Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 172 
Őszi dér
  2012-10-31 15:20:30, szerda
 
 


Kun Magdolna:
ŐSZI DÉR


Ugyanúgy szeretlek ma is,
ha búvik a nap, s köd szitál,
ha tavaszt csaló virágszirmon
táncot jár az illatár,
ha tél havába tapossák
az őszbesárgult levelet,
ha senki nincs már mellettem,
ki megfogná a kezemet.
Ugyanúgy szeretlek akkor is,
ha por fújja be léptedet,
ha sóhajtásnyi emlék maradsz,
mit nem színez, csak képzelet.
Ha édes alkony halk csendjében
összeér a két kezünk,
ha két csillagból egy csillaggá
nemesül a szerelmünk,
ha derült égen felhők űzik
az elkószáló fényeket,
ha minden óránk s minden napunk
fájdalommal vértezett.
Mert én akkor is szeretlek, ha már,
Halványan pihen a táj,
de tested forró emléke
ott is utolér,
ahol megvetette lábát
az őszi dér.









 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Amig élünk szeretni
  2012-10-31 15:12:54, szerda
 
  Link
Demjén Ferenc:
AMIG ÉLÜNK SZERETNI


Amit kapsz e világtól szórjad szét,
hova vinnéd el?
Aki jött, s akit hívtak mind rájön még,
hogy menni kell...
Hová vinném el, ami nem volt az enyém?
Mindent kölcsön kaptuk rég,
egy a miénk.

refr.:

Amíg élünk szeretni,
s mindig szeretve lenni ezután. Minden éjszakán.
Csak az együtt élt álom
a miénk e világon, igazán. Nem vehetik el talán...
Ami szent, mint az élet,
s még túl is élhet,
ha te gondolsz még akkor is rám.

De ne gondolj erre, hisz távol még,
fiatal vagy, s szép.
A világ, amit ad, mért ne élveznéd,
amíg még tiéd?
Egyszer biztosan rájössz majd, hogy mi a tét,
mindent kölcsön kaptunk rég, egy a miénk:

refr.

Egyszer biztosan rájössz majd, hogy mi a tét,
mindent kölcsön kaptunk rég, egy a miénk:





***





Élni ,és élni hagyni ... szeretni,és szeretve lenni !





 
 
0 komment , kategória:  Dalszöveg  
Bölcső nélkül
  2012-10-31 15:00:08, szerda
 
 
Kun Magdolna:
BÖLCSŐ NÉLKÜL


Nem ringatsz már Anya, s nem dúdolsz nekem,
nem könnyezik szemem tündérverseken.
Bűnös világ ostora vág, az csapkodja hátam,
az vérez rám élet-sebet a mindennapos gyászban.
Bölcsőm is csak emlék lett, elhalványuló,
akárcsak a fafaragott bűvös hintaló,
melybe bele-belenevetett szemed sugara,
mikor arcomon fénylett fel ajkad mosolya.
Nem ölelsz már át anya, nem nyitsz nagykaput,
ha némi vigaszszóért léptem hazafut,
s nem kíséri bánat sem tovatűnő árnyam,
mikor visszaint kezem egy könnyes pillantásban.
Nehéz anya nélküled, mert nincs már senki sem,
ki szó nélkül értené, mi is van velem,
ki kérdés nélkül tudná, mit felel a szív,
mikor a zokogás éle érzelmet hasít.
Nem vársz többé anya ünnepnapokon,
nem segíthetsz már, ha mar a fájdalom,
nem lelhetek többé vélt oltalmat nálad,
bármily szorító is torkomon a bánat,
mert oly mérhetetlenül nagy távolság oroz,
hogy sosem érhetném el,
csillaglábnyomod.







 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
A bohóc halála
  2012-10-31 14:41:08, szerda
 
  M.Laurens:
A BOHÓC HALÁLA


A manézs sötét, megfojtja a csend.
Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?
Halk kattanás, és a fénykör felvilágol
apró fényszigetként a cirkuszvilágból.

A körbe botorkál középen valahol,
hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.
Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,
hangszerén az egyetlen húr olyan árva.

Ám a nyűtt vonó elárvult húrjához érve
friss gyermekkacajként száll fel az égbe.
Hangja libbenő pilleként szeszélyes,
kristályként tiszta, varázsosan fényes.

