Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
A Da Vinci kód 225.
  2012-10-30 18:32:06, kedd
 
  Collet végighordozta tekintetét a létrán, egészen az ásító szénapadlásig. Valaki rendszeresen felmászott oda? Idelentről nézve a szénapadlás érdektelennek tűnt, igaz viszont, hogy a nagyobbik része láthatatlan volt.
Most a helyszínelők egyik embere jelent meg a létra tetejénél és letekintett.
- Ezt mindenképpen látnia kell, hadnagy úr - mondta Collet-nak, és hátrafelé mutatott gumikesztyűs kezével.
Collet fáradtan bólintott, odament a létrához, és megragadta az egyik fokot. A létra öreg volt, és ahogy fölfelé kapaszkodott rajta, egyre keskenyebb lett. Collet már majdnem felért, amikor kis híján elvétette az egyik fokot. Megszédült, ahogy lenézett a pajtára. Összeszedve magát tovább kapaszkodott, és végül fölért a tetejére. A fönt álló ügynök lehajolt és a kezét nyújtotta. Collet megfogta, és ügyetlenül feltornászta magát a padlásra.
- Ott van - mondta a technikus a makulátlanul tiszta szénapadlás mélye felé mutatva. - Csak egyféle ujjlenyomatot találtunk idefent. Hamarosan megkapjuk az azonosítást.
Collet a távolabbi fal felé bámult hunyorogva a gyér fényben. Mi a fene ez? A túlsó fal mentén egy csúcstechnikával felszerelt számítógépes munkaállomás volt - duplaprocesszoros toronnyal, sík képernyős monitorral, több meghajtóval, hangfalakkal és egy sokcsatornás audiokonzollal, amelynek saját energiaellátása volt.
Mi az ördögért akarna valaki éppen itt dolgozni? Collet közelebb ment a felszereléshez.
- Megvizsgálták már a rendszert?
- Ez egy lehallgatóállomás.
Collet ledöbbent.
- Lehallgatás?
Az ügynök bólintott.
- Méghozzá igen fejlett technikával. - Egy hosszú tervezőasztalra mutatott, amelyen elektronikus műszerek, kézikönyvek, eszközök, kábelek, forrasztópákák és mindenféle alkatrészek sorakoztak. - Az illető nyilvánvalóan értette a dolgát. A műszerek egy része korszerűbb, mint a mieink. Miniatűr mikrofonok, napelemes újratöltő egységek, nagy teljesítményű memóriák. Még a legújabb nanomeghajtokból is akad néhány.
Collet csak bámult.
- Ez egy komplett rendszer - mondta az ügynök, Collet kezébe adva egy eszközt, ami nem volt nagyobb egy zsebszámológépnél. A szerkentyűből egy harminccentis kábel lógott ki, a végén egy levélbélyeg méretű, ostyavékony ezüstfóliával. - Az alapja egy nagy teljesítményű, merevlemezes hangfelvevő rendszer, újratölthető elemekkel. Az a fólia a kábel végén egy mikrofon és egy napelemes újratöltő egység kombinációja.
Collet jól ismerte az eszközt. Ezek a fóliaszerű, fotocellás mikrofonok jelentős áttörést hoztak pár évvel ezelőtt. Ma már el lehet helyezni egy merevlemezes felvevőt például egy lámpa rnögé, a mikrofon pedig a megfelelő formára hajlítva és azonos színűre festve beleolvad a környezetbe. Ha a mikrofont olyan helyre teszik, ahol naponta néhány óráig napfény éri, a fotocellák folyamatosan újratöltik a rendszert. Az ilyen poloskák bármeddig képesek lehallgatni.
- Milyen a vételi módszer? - kérdezte Collet.
Az ügynök egy foglalatba helyezett kábelre bökött a számítógép háta mögött, amely fölfutott a falon, és egy lyukon át a pajta tetejére.
- Egyszerű rádióhullám. Egy kis antennával a tetőn.
Collet tudta, hogy ezeket a felvevőrendszereket általában irodákban helyezik el; hangra indulnak, hogy takarékoskodjanak a tárhellyel. Napközben rögzítik a beszélgetéseket, és éjszaka tömörített formában továbbítják a hangfájlokat, hogy elkerüljék a leleplezést. A tartalom továbbítása után a merevlemez törli magát, és felkészül arra, hogy másnap ugyanott folytassa, ahol abbahagyta.
Collet tekintete egy polcra vándorolt, amelyen több száz hangkazetta volt föltornyozva, mindegyiken címke a dátummal és számsorokkal. Nagyon szorgalmas volt itt valaki. Visszafordult az ügynökhöz.
- Van fogalma arról, hogy kit hallgattak le?
- Nos, hadnagy úr - mondta az ügynök a számítógéphez lépve és elindítva az egyik programot. - Ez a legfurcsább az egészben...
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
When you say nothing at all
  2012-10-29 22:18:37, hétfő
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ülj ide mellém
  2012-10-29 22:09:29, hétfő
 
