|
2012-08-03 07:07:41, péntek
|
| |
| |
"Nem örülnék, ha valaki Japánban a mi lobogónk alatt azt énekelné, hogy a szüleim rongy emberek, vagy akár azt, hogy "a gálya, a Főnix éjszakája"."
- Ön három és fél évvel ezelőtt magyar popsztárokat ígért nekünk. Az önként vállalt határidő lejárt, s a számonkérés felhangja nélkül, kiváncsian kérjük, mutassa be nekünk, ha úgy véli, sikerült eleget tennie igéretének!
- Nem szeretnék kitérni a személyes felelősség alól, jó lenne, ha a magyar közéletben kialakulna az a nyilatkozó erkölcs, hogyha valaki ígér valamit, azzal később elszámol. A legmesszemenőkig híve vagyok a nyilvánosság előtti felelősségnek.
- Hát, ha ragaszkodik az "elszámoláshoz"...
- Nem meggondolatlanul fecsegtem, amikor a nyilatkozatot adtam. Előre láttam, hogy nem lehet megakadályozni a nyugati popzene beáramlását a magyar piacra. A hazai popzene viszont csak akkor lehet versenyképes, ha a magyar fogyasztó visszajelzést kap a világpiacon elért kisebb-nagyobb sikerek révén. A komolyzenében is ez történt, akkor kezdték nagyobb tömegben vásárolni a lemezeinket, amikor azok nagydíjakat kaptak külföldön. De ennél fontosabb, s még ma is az a véleményem, hogy a magyar popzenészek nem fejlődhetnek, ha nem tanulják meg a piaci versenyt, az általa megkívánt munkatempót, ha nem szembesülnek a nemzetközi popzene kívánalmaival.
- Tudatosan építenek a sznobságra?
- Álláspontom ütközik azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a popzenének nem kell figyelembe vennie a piac paramétereit, alulról, a tömegek felől jön a friss, az új, s nekünk csak a magunk kultúrájával kell törődnünk, függetlenül attól, hogy mi történik a világpiacon. Kérdés, hogy nálunk nemaz jön-e alulról, amit nagy késéssel eltanultak az angolszász popzenétől. Persze tudom, hogy ez is átalakul a hazai társadalom hatására. Nem hiszem azonban, hogy az aluljárókban lehet úgy megtanulni zongorázni, ahogy Presser tud. Persze az alulról jövő kezdeményezéseket én soha nem akartam kiiktatni. Csak össze akartam hozni bizonyos nemzetközi és piaci szempontokkal, s úgy kijuttatni a világpiacra. Az én szememben ez az egyetlen járható út. A lényeg, hogy nem személyes ambícióból, vagy az MHV sikerhajszolása jegyében kellett nekünk "világsztárt csinálni", hanem azért, hogy a hazai, kisstílű, rossz munkaerkölcsű popzene friss vérkeringéshez jusson. Úgy értékeltem, aktuálissá vált, hogy a szocialista világból jöjjön egy világsztár. E téren egyetlen konkurrenst láttam, a lengyeleket, de már négy éve úgy sejtettem, hogy ott gátat vet a fejlődésnek a magánkalandorkodás.
- Tehát csak egy jó csapattal kellett a pályára lépni?
Meg kellett tippelni, hogy kikből lehet világsztár. Összeállítottunk egy csapatot a MIDEM-re, ahol úgy látszott, a Fonográf viheti legtöbbre. A valóságban az United Artists beugratott bennünket a countryval, igaz, már akkor is gyanakodtam, hogy Szörényiék nem elég kommerszek a világsikerhez. Most már megtanultuk, hogy létezik egy, a zenétől teljesenfüggetlen valószínűségi tényező. Egy kis lavórba sokkal nehezebb bekerülni, mint a nagyba: rétegzenével kevesebb esély van benyomulni a világpiacra, mint a kommersz produkciókkal. A "kommersz" az én szóhasználatomban nem silányat, hanem a tömegérdeklődést jelenti.
