Belépés
bubamama.blog.xfree.hu
" A fény, csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." Hamvas Béla : A láthatatlan történet. Dr Buttyán Kornélné
1937.04.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
B. Molnár Márta: Szép napok...
  2012-10-30 11:47:35, kedd
 
  B. Molnár Márta: Szép napok...

2009-09-06 16:08:20, vasárnap

IBOLYA, A LÓ....

Egyszer, - 13-14 éves lehettem akkor, és éppen megint repestem az örömtől, mert olyan nagyon, és annyira, de annyira rendben volt ez a világ, - kimentünk Ibolyával és Bundással a tölgyfához.
Ott, csucsujgattam egy kicsit Ibolyát, (- aki egy szépséges gyönyörűséges, koromfekete, "hosszú hajú", hosszú-kapcás fríz ló volt, ) - megpuszilgattam az aranyos pici fülét, majd új frizurát is csináltam neki, két nagy piros masnival, - amit a saját copfomtól vettem ki a kedvéért, - és a füle mögötti copfokba kötöttem bele.
Tetszett nekem így, - igaz, sose láttam még lovon masnit, - de az nem baj, - akkor is szép volt. Nagyon jól állt neki. Sokkal jobban, mint nekem.
Aztán, hagytam őt játszani Bundással, - a szokott módon.
Amikor, már kedvükre kihancúrozták magukat, akkor én másztam fel Ibolya hátára, és kipróbáltam, mindent, amit csak lehetett. Ami persze nem volt sok.
Feküdtem rajta hanyatt, és hason, - majd keresztben is, hogy a kezem-lábam lelógott róla oldalt, - aztán ültem rajta fordítva, - éppen csak nem bukfenceztem. De, talán azt is tudtam volna, csak nem mertem még megpróbálni..
Akkor, hirtelen eszembe jutott, hogy fel kellene állnom Ibolya hátán. Hátha sikerül. Először csak felhúztam a lábaimat, aztán feltérdeltem, megtámaszkodtam, - majd szépen óvatosan, felálltam. Megtaláltam az egyensúlyt. Biztosan álltam, ( akkor még...) - és jó volt így.
Nagyon, de nagyon jó. Még annál is sokkal jobb, mint ahogy gondoltam.
Ibolya, lassan, egyenletes tempóban poroszkált. Én meg becsuktam a szememet, kitártam a karomat, és...szálltam, ...szálltam, ...mintha csak repültem volna.
Jó volt, - lehet mondani, hogy jó volt.
Sokáig csináltuk ezt, - aztán megpróbáltam háttal is, - és sikerült könnyedén megfordulni. Mielőtt azonban becsuktam volna a szememet a gyönyörűségtől, - döbbenten fedeztem fel a tölgyfa mellett, a dermedten, és falfehéren álló Alit. A sárga nyakkendős fiút.
Ijedtemben majdnem leszédültem a lóról.
Amikor észrevette, hogy észrevettem, azonnal közelebb lépett, és elkapta a lovat.
- Szállj le,...szállj le, de azonnal, - mondta szigorúan.
Volt valami a hangjában, amiért szó nélkül engedelmeskedtem neki. Lecsúsztam a lóról. Ali, annyira fehér volt, - hogy még a szeplői is kifakultak. Álltam előtte lesütött szemmel, és hallgattam.
- A nyakadat törhetted volna,...- mondta szemrehányóan, - Különben is, ...ki engedte meg neked, hogy úgy kunsztozz a lovon, mint egy lovarnő?
- Mi az, hogy lovarnő?
- Nem tudod, hogy mi az a lovarnő?
- Nem.
- Nem baj.
- Jó, de mi az?
- Az, ...az, a cirkuszi lovas. Láttál már cirkuszt?
- Nem.
- Nem baj, én se, - de olvastam róla.
- Ott láttad?
- Ott.
- Könyvben?
- Igen.
- Akkor az, nem érvényes, - mert ami a könyvben van az nem mind igaz, ...és én ezt pontosan tudom, ...mert egyszer, amikor...-
- Állj, ..állj,... állj, ...- szakított félbe, - teljesen mindegy, hogy te pontosan mit tudsz, mint ahogy az is, hogy te mit akarsz. Én, nem engedem meg, hogy így ülj fel a lóra...-
