Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Kohut Katalin: Az érintés csodája
  2012-08-02 10:18:22, csütörtök
 
  Az érintés csodája
Szonett 15.
Írta: Kohut Katalin

Fodrozódó tenger - ezüst hullámok,
Fa és Bi a két delfin játéka hív,
boldogságom soha nem volt ilyen hív,
szemeimben békesség, letűnt álmok.

Ősara Bi szüli kicsinyét, s várok,
míg meghajlik előtte minden torz ív,
Fa farkával int, örül a delfin-szív,
nézésétől felélednek a korok.

Letűnt idők tanúi ők,ős-erők,
ember-barátok,s nem takarják redők,
csodálatos az, mint szememmel látok:

Fa és Bi körbeúszkálja kis-delfint,
farkuk minden pillanatban megérint,
szeretet-csodát látva elámulok.

2012. június 17.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ott szeretnék élni
  2012-08-02 10:16:45, csütörtök
 
  Ott szeretnék élni
16. Szonett
Írta: Kohut Katalin

Ott szeretnék még élni életemben,
hol az ég és föld összeölelkezik,
Föld-anya örül és nem ellenkezik,
apánk, a Nap vele él szerelemben.

Senki sem zavar meg csend-kegyelemben,
a természet emberrel nem vetekszik,
tökély a mindenség és elaluszik
dolgos napja után az ember fényben.

Hold-anya őrzi híve felett álmát,
nem riassza senki szívének vágyát,
vigyázzák éjjeli állatok, s a fák

és hajnalban jó reggelt kíván a Nap,
harmatban fürdeti népét, s áldást kap
szivárvány jellel öreg, gyermek, diák.

2012. június 15.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: A remény tartott meg
  2012-08-02 10:15:25, csütörtök
 
  A remény tartott meg
Szonett 17.
Írta: Kohut Katalin

Angyal hangja megérintette szívem,
simogatást, gondoskodást éreztem,
a szeretet azt ninózta véremben:
megérkezett az egyetlen életem.

Lágy hangjára csengő-bongón feleltem,
szerelem szinfóniáját élveztem,
rácsodálkoztam és öröknek hittem,
tőle nem választ el többé senki sem.

Elkésett, de megtalált hű szerelem,
éveken át miatta tűrtem, s éltem,
vártam rá, de nem jött többé sohasem.

Húsz esztendeig egyre csak reméltem,
s mikor megláttam, kettérepedt szívem:
a remény tartott csak és a félelmem.

2012. július l8.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Tiltott szerelem
  2012-08-02 10:14:01, csütörtök
 
 
Tiltott szerelem
18. Szonett
Írta: Kohut Katalin

Már mindenki meghalt, ki megszeretett.
Első szerelmem is végleg távozott,
egyedül én szeretem - nyilatkozott -
és tanulni küldött, mint egy gyereket.

A városban nőfalóként elhintett
legendája fenn maradt, nem változott,
s az élettől minden szépet megkapott,
Kettőt soha: szeretetet, hűséget.

Titkos kamaszkori tiltott szerelem,
érett korhoz ragaszkodó érzelem,
az anyja is felháborodott ezen:

fiam nem vehet el téged sohasem,
Nóri lesz felesége - s megértettem,
nem leszek győztes szerelem-ünnepen.

2012. július 21.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut katalin: Vivát szép jövő
  2012-08-02 10:11:37, csütörtök
 
  Vivát szép jövő
Carmen-óda
Írta: Kohut Katalin

Szóljon most örök-dalunk
dicső országunkról,
csengő hangon szárnyalunk,
szólunk a vivátról,
mikor többezer éves
várakozás végén
megszületünk majd fényes
napunknak új évén.

Főnix kétezer éves
az örök-jelennel,
most a punk és több kétes
aljanépnek felel
a régi történelem.
Odalett dicsőség,
hírnevünket szégyellem,
mint odafenn az ég.


Hol egykor élt az ember,
gyász lett és siralom,
véres föld, nincs már kender,
csupa gaz, sűrű lom
siratóföld lett hazám,
temetőföld régen,
Isten gyere el hozzám,
örök-Nap az égen!

