|
2012-10-24 23:13:13, szerda
|
| |
| |
Beney Zsuzsa
Hogyan vártalak...
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Beney Zsuzsa
Csillog, de eltűnik.../részlet/
Megállsz, szétnézel és átlépsz megint
gyöngyfüggöny ajtaján a létezésnek
Hol a láthatóban, hol félhomályban
két föld szegélyén lépkedsz.
Mint havazásban. Akadálytalan
jársz a fekete-fehér rácsozatban.
Egymáson zuhog át az olvadó
s az áthatolhatatlan.
S nem tudom, áll-e még sötét, királyi
rongyaiban a város, vagy a szél
üres mezőkön csapdos - nem tudom, hogy
távolodom vagy rohanok feléd,
mert az elboruló, hulló időben
elemeire bomlik a világ.
Hóra, sötétre. Nincs ki fellobbantsa
még egy tél hajnalát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beney Zsuzsa |
|
|
|
|
|
Offline
