Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szerzetesektől16/236
  2012-01-29 15:20:17, vasárnap
 
  Békesség Isten életét befogadó készségből.
Levegô nélkül nincs élet. Nélküled, Uram, nincs lét.
A levegô láthatatlan, nem tudom megfogni. Istenem, téged sem tudlak érzékszerveimmel tapasztalni, és te mégis itt vagy, körülveszel engem legbensômig, mint ahogy a levegô körülvesz és átjár.
A meleg napsugár néha kicsal a mindennapi élet szürke egyhangúságából a szabad természetbe, ahol mélyeket szívok az éltetô, friss levegôbôl.
A léleknek is szüksége van lélegzésre.
Néha le kell ráznom a mindennapi élet terhét, hogy megkereshesselek a magányban és az imádságban.
A fülledt, fertôzött, rossz levegôben az az érzésem, megfulladok, és igyekszem mielôbb a szabadba jutni.
A kísértésben éppen így kell cselekednem, Istenem. Lelkiismeretemnek jeleznie kell, hogy friss levegô után kívánkozik.
Hanyagságom, nemtörôdömségem következtében azonban lelkiismeretem eltompulhat...
Segíts, Uram, hogy mindig érzékeny legyen a lelkiismeretem!
Ha azt akarom, hogy szabadabban lélegezhessem, és egészségesebben élhessek, növelnem kell tüdôm befogadó képességét.
Lelkem szabadsága, egészsége pedig arra kötelez, hogy egyre erôsödjék bennem az utánad való vágyódás, Istenem.
Uram, add meg nekem a szabad lélegzetvétel tiszta örömét!

A Szentírás és a szentatyák legtöbbször a fényhez hasonlítják a kegyelmet. Isten a legtisztább fényforrás, rásugározza a maga világosságát az emberre, aki ezáltal a világosság fia lesz, és a
világosság cselekedeteit viszi végbe. Ebben a szemléletben a kegyelem tűz is, mely a lelket átizzítja, rozsdától megtisztítja, széppé,meleggé, hajlékonnyá teszi; úgy van vele, mint a havasi mészkô szirtcsúcsok: beszívják az augusztusi nap sugarait, és azután rózsaszín izzásban visszasugározzák az esthomályban.
A kegyelem Isten magja, mely Isten életét ülteti át a lélekbe. Amikor a költô azt mondja: ,,Kedvemnek ha magja volna, elvetném a hó felett;ha kikelne, rózsaerdô koszorúzná a telet'', csak merész óhajt fejez ki,amelyet ember meg nem valósíthat. Isten kedvének azonban van magja:elveti a bűnbe fagyott világ fölött, és nyomán a természetfölötti élet rózsaerdôje koszorúzza telét. Ebben a gondolatkörben mozog Szent Pál szép hasonlata is: Vad olajfa az ember, és Isten beléoltja a nemes ojtóágat, a kegyelmet,saját magának életelvét; sôt, merész megfordításban: az ember ezt a vad olajsarjat beléoltja Krisztusba, a nemes olajágba.
A kegyelem új lélek, isteni lehelet, mely új életet csókol a bűnben
elgémberedett emberbe.
A kegyelem isteni szó, mely Isten szívébôl jön, és az ô legbensôbb titkairól, legédesebb szent szeretetérôl oly bensôséggel, melegséggel és közvetlenséggel szól, hogy az embernek a lelkébe markol, és azt a maga tartalma szerint gyarapítja és alakítja. /Schütz Antal szerzetes/+1953 Budapest/
/ P.Fernand Lelotte S.J. szerzetes imakönyvéből+1994 Belgium/
 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Szerzetestől15/235/P.F.Lelotte S.J./
  2012-01-26 18:20:07, csütörtök
 