2012. július 21.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin. Rózsák királynője
  2012-08-02 10:09:53, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Rózsák királynője

Fenséges asszony-virág,
Te legszúrósabb ág,
Védekezel talán
Bordó színű talány?
Becses illat-kevercs,
Földi szirom-tekercs,
Elvarázsolt éjes,
Csodamód kedélyes,
Meghalok én érted,
Bár ezt te nem érted,
Bordó örök-rózsa,
Asszony-virág, Múzsa.
Kertem legszebb nője,
Harmatcsepp a hője,
Ne sirasd a múltat,
Magad nekem adtad.
Bódítsd engem kérlek,
Leszaggatni vétek!

2012. július 27.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Kéz a kézben járva
  2012-08-02 09:37:46, csütörtök
 
  Kéz a kézben járva

Tizenhetedik születésnapomon eljött a Végvári szalagból Zsiga megkérni a kezemet egy üveg Club Whiskyvel és Kopcsikkal, a vasalótermi munkatársával. Zsiga akkor úgy nézett ki, mint Bródy János, szemeim előtt, mikor láttam a szalagban, valamilyen rózsaszínű fátyol lebegett.

Furcsa lánykérés volt! Egyszer kísért haza Katalin napkor a Tejbárból, ahol táncoláskor azt mondta nekem, falábam van. Már sértegetéssel kezdte az ismerkedést is, majd folytatta a hazugságaival: Nekik hatalmas házuk van, minden modern készülékkel berendezve. Anyám a kapuban egy poffal fogadott. Szinte születésem óta leskelődött rám, néha úgy éreztem, féltékeny a tanulmányaim, az emberségem miatt, szívesen alázott meg mások előtt.
Egyszer kicsukott a Rákóczi téren lévő mostohaapám lakásából, s ketten lesték, hová megyek majd aludni. Egy lánynál aludtam, akinek az apja Szlovákiában maradt a határ lezárása miatt. Reggel már ott várt anyám egy rendőrrel a lakás előtt. Ezt követte számtalan gyámügyi feljelentése. Meghurcolásai miatt az utcára is szégyelltem kimenni, hiszen nekem kellett volna valahová jelenteni, hogy felveszi a gyerektartást, családit és sem ruhát nem vesz, sem enni nem ad, becsukott a lakásba, nem engedett gimnáziumba. Frici, az osztályfőnök faggatott, mi a baj otthon, de restelltem. Hogy is mondhatnám el, hogy mostohaapám rám törte az ajtót, mikor mosakodtam és beleharapott a mellembe. Soha többé nem tudtam elviselni a melleim érintését, még a szoptatás is idegesített.



Átjött a szomszédból Kati néni, aki Pestről jött vissza a városba, állítólag kitiltották onnan őket Tátrai Mari barátnőjével, aki Amerikába disszidált. Kati néni bocsánatot kért Kopcsiktól azért, mert tönkretették a bátyja életét barátnőjével. Mióta odaköltözött az udvarba, gyakran átjárogattam hozzá, tőle kaptam meg a felvilágosítást is anyám helyett. Anyám szerint, ha valahova Kati költözik, ott nem sokára meghal a tulajdonos. Így is lett, a MIK neki adta ki a lakást, meghalt az öregember, aki kiadta egyik szobáját. Három gyereke volt, mindegyik más apától.

Mostohaapám naponta részegen jött haza. Ilyenkor kidobálta a holmimat az udvarra, mindent, amit kevés pénzemből vásároltam magamnak.
Már ekkor 1975-öt írtunk, 1967 óta éheztem. Míg nagymamám élt és a Hecskén laktunk, időnként áthívott magához ebédelni, de legtöbbször szégyelltem elfogadni. A levegő tartott fenn és a tiszta forrásvíz, amivel jól teleittam magam, időnként egy kis pirítottgriz vízzel felöntve.
Még naponta énekeltem több órát a fürdőkádban, végighaladtam az összes dalon, amit ismertem, addig nem jöttem ki onnan.

