Belépés
petyrallyeteam.blog.xfree.hu
"az élet játék, de játszani tudni kell " .........Kreativ Blogger-dijas ........ szabo katalin
1953.05.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
Kivánom legyen nagyon szép, békés Novemberünk !
  2012-10-31 19:00:19, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Köszönöm egész havi megtisztelő figyelmeteket
  2012-10-31 17:29:55, szerda
 
  Kivánok Mindenkinek békés megemlékezést...... ........... .......Kata





Látogatók száma

Ma:...... ........... ....... 860
e Hét:...... ............ 3819
e Hónap:...... ...... 27747
e Év: ...... ..........331367
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Október végén.........stilusosan egy szép vers........
  2012-10-31 17:22:15, szerda
 
  Lassan bizony októbernek vége,és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.s minden korty a szomjas emberé.
Látod ma már ajándék a napfény,a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,s már feldíszítve vár a temető.
Kimegyek a halottak napjára,mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,mert él a lelkük, én ebben hiszek!

Gyertyafények pislognak az éjben,mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,az égi otthon, s földi egyben van.
Emlékezem, míg a mécsest nézem,élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,az emlékük bennem él tovább!
Tovább él a lelkük fenn a mennyben,ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,sok közülük újra születik...

A fáradt test megpihen a földbenhús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,testünket, mely kiállt sok vihart.
Ősz virága, elmúlás virága,díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,feltámasztunk régi arcokat.
Még egy napra ismét köztünk élnek,úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,mellettem áll, ím megérkezett...

És e napon megnyílnak a kapuk az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,de rájövünk, örökké szeretünk!
Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt testünk, földnek ajándéka,egyedül az, ami elalél...!






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csak egy halvány üzenet Neked.........ott messze.......
  2012-10-31 17:17:04, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Halvány őszirózsa........
  2012-10-31 17:11:11, szerda
 
  Már érzem a közelgő tél fagyos leheletét,
S szívem erősen megremeg belé.
Ismét elszállt egy év,
S én siratom ifjú éveim egyikét.

Várj még tél, várj még a széllel és a hóval!
Ne borítsd be a tájat fehér takaróval!
Aminek még örülhetek, az egy sárga őszirózsa,
Mely kertemben hajbókol árván, elhagyottan.

Ne vedd el őt is, csak ezt hagyd meg nekem,
Ez a halvány rózsa melengeti szívem.

Az Isten elvette azt akit szerettem,
Legalább te hagyd meg ezt

a rózsát nekem!...... ........... .......



Késsél tél, késsél még komor óráiddal,
Süvöltő szelekkel, károgó varjakkal!
Megfagyott a szívem a te sóhajodra,
Jégvirágos lett, mint szobám ablaka.

Ezt a kis virágot, ezt hagyd meg nekem,
Ő vigasztalja, melengeti szívem.
Könnyes lesz a szemem, ha őt nézem,
Mert ő szembeszáll veled, s legyőz téged.

Ha kezemben fogom és a számhoz értetem,
Szívem körül valami édesen bizsereg.
Újra felolvadnak a jégvirágok,
Újra remélek, s valakire várok.

Köszönöm kis virág, köszönöm néked,
Visszaadtad a reményt, s szívem feléledt.
Látod? Már nevetek, kacagok, mint régen,
s most jöttem rá, hogy mégis szép az élet.

Hisz akit szeretek, csak távol van tőlem,
Ezért bánatos, vérzik az én szívem.
De te ráébresztettél, hogy várni, bízni kell,
Hogy a reményt ne adjam gyorsan fel.

Kisvirág, ne hajtsd le bágyadtan szép fejed!
Az én szívem felolvadt, a tied megdermedt?
Boldog vagyok kis virág, te ezt elérted!
Vagy a gonosz tél életed kérte cserébe?

Jajgató szél, dermesztő fuvallat!
Szívem felolvadt virágom elhervadt!
Tudom, hogy minden virágnak ez a sorsa,
Mégis könnyeim szirmaira hullnak.

Halvány őszirózsa kicsi kis virágom!...... ..........


