újra elindul.
Három perc múlva az iskola előtt van.
- Egy perc hiányzik még a csengetésig - állapítja meg Gyuri elégedetten, és készül kiszállni.
- No és a reggeli? - kérdi az orvos.
- Nincs rá időm, majd eszem akkor, amikor kijövök - és becsukja a kocsi ajtaját, a kezével intve üdvözletet. De már az orvos is kiszállt. Két ugrással bent van egy boltban, a környék egyetlen élelmiszerboltjában; egy nagy banánt vesz, és meg sem várva a visszajáró pénzt, Gyuri után szalad.
- Nesze, legalább eszel valamit - és odaadja a banánt a fiúnak.
A gyerek megköszöni, mosolyog, és eltűnik a lépcsőn. A csengő az óra kezdetét jelzi. Az apa a kocsiban maradt. Nem fér a fejébe mindaz, ami történt. Mintha álmodnék.
Mikor az orvos megint a volán mellé ül, s megkérdezi, hová vigye, nagynehezen eldadog egy címet. Megérkezve kiszáll - annyi mondanivalója lenne, de mire szóhoz jutna, az orvos már mosolyogva elköszönt tőle, és a kocsi repül a kórház felé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos történetek |
|
|
|
|
|
Offline