- Véül is mi valósult meg a Fonográf és az angol cég közös terveiből?
- Egy kislemez kiadása után nem vették át a nagylemezt. Kiderült, hogy Szörényiék nem voltak alkalmasak annak a nehéz konfliktusnak a megoldására, hogy itthon sztsárok, nyugaton viszont még kezdők. Amikor később árultam a felvételeiket egy nyugatnémet cégnek, elővették a statisztikát, a világcégek forgalmának hány ezreléke a country. Megkérdezték, miért gondolom, hogy be tudunk jutni az ezrelékbe, próbáljuk inkább a 30-40-60 %-os stlílusirányzatokat kihasználni. Ezek után úgy láttam, hogy az LGT-nek, a Neotonnak és Szűcs Juditnak van esélye.
- Miért éppen nekik?
- Ilyenkor mindig előjön a feltételezés, hogy azért, mert én őket szeretem. Holott a Neoton zenéjét a sikerek hatására szerettem meg, Szűcs Judit lemezeit pedig egyáltalán nem kedvelem. Az LGT-t mindig szerettem.
- Általában nem a zenére gondolnak...
- A Neotonnál való személyes kapcsolatomra céloz?
- Például...
- Tudom, hogy a Neoton az egész popközvéleményt irritálja, pedig nem költünk rájuk egy fillérrel sem többet, mint bármely exkluzív szerződéses együttesre.
- Nem igaz tehát, hogy például előnyös hangszervásárláshoz jutottak?
- Nem. Egyébként a neotonnal kapcsolatos minden döntést az igazgatóm hozza. De beszéljünk nyíltan: Csepregi Évával, a Neoton énekesnőjével a drezdai fesztiválon érzelmi kapcsolatba kerültem, ezért azonnal felajánlottam a lemondásomat. Visszautasították, de a Neoton anyagi ügyeiben azóta nem én döntök. Biztos vagyok abban, hogy a Neotont a külföldi sikerei miatt övezi népszerűtlenség a popszakmában. Az irigység pedig rossz tanácsadó.
- Mik ezek a sikerek?
- A Neoton története a világsztárt ígérső nyilatkozatom előtt kezdődött, akkor fedeztem fel őket egy koncerten. Az akkoriban botrányokat okozó rock alternatíváját kutattam, mert az volt a véleményem, hogy kell nyújtani valamit azoknak a gyerekeknek, akik nem szeretik az agresszivitást, a csápolást, ha durva lennék, azt is mondanám, akik nem szeretnek inni. A Neotonig még Szűcs Juditig nekik csak a hagyományos tánczenét tudtuk ajánlani, az viszont nem kellett a fiataloknak. Úgy láttam, van valami a Neotonban, később megnézte őket az igazgatóm, s a vállalat másik szakembere is. Azt mondták, még nem igazán jók, de próbáljuk meg kifejleszteni őket.
- Az ember azt hinné, hogy csak "igazán jóba" érdemes befektetni, de mit ért kifejlesztés alatt?
- Azt, hogy én és a zenei szakembereink tanácsokat adunk. Olyan ráhatást, amely sikeres út felé orientálja őket. Ez nem egyszerű, például amikor azt mondtam, hogy az amerikai és európai diszkó keverékével próbálkozzanak, akkor az együttes egyik tagja sírni kezdett, mert ő nem akart ilyen "mélyre süllyedni". Akkor az illető még mellékhelyiség nélküli, egy szobában lakott, azóta pedig nyaralója van a Balatonnál, és egyáltalán nem sír. Engem személy szerint nem érdekel a pénz, de örülök, ha körülöttem gazdagodnak az emberek. Ahhoz, hogy olyen legyen a Neoton, amilyennek elképzeltem, ki kellett cserélni a dobost, meg kellett válni egy hölgytől és kerestünk egy új gitárost, basszusgitárost. Ez utóbbi például nageyszerű fazon, de a lemezen nem szabadna játszania. már előre félek a felhördüléstől, pedig nyugaton ez természetes dolog. Tudomásul kell venni, hogy a sztárságnak technológiája van. A Neoton sikerét nem rendkívüli tehetségének köszönheti, hanem annak, hogy jó-közepes képességeiket beállították egy irányba, hallgatnak ránk. És van egy vezetőjük,a ki egyetemet végzett, négy nyelvet beszél. Lehetetslen úgy kiküldeni együtteseket, hogy egy szót sem tudnak idegen nyelven. A Neoton spanyol sikerébe beleszámít az is, hogy a Pásztor folyékonyan nyilatkozik spanyolul a rádióban. Más példa: amikor a két lánynak azt mondtam, ne dohányozzanak, másnap abbahagyták. Csepregi árom év óta, ha itthon van, hetente kétszer-háromszor jár énekesnőhöz. Keressen még öt popénekest, aki fél éven belül betette a lábát énektanárnőhöz!