Te vigasztaltál, elűzted bánatom.
Mi lett volna velem, ha te nem létezel?
Szívem elhervadna, ahogy te hervadtál el.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jóreggelt..........
  2012-10-31 08:39:41, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Milyen színű a szo­mo­rú­ság?
  2012-10-31 08:37:36, szerda
 
  kér­dezte a csil­lag a cse­resz­nye­fát, és meg­bot­lott egy felhő­fosz­lány­ban, amely gyorsan tovább sza­ladt. - Hal­lod? Azt kér­dez­tem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a ten­ger, ami­kor magá­hoz öleli a napot. Hara­go­san kék.

- Az álmok­nak is van színe?

- Az álmok­nak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibo­lya szí­nét viseli.

- Mennyire szé­pek ezek a szí­nek! Kül­dök majd neked egy szi­vár­ványt, hogy magadra terít­hesd, ha fázol. A csil­lag behunyta a sze­mét, és a vég­te­len­nek támasz­ko­dott. Egy ideig így maradt, hogy kipi­henje magát

- És a sze­re­tet? Elfe­lej­tet­tem meg­kér­dezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - vála­szolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A sze­re­lem színe a telihold.

- Vagy úgy. A sze­re­lem színe meg­egye­zik a hol­dé­val! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult..

És könnyezett...... ........... ............

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép napot.......Barátaim !
  2012-10-31 08:18:00, szerda
 
  A legszebb ajándék nem a drága ékszer.
Nem a vagyon, pompa, csillogó papírba csomagolva,
kis dobozban lapulva.
Nem a fény, a ragyogás.
Nem a szó, melyet hamisan ejt ki a száj.
Nem az ígéret egy szebb jövőről gazdagon.
Nem a pompás új ruha, a legmenőbb cipő, táska, tengerparti nyaralás.
Egy ölelés, melyben ott van a számítás.

A lebszebb ajándék, sajnos néha nagyon keresett.
Nem lehet megvásárolni, nem lehet kérni, ha nem megy.

Mert a legszebb ajándék a SZERETET...!!





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Köszönöm szépen............
  2012-10-30 14:19:52, kedd
 
  Nézz a szemembe!

Látod mennyi érzés csillog benne?
Az Idő összetört, megtépázott, felfalt és felaprózott, de még élek és érzek!

És van szívem! Látod?

Van amit nem vett el tőlem a Sors!
Halálra készülök, ahogy majd Te is...

De addig még élsz, ne feledd! Élj jól amíg teheted...
Ragadd meg a napot és szeress...
Tedd boldoggá akit lehet,
és akkor, a kor, kortalan ragyog majd Tebenned!

Rajnai Lencsés Zsolt




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bármennyire is tiltják, teljesen nem tudok
  2012-10-30 10:32:14, kedd
 
  elszakadni a NET-től, muszáj olvasgatnom, szörfözni, mert szép lassan megőrülök. Tudod sok mindent megcsinálok ennyiből hasznos, hogy tiltva vagyok, de örökké, nem lehet suvickolni.......no meg ez a hét, nekem nagyon nehéz...... .....pontosan 7 éve, hogy megtörtént a tragédia, ezeken a napokon már lehetetett látni, hamarosan bekövetkezik,.........és ezt ücsörögve........enyhén szólva nem tudom.....még mindig nem tudom elviselni.
Tehát teszem a dolgom.......de ez is a dolgom, hogy a Párom emlékére nyitott blogot irjam.......bármit, bármiről.......de irnom kell........mindent lemondtam, sehova máshova nem megyek, pedig ott is várnak.........de ez.........ez most fontosabb.......

Ugye közeledik a Halottak napja, vagyis előbb a Mindenszentek napja.......Istenem az a szörnyü fekete csütörtök...... ........bár a dátum 3,-a volt........de csütörtökön ment el végleg........
.
Látod...... .......csak erre tudok gondolni, pedig megfogadtam, nem teszem........de........én igy emlékezem, és ha fáj........akkor azt kimondom.......
..
Szóval,
olvastam 19angel52 bejegyzéseit, azt hiszem már a VI. rész ez......de aktuális.....és maga nemében nem csak szép......tanulságos...... ......az elmulás gondolata ötvzve az ujjászületéssel......de majd meglátod........

Egy ködös hajnalon a nagyi nem ébredt fel többé.
Józsi tata ott ült az ágya szélén, fogta a kezét és nem tudta, mihez kezdjen.
A fájdalom és a bánat megbénította.