Egy vén bohóc, örök gyermeki lélek,
az Ő álma és élete ad lelket a zenének.
Szelíd őzek futnak a hegedű hangjában,
mosolytündérek a manézs homályában.

Vidám, csillogó arcok mosolyognak vissza,
és minden gyermek a bohóc szavát issza.
Arcáról könny csordul a festett mosolyra,
fájdalommal néz a kihalt, üres sorokra.

A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc és a feledés.
Nincs már habos torta, és utána kacagás,
se elefánt, porondmester, se semmi más...

Csak Ő, a hegedű és a fénykör a porondon.
Fájdalmak örömök emléke a bohóc sorson.
A húr aprót sikít, s az utolsó hang csorba...
Egy festett orr hull a porondról a porba.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha itt kell hagyjalak
  2012-10-31 14:37:48, szerda
 
  Kun Magdolna:
HA ITT KELL HAGYJALAK


Ha itt kell hagyjalak, hát nyárban menjek el,
mikor még hervadó álmom madárdalra kel,
mikor még langyeső permetezi a fűzfalombokat,
és pipacsmezőn érlelődnek a ringató szavak.

Ha el kell mennem tőled, hát ragyogjon a nap,
fényes úton haladjon minden gondolat,
amely díszformába keretezi lelkem szózatát,
s a gyöngyökként hulló könnyek garmadát.

Ha búcsút kell, hogy intsek, ne fájjon a tél,
ne dermessze fagyos létem jégcsók ajkú szél,
csak nyári illat lengje körül fejfám szegletét,
csak nyári virág hullassa rám a szirmok tengerét.

Ha el kell hagynom téged, úgy ölelj majd át,
hogy soha ne feledjem tested vonzatát,
még akkor sem, ha ég a földdel összeütközik,
s ha én-mivoltom emlékét is rég elfeledik.

Ha messziről int kezem, úgy gondolj majd rám,
mint csillaghullásokra sok nyári éjszakán,
mint egyetlenegy kincsre, mely szíveden dereng,
addig, amíg értem lüktet odabenn a csend.







 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
A Hadd sirassam meg
  2012-10-31 14:34:17, szerda
 
  M.Laurens:
A HADD SIRASSAM MEG


Múlik felettem az idő,
olykor titkon megkönnyezem,
hulló cseppjeimnek nyoma,
tovatűnik nagy hirtelen.

Hiányozni fog e csúf Föld,
a fájdalom és nevetés.
Nem pótolja majd fenn az ég,
hogy szép volt lenn a szenvedés.

Mily gyönyörű volt egykoron
fájón s' őrülten szeretni
bánattól szakadó szívvel,
könnyek közt: fájva ölelni.

Mily csodás volt megkönnyezni,
mikor gyermekem született,
s először sírt fel, köszöntve
e fájón szép új életet.

S voltak apró kis fájdalmak,
szúnyogcsípés meg miegymás
Éjjelente zenebona,
és fájó macskanyávogás.

Hiányozni fog majd mindez,
a téli fagyos vacogás,
sorban állás, tulakodás,
a fájós-lábra taposás.

Félek Uram! Mi lesz velem,
hol minden oly tökéletes.
Kinek törölhetem könnyét?
S lehetek oly kivételes?

Uram kérlek! Hadd szenvedjek
még egy évet, hetet, órát.
Hadd sirassam el világom,
s élhessem át fájó sorsát!







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ősz ...
  2012-10-31 14:28:57, szerda
 
  Szabó Mihály :
ŐSZ...


Már barna kalappal köszöntenek
Nemrég' még zöld fái az erdőnek,
Amely - mint a csend temploma - fogad,
Hogy rendezzem gondolataimat:
Még szinte nyárnak tűnő időről,
Telet hozó rozsdabarna őszről.

Barna köntösben, szürke ég alatt
Búcsúztatja már az ősz a nyarat.
Száradó réten sok kövér szöcske
Szökell még fel, rövid repülésre.
Ezüst ökörnyálhálók fényesen
Csillognak a fáradt napsütésben.

Új arany avarszőnyegen járnak
A riadt szemmel figyelő vadak.
Hírhedt tolvajai minden ősznek,
Vijjogva szállnak a seregélyek.
Mozdulatlanul égre szegezve,
Függ a héja, áldozatra lesve.

Mezők hervadó virágainak
Még szorgalmas méhek udvarolnak
És szerelmes késő csókjaikkal
Mézet gyűjtenek nagy akarattal.
Levelei kaptárt rejtő fáknak
Még hosszú, meleg őszről álmodnak.