  Békesség Isten jelenlétének felismeréséből.
Isteni Üdvözítô, légy útitársam, mint ahogy társa voltál az Emmausz felé tartó tanítványoknak!
Szomorúan és elhagyottan vándoroltak az úton, amely keresztedtôl indult. Ekkor találkoztak veled anélkül, hogy fölismertek volna.
Szavad új életet öntött beléjük, és csak akkor ismertek rád, amikor megszegted nekik a barátság kenyerét.
Uram, emlékeztess majd erre azokban az órákban, amikor letört vagyok, képtelen arra, hogy tovább menjek! Jusson eszembe, te bennem élsz, a közelemben vagy. Ekkor ahelyett, hogy önmagamba és fájdalmamba burkolóznék, téged foglak keresni.
És utána újra a te barátságodban akarom járni bátran és vidáman a kötelesség útját.

Istenem, aki a kegyelem által bennem élsz, imádlak teljes szívembôl.
Mint az izzólámpa, amely fénytelen és hideg, de elektromos árammal töltve vakító fényt szór: úgy változik át lelkem kegyelmed érintésére.
Mint a tűz fölé tartott vas, úgy izzik a lelkem kegyelmed isteni tüzében.
Mint ahogy a természetben a napsugár melegére megmozdul az élet, úgy bontakozik ki lelkem kegyelmed fényében.
Látni és tapintani nem tudom ugyan kegyelmedet, de az mégis létezik.Olyan biztosan hiszek benne, mint a tűz, a nap és az elektromos áram hatásában.
Vannak percek, amikor titokban valami megérint, valahol a lelkem legmélyén. Itt él az emléke bennem, mintha tegnap lett volna....
(Gondolj arra az órára, eseményre, amellyel kapcsolatban ez történt.)
Igen, akkor éreztem igazán, mit jelent ez: az Isten bennem él...
Teljes szívembôl hálát adok, Uram, a belsô örömöknek e fölemelô perceiért. Életem legszebb napjai voltak ezek, amikor hozzád ennyire közel voltam.
Uram! Add, hogy benned éljek, benned haljak!/ P.Fernand Lelotte S.J. szerzetes imakönyvéből+1994 Belgium/


 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Szerzetestől14/234/P.F.Lelotte S.J./
  2012-01-22 17:41:35, vasárnap
 
  Békesség az összeszedett imádságból.
Készülj föl az imádkozásra! Akinek fontos munkát kell elvégeznie, nem vág egyszerűen bele, hanem összeszedi magát és átgondolja, miképpen fogjon hozzá. Az igazi zenekedvelô sem az utolsó pillanatban érkezik a hangversenyre, mert így az utca zajából átmenet nélkül jutna a művészi élményhez, hanem idôben ott van, s fölkészül a szépre, amelyben részesülni fog.
Ez az imádságra is érvényes. Azért fontos az ima elôtti összeszedettség, hogy az imádkozó figyelme arra irányuljon csupán, amit tenni akar, elkószáló gondolatait arra terelje, és minden érzelmét az imádkozásra sugározza. Kerüld a szórakozottságot, és csak Isten arcát keresd! Ezt a következô módokon teheted:
Mielôtt imádkozol, vedd fontolóra, mit fogsz cselekedni. Istennel akarsz beszélni. Ki ô? Tisztázd ezt magadban.
Például így:
Most letérdelek a mindenható Isten elôtt. Ô körülvesz engem. Minden tele van körülöttem az Istennel: a szoba, a ház, a város, az ország,minden, egészen a látóhatárig, sôt azon túl is.
Ezt képzeld el magadban lépésrôl lépésre.
Benne élek, benne lélegzem. Egész közel van hozzám. És nem csupán jelen van, hanem lát, hall engem, beszélni akar velem.
Isten jelenlétének tudatára így is ráébredhetsz:
Isten bennem van. Lelkemben ô a felszín és mélység. Kívülrôl hatol lelkem belsejébe, egyre mélyebben, bensôségesebben.
Lelkem legmélyén van máris ô, az élô, tevékenykedô, szentséges Isten.Ott, ahol igazi énem van, ott él és világít.
Megilleti lelkem, vezet, és lelkemnek adományozza az imádság
megszentelô átélését most, ebben a pillanatban is.
Aztán mondd:
Uram, itt vagy, bennem vagy, közelebb hozzám, mint saját magam.Köszönöm neked./ P.Fernand Lelotte S.J. szerzetes imakönyvéből+1994 Belgium/
 