- Végül is milyen sikereket értek el a Neotonék ennyi, a "kifejlesztéssel" járó lemondás után?
- Az első kislemezük Olaszországban jelent meg a MIDEM után, a Durium cégnél. Teljes hiábavalóság volt, soha el nem számoltak, promóciót sem csináltak. Ez a MIDEM ugyanolyan "semmilyen eredménye" volt, mint a Fonográfé az United Artist-szal. Ezt követte a rossz emlékű, nyugati feldolgozásokat tartalmazó nagylemez, amit megvett az első CBS, kaptunk ezer dollár előleget, majd tökéletesen megbukott. Az első igazán komoly dolog a spanyol szerződés volt. Ebben szerepelt először promóció, a szerződő partner vállalta, hogy fedezi az együttes kiutazását, rádió- és tévéfellépéseket szerveztek nekik, hirdetéseket adtak fel, a diszkókban kétezer ingyen lemezt osztottak szét. Ott megllátták, milyen az, ha egy hanglemeztársaság nemhagy nekik a hat óra alváson kívül egyetlen percet sem. És akkor kezdtek jönni a hírek, hogy az öttusázó válogatottunk többször hallotta rádióban Spanyolországban a Santa Mariát, hogy Kubából hazajövet Csenterics Ágnes a madridi repülőtéren hallotta a dalt. Azóta Spanyolországban 3 kislemezt és két nagylemezt adtak ki a Neotontól. Mindezt anélkül, hogy egy fillérünkbe került volna. S azután jött a japán üzlet.
- Mennyi volt a nyereségük a MIDEM-et követő első két évben?
- Kereken 40 ezer dollár. Neotonék most mentek egy 40 fellépéses japán turnéra. 120 ezer dollátos netto sztárgázsival. Az angol nyelvű felvételek is "önköltségesek", mert az itthon eladott 30-40 ezer lemez fedezi a ráfordításokat. A hivatalos elszámolás szerint 500 ezer Neoton-felvételt tartalmazó hanghordozót adtak el Japánban, a világ második legnagyobb lemezpiacán. Az NSZK-ban is megjelent 2 nagylemezü, igaz, számottevő siker nélkül. Spanyolországban szolidan sikeresek, amióta a japánok lettek a fő partnerek. Most kaptunk azonban visszajelzést az RCA, "New Íork-i házától", hogy a harmadik lemezükre 10 ezer dollár előleget fizetnek. Mr. Yamamoto, az egyik alelnök azt telexezte, nagyobb sikerül lehet Amerikában, mint az ABBA-nak. Ez bizonyos értelemben világsiker.
- Talán ez az a pont, ahol el kéne döntenünk,mit értünk világsztár alatt!
- Azért nem érdemes, mert ha a beszélgetés végén megkérdezi, hogy van-e világsztárunk, az a válaszom, hogy nincs. Ugyanakkor a be nem tartott ígéretem idén körülbelül 120 ezer dollárt hoz a Neoton-turnéból, 200 ezret a licenc-díjból és 80-100 ezret jogdíjból.