- Nekem meg teljesen mindegy, hogy te mit engedsz meg, vagy mit nem. Nekem te nem parancsolsz. Én akkor is úgy ülök fel a lóra, ahogy én akarok, neked meg semmi közöd hozzá, ...- és nem is hallgatlak tovább. Gyerünk innen Bundás, indulás...-
Ali, földbe gyökerezve állt.
Aztán, már rá se néztem, elkaptam Ibolya kötőfékjét, meg felkaptam a fejemet, és elindultunk a dombról lefelé.
- Azt te csak hiszed, ... azt te csak úgy hiszed...- mondta még Ali, de nem érdekelt.
- A francba! A francba vele!..- gondoltam, és megszaporáztuk Ibolyával lefelé.
Mielőtt azonban leértünk volna, megálltam, hogy megöleljem Ibolyát, és elköszönjek tőle mára. Úgy, ahogy máskor. Szívből, szeretettel. Ő pedig, ugyanúgy viszonozta. Lehunyta a szemét, amikor megöleltem.
Amikor beértünk az istállóba, Ibolya gondozója harsány röhögésre fakadt. Aztán a többiek is mind, sorra, - akik körülötte voltak.
Álltak, és röhögtek.
Akkor, egy pillanatra megdermedtem, és belém villant, hogy talán mégse kellett volna Ibolya hajába masnit kötni. Mérgesen ki is vettem azonnal.
Utána pedig bekísértem Ibolyát a boxba, átadtam a gondozójának, és sértődötten elköszöntem.
Volt okom a sértődésre. Igen.
Akkor határoztam el, hogy másik helyet keresünk Ibolyával és a Bundással, jól fent, túl a tölgyfán, - a Laposon.
A gondolatot tett követte, és ezután már odajártunk. Jó volt ott. Szép volt, és jó volt a terep is, - jól éreztük magunkat.
Tudtam, hogy senki se láthat odafent, így aztán néhány napos töprengés, és vívódás után, mégiscsak felálltam Ibolya hátára megint, - ,,lovarozni", - hiába tiltotta meg az Ali.
Nem volt ott senki, nem látott senki, nem hallott senki, -... így aztán még ordítoztam is, - természetesen Alira gondolva.
Azt ordítoztam, amit valamikor a vásárban hallottam, és nagyon tetszett nekem, hogy
- ,,Idenézz, törökméz, felecukor feleméz., ...idenézz!!..."-
Persze, Alira gondoltam, hogy ,,Idenézz! Idenézz!"... - és arra, hogy nem baj, pukkadjon meg, - akkor is ,,lovarozok" az Ibolyával.
Hát, ,,lovaroztunk,... lovaroztunk", - és én egyre bátrabb voltam. Akkor már azt ordítoztam, hogy:
- Aladár! Gyeremááár!! Aladááár, gyere máááár!!!...-
Hanem, amikor kinyitottam a szememet ,,lovarozás" közben, azt hittem, hogy ijedtemben megint leszédülök a lóról. Mert, - láss csodát!... - nem hiába hívogattam, - Aladár ott volt. Igen. Ott.
Csak állt csüggedten, és engem nézett.
Nem kellett szólnia, - azonnal lecsúsztam a lóról, - és a földön vonszoltam az orromat, meg magamat, mert annyira szégyelltem magam.
Aztán, elkaptam Ibolya kötőfékjét, - és visszavittem a helyére, mielőtt Ali rám szólt volna megint.
Egy ideig ezután nyugton maradtam, - de nem sokáig bírtam ki. Muszáj volt megint egy kicsit ficánkolni.
Újból kivittem hát Ibolyát a Laposra, ami jó magasan volt a domb tetején, - jó volt a terep is, igen, - és senki se látott oda. Akkor, éppen, - ,,lábaztunk" Ibolyával.
Ezt úgy csináltuk, hogy megfogtam Ibolya zabláját, jól megkapaszkodtam benne, aztán pontosan felvettem a járását. Éppen akkor, amikor a jobb első lábával lépett ki, én is hajszálpontosan akkor, kiléptem a jobb lábammal. Tökéletes volt, - aztán, elkezdtük szaporázni. Teljesen felvettük egymás ritmusát, - és csak futottunk, csak futottunk. Kifulladásig futottunk így.
Persze, én fulladtam ki, - nem Ibolya. Ő, még bírta volna. Amikor aztán, - mert éppen ,,kifulladtam", és megálltunk, - váratlanul ott állt előttem megint az Ali.
- A francba vele!... A francba, a francba!! - gondoltam. A méreg, majd szétvetett.