Megbeszélték az eljegyzést május elsejére. Nem is láttam Zsigát az eljegyzés napjáig. Anyám a szobában terítette meg az asztalt, saját lepedőjével takarta le. Megjött a karcsai rokonság fekete ruhákban, mintha temetésre gyűltek volna össze. Zsiga bátyja és a mostohaapám nem jöttek ki egymással, előzőleg majdnem összeverekedtek, mert anyám és mostohaapám is féltékenységi jelenetekkel szórakoztatta egymást naponta, most az volt a baj, hogy Pisti ránézett anyámra.
Én voltam a karcsaiak szemében ekkor már a szegény lány, bár mikor kimentem hozzájuk, nem láttam mást a hazugságokkal ellentétben, csak egy komfort nélküli házat paraszt bútorral berendezve. A család analfabéta volt teljesen, uradalmi kocsis és szakácsnő volt a két nagyszülő.
Apának már ekkor volt agyvérzése, de őt a mostohapámmal nem lehetett együtt meghívni, különben is azt mondta, én még soha nem jártam falun, nem ismerem a parasztokat. Csak azt akarta mindig, hogy tanuljak, többször megkísérelt magához venni, de anyám híresztelései miatt mindig meghiúsult. Végül apa sírt a nővérénél, hogy ennyi gonoszsággal szemben, amennyi anyámban van, nem tud szembe szállni.

Az eljegyzés estéjén anyám közölte, hogy ne menjen haza Zsiga, maradjon ott. Ezt hallgattam házasságom tíz éve alatt később. Másnaptól Zsiga hordta nekem a munkahelyre az ennivalót. Addig kinn álltam a cigisek között, akik megkínáltak egy-egy szállal engem is. Szívtam a gyomromba a dohányfüstöt, hogy valami kitöltse, ne korogjon annyira. Apa mikor megtudta, hogy rá is gyújtottam, nem bírta elviselni a gondolatot, ő az egészséges életmód híve volt, nem állhatta a cigarettát.

Zsiga csúnyán beszélt, káromkodott, amikor egy fiú megnézett. Egyszer annyira megsértett, hogy visszaadtam a gyűrűjét. Átlökött a másik oldalára az utcának, hogy ne menjek vele egy járdán sem.
Körvonalazódott az ismeretlennel kötött leendő házasságom, el is menekültem előle, munkatársammal megbeszéltem, hogy felutazunk Pestre munkát és szállást keresni. A Csengery utcában találtam egy nénit, aki oda akart venni ruházati eladónak, a barátnőmet varrónőnek, s az emeleten adott volna szobát saját házában. Megbeszéltük, hogy a következő hónap elsején utazunk hozzá.
Arra mentünk haza, hogy nagy kiabálás van az utcában, anyám azt visitozta vékony hangján, hogy felmentünk Pestre kurválkodni.
Megjött a munkatársam nevelőanyja is, aki közölte, hogy nem engedi Pestre dolgozni nevelt lányát. Egyedül nem mertem nekivágni.

Zsiga könyörgött, vegyem vissza a gyűrűjét. A hazudós, durva, mulatós lett a férjem. Semmi közös nem volt bennünk. Én az apa által fizetett kőkapui nászútra vittem tollast, rádiót, labdát. Ő nem játszott, egész nap a Büfébe járt inni. Beszélgetni nem tudtunk egymással, nem volt közös témánk. Még közös énekünk sem volt, ő csak a mulatós dalokat ismerte, s azokat is akkor énekelte, amikor részeg volt.

Egy darabig Karcsán laktunk, ahol naponta szembenéztem a sértegetésekkel. Apósom kötekedett azért, mert olvasok és égetem a villanyt, meg minden nap mosakszom. A nagymama azt vetette a szememre, hogy a menyecskének hajnalban fel kell kelnie, az urának meg nincsen semmi dolga, ő hadd aludjon délig, attól, hogy megnősült, még nem változott semmi, közben szidott engem, hogy a Kiszsiga felesége nem ért semmihez. Naponta fel kellett mosnom a középső szobát, mert hiába tettem ki hamutartókat, a földre hamuztak, s a nyáriban pedig a földre fújták az orrukat is.
Elérkezett a karácsony. Mindenkinek vettem ajándékot, bár titkon, mert a fizetésemet a nagymamának le kellett adnom. Nem vettek fenyőfát, nem tartották meg a szeretet ünnepét. Nagyapa, akivel összemelegedtem, meghatódott a vastag zoknitól, amit becsomagoltam neki. Talán élete első karácsonyi ajándékát kapta tőlem.
Egyetlen szórakozás a kocsma volt. Időnként én is elmentem a férfiakkal, s amikor egyszer tekézni akartam, rám ripakodott Zsiga, hogy itt még nők nem tekéztek. - Akkor éppen ideje elkezdeni - szóltam. - Ne te legyél az első!