- Ebből mennyit kaptak már meg, és mennyi belőle a Neotoné?
- Már megkaptuk, vagy átutalás alatt an, a Neotoné 27 % forintban.
- S a többi világsztárjelölt mérlege?
Az EMI Elekctrola megjelentette Szűcs Judit 3 kislemezét, a tervezett ötből. Ha abból valamelyik felkerül a slágerlistára, akkor nagylemezt készítenek vele.
- 1979-ben jelent meg, hogy lesz nagylemeze, az ember azt hinné, ennyi idő után előbbre tartanak!
- Az akkor nem volt igaz, de különben sem vagyunk felelősek azért, amit mások mondanak...
- Önnel készült az interjú...
- Ön becsületes módszerrel készít interjút, ez azonban ritka kivétel. Ha én ugyanúgy elmondom az újságírónak, mint az előbb önnek, hogy 3, vagy 5 kislemeztől függően lesz Szűcs Judit-nagylemez az NSZK-ban, könnyen előfordulhat, az jelenik meg: jön a Szűcs Judit-nagylemez az NSZK-ban. Ilyen esetben még csak nem is tiltakozunk, hiszen csak "a szerkesztő egyszerűsített". A Szűcs Judit körüli probléma egyébként bonyolultabb. A lemezeladási példányszám szerint ő ma Magyarországon az egyik legsikeresebb sztár. Az EDDA is eladott ugyanannyi lemezt, de még csak egyet, nem hármat. Márpedig a folyamatosságtól lesz valaki sztár. A gond az, hogy nem jók a lemezei, szerzőgárdája nagyon vegyes, a produkció stílustisztázatlan. Szűcs Juditnak a varázslatos figurája adja sikerét. Ezért van az, hogy a külföldi cég kikötötte, a kislemezek A-oldalára ő adja a számokat. Ha így sem kerül a listára, akkor vége az üzletnek.
- Szűcs Judit példájához hasonló "egyszerűsítés" az is, hogy a Piramisnak nagylemeze lesz Spanyolországban, Franciaországban, a Locomotiv GT-nek Spanyolországban?
- A spanyol lemezek megjelentek. A francia Piramis nem. Idejöttek a cég képviselői, el voltak ragadtatva, igaz, nem az együttestől, inkább Révésztől. Szerződést kötöttek, majd ők elálltak. Viszont később az NSZK-ban is megjelent egy lemeze a Piramisnak. A spanyol LGT is megjelent. Ha kinyitja a szekrényem ajtaját, ott találja a tőkés piacon megjelent Piramis-, LGT-, Fonográf nagylemezeket.
- Ezeken mennyi volt a tiszta nyereség?
- Még nem számoltak el.
- Mi lett a tervezett Papita-Argentina lemezkiadóból?
- Befulladt. Megalakult, de nem szakemberek, hanem csak pénzzel rendelkező üzletemberek csinálták. Egyébként ők elsősorban a Neoton után érdeklődtek, de mi végül az RCA-val kötöttük meg a Neoton-szerződést 3 évre Dél-Amerikára.
- Volt-e valamilyen kritikai visszhangjuk a külföldön megjelent magyar lemezeknek?
- Volt, de végső soron az is hirdetés. A nyugatnémet lapokban foglalkoztak a Neotonnal, Szűcs Judittal és az LGT-vel, a Fonográffal és a Piramissal egyáltalán nem. De ne szédítsük egymást, a kritikákat is a kiadók inspirálják, ebben a szakmában minden a pénz körül forog.
- Ön a nyilatkozatábannemcsak pénzről beszélt: "az anyagi haszon mellett célunk, hogy megmutassuk hangulatainkat, gondolatainkat, a világnak a popzene nyelvén is". Milyen hangulatainkról, gondolatainkról szerezhetetsts tudomást a világ?