Azt kéri, reméli minden élő.
De fut, fogy az ősznek kimért idő.
Arany levelek mély ráncaiba
Bújik a gyengülő nap sugara.
A tarka levelei a fáknak,
Együtt közös halálba hullanak.

A levéltelen, szomorú ágak
Siratják elvesztett fiaikat.
A szürke égen vadlibák húznak,
Sötét, lomha felhők kapaszkodnak,
Lassan erősödő széltől hajtva,
S visszanéznek még az őszi tájra.

Kopasz bokroknak sok csupasz ága
Emlékezik zöld lombú tavaszra.
Fatorzók félik tél közeledtét
És várják új tavasz ébredését.
Az itthon maradó hű madarak
Vándormadarakat búcsúztatnak.

Az egész természet télre készül,
S fehér takaró alá menekül,
Vagy a téli álmára gondolva,
A még meg sem jött tél végét várja,
Amikor legyőzve őszt és telet
Tavasz nyitja majd az új rügyeket.

Talán most szomorkodnom kellene?
De nem teszem. Inkább elmerengve,
Levett kalappal sokáig állok
És az örök tavaszra gondolok,
Erdőszéli korhadt fakeresztnél.
Hajamat lágyan borzolja a szél.









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mint őszi falevél
  2012-10-31 14:19:41, szerda
 
  F.Szabó Mihály :
MINT ŐSZI FALEVÉL


Üde tavasz, s ragyogó nyár után,
Az őszre fordult időben,
Díszeleg még az egykor oly zöld fa,
Már tarka öltözetében.
Mennyi színnek mennyi árnyalata
Táncol egy színes levélen?

A levélen, mely a fa tetején,
Egy piciny rügyből pattanva,
Növekedett és zöldült serényen.
Hitte: vele egész a fa,
Csak vele oly szép annak a lombja,
Csak vele oly tarka.

Nagyon erősen kapaszkodott hát:
Maradjon a fa egésznek.
Állta a szélnek, viharnak rohamát:
Maradjon a lombja szépnek.
Nem érezte az idő múlását,
Sem fogyását erejének.

Míg egy őszi szellőrezdülésre,
Leszakadt szülőágáról,
S elindult a halálos esésre,
Örökké megvált a fától.
Egy-egy fuvallat még megemelte,
De nem védte a lehullástól.

Vajon mi vár rá, mi lesz belőle?
Felveszik még, s megcsodálják?
Vagy beleenyészik a semmibe?
Évmilliók betakarják,
És megőrzik majd magukba rejtve,
Hogy gyémántként visszaadják?


Én is csak egy kicsiny levél vagyok
Az élet hatalmas fáján.
Én is csak egy ágon kapaszkodom,
De valaki vigyáz még rám.
Ő tart fenn engem a tarka lombon,
Míg azt nem mondja: elég már!

Akkor elengedem a fa ágát,
De a lényem egyik fele,
A lelkem mélyre le nem zuhanhat,
Mert másra lett az teremtve.
Nem a rövid, tarka, de mulandó,
Hanem az ÖRÖKLÉT-re.

De még itt vagyok ezen a lombon,
És növelem tarkaságát,
Kevés erőmből arra is jusson:
Óvjam lelkem tisztaságát,
Hogy legyen az és meg is maradjon,
Örökké csillogó gyémánt.

Hogy amikor másik felem, testem
Majd a semmibe enyészik,
Valami megmaradjon belőlem,
Ami ragyog, csillog, fénylik,
S e fény, kedvére a Teremtőnek,
Felérjen földtől az égig.








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Halottak szent napján
  2012-10-31 14:16:40, szerda
 
  M. Laurens:
HALOTTAK SZENT NAPJÁN


Itt ülünk a semmi elhagyott szegletén,
ketten ülünk szótlanul, némán, te meg én.
Te bennem hallgatsz oly mélyen eltemetve,
emlékként nézek két tiszta kék szemedbe.

Te voltál, kit születésemtől szerettem,
vigaszt, megértést, hozzád bújva kerestem.
Hangodra emlékszem soha sem feledve,
rég öleltél át, oly biztatón szeretve.

Gondolataink alatt most összebújva,
vállunkat a világ súlya már nem húzza.
Nincsenek többé korlátok, sem kötelek,
lábunkat lógatjuk a vak semmi felett.