Szülés előtt egy hónappal költöztünk be a városi családi ház albérletébe. Kértem Zsigát, kísérjen el sétálni, de amolyan butaságnak tartotta a friss levegőn való mozgást.

Megjöttek a két perces fájások a születésnapom előtt egy nappal. Kértem férjemet, hívja ki a mentőt. Egy szál virág nézett rám szerényen a vázából, amit a gyerek leendő keresztanyjától kaptam.
Ennyi emberség ért 1967 óta, ez a szál virág, más nem köszöntött fel.

Este tízkor fektettek fel a szülőágyra, másnap délután fél kettőkor lett meg a nagyobbik lányom. Lezárták a kórházat, senki sem látogatott meg. Egyedül voltam a világban, tehetetlenül a közöny, a szeretetlenség, az akadályok közepette, s most már ketten lettünk: én is a gyerek. Behozták megmutatni, teljesen az apjára ütött külsőleg. Mindketten március hetedikén születtünk, ennyi volt a férjem ajándéka.

Hazamenetelem után elment Zsiga ebédért. A száraz virágot ott hagyta a vázában, eszébe sem jutott frisset venni helyette. Nem jött haza este sem az ebéddel, csak másnap hajnalban. Én éjfélkor fogtam a bőröndöt, összecsomagoltam a holmiját és kitettem az ajtó elé. Nem akart elmenni. Elivott minden pénzt, még a gyerekek után adottat is, anyám vett használtan babakocsit. Mosógépem évekig nem volt, kézzel mostam naponta kétszer.
Náluk volt asszony és férfi munka. Még a festés is asszony munkának számított. Zsiga mosogatott, amikor megjöttek anyósomék. Jelenetet rendeztek, hogy ilyet még nem láttak, ne hagyjam el magam ennyire, hogy a fiúk mosogasson.
Hordtam a mosáshoz a vizet fél vedérnyivel. Felvonult a közönyös, szív nélküli rokonság, hordták az ebédet, legalább főznöm nem kellett.

Énekeltem. Másképpen nem bírtam elviselni a könyörtelen, durva életet. Énekkel ringattam álomba a gyereket, s míg ebéd után vasaltam a reggel mosottakat, énekeltem, s amíg dalolt a szívem, a gyerek is nyugodtan aludt. Hasfájósnak született. Talán megérezte a feszültséget, ami Karcsán és előtte körbevett engem. Zsiga addig Picimnek szólított, a gyerek megszületése után 18 éves koromban már nyanyának.
Amikor nevettem, azt mondta:
- Mi van majom, látod az angyalkádat?

Felkészültem a gyerek fogadására idejében, kiolvastam Benjamin Scott Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvét a Jó házasság titkával együtt. Ott hagytam a férjem előtt, de nem kötötte le a könyvek közül csak Végh Antal Egyedül a kastélyban című könyve. Mondta is: - Én is olyan vagyok, mint Simon Elek.

Naponta reggel járt haza mulatásaiból, azok lettek a rossz időszakok, amikor otthon volt. Én kialakítottam a gyerekkel a saját világomat.

Karácsonykor voltunk együtt úgy, akkor volt egyedül otthon. Egyből teherbe estem. Ismét fogadtam egy gyereket egyedül, senkire sem számítva. Zsiga ott hagyott szülés előtt három hónappal, elment pártiskolára Miskolcra. Karcsára költöztem, onnan vittek be a szülészetre. Mosógépre gyűjtöttem volna, de férjemnek kevés volt a fizetése mulatásra, elvette az én szülésimet is, az anyjától is kért pénzt.
Én a gyerekkel a hideg fűtetlen szobában voltam, amiért Pisti szót is emelt: - A csirkéknek hősugárzóval fűtenek, ezek meg itt vannak fűtetlen szobában!

Nagyapa hazakísért az albérletbe, bevásárolt saját pénzéből a boltban. Megszeretett az öreg. Születésem óta az idősebbek voltak a kedvenceim, tudtam velük bánni, beszélgetni. Nem értette lányát, miért nem nézett többe minket.