 
0 komment , kategória:  Lelotte,Fernand  
Bibliából és lelkésztől49/233
  2012-01-19 19:47:40, csütörtök
 
  Békesség a feltámadt Jézus erejéből.
,,És korán reggel fölkelvén, kiméne egy puszta helyre és ott imádkozott. És mikor megtalálták ôt, mondák neki: Mindnyájan keresnek téged'' (Márk 1,35).

a) Mindnyájan keressük ôt, mert elôször is megnyugvást ad nekünk az iránt, hogy bűneink megbocsáttatnak, s azután, hogy részünk lesz a diadalmas, isteni, örök életben. Lelkünk mindenekelôtt bűnbocsánatot sürget, mert az erkölcsi világrend fölségében észreveszi s imádja a boldogító vagy kárhoztató isteni akaratot. Értsük meg az emberi szívet: nem tudni, nem kérni, nem bízni, hanem lenni akar; nem akar tönkremenni. Sok a bűne... s a szív kiáltása a tisztaság s a szeplôtelenség, tehát bűnbocsánat után, ez a legôsibb, legmegrendítôbb zsoltár. Tiszta szívet adj Uram, különben elveszek... s Jézus jön s biztat: adok! Ez az a nagy tény, melyet nem a világ, ez az a fontos értesülés, melyet nem a tudomány, művészet, kultúra közvetít.
Egy angol filológus beszéli, hogy a szegények városrészében,Dublinban, séta közben egy haldokló asszonyhoz került, ki szalmán feküdt a földön s mellette terült el gyermeke holtan, mintha viaszból lett volna. Kacsói össze voltak kulcsolva s ujjhegyei pirosak.Köröskörül a padló vizes volt; az apa ugyanis a haldokló anya utasításai szerint megkeresztelte a gyermekét. Az asszony a filológusra tekintve, halkan kérdezi: ,,Maga a doktor?'' ,,Nem, de az
is eljön nemsokára!'' ,,Imádkozzék'' -- rebegte tovább --, ,,hogy Isten bűnben el ne vegye lelkemet.'' A filológ letérdelt, s az asszony olvasóján imádkozott, míg a pap is, meg a doktor is eljött. ,,Isten fizesse meg!'' -- mormogta a beteg -- ,,most megnyugszom.''Képzeljétek el -- folytatja elbeszélését a filológ --, hogy mindent megmondtam volna neki, amit görög bölcsektôl s íróktól tudok, s amire a filozófia tömkelegében ráakadtam; mit használt volna mindez nekem s fôleg neki? Azt fogjátok erre mondani: no igen, nem használt volna,mert műveletlen volt a szegény asszony; dehát tegyük fel, hogy a művelt felsôbb osztályhoz tartozott volna, változtatna-e az a dolgon?
Filozófia, műveltség jó dolog, de csak dísz; a pamlagon, a szalonban,párolgó tea mellett megjárja. Jó az embernek, ki a világban békésen él s egészségnek örvend; de életet, azt a tudatot, hogy kiemelte s boldogította s érvényesítette az embert, nem ad.
Sôt a külvilágra irányuló műveltség legtöbbször felületessé tesz a belsô összefüggések- s értékekkel szemben, kívülrôl várja a több jót s a több életet; a belsô, erkölcsi világ pedig ellapul s elgyöngül a démoni hatalmakkal s sötétséggel szemben. A kultúrának nincs meg az öntudata, hogy segíteni tudna az emberen, ,,das Gefühl der Nichtigkeit spuckt überall''. Kiemelni az embert az ôt környékezô sötétségbôl s az ôt fenyegetô letörésbôl nem bírja! Ezt Krisztus teszi, azért reá támaszkodik az ember reménye, rajta emelkedik föl az élet s általa bírja értékét a tudás s a művészet is.

