2012-08-30 03:18:43, csütörtök
|
|
|
Kilenc diófa
Egy idős néni áll az út szélén, fején kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit és elkezdtünk beszélgetni. Dióbelet visz a piacra, közben meséli:
- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek, nyugdíjas lettem. Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalumba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót, télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén nem csak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. Ha ezt a maradékot is sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani értem egy imádságot...
A néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam. Az utasom reszkető kezével egy fél kilós zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a diófákat ültette...
Vezetek tovább, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira. Megyek, én is veszek tíz facsemetét!
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|