Regisztráció  Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Elhiszem
  2012-10-30 18:36:43, kedd
 
  Elhiszem

Érintésed lágy selymében pihenek,
mint kit soha nem ölelt még senki,
tenyered egy védelmező takaró,
bőrömet puha bársonnyá teremti.

Sóhajtom a pillanat oly gyönyörű,
mélyről jövő, álomból szőtt mámorát,
az órát sem nézem már, csak megvetem
szerelmünk rég elfelejtett vánkosát.

Szemed tüze ismét szikrát lobbant fel,
már hamuvá váló, kihűlt szívemben,
mosolyod megbabonáz, s újból hiszem,
van még remény kietlen életemben.

Vágyaid vésztartalékát kutatom,
szenvedélytől égő testem gyászában,
bátran harapom kiszáradt ajkadat,
hogy égj el velem e halál lángjában.

Élvezem e pusztulást ismét veled,
gyilkos játékodban vígan osztozom,
s bánatom búját mosolyba bújtatva,
kéjes könnycseppet morzsolok arcomon.





/Ezt a verset tegnap kaptam. A költőjét nem tudom, hogy ki...
Elvarázsoltak..../

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
A Da Vinci kód 225.
  2012-10-30 18:32:06, kedd
 
  Collet végighordozta tekintetét a létrán, egészen az ásító szénapadlásig. Valaki rendszeresen felmászott oda? Idelentről nézve a szénapadlás érdektelennek tűnt, igaz viszont, hogy a nagyobbik része láthatatlan volt.
Most a helyszínelők egyik embere jelent meg a létra tetejénél és letekintett.
- Ezt mindenképpen látnia kell, hadnagy úr - mondta Collet-nak, és hátrafelé mutatott gumikesztyűs kezével.
Collet fáradtan bólintott, odament a létrához, és megragadta az egyik fokot. A létra öreg volt, és ahogy fölfelé kapaszkodott rajta, egyre keskenyebb lett. Collet már majdnem felért, amikor kis híján elvétette az egyik fokot. Megszédült, ahogy lenézett a pajtára. Összeszedve magát tovább kapaszkodott, és végül fölért a tetejére. A fönt álló ügynök lehajolt és a kezét nyújtotta. Collet megfogta, és ügyetlenül feltornászta magát a padlásra.
- Ott van - mondta a technikus a makulátlanul tiszta szénapadlás mélye felé mutatva. - Csak egyféle ujjlenyomatot találtunk idefent. Hamarosan megkapjuk az azonosítást.
Collet a távolabbi fal felé bámult hunyorogva a gyér fényben. Mi a fene ez? A túlsó fal mentén egy csúcstechnikával felszerelt számítógépes munkaállomás volt - duplaprocesszoros toronnyal, sík képernyős monitorral, több meghajtóval, hangfalakkal és egy sokcsatornás audiokonzollal, amelynek saját energiaellátása volt.
Mi az ördögért akarna valaki éppen itt dolgozni? Collet közelebb ment a felszereléshez.
- Megvizsgálták már a rendszert?
- Ez egy lehallgatóállomás.
Collet ledöbbent.
- Lehallgatás?
Az ügynök bólintott.
- Méghozzá igen fejlett technikával. - Egy hosszú tervezőasztalra mutatott, amelyen elektronikus műszerek, kézikönyvek, eszközök, kábelek, forrasztópákák és mindenféle alkatrészek sorakoztak. - Az illető nyilvánvalóan értette a dolgát. A műszerek egy része korszerűbb, mint a mieink. Miniatűr mikrofonok, napelemes újratöltő egységek, nagy teljesítményű memóriák. Még a legújabb nanomeghajtokból is akad néhány.
Collet csak bámult.
- Ez egy komplett rendszer - mondta az ügynök, Collet kezébe adva egy eszközt, ami nem volt nagyobb egy zsebszámológépnél. A szerkentyűből egy harminccentis kábel lógott ki, a végén egy levélbélyeg méretű, ostyavékony ezüstfóliával. - Az alapja egy nagy teljesítményű, merevlemezes hangfelvevő rendszer, újratölthető elemekkel. Az a fólia a kábel végén egy mikrofon és egy napelemes újratöltő egység kombinációja.
Collet jól ismerte az eszközt. Ezek a fóliaszerű, fotocellás mikrofonok jelentős áttörést hoztak pár évvel ezelőtt. Ma már el lehet helyezni egy merevlemezes felvevőt például egy lámpa rnögé, a mikrofon pedig a megfelelő formára hajlítva és azonos színűre festve beleolvad a környezetbe. Ha a mikrofont olyan helyre teszik, ahol naponta néhány óráig napfény éri, a fotocellák folyamatosan újratöltik a rendszert. Az ilyen poloskák bármeddig képesek lehallgatni.
- Milyen a vételi módszer? - kérdezte Collet.
Az ügynök egy foglalatba helyezett kábelre bökött a számítógép háta mögött, amely fölfutott a falon, és egy lyukon át a pajta tetejére.
- Egyszerű rádióhullám. Egy kis antennával a tetőn.
Collet tudta, hogy ezeket a felvevőrendszereket általában irodákban helyezik el; hangra indulnak, hogy takarékoskodjanak a tárhellyel. Napközben rögzítik a beszélgetéseket, és éjszaka tömörített formában továbbítják a hangfájlokat, hogy elkerüljék a leleplezést. A tartalom továbbítása után a merevlemez törli magát, és felkészül arra, hogy másnap ugyanott folytassa, ahol abbahagyta.
Collet tekintete egy polcra vándorolt, amelyen több száz hangkazetta volt föltornyozva, mindegyiken címke a dátummal és számsorokkal. Nagyon szorgalmas volt itt valaki. Visszafordult az ügynökhöz.
- Van fogalma arról, hogy kit hallgattak le?
- Nos, hadnagy úr - mondta az ügynök a számítógéphez lépve és elindítva az egyik programot. - Ez a legfurcsább az egészben...
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
When you say nothing at all
  2012-10-29 22:18:37, hétfő
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  Videók  
Ülj ide mellém
  2012-10-29 22:09:29, hétfő
 