- Nehéz kérdés, mert tudom,mérhetetlen undort fogok kiváltani a magyar értelmiség bizonyos köreiben, ha elmondom, büszke vagyok, hogy olyat sikerült divatba hoznom Japában, ami jókedvű, és nem nyomott agresszív, vagy depressziós. Ezzel nem agadom a csövesgyerekek problémáját, amit meg kellene oldani, sem az alacsonyabb életszínvonalon élők szociális megsegítésének szükségességét. De az a véleményem, hogy most az adott viszonyok megőrzésére, propagálására kell törekedni. Nem ütném agyon azt, aki az ellenkezőjét mondja, de nekem ez a meggyőződésem. Ezért is hiszem, hasznos, ha a Neotonról Japánban valaki azt mondja: ezek a magyarok jókedvűek, nem várják a világvégét, ott van a világon egy kis öröm. Nagykövetségünk helyzetértékelése egyezik az enyémmel.
- Minden giccs ezt az érzetet kelti, bárhol állítják is elő a világon...
- Látja, maga giccsnek tekint mindent,a mi jókedvű, felszabadult és optimista. Pedig mennyi depressziós, fogcsikorgató, örökrázó giccsművet és giccs-magatartást tudnék önnek felsorolni. Jókedvű emberek sokkal többet tehetnek egy rossz világ megváltoztatásáért, mint az öngyilkosjelöltek. Nem örülnék, ha valaki Japánban a mi lobogónk alatt azt énekelné, hogy a szüleim rongy emberek, vagy akár azt, hogy "a gálya, a Főnix éjszakája".
- Ha jól tudom, ez utóbbi egy haza együttesünk szövege...
- Igen, sőt meg is jelenik nálunk. Pedig nem értek egyet azzal, hogy a munka sötét főnixmadár, amelynek az árnyéka rávetül perceinkre...
- És ha egy külföldi kiadó szemet vetne erre a dalra?
- Eladnám nekik,ha megvennék, de nem örülnék, ha például Japánban ilyet képet alkotnának rólunk az emberek. A lustaság aligha nemzeti erény.
- Értem. Mellesleg nyilván csalódhatott is néhány dologban az utóbbi három és fél évben, hiszen végül is nem lett világsztárunk.
- A Neoton azt bizonyítja, nem kalkuláltam rosszul. De azért ért néhány meglepetés. Nem hittem, hogy a társadalmi irigység ilyen mértékben lebénít. Ha ettől nem tartottunk volna, akkor a spanyol betörésünk után az együttesekre kellett volna költeni 2-3 millió forintot, ami behozott volna 1-2 millió dollárt. És nem azért tartózkodtunk a befektetéstől, mert nem volt rá pénzünk, mert megkötnek azok, akik ezt számon kérik rajtunk. Állandóan arra kell gondolnom, hogy a vádak ne legyenek igazak, holott arra kéne törekedni, hogy azok legyenek.
- Talán megoldást jelentene, ha a Neoton mellett 2-3 komoly jelölt is lenne. Vagy erre nincs pénz?
- Van, a Bojtorjánnak most fizettünk ki 120 ezret, hogy elmehessenek Amerikába egy country-fesztiválra. Az LGT múltkori londoni útiköltségét mi fizettük ki, csakhogy ezekről nem informálják a magyar közvéleményt.
- Ennek talán az az oka, hogy korábban sok "világszenzációból" világsztárjelöltből nemlett semmi, miközben a folyamatosan érkező hírek azt a benyomást kelthették, hogy valami komoly dolog történik...
- Amióta a japán üzlet beindult, a Neotonról húszszor annyit lehetne mondani. Ennek ellenére merem állítani, hogy ők ma üldözöttek Magyarországon.
- Meghökkentő kijelentés. Azt hiszem, sokan vállanák a lemezkiadásokkal, turnékkal, tévéfellépésekkel járó "üldöztetést".