Teljesen felbőszített, hogy ott van, és, - mielőtt megszólalhatott volna, - én már azonnal ráripakodtam:
- A fene egye meg!..A fene egye meg!...akárhová megyek, te mindig megtalálsz, ...akármit csinálok, te mindig elrontod az én játékomat! A fene egye meg! A fene egye meg!..A fene egyen meg téged Ali!!...-
Ali, - csak állt. Nem szólt egy szót sem, - csak vörösödött. Alighanem, - én is vörösödtem a méregtől.
- Mi volt ez a játék? - kérdezte végül csendesen
- Mi volt?...Mi volt?... Te ezt úgy se érted Ali, ...mi ,,lábaztunk" az Ibolyával. Tudod mi az?..-
- Nem.
- Na, ..gondoltam...- Ilyenkor, mi csak repülünk az Ibolyával, mintha négy lábunk volna, ...és teljesen egyszerre méghozzá,...-
- Aha...- mondta értetlenül.
- Ugye, mondtam?... Ugye mondtam, hogy te ezt nem érted, ezt csak az értheti meg, aki csinálja,...-
- Aha...-
- Ugye?
- Értem én, ..értem, - nyögte, - de neked kettő van, el ne feledd. Csak Ibolyának van négy. Aztán ha véletlenül összeakad a Te lábad az övével, akkor neked annyi, rád esik a ló...-
- Már mér akadna össze? Mért esne rám? Tudom én, merre vannak Ibolya lábai. Azt is, hogy hány van neki. Nem akadhat össze, ..mert mindketten a jobb lábunkkal lépünk ki, igen, ..de hiába magyarázom, te ezt úgyse érted,...de mindegy. -
- Nem baj,...én azért akkor is azt mondom neked, hogy mégis inkább lovagolj, akár a szőrén is, nem bánom, - mert emberhez is, lóhoz is, az a méltó, nem a kunsztozás. Megértetted?..-
- Meg. Meg hát. Persze, hogy megértettem, de te nekem nem parancsolsz.
- Nem parancsoltam, hanem kértelek...-
- Az mindegy.
- Az nem mindegy.
- Nekem mindegy, mert úgyse csinálom meg, - akár kérsz, akár parancsolsz.
- Nem?...Neeem?...Akkor pedig vidd vissza a lovat, de azonnal...- mondta szigorúan.
Nna, ezt megértettem. Meg.
Mérgesen elkaptam Ibolya kötőfékjét, - és szó nélkül elindultunk visszafelé. Pár napig, meg voltam sértődve Alira. Alighanem, ő is rám, - de nem baj.
Aztán, kerestem Ibolyával megint egy másik helyet, egy újat, amit Ali talán nem ismert, és reméltem, hogy nem talál oda.
Jól gondoltam. Tényleg nem talált. De még az is lehet, hogy nem is keresett. Így aztán, gond nélkül ficánkoltunk pár napig.
Egyszer azonban, amikor kicsit késtem, nem volt Ibolya a helyén, a gondozója pedig azt mondta, hogy - mivel nem voltam itt pontosan, a szokott időben, - Ali, kivitte Ibolyát.
Mint az őrült, úgy rohantam utánuk. Elvitte a lovamat. Micsoda pofátlanság tőle! Elvitte!
A domboldalon nem voltak, azt azonnal láttam, - ezért, rohantam feljebb, fel, fel, fel a tetőre, a Laposra. Hát ott voltak. Ott.
Már messziről láttam őket, - és földbe gyökereztem azonnal. Ali, - éppen a ,,négylábazást" gyakorolta Ibolyával, - pedig neki is csak kettő volt, Ibolyának meg most is négy. Mégis.
Tanult tőlem valamit, - és titokban éppen azt gyakorolta a disznó.
Akkor, miután el múlt a mérgem, elhatároztam, hogy mutatok majd neki még egy-két dolgot valamikor, ha kedvem lesz hozzá, mert most nincs, - valamit, amit ő nem ismer, aztán lesz majd nagy meglepetés, meg pofára esés. Vagy, nagy veszekedés, - Ki tudja?...- ha megmondja a papámnak.
- Ki tudja?..Ki tudja?...-
Nem lehetett előre kiszámítani.

( Könyv részlet.)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 18 db bejegyzés
Összes: 350 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 12
  • e Hét: 44
  • e Hónap: 647
  • e Év: 25512
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.