 
Csukás István: Ülj ide mellém


Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 224.
  2012-10-29 21:03:25, hétfő
 
  Nyolcvanhetedik fejezet

A Cháteau Viliette szalonjában kihűlt a kandalló, de Collet mégis előtte járkálva olvasta el az Interpoltól érkezett faxokat.
Csupa olyan értesülést, amire egyáltalán nem számított.
André Vernet, a hivatalos adatok szerint, mintapolgár. Nincs nyilvántartva a rendőrségnél - még egy tilosban parkolás miatt sem. Az előkészítő iskola után a Sorbonne-ra járt, ahol cum laude diplomázott nemzetközi pénzügyből. Az Interpol szerint Vernet neve időről időre megjelent az újságokban, de mindig pozitívan írtak róla. Az ő segítségével tervezték meg a Zürichi Letéti Bank biztonsági rendszerét, amely vezető szerepet eredményezett a banknak az elektronikus biztonság ultramodern világában. Vernet hitelkártya-egyenlege elárulta, hogy rajong a művészeti könyvekért, a drága borokért és a klasszikus zenéért - főleg Brahmsért -, amelyet egy különleges, még évekkel ezelőtt vásárolt hifi-berendezésen hallgat.
Ez nulla, sóhajtott fel Collet.
Az egyedüli használható adat az Interpoltól egy sorozat ujjlenyomat azonosítása volt, amely minden bizonnyal Teabing inasától származott. A helyszínelők főnöke egy kényelmes karosszékben ülve olvasta el a jelentést.
Collet odaszólt neki.
- Van valami érdekes?
A technikus vállat vont.
- Rémy Legaludec ujjlenyomatai. Piti vétségekért körözik. Semmi komoly. Úgy néz ki, hogy azért rúgták ki az egyetemről, mert átkötötte a kábeleket, hogy ingyen telefonálhasson... később volt valami kisebb lopási ügye. Nem fizetett ki egy kórházi számlát, egy gégemetszés után a traumatológián. - A technikus vigyorogva pillantott Collet hadnagyra. - Mogyoróallergiája van.
Collet bólintott, felidézve egy rendőrségi vizsgálatot egy étteremben, amely elmulasztotta feltüntetni az étlapon, hogy a chili mogyoróvajjal készül. Egy gyanútlan vendég ott halt meg az asztalnál allergiás sokkban, az első falat után.
- Legaludec valószínűleg azért költözött be ide, hogy elkerülje a felelősségre vonást. - A technikust láthatóan mulattatta a dolog. - Ma este elpártolt tőle a szerencse.
Collet sóhajtott.
- Rendben van, juttassa el ezeket Faché kapitánynak.
A technikus már indult kifelé, amikor egy ügynök rontott be a szalonba.
- Hadnagy úr! Találtunk valamit a pajtában!
Az ügynök feszült arckifejezéséből Collet csak egy dologra tudott gondolni.
- Egy holttestet.
- Nem, uram. Valami még... - A nyomozó tétovázott - még szokatlanabbat.
Collet megdörzsölte a szemét és elindult az ügynök után a pajtába. Ahogy beléptek a dohos, barlangszerű térbe, az ügynök a helyiség közepe felé mutatott, ahol a fejük felett hosszan elnyúló szénapadlásnak támasztva egy falétra emelkedett a magasba.
- Az a létra eddig nem volt ott - jegyezte meg Collet.
- Nem, uram. Én állítottam fel. Az ujjlenyomatokat vettük le a Rolls-Royce körül, amikor megláttam ezt a létrát a földön. Nem is törődtem volna vele, ha fel nem tűnik, milyen megviseltek és sárosak a fokai. Látszott rajta, hogy rendszeresen használják. A szénapadlás magassága pontosan megfelelt a hosszának, ezért odatámasztottam és fölmásztam, hogy körülnézzek.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Váci Mihály - Valami nincs sehol
  2012-10-28 19:04:52, vasárnap
 
  Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- ,,Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 223.
  2012-10-28 15:51:12, vasárnap
 
  - Rémy? - kérdezte a megrendült Teabing. - Mi akar ez lenni?
Langdon és Sophie ugyanolyan döbbenettel meredtek rá.
Rémy megkerülte Teabinget, és a hátába nyomta a pisztoly csövét, fönt a bal oldalon, pontosan a szíve magasságában.
Teabing érezte, hogy a rémülettől összeszorulnak az izmai.
- Rémy, én nem...
- Leegyszerűsítem a dolgot - csattant fel Rémy, farkasszemet nézve Langdonnal Teabing válla felett. - Tegye le a zárókövet, vagy meghúzom a ravaszt.
Langdon pillanatnyilag tehetetlennek tűnt.
- Önnek semmit sem ér a zárókő - dadogta. - Még csak ki sem tudná nyitni.
- Arrogáns bolondok - vetette oda Rémy. - Hát észre sem vették, hogy végig hallgatóztam ma este, miközben azokról a versekről tárgyaltak? Mindazt, amit hallottam, továbbadtam másoknak. Azoknak, akik többet tudnak, mint önök. Hiszen még csak nem is a megfelelő helyen keresik! A kérdéses sír egészen máshol van!
Teabing pánikba esett. Miket beszél ez?
- Mihez akar kezdeni a Grállal? - kérdezte Langdon. - Meg akarja semmisíteni? Még a Napok Vége előtt?
Rémy a szerzeteshez fordult.
- Silas, vedd el a zárókövet Mr. Langdontól.
Ahogy a szerzetes előrelépett, Langdon hátrált, még magasabbra emelve a cryptexet, és látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban képes a földhöz vágni.
- Inkább összetöröm - mondta Langdon -, mint hogy rossz kezekbe kerüljön.
Teabing most már végképp pánikba esett. Érezte, hogy a szeme láttára foszlik semmivé egész életműve. Minden álma meghiúsulással fenyegetett.
- Robert, ne! - kiáltott fel Teabing. - Ne tegye! A Grált tartja a kezében! Rémy sosem lenne képes lelőni engem. Már tíz éve ismerjük egymást...
Rémy megcélozta a mennyezetet, és elsütötte a Medusát. Hatalmas volt a dörrenés egy ilyen kis fegyverhez képest; a lövés mennydörgésként visszhangzott a kőfalak között.
Mindenki megdermedt.
- Nincs kedvem játszadozni - jelentette ki Rémy. - A következő a hátába megy. Vedd el a zárókövet, Silas.
Langdon vonakodva odanyújtotta a cryptexet. Silas előrelépett és átvette, piros szemében a kielégült bosszúvágy csillogott. Csuhája zsebébe csúsztatva a zárókövet, Silas hátrálni kezdett, még mindig sakkban tartva Langdont és Sophie-t a fegyverével.
- Hadd menjen - mondta Langdon.
- Mr. Teabinget is elvisszük kocsikázni - mondta Rémy, továbbra is a gazdája hátába nyomva a revolvert. - Ha értesítik a rendőrséget, Teabing meghal. Ha megpróbálnak közbeavatkozni, akkor is meghal. Világos?
- Vigyenek el engem - követelte Langdon, a hangja remegett az indulattól. - Engedjék el Leigh-t.
Rémy felnevetett.
- Nem jó ötlet. Mi már olyan régóta vagyunk együtt. Egyébként is, még hasznunkra lehet.