Megbirkóztam a feladattal egyedül. Hajnalban keltem, mentem a boltba, míg a gyerekek aludtak, együtt jártunk zöldségért, gyümölcsért a piacra, mindent aszerint tettem, ahogyan a könyvben megírták, mert tanácsot nem volt kitől kérnem. A kicsi már rám hasonlított, de a szeme barna lett. Csodálatos hangon gőgicsélt.

Többé nem törődtem férjemmel, számomra megszűnt létezni. Csak a gyerekeknek éltem. Mikor a kicsi egy éves volt, énekelni hamarabb megtanult, mint beszélni.

Másfél éves korában már megtanítottam nekik egy közös éneket, amit egy régi sláger alapján találtam ki, persze voltak saját dalaink is. Meg a rengeteg mese, amivel esténként elvarázsoltuk egymást, köztük életmese is, ami elmesélte a gyerekek aznapi kalandjait.

Csodájára járt mindenki a gyerekeknek, még így énekelni kicsinyeket nem hallottak. Nagy tehetségek voltak, de nemcsak énekben, matematikában és rajzban is. Voltak közös játékaink, a tőlem megtanult dalok címét és előadóját kellett kitalálniuk, ezért két pont járt, én gitárral pengettem a dallamokat. A kicsi nehezen tudott veszíteni. Személyiségükön nem akartam változtatni, meghagytam őket olyannak, amilyennek születtek, csupán a jó példákat állítottam eléjük mesék, történetek formájában. Később kedvenc játékunk lett még a Játék a szavakkal. Ezt gyakoroltuk vonaton, hosszú utazás közben is.

Első kedvenc daluk:

Én három éves vagyok
Én másfél éves
Az én nevem Betti
Az enyém Gitti
Az idősebb én vagyok
A dundibb én
De nem veszekszünk
Szent a béke köztünk már idén.

Mi egy ágyban alszunk
Úgy pihenünk
Én az ujjam szopom
Én cumizok
Az uzsonnán testvérin
Megosztozunk
Mi ketten összetartozunk

Kéz a kézben járva
Egy boldog nyárra várva jó, jó, jó
Tarka réten ketten szállunk önfeledten jó, jó, jó
Megvédem bárki ellen is, akárki bántsa,
Mert nincs a földön nála jobb is hugikácska
De jó így ketten színes álmot szőni
És az égig nagyra nőni jó, jó, jó,
De jó, de jó, jó, jó

A válóperen Zsiga kijelentette, nálam helyezzék el a gyerekeket, bár már az idegösszeomlás jelei mutatkoztak. Alaposan megviselt ez a tíz év, összetörte orromat, fülemet, arccsontomat, fejemet, mikor olyan részeg volt, hogy habzott a szája. Nem akart elválni utolsó pillanatig.
A gyerekek mai napig kéz a kézben járnak, igaz messze egymástól és egyik sem érte el azt a hivatást, melyet szeretett volna pénz hiánya és a későbbi betegségem miatt. Egyszer azt írtam: boldogok a durva fajankók, megelégednek a durvával. Ez az élet törvénye, zsák a foltját megtalálja. De ha finomabb emberrel köti össze a sorsát, amíg a fejlődés egyetlen szikráján is keresztül megy a durva, addig a finom tönkremegy. Hatalmas lecke volt ez az élet, már nem lehet előlről kezdeni. Soha többé nem tudtam volna férjhez menni, óriási önbizalomhiányban szenvedtem a sok megalázás, lenézés miatt, s míg nem éreztem magamban ismét az erőt, addig csak visszaéltek volna a kapott hiányosságokkal. Az érzelmileg gyengült kiszolgáltatottjává válik a világnak, ezt megérzik a gonoszabbak, s bőven adnak ráadást megalázásból.

Megszoktam gyerekkoromban a virágokat, a természet csodáit jelentették. Boldogan szaladgáltam a virágos néninél, mindegyikből választottam. Mire anyám felkelt név, vagy születésnapján, telepakoltuk az egész házat virágokkal. Anyám nem örült neki, nem értékeli, csak a művirágot. Most már kapok én is virágot a nagyobbik lányomtól, az unokáimtól, időnként meglepem magamat is, de szívemet nem vigasztalhatta meg többé semmilyen ajándék.
Mikor beteg lettem, úgy éreztem, valakinek meg kell fognia a kezemet. Olyan érzésem volt, mint válás után, amikor elsírtam magam, mikor szerelmespárt láttam az utcán kézen fogva sétálni. Mindenkinek szüksége van valakinek a biztonságot nyújtó kezére, anélkül az élet sodorja, mint az északi szél a leveleket az éltető fájukról, nincs kegyelem, leszaggatja őket ágairól.