- Abban az évben, amikor 5 japán tévéállomás műsorában többször szerepeltek és hatszor-hétszer a spanyol tévében, kétszer a mexikóiban, a magyar televízióban egyszer sem láthattuk őket. Marathon című nagylemezük például egyáltalán nem kapott képernyőt, igaz, így is több, mint százezer fogyott el belőle. Itthon félillegalitásban vannak. Ezt ahol lehet, igyekszem ellensúlyozni. És büszke vagyok arra, hogy amikor egyiküktől a japán tévében megkérdezték, hogy sok korlátozást kell-e elszenvedniök, hiszen kommunista országból jöttek, azt válaszolta: igen,a legsúlyosabb a sebességkorlátozás. Lojalitást követelek azoktól, akikkel dolgozom. Ahol játékos-uralom van, ott nincs foci. A Neotonnál menedzseruralom van, ez azonbannemjogosulatlan előny. Csakhogy amikor más együtteseknek magyarázok, sz ámtalanszor látom, már azon gondolkodnak, mikor mehetnek végre lógni a büfébe. Megszokták, hogy Magyarországon az a művész, aki szertelen. De mit csináljunk azzal a V'Moto-Rockkal, amelynek második nagylemezébe beleszeretett ugyan egy külföldi menedszer, de amikor Rózsit megkértük, énekelje fel a stúdióban angolul, úgy jött be, hogy alig állt a lábán. Fölvettük, de senkinek semmutatjukmeg,mert csak blamálnánk magunkat.
- Csak a zenekarokban csalódott?
Nem. Lebecsültem a struktúra impotenciáját. Azt hittem, el tudom érni, hogy az Interkoncert, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, a Zeneműkiadó és az MHV hozzon létre közös vállalkozást, hogy a külföldi partnerekkel mindig egyvalaki tárgyaljon. Ebből azonban nem lett semmi. Az RVCA-val kötüttönk egey szerződést, amibe ők a nemzetközi szokások szerint beleértették az alkiadói jogokat is. Az aláírás után derült ki, hogy azokat a Zeneműkiadó már eladta másoknak. A popzenében az egész világon saját kiadója van a lemezgyáraknak. Nekem egy másik vállalattal kell kooperálnom, ami szinte lehetetlen.
- Miért nem jön létre közös vállalkozás a popzene exportjára?
- Irigységből. Senki sem hajlandó lemondani egy kis hatáskörről, csak azérst, hogy az MHV még jobban villogjon.
- Még vállalati érdekből sem?
- Vállalati érdek?! Ugyanannyi fizetést kapnak, ha nem csinálnak semmit. Ha azt mondanám, tévedtem, nem lehet exprtálni a magyar popzenét, nekem semváltozna a fizetésem.
- Akkor miért csinálja mégis?
- Nekem ebből egyetlen fillér hasznom nincs. Az exportkísérlet néhány ember szenvedélye. Az értetlenség és hanyagság bánt legjobban. Az első Neoton LP borítóján voltegye üveg Egri Bikavér a háttérben. Megkértem a Monimpexet, hogy az akkori promócós turnéra, adjanak 25 üveggel a sajtófogadásra. Neotonék azt fogják mondani, hogy az a kedvenc italuk, ezért azt kínálják. Egy fillért sem kért érte a Neoton, csak a 25 üveg bosrt. A Monimpex meg is ígérte, csahogy elfelejtettek telexezni a külföldi képviselőjüknek. Ugyanakkor egy japán cég ajánlatot tett, hogy küldene két öltözet ruhát a Neoton-lányoknak, cserébe azt kérik, hogy lefényképezhessék őket. A japánok tudnak Newton-Family feliratú golflabdát gyártani, a nyugatnémetek Neoton szivart, én nem tudok egy hasonló bűvöskockát csináltatni, pedig a japánok saját pénzükön mutatnák be a tévében, ahogy valamelyik Neoton-lány összerakná.
- Nem adja fel?