b) Öntudatot s megnyugvást ad az iránt, hogy részünk van diadalmas, isteni, örök életben. Az élet a valóság... az örök élet a legnagyobb valóság, s ami ezt az örök életet adja, az az igazi,
boldogító s üdvözítô erô. Jézus erôt ad az örök élet kialakítására.
Minden emelkedô s haladó korszak az erôt imádja. A modern kultúrának eszménye szintén nagy erô. Megmozgatta s folyamatba hozta az egész természetet, fölébresztette erôit s azoktól várt boldogságot s jobb embereket. Végtelen életvágy, kiolthatatlan boldogságszomj verôdött ki rajta. De nagy komplikációk támadtak; az erô valahogyan elemelkedett az élettôl, önálló hatalom lett, mely az embert inkább szolgává, mint úrrá teszi az óriási munka révén, melyet tôle követel. S e munkában elfonnyad az ember; nem ér rá nemesbülni s az élet szellemi tartalmát kifejleszteni. Az erôfejlesztéssel járó öröm is elapadt, mert hisz csak az az erô okoz örömöt, amely emel, s nem az, amely lenyűgöz.
Minek az erôt fölébreszteni, ha nyűg lesz belôle? Úr Jézus, a te erôd is munkát kíván, de ez a munka mindig emel; közreműködést kíván, de ez mindig szabadít, soha nem nyűgöz le. Ez az erô és munka a lelket, az öntudatot, az életet munkálja; több, szebb, erôsebb életet ad.
Vashámorok, gôzpôrölyök, kohók, földrengetô gépek, füstös gyárkémények közt mindenütt azzal az öntudattal járok: Jézus! a te munkád különb, a te erôd fölségesebb, a te műved eszményesebb, te örök életet fejlesztesz, te uralkodó lelkeket nevelsz! A te erôid a mélység erôi,s mikor azok a magasba törnek, a lélek magasztosul föl általuk. Ó mester, taníts, mit tegyek, hogy örök életem legyen!

c) Nemcsak örök életet ad, melyben a lélek éljen, hanem megújítja, s romlatlanságba s halhatatlanságba helyezi át ezt a mi életünket; nemcsak a léleknek, hanem az embernek is hervadhatlan megnyugvást biztosít. S nekünk tényleg az kell; az kell, hogy találjunk egy teremtô, restauráló kart, mely az ember világát a halál útján újjáteremtse, föltámadást várunk, restaurációt, megújulást! Ha meghaltam, nem kell életíró nekem, ki egy elmult életet holt papírra,holt betűkbe temessen; nem szobrász kell nekem, ki szétporlott alakomat érzéketlen kôben, vagy hideg vasban utánozza s kitegyen a piacra, vagy az útszélre, hogy ott álljak némán és vakon; hanem életmegújításra van szükségem; aki ahogy teremtett, úgy hívjon létbe ismét, de szebb, halhatatlan s mégis emberi létbe. Ezt ígéri nekem,ezt hozza majd meg egykor az én Uram, a föltámadás s az élet, ki önmagán kimutatta már tervét, s húsvétjának hajnalpirját vetette bele
lelkünkbe. Ó jöjj, édes élet, föltámadt élet, téged várlak, érted lelkesülök! /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Költőtől7/232/M.G.Schneider/
  2012-01-15 17:41:57, vasárnap
 
  Békesség hálás lelkületből.
Reggeli ima közös éneklésre

Hálát adok, hogy itt a reggel
hálát adok az új napon.
Hálát adok, hogy minden percem néked adhatom.