 
Csukás István: Ülj ide mellém


Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.




 
 
0 komment , kategória:  Vers,próza  
A Da Vinci kód 224.
  2012-10-29 21:03:25, hétfő
 
  Nyolcvanhetedik fejezet

A Cháteau Viliette szalonjában kihűlt a kandalló, de Collet mégis előtte járkálva olvasta el az Interpoltól érkezett faxokat.
Csupa olyan értesülést, amire egyáltalán nem számított.
André Vernet, a hivatalos adatok szerint, mintapolgár. Nincs nyilvántartva a rendőrségnél - még egy tilosban parkolás miatt sem. Az előkészítő iskola után a Sorbonne-ra járt, ahol cum laude diplomázott nemzetközi pénzügyből. Az Interpol szerint Vernet neve időről időre megjelent az újságokban, de mindig pozitívan írtak róla. Az ő segítségével tervezték meg a Zürichi Letéti Bank biztonsági rendszerét, amely vezető szerepet eredményezett a banknak az elektronikus biztonság ultramodern világában. Vernet hitelkártya-egyenlege elárulta, hogy rajong a művészeti könyvekért, a drága borokért és a klasszikus zenéért - főleg Brahmsért -, amelyet egy különleges, még évekkel ezelőtt vásárolt hifi-berendezésen hallgat.
Ez nulla, sóhajtott fel Collet.
Az egyedüli használható adat az Interpoltól egy sorozat ujjlenyomat azonosítása volt, amely minden bizonnyal Teabing inasától származott. A helyszínelők főnöke egy kényelmes karosszékben ülve olvasta el a jelentést.
Collet odaszólt neki.
- Van valami érdekes?
A technikus vállat vont.
- Rémy Legaludec ujjlenyomatai. Piti vétségekért körözik. Semmi komoly. Úgy néz ki, hogy azért rúgták ki az egyetemről, mert átkötötte a kábeleket, hogy ingyen telefonálhasson... később volt valami kisebb lopási ügye. Nem fizetett ki egy kórházi számlát, egy gégemetszés után a traumatológián. - A technikus vigyorogva pillantott Collet hadnagyra. - Mogyoróallergiája van.
Collet bólintott, felidézve egy rendőrségi vizsgálatot egy étteremben, amely elmulasztotta feltüntetni az étlapon, hogy a chili mogyoróvajjal készül. Egy gyanútlan vendég ott halt meg az asztalnál allergiás sokkban, az első falat után.
- Legaludec valószínűleg azért költözött be ide, hogy elkerülje a felelősségre vonást. - A technikust láthatóan mulattatta a dolog. - Ma este elpártolt tőle a szerencse.
Collet sóhajtott.
- Rendben van, juttassa el ezeket Faché kapitánynak.
A technikus már indult kifelé, amikor egy ügynök rontott be a szalonba.
- Hadnagy úr! Találtunk valamit a pajtában!
Az ügynök feszült arckifejezéséből Collet csak egy dologra tudott gondolni.
- Egy holttestet.
- Nem, uram. Valami még... - A nyomozó tétovázott - még szokatlanabbat.
Collet megdörzsölte a szemét és elindult az ügynök után a pajtába. Ahogy beléptek a dohos, barlangszerű térbe, az ügynök a helyiség közepe felé mutatott, ahol a fejük felett hosszan elnyúló szénapadlásnak támasztva egy falétra emelkedett a magasba.
- Az a létra eddig nem volt ott - jegyezte meg Collet.
- Nem, uram. Én állítottam fel. Az ujjlenyomatokat vettük le a Rolls-Royce körül, amikor megláttam ezt a létrát a földön. Nem is törődtem volna vele, ha fel nem tűnik, milyen megviseltek és sárosak a fokai. Látszott rajta, hogy rendszeresen használják. A szénapadlás magassága pontosan megfelelt a hosszának, ezért odatámasztottam és fölmásztam, hogy körülnézzek.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Váci Mihály - Valami nincs sehol
  2012-10-28 19:04:52, vasárnap
 
  Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- ,,Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...




 
 
0 komment , kategória:  Vers,próza  
A Da Vinci kód 223.
  2012-10-28 15:51:12, vasárnap
 
  - Rémy? - kérdezte a megrendült Teabing. - Mi akar ez lenni?
Langdon és Sophie ugyanolyan döbbenettel meredtek rá.
Rémy megkerülte Teabinget, és a hátába nyomta a pisztoly csövét, fönt a bal oldalon, pontosan a szíve magasságában.
Teabing érezte, hogy a rémülettől összeszorulnak az izmai.
- Rémy, én nem...
- Leegyszerűsítem a dolgot - csattant fel Rémy, farkasszemet nézve Langdonnal Teabing válla felett. - Tegye le a zárókövet, vagy meghúzom a ravaszt.
Langdon pillanatnyilag tehetetlennek tűnt.
- Önnek semmit sem ér a zárókő - dadogta. - Még csak ki sem tudná nyitni.
- Arrogáns bolondok - vetette oda Rémy. - Hát észre sem vették, hogy végig hallgatóztam ma este, miközben azokról a versekről tárgyaltak? Mindazt, amit hallottam, továbbadtam másoknak. Azoknak, akik többet tudnak, mint önök. Hiszen még csak nem is a megfelelő helyen keresik! A kérdéses sír egészen máshol van!
Teabing pánikba esett. Miket beszél ez?
- Mihez akar kezdeni a Grállal? - kérdezte Langdon. - Meg akarja semmisíteni? Még a Napok Vége előtt?
Rémy a szerzeteshez fordult.
- Silas, vedd el a zárókövet Mr. Langdontól.
Ahogy a szerzetes előrelépett, Langdon hátrált, még magasabbra emelve a cryptexet, és látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban képes a földhöz vágni.
- Inkább összetöröm - mondta Langdon -, mint hogy rossz kezekbe kerüljön.
Teabing most már végképp pánikba esett. Érezte, hogy a szeme láttára foszlik semmivé egész életműve. Minden álma meghiúsulással fenyegetett.
- Robert, ne! - kiáltott fel Teabing. - Ne tegye! A Grált tartja a kezében! Rémy sosem lenne képes lelőni engem. Már tíz éve ismerjük egymást...
Rémy megcélozta a mennyezetet, és elsütötte a Medusát. Hatalmas volt a dörrenés egy ilyen kis fegyverhez képest; a lövés mennydörgésként visszhangzott a kőfalak között.
Mindenki megdermedt.
- Nincs kedvem játszadozni - jelentette ki Rémy. - A következő a hátába megy. Vedd el a zárókövet, Silas.
Langdon vonakodva odanyújtotta a cryptexet. Silas előrelépett és átvette, piros szemében a kielégült bosszúvágy csillogott. Csuhája zsebébe csúsztatva a zárókövet, Silas hátrálni kezdett, még mindig sakkban tartva Langdont és Sophie-t a fegyverével.
- Hadd menjen - mondta Langdon.
- Mr. Teabinget is elvisszük kocsikázni - mondta Rémy, továbbra is a gazdája hátába nyomva a revolvert. - Ha értesítik a rendőrséget, Teabing meghal. Ha megpróbálnak közbeavatkozni, akkor is meghal. Világos?
- Vigyenek el engem - követelte Langdon, a hangja remegett az indulattól. - Engedjék el Leigh-t.
Rémy felnevetett.
- Nem jó ötlet. Mi már olyan régóta vagyunk együtt. Egyébként is, még hasznunkra lehet.

