|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2012-10-15 12:25:01, hétfő
|
| |
| |
Gottfried Keller
Az éjszaka csöndje
Üdv, harmatittas réteken
tündöklő éj! Köszöntelek,
ki játszadozva ringsz a menny
ívén, arany csillagsereg!
Körül az őshegység, akár
éji fohászom, hangtalan,
és messze túl a tengerár
rémlik, hogy partnak rohan.
Szellők szárnyán nyugat felől
fuvola édes hangja száll,
és keleten az égre tör
a nap halvány sejtelme már.
Tűnődöm: távol, meglehet,
most hal meg egy emberfia -
s most tart győzelmi menetet
a várva várt hős dalia.
De mint a ködlő földi völgy
nagy hallgatása, én olyan
könnyű vagyok, s akár a föld,
olyan jó, olyan szótalan.
Szívem mélyén a maradék
maró sajgás is elcsitul.
Mintha előttem ős nevét
végre kimondaná az Úr.
/Ford.: Lator László/
Gottfried Keller
Az idő áll
Az idő áll, nem fut tova,
mi vonulunk csak ott,
az idő karavánszeráj,
mi a zarándokok.
Se szín, se forma - alakot
is úgy nyer tőletek:
fel- s letűnéstek színtere,
porladó emberek.
Hajnali fény esőz: a nap
egy harmatcseppben ég:
egy perc is igazgyöngy lehet,
egy század buborék.
Az idő fehér pergamen,
és sose lesz teli,
ki-ki vérével írja, míg
az ár el nem nyeli.
Hozzád, te szépséget szülő,
csodát termő világ,
megírom én is a magam
szerelmes himnuszát!
Boldog vagyok: dús koszorúd
körén kinyílhatok -
hálából zengem fényedet,
forrást nem bolygatok.
/Ford.: Halasi Zoltán/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gottfried Keller |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-15 12:22:14, hétfő
|
| |
| |
Váci Mihály
Mondd kedvesem milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E parttalan zokogás, mely térdet,
ölet sosem lel.
Milyen a part, hol most lábnyomod
kagylóhéj-sora mélyed,
ha elindulsz a végtelenbe, mely lassan
megtelik már Tevéled.
Mondd, Kedvesem, milyen a tenger,
és milyen ott a szél
hízelgése, milyen ott a magány:
szomorú ott az éj,
ha egyedül fuldokolsz a szíveddel,
és milyen ott a sírás?
Vágyik-e,ó, hova vágyik onnan az ember,
s ha jön, honnan jön érte hívás?
A szomorúság szalmavirága milyen, s a bánat
lőttszárnyú madarának
milyen idomító nevet s milyen hessentő
kereplőket találtak?
Hogy mondják ott, ha fáj, - hogy panaszolják
a karba-ölbe bújva: - félek!
Milyen igazolvánnyal bújkál ott a magány, ahol
oly szorosak az ölelések?
Mondd, Kedvesem, ahol a tengernek, a fénynek,
a hitnek nincs határa,
a végtelen partjain gondolnak-e a bennük fogant,
félve kihordott halálra?
Nem atomrobajok dühére, csak az észrevétlen
kis fulladásra, mely magányos,
botló szívünket felveszi ölébe egy éjjel, a közösség
hiába ölel szerelmesen magához.
Ne hozz nekem képet a kombinátok
csodálatos lélegzetéről,
ne hozz statisztikát! s ne részegedj a kibernetikus
szörnyek vibráló ihletétől!
A tenger partjaira menj: - a fény, idő,
az emberi lélek
ostromló háborgásaiban fuldokolva a jövő
eszméletére ébredj:
milyen lesz gyönyörű léptű utódunk, ha majd
falánk éheit legyőzi rendre,
milyen csillagokra néz, milyen halált fél,
mi bontja küzdelemre
kitárult szárnyait, - ha nem köti gyáva kín,
sok állati szükséglet,
- milyen szél emeli, s merre emelkedik
a súlytalanság állapotában a lélek?!
Váci Mihály
A tenger
A tengerről kél fel a nap,
a tengerről kél fel a szél,
a tenger adja a földnek a fényt,
a tenger küld a földre esőt.
A tenger ad húst a kenyérhez,
a tenger ad kezedbe kenyeret,
a tenger adja az édes esőt,
ő mosdatja a kopár hegyeket.
A tenger fénylik a nők szemében,
a férfiak ajkán a tenger íze.
A tenger ritmusa a nőkben,
a tenger hívja a férfiakat.
A tengeren dobol a vad tüzü Nap,
a tengert veri,tépi a szél,
a tenger tanítja a népdalokat,
a tenger íze,mint a vér.
A tenger hozta hajónkat,
a tenger hozta a harcosokat,
a tenger pártolta először ügyünket,
a tenger,a hegyek,meg a Nap.
A tenger viszi messze hajónkat,
a tenger messze viszi a harcosokat,
csak a tenger pártolja ügyünket
a tenger a tenger a tenger. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-15 11:59:42, hétfő
|
| |
| |
Johann Wolfgang Goethe
Valódi élvezet...
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk szerelmesen,
Akkor se kérem ajka csókját,
Csak hangját, csak szavát lesem.
Mily elme, mely mind gazdagabban
Csillogtat rejtett érdemet!
Tökélyes ő - talán csak abban
Hibás, hogy engemet szeret.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe Johann Wolfgang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-15 11:56:26, hétfő
|
| |
| |
Johann Wolfgang Goethe
Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe Johann Wolfgang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-15 11:50:38, hétfő
|
| |
| |
Johann Wolfgang Goethe
Könnyek vigasza
Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja a szemed.
S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.
Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.
Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.
Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.
Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott.
Csillagra nem vágyunk. Ha szép,
hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.
Tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe Johann Wolfgang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 123
- e Hét: 1234
- e Hónap: 1493
- e Év: 9100
|
|
|
Offline