Hálát nemcsak a jó testvérért,
hálát mindenkiért adok.
Hálát adok, hogy minden sértést megbocsáthatok.

Hálát adok, hogy munkát küldesz,
hálát adok, hogy fény ragyog.
Hálát adok, hogy lelkem fényes és boldog vagyok.

Hálát adok a vidám percért,
hálát, ha szomorú leszek.
Hálát adok, ha adsz elém célt, és kezed vezet.

Hálát adok, hogy hallom hangod,
hálát adok a jó hírért.
Hálát adok, hogy Tested adtad minden emberért.

Hálát adok az üdvösségért,
hálát adok, hogy várni fogsz.
Hálát adok, hogy ma reggel még hálát adhatok.

/ M. G. Schneider költő,filozófus /+1958 Freiburg/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bibliából és lelkésztől48/231
  2012-01-12 17:05:50, csütörtök
 
  Békesség Jézusnak Isten iránti érzékenységünket visszaadó tisztító erejéből.
,,És jöve hozzája egy poklos, kérvén ôt és térdhajtva mondá neki:ha akarod, megtisztíthatsz engem'' (Márk 1,46).
a) Két ember szemben egymással: a poklos és Krisztus. A pokolvar fölszívja a vért s mint az élet penésze kiterjed a testre; összeaszik s eltorzul az ember. Vele szemben az Istenfia, mily fölséges Isten-arc! Ezt az Isten-képet elronthatom magamban; a bűn rontja el; elhomályosítja szememet, a fölismerést; összeszűkíti homlokomat,állatias típussá válok; megsüketít, tompítja az isteni iránt való érzékemet; bágyadt s szomorú leszek. Mennyi bélpoklosság van a lelkeken; de ha nem is pokolvar senyveszti, hol marad a szépség, az erô, az elôkelôség?! Ó dolgozzunk féltékenyen az Isten-képen! Hol zsugorodik, hol torzul el bennem? Ha találnék klasszikus szobrot elásva, vagy Rafael-képet lomtárban, megmosnám s örülnék szép vonásainak: így kell a lélekkel tennem!

b) A poklos jön; a lélek lépései a vágy, törekvés, munka,áldozat... Azután térdet hajt; ez a legnagyobb lépés; a végtelent érjük el vele, ha hitben s alázatban tesszük. Aztán kér. Ha ezt
értenôk! Térdeljünk le, boruljunk le s kérjünk, csak 3--4 percig, de
lélekkel, mint a koldus kér kenyeret. Óriási erô ez.

c) ,,Ha akarod, megtisztíthatsz engem.'' Undok dolog szennyben
elsenyvedni, lelki szennyben. Pedig ez a lelkek rettenetes sorsa...40, 50, 60 éves szennyben! ,,Ha akarod...'' ezt mondják a szentek s bűnösök egyaránt, megtisztíthatsz, vagyis erôteljesen ébredezô,reaktív lelket adhatsz. S az egyiknek oly lelket ad, hogy a legkisebb
szennyet sem tűri magán: elegáns; ezek a szentek. Másokban a lélek folytonos, de lassú tisztulást eszközöl; ezek a gyöngébb, de törekvô lelkek. Mások a lelket nem becsülték; szokásos bűnösök, visszaesôk,kik gyönge, megrendült akarattal bukdácsolnak; az ilyeneknek kell mély hittel mondaniok: Ha akarod, ha akarod... a te akaratod erô. De az Úr viszont sürgeti ôket: csakhogy neked is ,,akarnod'' kell; kegyelmet adok, de én is mondom: ha akarod,megtisztulsz! /Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől47/230
  2012-01-08 14:13:57, vasárnap
 