Most Silas vette át Langdon és Sophie szemmel tartását, miközben Rémy a kijárat felé vonszolta Teabinget, aki maga után húzta mankóit a kövezeten.
Sophie bizonytalan hangon szólalt meg.
- Kinek dolgoznak?
A kérdés vigyort csalt a távozó Rémy arcára,
- Meg volna lepve, ha tudná, Mademoiselle Neveu.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Regisztráció
  2012-10-28 13:00:19, vasárnap
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A sötétségmérő
  2012-10-25 08:12:31, csütörtök
 
  A sötétségmérő

Csengetés, ajtónyitás.

- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.





Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.






- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 222.
  2012-10-23 20:09:07, kedd
 
  A cryptex volt Rémy biztosítéka a szabadságra és a gazdagságra. Egy éve Rémy még nem volt több, mint egy ötvenöt éves komornyik, aki a Cháteau Viliette falai között élt, és kiszolgálta a nyomorék, elviselhetetlen Sir Leigh Teabing szeszélyeit. Aztán kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Rémy kapcsolata Sir Leigh Teabinggel - a világ legnevesebb Grálkutatójával - mindazt megadhatta Rémynek, amiről valaha is álmodott. És azóta minden pillanat, amelyet a Cháteau Villette-ben töltött, közelebb vitte ehhez a kivételes eseményhez.
Már a küszöbön vagyok, mondta magának Rémy, miközben meredten bámult befelé a szentélybe, és a zárókövet tartó Langdonra. Ha Langdon leejti, akkor minden elveszett.
Beavatkozzak? A Mester szigorúan megtiltotta neki, hogy mutatkozzon. Rémy volt az egyetlen, aki azonosítani tudta a Mestert.
- Biztos abban, hogy Silasnak kell végrehajtania ezt a feladatot? - kérdezte Rémy a Mestertől alig fél órával ezelőtt, amikor utasításokat kapott a zárókő megszerzésére. - Én is képes vagyok rá.
A Mester nem engedett.
- Silas jól szolgált minket, amikor a rend négy tagjához küldtük. Meg fogja szerezni a zárókövet. Maga maradjon távol. Ha meglátnák, akkor likvidálnunk kéne őket, és már eddig is túl sok volt a gyilkolásból. Ne mutatkozzon előttük. Nem láthatják meg az arcát.
De az arcom úgyis megfog változni, gondolta Rémy. Abból a pénzből, amit ígért nekem, teljesen új emberré változhatok. A plasztikai sebészet még az ujjlenyomatokat is képes megváltoztatni, mondta neki a Mester. Hamarosan szabad lesz - és egy felismerhetetlenül új, vonzó arccal fog sütkérezni a napon.
- Értettem - mondta Rémy. - Láthatatlanul fogom segíteni Silast.
- Csak hogy tudja, Rémy - mondta neki a Mester -, a keresett sír nem a Temple Churchben van. Nincs mitől tartania. Rossz helyen kutatnak.
Rémy meg volt döbbenve.
- És ön tudja, hogy hol van az igazi sír?
- Hát persze. Később majd elmondom. Pillanatnyilag gyorsan kell cselekedni. Ha a többiek rájönnek a sír valódi helyére, és távoznak, még mielőtt megszereztük volna a cryptexet, örökre elveszítjük a Grált.
Rémyt egyáltalán nem érdekelte a Grál, azon túl, hogy a Mester addig nem fizet neki, amíg meg nem találja. Rémy mindannyiszor megszédült, amikor arra a pénzre gondolt, amely hamarosan a markában lesz. Húszmillió euró egyharmad része. Bőven elég arra, hogy mindörökre eltűnjek innen. Rémy lelki szemeivel már látta a Cőte d'Azur tengerparti városait, ahol élete hátralévő napjait kívánta eltölteni, élvezve a napfényt.
Most azonban itt, a Temple Churchben, miközben Langdon a cryptex összetörésével fenyegetőzött, veszélybe került Rémy boldog jövője. Képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy hajszálnyira a céltól mindent elveszítsen. Rémy merész lépésre szánta el magát. A kezében tartott revolver egy könnyen elrejthető, kiskaliberű Medusa volt, de közvetlen közelről nagyon is halálos.
Rémy kilépett az árnyékból, és a körkörös szentélyben egyenesen Teabing fejének szegezte a fegyvert.
- Öregfiú, régóta vártam már erre a pillanatra.
Sir Leigh Teabing szíve kis híján megállt, amikor azt látta, hogy Rémy pisztolyt szegez rá. Mit csinál ez? Teabing felismerte saját kis Medusa revolverét, amelyet biztonsági okokból a limuzin kesztyűtartójában őrzött.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
A Da Vinci kód 221.
  2012-10-22 11:10:11, hétfő
 