Most Silas vette át Langdon és Sophie szemmel tartását, miközben Rémy a kijárat felé vonszolta Teabinget, aki maga után húzta mankóit a kövezeten.
Sophie bizonytalan hangon szólalt meg.
- Kinek dolgoznak?
A kérdés vigyort csalt a távozó Rémy arcára,
- Meg volna lepve, ha tudná, Mademoiselle Neveu.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Regisztráció
  2012-10-28 13:00:19, vasárnap
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  EZ MÁR FÁÁÁJ!!!!  
A sötétségmérő
  2012-10-25 08:12:31, csütörtök
 
  A sötétségmérő

Csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.





Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.






- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...


 
 
0 komment , kategória:  EZ MÁR FÁÁÁJ!!!!  
A Da Vinci kód 222.
  2012-10-23 20:09:07, kedd
 
  A cryptex volt Rémy biztosítéka a szabadságra és a gazdagságra. Egy éve Rémy még nem volt több, mint egy ötvenöt éves komornyik, aki a Cháteau Viliette falai között élt, és kiszolgálta a nyomorék, elviselhetetlen Sir Leigh Teabing szeszélyeit. Aztán kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Rémy kapcsolata Sir Leigh Teabinggel - a világ legnevesebb Grálkutatójával - mindazt megadhatta Rémynek, amiről valaha is álmodott. És azóta minden pillanat, amelyet a Cháteau Villette-ben töltött, közelebb vitte ehhez a kivételes eseményhez.
Már a küszöbön vagyok, mondta magának Rémy, miközben meredten bámult befelé a szentélybe, és a zárókövet tartó Langdonra. Ha Langdon leejti, akkor minden elveszett.
Beavatkozzak? A Mester szigorúan megtiltotta neki, hogy mutatkozzon. Rémy volt az egyetlen, aki azonosítani tudta a Mestert.
- Biztos abban, hogy Silasnak kell végrehajtania ezt a feladatot? - kérdezte Rémy a Mestertől alig fél órával ezelőtt, amikor utasításokat kapott a zárókő megszerzésére. - Én is képes vagyok rá.
A Mester nem engedett.
- Silas jól szolgált minket, amikor a rend négy tagjához küldtük. Meg fogja szerezni a zárókövet. Maga maradjon távol. Ha meglátnák, akkor likvidálnunk kéne őket, és már eddig is túl sok volt a gyilkolásból. Ne mutatkozzon előttük. Nem láthatják meg az arcát.
De az arcom úgyis megfog változni, gondolta Rémy. Abból a pénzből, amit ígért nekem, teljesen új emberré változhatok. A plasztikai sebészet még az ujjlenyomatokat is képes megváltoztatni, mondta neki a Mester. Hamarosan szabad lesz - és egy felismerhetetlenül új, vonzó arccal fog sütkérezni a napon.
- Értettem - mondta Rémy. - Láthatatlanul fogom segíteni Silast.
- Csak hogy tudja, Rémy - mondta neki a Mester -, a keresett sír nem a Temple Churchben van. Nincs mitől tartania. Rossz helyen kutatnak.
Rémy meg volt döbbenve.
- És ön tudja, hogy hol van az igazi sír?
- Hát persze. Később majd elmondom. Pillanatnyilag gyorsan kell cselekedni. Ha a többiek rájönnek a sír valódi helyére, és távoznak, még mielőtt megszereztük volna a cryptexet, örökre elveszítjük a Grált.
Rémyt egyáltalán nem érdekelte a Grál, azon túl, hogy a Mester addig nem fizet neki, amíg meg nem találja. Rémy mindannyiszor megszédült, amikor arra a pénzre gondolt, amely hamarosan a markában lesz. Húszmillió euró egyharmad része. Bőven elég arra, hogy mindörökre eltűnjek innen. Rémy lelki szemeivel már látta a Cőte d'Azur tengerparti városait, ahol élete hátralévő napjait kívánta eltölteni, élvezve a napfényt.
Most azonban itt, a Temple Churchben, miközben Langdon a cryptex összetörésével fenyegetőzött, veszélybe került Rémy boldog jövője. Képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy hajszálnyira a céltól mindent elveszítsen. Rémy merész lépésre szánta el magát. A kezében tartott revolver egy könnyen elrejthető, kiskaliberű Medusa volt, de közvetlen közelről nagyon is halálos.
Rémy kilépett az árnyékból, és a körkörös szentélyben egyenesen Teabing fejének szegezte a fegyvert.
- Öregfiú, régóta vártam már erre a pillanatra.
Sir Leigh Teabing szíve kis híján megállt, amikor azt látta, hogy Rémy pisztolyt szegez rá. Mit csinál ez? Teabing felismerte saját kis Medusa revolverét, amelyet biztonsági okokból a limuzin kesztyűtartójában őrzött.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 370 db bejegyzés
Összes: 5812 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 876
  • e Hét: 876
  • e Hónap: 18965
  • e Év: 66980
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.