- Nem, de egyáltalán nem biztos, hogy ki tudok itt tartani. Most kerültem igazán veszélyes helyzetbe, hogy a vállalat megnyerte a botrányrock-csatát. Amióta lappangóbb módszerekkel folyik a küzdelem, nem vagyok biztos abban, hogy 3-4 hónap múlva is ebben az irodában talál. Ez nem tragikus helyzet, a politikai harcnak az a dialektikája, hogy a győztesnek el kell tűnnie. Mi most gyáztünk, megjelenik a P. Mobil-lemez a vitatott szövegek nélkül, s megszűnt a Beatrice.
- Ezek az Ön győzelmei?
- Nem akartuk, hogy megszűnjön a Beatrice, hiszen szerződést is felajánlottunk nekik. Hogy feloszlottak, az elkedvetlenítő mozzanat azon a győzelmen belül, hogy a szélsőséges értelmiségnek nem sikerült felárkóztatnia az ellenzék politikai küzdelméhez a rock által mozgásba hozott fiatal tömegeket. mert erről volt szó.
- Milyen további csatákra készül? Van esély arra, hogy eredeti tervében is győzelmet arat?
- Ma többet dolgozok más csoportok sikeréért, mint annak idején a Neotonért, hogy bebizonyítsam, nem sz emélyes kapcsolatokról van szó az export mögött. Úgy tűnik, sikerül közös nevezőre jutni az LGT-vel, holott ez nehéz dolog. Presserék nehéz emberek, az angol nyelvű lemezt annak idején úgy kellett kizsarolni tőlük. Azt mondtam, csak akkor csinálhatnak magyar dupla lemezt, ha elkészítenek egy engol albumot.
- Holott ők sem éppen kommersz zenét írnak...
De most mintha lenne elhatározás Presserben, hogy szót fogad az EMI-nak, s aláírtak egy szerződést.
- Érdekes, az a hír járja, hogy átornyra futott a dolog...
- Nem igaz. Hároméves szerződést kötüttünk. Novemberben jönnek megbeszélésre a művészeti vezetők. Azt azonban előre jelezték, hogy kicsit más LGT-t akarnak. A szerződés három LP-re szól, a felvételek itt fognak készülni, ők adna producert, s talán hangmérnököt is. A kész anyag a mi tulajdonunkban lesz, amit vilájoggal adunk át az EMI-na. A szociaista országokban mi terjesztjük a lemezt.
- Más jelöltek?
- Például a KFT, mert ők tényleg rsájöttek, hogy mi az új hullám.
- Mi?
- Popzene és egy csipenyi avantgarde színház. Azt is tudják, hogy kommerszen kell avantgarde-nak lenni: kultúrát kell nyújtani, nem rétegkultúrát. Intellektuálisan is emberi színvonalon állnak. Egy zenekarban azért kell lennie néhány embernek, akik eljutott a tagolt beszédig és nem csak makog. Ez ahhoz túlságosan művészet, hgy sötét, buta emberekkel lehetne csinálni. Bízom még az EDDÁ-ban, bár meggyőződésem, hogy lesz ott még egy-két változás. Ők egyre inkább vonzódnak az Ultravox-féle romantikus rockhoz, ami eladható lesz. Nagyon bízom abban, hogy a Neotonnak lesz még egy váltása, egy másik Neoton fejezi be a sztorijukat. bízom abban, hogy Szűcs Juditból egyszer még popművész lesz, mert ma még nem az. A Hungáriát a mostani formájában nem tartom exportképesnek, de jól eladhatók lennének, ha újhullámosítanák a roc and roll cirkuszt, mert ők igazi színpadi profik. Talán hajlanak arra, hogy elfogadják az exlizív szerződésünket. Nagyon bízom még az Eastben. Jó lenne, ha jobban az életre lehetne inspirsálni őket: ne csak a hangszereiket, hanem az autogrammkérő lányokat is szeressék. Ők legalább tudnak zenélni. Remény van, mert amióta a magyar élet piacorientáltabb, a zenekarok is érzik az interzívebb, céltudatosabb munka szükségességét. Ígéretemet szívesen megismételném, de időhaladékkal.
Mola György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
Offline