Az életbemaradt automatizmusa azonban beindult és cselekvésre késztette. Ami ez után következett, arra nem tud visszaemlékezni, hogy hívott orvost, hogy értesítette a lányát, és hogyan intézte a szertartás teendőit...... ....... (ez ismerős......Kata)

Amikor Somáék megérkeztek a végső búcsúra, csak akkor csendesült le a sokk által gerjesztett hullámok örvénye és visszazökkent a mindennapokba.
Megkérte a szomszéd kislányt, hogy foglalkozzon Somával, mert szerinte kisgyereknek nincs helye a temetésen.
Hiszen ez alatt a rövid idő alatt még az élettel sem tudott megbarátkozni, mit kezdene a halállal. Különben is jobb, ha úgy emlékszik majd a nagyira, ahogy utoljára látta: mosollyal az arcán, kisimult ráncokkal, nem pedig egy ravatalon

. Amikor vége lett a szomorú eseménynek, elmentek egy étterembe ebédelni. Amint csendesen ballagott hazafelé a három generáció a lánya törte meg a csendet:

-Azért anya főztjéhez képest ez sehol nem volt. Ezután, már ilyen helyen fogsz majd enni?

-Dehogy kislányom. Te nem tudod rólam, de nagyon jól főzök, csak a mama soha nem engedett a konyhája közelébe. Majd összeütök valami ehetőt.

A délután most valahogy gyorsabban eltelt, mint szokott.
Ahogy a lefekvéshez készülődtek a lánya megszólalt:

-Apuka, tökéletesen megértem, ha ma nincs kedved mesélni, és szerintem, ezt most Soma is meg fogja érteni.

-Nem-nem, az élet megy tovább, és azt hiszem nekem is jót tenne, ha ma mesélhetnék - válaszolta csendesen az öreg.

Ahogy benyitott a kisfiú alvósszobájába melegség öntötte el. Soma is egy félszeg mosollyal üdvözölte őt.
A maga módján dolgozta fel a nagyi elvesztését, sokkal csendesebb volt, mint máskor.
De most, hogy meglátta Józsi tatát láthatóan visszanyerte az életkedvét.

A magára maradt kényelmesen elhelyezkedett, majd megkérdezte:
-Hogy állsz a hernyókkal, kiskomám?

-Én mindent szeretek, ami mozog. A hernyók közül azt szeretem, amelyik nagy zöld és kövér, alig bír mozogni a nagy hasától.

-Csak azért kérdeztem, mert a mai mesém egy tudós hernyóról szól.

Hernyovits Hernyó tanulmánya az emberekről:

Peteként, több társammal, a nagy diófa dél-keletei szárnyán, a 12. emelet 57. szám alatti levélen születtem.
Ahogy kibújtam a biztonságot adóból, azonnal enni kezdtem, mert állandóan éhes voltam.
Egymást lökdösve a szállásadónk leveit rágicsáltuk, hogy minél erősebbek, nagyobbak legyünk.

Már fiatal koromban elhatároztam, hogy életemet az emberek tanulmányozásának szentelem.
A biztonságot nyújtó felső pozíciómból többször megfigyeltem,
amint ivar éretlen kétlábúak szabályos hajtóvadászatot indítottak társaim ellen.
Sokan estek áldozatul ennek az egyoldalú harcnak.

Amikor kellőképpen megerősödtem, elaraszoltam a hernyókönyvtárba és összegyűjtöttem az emberekről szóló feljegyzéseket.
Az anyaggal együtt visszavonultam és takaros bábot készítettem magamnak
. Ez egy magamfajta tudósnak ideális környezet, hogy zavartalanul dolgozhasson.

Egy gyertya fényénél, szűkös kis cellámban készítettem el életem fő művét
. A munka során összegeztem az emberekről eddig leírtakat, kiegészítve a saját tapasztalataimmal, miközben észre sem vettem, hogy szervezetem teljesen átalakult.

Amikor elkészültem életem fő művével és hozzátűztem az utolsó lapot is a könyvemhez, furcsa bizsergést éreztem, tudtam hogy elérkezett az idő.

Tettem egy-két bemelegítő mozdulatot, majd elkezdtem lebontani börtönöm falait.