  Nyolcvanhatodik fejezet

Silas kísértetként, hangtalanul lopakodott a célpont háta mögé. Sophie Neveu túl későn érezte meg a közeledtét. Mire megfordulhatott volna, Silas már a gerincének nyomta a pisztolycsövet, másik kezével átkarolta és hatalmas mellkasához rántotta. Sophie felkiáltott meglepetésében. Teabing és Langdon egyszerre fordult meg, és döbbent, rémült tekintettel szemlélte a látványt.
- Mi ez? - hörögte Teabing. - Mit csinált Rémyvel?
- Ön csak azzal törődjön - mondta Silas hideg nyugalommal -, hogy bántatlanul távozhassak innen a zárókővel. - Ez a mentőakció, ahogy Rémy elmagyarázta, egyszerű volt és tiszta: Menj be a templomba, szerezd meg a zárókövet, és sétálj ki. Semmi gyilkolás, semmi küzdelem.
Silas erősen tartotta Sophie-t, miközben a mellkasáról a derekára vándorolt a keze, és mélyen belenyúlt a nő zsebébe. Saját alkoholszagú leheletén át érezte hajának finom illatát.
- Hol van? - suttogta. A zárókő a nő zsebében volt. Hova lett?
- Itt van - zendült meg Langdon mély hangja a templom távolabbi végéből.
Silas arrafelé fordult, és látta, hogy Langdon maga előtt tartja a fekete cryptexet, előre-hátra hajladozva vele, akár a lomha bikát provokáló matador.
- T egye le - parancsolta Silas.
- Engedje távozni Sophie-t és Leigh-t a templomból - válaszolta Langdon. - Aztán majd kettesben elrendezzük a dolgot.
Silas ellökte magától Sophie-t, és Langdonra szegezve a fegyverét, elindult felé.
- Ne jöjjön közelebb - mondta Langdon. - Egy lépést se, amíg el nem hagyták az épületet.
- Nincs abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjon.
- Ez nem így van - mondta Langdon, és magasan a feje fölé emelte a cryptexet. - Nem fogok habozni, hogy a földhöz vágjam és összetörjem a benne lévő fiolát.
Noha Silas látszólag nem vette komolyan a fenyegetést, valójában félelem hasított belé. Ez váratlan fordulat volt. Langdon fejére célzott a pisztollyal és a hangja ugyanolyan határozott volt, mint a keze.
- Soha nem tenné meg, hogy összetöri a zárókövet. Ugyanúgy meg akarja találni a Grált, mint én.
- Téved. Ön jobban akarja. Már bebizonyította, hogy akár ölni is hajlandó érte.
Negyvenlépésnyire onnan, a szárnyépületnek a boltívhez legközelebbi padja mögül kilesve, Rémy Legaludec egyre inkább pánikba esett. Az akció nem úgy alakult, ahogy eltervezték, és még ebből a távolságból is láthatta, hogy Silas elbizonytalanodik, nem tudja, hogyan oldhatná meg a helyzetet. A Mester utasítására Rémy megtiltotta Silasnak, hogy elsüsse a fegyverét.
- Engedje elmenni őket - követelte újra Langdon, magasan a feje fölött tartva a cryptexet, és farkasszemet nézve a pisztoly csövével.
A szerzetes piros szemében tehetetlen düh jelent meg, és Rémy rettegni kezdett, hogy Silas lelőheti a cryptexet tartó Langdont. A cryptex nem eshet le!
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 367 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 164
  • e Hét: 2970
  • e Hónap: 9848
  • e Év: 298953
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.