  Békesség Isten világának jeleire érzékeny lelkületből.
,,Láttuk csillagát napkeleten'' (Máté 2,2).
a) Érzéket a minket körülvevô anyagi és szellemi világ iránt;szemet, szemet! Ha követ dobok sziklára, az csattan, -- ha vízbe, az loccsan, -- ha a harangot megütöm, az hullámozva reng, -- ha Amati-hegedűn végighúzom a vonót, az a mélység hangjait ébreszti; az ideg is reng, a lélek is reng; s amilyen lesz a műszer, olyan lesz az érzés:amilyen mély, amilyen lágy, amilyen áradozó, amilyen erôs lesz; ahogy ki van feszítve, ahogy meg van hangolva; ahogy tud befogadni és hasonulni; ahogy tud a mélységekbôl reszonanciákat teremteni. Ezt léleknek s kegyelemnek hívjuk; ez az a fölkent, ez az a léleknek született lélek. Isten ihlet, Isten tüzesít át minket; ô hajlít, ô feszít, ô hat át. Hagyjatok szabad kezet ez idomító, hajlító, hangoló művésznek, e léleknél finomabb Léleknek. Lelkem kifeszített húr;szívem a te orgánumod; nyúlj bele, és isteni élet zeng, hevül, örül,virágzik benne!

b) S hogy kell az érzéket nevelni? Az ég iránt úgy, hogy a föld nyirokját és terhét megérezzük, a fény iránt, hogy a sötétséget észrevegyük; a végtelen iránt, hogy a végesség nyomja a lelkünket, az örökkévaló iránt, hogy az idô hervadását átszenvedjük; a kegyelem iránt, hogy a bűn kínozzon; a Megváltó iránt, hogy rabságunk láncai tűrhetetlenek legyenek, a Fölséges iránt, hogy alacsonyságunk lelkünk mélyéig érjen.-- Ellenben ha csak napvilágot látunk az életben, akkor csillagot nem látunk, -- ha a föld paradisus, akkor ég után nem vágyunk, -- ha az ember minden, akkor az isteni nem vonz; ha elszorul belsô szemünk, s adelsbergi grottában élünk, akkor megvakulunk; -- ha szűk a látóhatárunk, elgyöngül a szárnyunk. Az élet nem mélység a
pillangónak; az óceán sem a vízipóknak; az emberi nyomorúság nem probléma a játszó babának; a bogár a sziklaparton nem tudja, hogy szilurról júrába mászik át s hogy százezer évek mesgyéjét csápjával fogja össze. Ha lelkünk nem mély, akkor nem keletkezik benne új világ...! De mély lesz, ha az Isten gondolatait gyermekszívvel s imádkozva fogadja!

c) Tehát látnunk kell az örökkévalót... az élet szűk kereteit...
egy más világ sugárzatát... Éreznünk kell örök hivatást... az örök élet fuvalmait... foszladozni kell sötétségünknek az örök hajnal fényküllôitôl; lelkünkre kell borulnia a gondnak, a bánatnak, az
,,atra cura''-nak; éreznünk kell a tapogatódzást minden filozófia
dacára, s azt, hogy a merô ész elégtelen vezetô; elszegényítést,laposságot, sivárságot kell látnunk mindenfelé a mélységnek inspirációi nélkül; aki földet eszik s hason csúszik, annak nem nô
szárnya. Azért, aki Jézust mint csillagot látni akarja, annak a sötétség s tehetetlenség árnyait kell az emberi életen látnia, s ezzel szemben a csillagos, a ragyogó, vonzó, nagy tényt: ôt; nem szót, nem képet, hanem erôt, ,,virtus ex illo''; nem programmot s filozófiát,hanem valóságot s boldogságot; a sok pelyva közt rá kell találni a zsendülô magra... nobis Dei virtus... mely ,,megbizonyítja magát jelekkel és csodákkal, különféle erôkkel és a Szentlélek osztogatásával'' (Zsid. 2,4)./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/

 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől46/229
  2012-01-05 15:47:51, csütörtök
 