2012. július 20.














  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Elvonuló vihar
  2012-08-02 09:35:06, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Elvonuló vihar

Elsötétült az ég -
Nappali sötétség.
Mennydörgés és villám,
Tüzijáték, csillám,
Mennyei ég-áldás,
Bogár fut, lyukat ás,
Nem kímél senkit sem
A tisztító viharnem.
Haragszik is talán,
Mindig örök-talány,
Forgószél kíséri,
Virágot kitépi,
A fákat csavarja
Dúló zivatarja.
Gyászolja az erdő
Valahány tekergő
Állatát, s elbúvik
Odvába a kuvik.
Megázott madarak
Rajtőznek fák alatt.
Medve, farkas, hóka
Nemzetközi róka
Frigyet köt e napon
Baráti alapon.
Az ember csak örül,
Tisztul föld, felderül
Kedve is hamar,
Jó áldás-zivatar.
Termékenyít villám,
Nincsen ebből vitám,
Földnek is szükséges,
Vihar így szentséges,
Nem lesz ebből nagy kár,
Varjú sem mondja: kár!
Szivárvány-jel égen,
Tűz a Nap egészen,
Oszlik a sötétség,
Enyhül a keménység.
Háborúnak végén
Árad ránk verőfény.

2012. július 30.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kállai vajda megálmodta Rákóczi idejét
  2012-08-02 09:33:41, csütörtök
 
  1998-ban ideállították be az azonos nevű babaként megváltott Marianna Révész utcai egyik húsz évvel fiatalabb volt barátnőm öccsének - mint szeretőjének - trabantkombijának hasonmását, s már ismételték Marianna és gyermekei, minden baba életét. Egyik fia a "Madár voltál egyszer...az erdő azt sem tudta, hogy létezett" versének megfelelő Kállai fiú amelyik sorsát 1986 óta rajtam hajtották végre, mármint az erdő tisztítást, amikor minden gally és madár fel az égbe lázad. Tibor ki akart akkor ugrani az ablakon, azt hitte, hogy madár. Bevitték a pszichiátriára, de ki is engedték, meg is házasodott. Kállaiék emelkedése tovább folytatódott, az erdő tisztíítása megtörtént, lévén, hogy az őz is ide került berendezésre a Révésszel párhuzamos Bertalan utcába, akiket a zsidók azért állítottak össze 1986-ban, mert a lakók addig is anyám és apám tönkretevéséből éltek, a neveken folyamatosan mennek végig, emelve fel a névrokonokat, megmentve őket sorsuktól.

Kállai megálmodta, hogy a rokonsága - mely még Rákóczi idejében nem került idehozatalra az elmeosztálytól - már vajda volt. Miből élnek a vajdák? Miből tékozolnak és pazarolnak? Miért rendezik a parasztság lagzijait? 		 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lendvai Ildikó és a Bizottság
  2012-08-02 09:27:18, csütörtök
 
  Vajon miért ellenkezett Lendvai Ildikó ember áldozással kiválasztott 1958-ban az avantgarde Bizottság beállításával? Valóságot ábrázolta az Illés rock-szekere egyetlen együttese: Koko művésznő, ortodox és zsidó beállítás volt a szembesítésük. Mennyi idő ment el azóta, Lendvait védi a börtön karmikus népe, többszörös emelkedést hajtottak végre valamennyien. Nem értem ma sem azon kívül, hogy anyám lepedővel takarta le a fekete ruhás reformátusok megjövetelekor eljegyzésemre az asztalt, s ezt a Bizottság beállította, mit jelent a fazék a lepedő közepén? 54 éve tart az emberek áldozása, a kínzásom 14 esztendeje a média és a fertelmes menhely elmeosztálya részéről, amelyik kihalatta az emberi családomat is. Az elmeosztályok és a börtön aratnak a fertelmesekkel, elmére vissza nem ment médiával együtt.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2012.07 2012. Augusztus 2012.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 229 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 327
  • e Hét: 1456
  • e Hónap: 3815
  • e Év: 56081
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.