Közben eszembe jutott a feljegyzések között talált történet egy emberről, aki nagyon szerette az állatokat.
A kalandozásai során talált az enyémhez hasonló bábot.
Hazavitte magával és minden nap figyelte a változásokat.

A báb oldalfala napról-napra vékonyodott és lassan átlátszóvá vált.
A benne rejtőzködő felfedte önmagát,
majd egy nap ficeregni kezdett és megrepesztett a burkot.

A folyamat sok erőt vett ki belőle, ezért pihent egy csöppet, hogy újult erővel nekivágjon
. A jó szándékú természetbúvár azonban közbelépett és segítségként ollóval felvágta a kijáratot.

A csomag tartalma kipottyant és a földre esett, vergődött egy ideig, majd elpusztult.

A barátunk nem tudta, hogy a báb burkolatának saját erővel történő lebontására tett erőfeszítésre van szükségünk arra, hogy elnyerjük végső erőnket életünk utolsó, nem túl hosszú fázisához.

Ha nem avatkozik bele a természet törvényeibe, részese lett volna annak a csodának, amire csak mi vagyunk képesek, az átalakulás művészei.

Nem bírom ki, hogy ne mondjam el ennek a tudományos nevét, mert annyira szép szó: metamorfózis.

Bocsánat, de mi okos tojások már ilyenek vagyunk.

Na de hogy visszatérjünk a tárgyhoz,
emberünk elszalasztotta ezt a semmihez nem hasonlítható látványt,
egy pillangó megszületését

. Ha nem avatkozik közbe, akkor látta volna, amint a társam végre előbújik,
az oldalához tapadt szárnyait kitárja, amelyek megtelnek testnedveivel és a jótékony szél gyorsan megszilárdítja.

Ekkor egy végső búcsút vesz eddigi otthonától, és szárnyra kap.

Az emberek tátott szájjal figyelik ezt a könnyed, színes, csapkodó röpködésünk.
Egyik csoportjuk, akit maguk között indiánnak neveznek így fogalmazza ezt meg:

a pillangó egyik szárnya a képzelet,
a másik a valóság,
a szívünk pedig maga az élet,
a repüléshez mindkét szárnyra szükség van. ...... .......Ugye szép gondolat.

Vonzódásunkat a fény és a láng felé úgy tartják, hogy az önpusztítás megtestesítője.
Rövid életünk a múlékony szépség, a rövid Földi lét, a világiasság kifejezője.

Babonáikban is ott vagyunk.

Ha itt a kikelet és először fehér társunkat pillantják meg, akkor szerencsések,
ha barna szárnyút, akkor balszerencsések lesznek.

A vörös pillangó a boszorkányok jelenlétére utal,
a fekete pedig az elkövetkező halálra.

Sajnos még nem tanultunk meg félni az emberektől, ösztöneink nagyon erősek, vonzódunk a vörös színhez

. Emiatt sokszor csalódnunk kell, mert ehhez a színhez tartozó nektár helyett csapdába esünk és életünk hátralévő rövid szakaszát kiállítási üvegkalitkában verdesve, vagy rosszabb esetben lepkegyűjtemény részeként végezzük.

Remélem, hogy a tanulmányom segít majd társaimnak az emberek jobb megismeréséhez.

Most pedig véglegesen lebontom a körülöttem lévő falat, elkezdek egy gondtalan, rövid, de mégis szép új életet.

A megszokottól eltérően Soma a mese után azonnal megszólalt:

-Ezt nem gondoltam volna, hogy abból a randa kukacból lesz a lepkécske.
Papi, minden élő átalakul valami mássá?

-Igen kicsim, én hiszek benne.

Ha most a nagyira gondoltál,
belőle biztos...... ....... egy szép fehér galamb lett...... ........... - mondta csendesen Józsi tata.

..Igen.........csodálatos a kép
látom magam előtt...... ........... ..........



Ugye.....kedves Olvasóm.........Te sem bántad meg, h elolvastad...... .....ahogy én sem, hogy elhoztam......köszönöm.........

és most ujra kikapcsolok...... ...........majd jövök...... .....mert a szememre...... ......szükségem lenne még..
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
2012.09 2012. Október 2012.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 210 db bejegyzés
e év: 2735 db bejegyzés
Összes: 35560 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 284
  • e Hét: 819
  • e Hónap: 8794
  • e Év: 578480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.