Apró fények ölelnek minket most körbe,
mosolyod velem néz e fényes tükörbe.
Köröttünk sok kis mécses lelke világít,
halottak szent napján: emléktündér jár itt.

Így ülünk te meg én, e sírhant szegletén.
Mindörökre elhagytál, s itt maradtam én.
Most bennem hallgatsz, itt alant eltemetve,
én lelkemmel nézek Anyám: fényszemedbe.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imádság ...
  2012-10-31 14:14:49, szerda
 
  Szabó Mihály:
IMÁDSÁG ...


Állok csöndben a kereszt előtt és némán
Elmélkedem a világ legnagyobb titkán,
A megváltáson, s amíg így gondolkodom,
Nem tudom, csak érzem, hogy már imádkozom.
Valamit keresek, valamit nem értek,
Hogy miért születtem, hogy miért is élek?

Hogyan, miért is van a világmindenség?
Nincs mögötte semmi? Vagy van egy istenség,
Ki maga teremtette a világot?
Végtelen kedvében szórakozott, játszott?
Vagy csak az erejét, hatalmát próbálta?
Alkotását vajon milyennek találta?

Hiába való e sok kérdést feltenni,
Ha meg sem próbálunk valamiben hinni.
Abban, amit ember ésszel fel nem foghat,
Soha meg nem fejthet, soha meg nem tudhat,
Hogy van egy Isten és végtelen ereje,
Az egész világot megteremthette.

Istenem segíts, hogy én azt hinni tudjam,
Ezt a határtalan világot valóban,
Örök erőddel a semmiből alkottad.
S azt is megtehette a végtelen hatalmad,
Hogy saját képedre embert is formáltál,
És ajándékodul mindent neki adtál.

Ügyelve a világ ős-egyensúlyára,
Törvényeket szabtál a fenntartására.
Az ember meg kapott lelket és értelmet,
S szabad akaratot, mellyel maga dönthet,
Betartja-e a Te bölcs törvényeidet,
Vagy saját kedvére megbontja a rendet?

De a hiú ember nagyon nagyra vágyott,
Kevésnek találta a hasonlóságot,
A teremtmény magát képzelte Istennek.
Rosszá tette a jót, csúnyává a szépet.
Megbántotta ezzel Teremtő Istenét,
És kiérdemelte annak büntetését.

De Te nem gerjedtél a jogos haragra,
És büntetés helyett, megbocsátást adva,
Magad tetted jóvá az ember hibáját
Meghoztad a világ legnagyobb csodáját.
Istenként emberi szenvedést vállaltál
Egész a keresztig, amin meg is haltál.

Ezzel az embert a bűntől megváltottad,
Majd Isten-Magadat fel is támasztottad.
Szenvedésed volt a megváltás csodája,
Feltámadásod, hatalmad bizonysága.
Mindenható vagy, így mindezt megtehetted.
Köszönöm Uram, hogy értünk meg is tetted.

Csodáddal gyarló-engem is megváltottál,
Kétkedéseimtől megszabadítottál.
Most már nem csak hiszem, de tudom és vallom,
Az, hogy élek, Tőled ajándék, jutalom.
Azért születtem, mert Te megteremtettél,
S azért élek, mert már tudom, hogy mi a cél.

Azért élek, hogy örüljek minden szépnek,
A vidám arcnak és a ragyogó szemnek,
Döngicsélő méhnek, röppenő madárnak,
Rohanó pataknak, hömpölygő folyónak.
Végtelen tengernek, égbe nyúló bércnek,
Törékeny virágnak, rezdülő levélnek.

Élek, hogy örülni tudjak minden jónak,
A kedves mosolynak és a szelíd szónak.
Hajnali harmatnak, fénylő napsugárnak,
Ragyogó tavasznak és a meleg nyárnak.
Az aranyló ősznek és a fehér télnek,
A meleg szobának, s benne szép mesének.

Köszönöm Uram azt, hogy megteremtettél,
E csodás világnak részesévé tettél.
És a legnagyobbat, amit eddig adtál:
Húsvét csodájával engem megváltottál,
S kérhetem, ha földi életemnek vége,
Engedd be lelkemet a második életre:
az ÖRÖK-re.











 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 172 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 172 db bejegyzés
e év: 3843 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 708
  • e Hét: 8320
  • e Hónap: 28984
  • e Év: 339199
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.