  Békesség Istennek Jézusban kifejezett üdvözíto akaratából.
,Hivaték az ô neve Jézusnak...'' (Luk. 2,21). Az Isten nevei
milyenek a végtelen, a fölséges, a független, a csodálatos, az Úr, nem vonzották a népeket, nem voltak varázs-szavak füleiknek, mert nem érezték ki belôlük azt az akcentust, melyen szívesen elmereng graecus és barbarus, dominus és servus; -- nekünk mindnyájunknak üdvözítô Isten kell, s azt jelenti a szó: Jézus. Ime ilyen lett Jézus neve,nagy név, mely öt betűjében öt világrésznek volt szánva s kifejezte az üdvözülés édes reményét, mely borókák közt épúgy, mint pálmák alatt képes szíveket boldogítani. Jézus, vagyis hogy az Isten üdvözít: ez a név az, mely legtöbbször van kivésve grániton, márványon, mely ércszárnyakon röpül ki legtöbbször naponként a nyomdák gépei közül,melyrôl legtöbbet írtak, beszéltek, melyért harcoltak, vérzettek! Ez való nekünk, mert az üdvözítô s boldogító szeretetet jelenti --kedvesen folyik angyalajkról... s erôteljes, mint az Isten ereje,melyet jelez az angyal: ,,mert ô üdvözíteni fogja népét''. Isten nevei
közül Jézus a legkedvesebb nekem; zene a fülemnek, méz az ajkamnak,kincs s erô a szívemnek.

b) Az egész istenség ég és forr e névben s e tényben: az
üdvözítésben; az üdvözítés az Isten műve, mely mindent átfoglal és felölel, melynek alapzata az Isten teremtô mindenhatósága, koronája pedig az örök dicsôség, az istenült lelkek boldogságában. A teremtés s a megdicsôítés közt pedig az inkarnációnak titka fekszik összes színeivel és kellemével, lágy az érdes, mosolyog és véres változataival az egészre rá van írva: Jézus. Jézus neve izzott az Isten homlokán, mikor teremteni akart: Jézus vagyis üdvösség... Mert hisz végre is boldogítani akart. A Fiúisten nemzése szükséges
folyamat, a Szentlélek örök eredése hasonlóképen, ott a
szabadakaratnak dolga nincs; de igenis szabadakaratból teremtette a világot, s ez a szabadakarat mindent, amit teremtett, boldogítani is akart. A világgal szemben tehát üdvözítô akarata van az Úrnak. Ó áldott és imádott legyen az Úr, aki boldogítani akar, aki éjjel-nappal teremt új lelkeket, s örök üdvösségre teremti ôket. A teremtés párkányához lépve szemléljük az örökkévalóság mélységeit, e mélységbôl látjuk kiemelkedni a világokat, onnan jött néhány évvel ezelôtt az én lelkem is! S mi emelte azt ki onnan? Az ô teremtô s engem boldogítani kívánó akarata.

c) De az Isten sokféleképen boldogíthat. Boldogíthat úgy, hogy a világ végén megtisztult földön, fájdalmak nélkül, teljes életerôben halhatatlanul éljünk, de ôt nem látva; ez volna a természetes s boldog halhatatlanság. Ezt keveselte, s természetfölötti boldogságba, saját dicsôségébe, fényébe akart öltöztetni; a teremtett lélek istenülésébe fektette a teremtés célját! Ez aztán üdv... Jézus! Ezt a természetfölötti életet s dicsôséget jelenti a kegyelem s a megtestesülés. A megtestesülés hirdeti igazán, hogy ,,diligis omnia''.
A megdicsôülés reményünk tárgya, s hogy isteni életünk lesz, azt
Krisztusban jelképezve látjuk, ki ember és Isten is, hogy mi is, kik
emberek vagyunk, egykor isteni boldogságban éljünk. Jézus által van mindehhez reményünk és jogunk, bizalmunk és erônk. Nemcsak nekünk,hanem minden nemzedéknek. Akibôl, mint szôlôtôbôl a venyige, életét szívja minden lélek; általa jár a bánatnak Isten irgalmas bocsánata,az imának meghallgatás, legcsekélyebb cselekedeteinknek örök bér. Ô varázsol földi életünk minden viszonyaiba áldást és boldogságot s halálunk síri éjében ô kelt ragyogó napot./Prohászka Ottokár püspök /+1927.Budapest/



