|
2012-09-14 21:29:32, péntek
|
| |
| |
Heltai Jenő: A néma levente
Setét Lajos
a békülő szerelmeseknek
"A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derû és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.
De annyi baj, gond nyomja ma az embert,
Nyögünk adót, aszályt és háborút,
A legtöbbnek falat kenyér se jut.
Kevés a méz, és sok a medve.
Ki él ma abból, amiből szeretne!
(...)
Vad gyávaságod? Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,
Mért várod őt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kisért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés családi kör, parányi házban.
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?
(...)
Békéljetek meg! Balgák mind a ketten!
Téptétek egymást, martátok, kegyetlen
Kéjjel keverve bajt, fájdalmat, átkot.
Gyilkos kiváncsiságban versenyezve
Csak azt kutatta áldatlan vitátok,
Szerelme próbáját ki állja jobban,
Ki meddig bírja, és ki roppan össze.
És egymásért véreztetek titokban.
Haj, átkozott vetélkedés:
Szemet szemért, és gőggel verni gőgöt!
Jóság híjával múlt el szép időtök.
Siessetek egymást szeretni, és
Alázatban, jóságban összefogva
Pótolni azt, mit dölyfötök mulasztott.
Virradjatok szerelmes, szép napokra!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