 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől20/228/XVI.Benedek/
  2012-01-01 18:28:37, vasárnap
 
  Békesség az Úrban bízó,a Jó szolgálatára szentelt életből.
Az új év kezdete, amely Isten ajándéka az emberiség számára, arra indít, hogy nagy bizalommal és szeretettel forduljak mindenki felé különleges jókívánságommal az előttünk álló időszakra vonatkozóan, hogy azt valóban az igazságosság és a béke jellemezze.
Milyen alapállással tekintsünk az új esztendőre? A 130. zsoltárban egy gyönyörű képet találunk. A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a hívő ember várja az Urat, ,,jobban, mint az őr a hajnalt" (Zsolt 130,6), biztos reménységgel, mivel tudja, hogy elhozza a fényt, az irgalmat, az üdvösséget. Ez a remény a választott nép tapasztalatából sarjad, amely tudja, hogy Isten arra neveli: a világot az igazság szemszögéből nézze és ne hagyja, hogy kedvét szegjék a megpróbáltatások. Arra buzdítalak benneteket, hogy ezzel a bizalomteli alapállással tekintsetek a 2012-es évre. Igaz, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben nőtt a keserűség érzése a válság miatt, amely próbára teszi a társadalmat, a munka világát és a gazdaságot; ám a válság gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Szinte úgy tűnik, mintha sötét fátyol borulna korunkra, amely nem engedi, hogy tisztán lássuk a nappal fényét.
Ám ebben a sötétségben sem hagy fel az ember szíve azzal a hajnal várásával, amelyről a zsoltáros beszél. Ez a várakozás különösen élő és látható a fiatalok között, és ezért is fordul most feléjük gondolatom, arra, ami az ő lehetőségük és kötelességük a társadalom építésében. Ezért a Béke XLV. Világnapjára küldött üzenetemet a nevelés összefüggésében fogalmazom meg: ,,A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére", mivel meg vagyok róla győződve, hogy ők, a maguk lelkesedésével és lendületével új reményt képesek adni a világnak.
Üzenetem szól a szülőkhöz, a családokhoz, továbbá a nevelés és képzés folyamatának minden szereplőjéhez és minden vezetőhöz is, akik a vallási, a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a kommunikáció területén tevékenykednek. Figyelemmel kísérni, meghallgatni és kellően értékelni a fiatalok világát nem csupán lehetősége, hanem elsőrendű kötelessége is a társadalom egészének ahhoz, hogy valóban az igazságosság és a béke jövőjét építhessük.
Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak.
Azok az aggodalmak, amelyeknek a világ számos táján megannyi fiatal adott hangot az utóbbi időkben, kifejezik a vágyat, hogy reménykedve tekinthessenek a jövőbe. Több olyan kérdés is van, amelyet jelenleg aggodalommal élnek meg. Szeretnének olyan képzésben részesülni, amely felkészíti őket, hogy mélyebben megértsék a valóságot: nehéz számukra családot alapítani és tartós munkahelyet találni, valamint ténylegesen hozzájárulni a politika, a kultúra és a gazdaság területén az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez.
Fontos, hogy ezek a vágyak és az eszményi lendület megfelelő figyelmet kapjon a társadalom minden szegmensében. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra, bízik bennük és bátorítja őket, hogy keressék az igazságot, védjék a közjót, legyenek nyitottak a világra és szemeik legyenek képesek meglátni az ,,új dolgokat" (Iz 42,9; 48,6)!/Részlet XVI.Benedek pápa újévi üzenetéből/

Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.12 2012. Január 2012.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 106 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.