|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 22:57:59, szombat
|
| |
| |
Váci Mihály
Hazatérés
A roppant égbolt elfáradt ragyogni,
szelíd kékje már álmodozni kezd:
elalvó hunyorgással rácsukódik
kelet felől a lágypillájú est.
Hívás, szelíd várakozás az este,
tornácán nagy sugaras szív dobog,
eperfa hajlik a fészkes ereszre,
benn lángos pirul, meleg tej csobog.
A határ félni kezd, kiáltni nem mer
a hazatérő emberek után:
bokrai mélyén sok szív ijedten ver,
minden levelén reszket a magány.
Mert a tájat senki sem hívogatja.
Lombjai közt felsír a félelem,
s egy kislány után,ki libáit hajtja,
megindul ő is, lopva, csendesen.
Előbb a dűlőút megyen, ballagva
szénás szekér után: nagy fáival
rátámaszkodik a kerti kazlakra,
pár gallya leng még s elalszik hamar.
Kis utak eltévdve botorkálnak,
elvesztették az aratók nyomát,
találkozva, tanakodnak, megállnak,
s keresgélnek a tarlókon tovább.
Piciny füvek tolonganak, tipegnek:
- mint félő gyermek sír, hazaszalad,
úgy ők is széles rendekben sietnek,
pázsitba gyűlnek friss kazlak alatt.
Az eperfa a házhoz közelebb megy,
a virágok ablakra hajlanak:
Az utakon halk lombok közelednek,
elalvó udvarokba tartanak.
Már csak az árkok maradtak: ők árvák,
őket mindenki messze kergeti:
csak bodza hajtja rájuk durva ágát,
de mélyük melegséggel van teli.
Közelebb jönnek szégyenkezve, lopva,
leselkednek a sötét kert alatt,
sompolyog velük csalán és bodza,
s a meleg ólak körül alszanak.
Az este így a tájat,
mint szétszéledő nyájat
terelgeti haza:
tolonganak az árnyak,
kitárt kapuid tágak
tornácos éjszaka.
A porfelhő után a
kitaposott csapásra
kezd vágyam hajlani:
szeretnék éjszakára
eljutni egy tornácra,
s küszöbre botlani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 22:49:32, szombat
|
| |
| |
Ady Endre
Október
Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!
Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony -
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:37:04, szombat
|
| |
| |
Rab Zsuzsa
Kívüled élek
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy megláthassalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szelidíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek.
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas-bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rab Zsuzsa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:28:22, szombat
|
| |
| |
Móricz Eszter
Oszd meg velem...
Oszd meg velem
a csöndet,
a nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,
és jön az ősz.
És nézd, ahogy
remegve elfut a
nap, lombokra
száll az alkonyat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Móricz Eszter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:24:59, szombat
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Ébredésre várva..
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
ébredést
remél
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:21:46, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Ha majd újra
Ha majd újra kivirul az emlékőrző sziget,
és az otthonos fák ágain ismét rügy fakad,
gyere el hozzám észrevétlen csendben,
s hozd el nekem az ifjúságodat.
Nem baj, ha ezüst-dér éke csillan rajtad,
s ha lépteid alatt idő-kavics roppan,
majd én elsimítok minden rögös utat,
mely megveti magát a finomszemcsés porban.
S ha eljössz, feledjük az évek szürkeségét,
újra azzá leszünk, mint két bohó kamasz,
kiknek málló és rozsdállt szög-bilincsén,
nyithatatlan marad a szívmegőrző lakat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:17:41, szombat
|
| |
| |
Kovács Daniela
Azt hittem...
Azt hittem vársz rám túl a hallgatáson,
túl a bús ősz ázott magányán,
a Napba simuló felhőhasadáson,
túl a dajkáló sugár aranyán,
hogy ott vársz rám, szelíd türelemmel
csodavilágunk száz meséin túl,
nyári éjjelekben rejtőző meleggel,
mely öl-puha, selymes emlékekbe hull.
Azt hittem rám vársz minden esthomályban,
minden derűs arc vonásain túl,
minden szenvedélyes, olthatatlan vágyban,
mely, mint forró láva föld méhébe fúl,
hogy ott vársz rám minden édes ízben,
hol a perc méze mindig visszacsókol,
csöndet megszegő, Istent áldó hitben,
hol legszebb dallam angyalhangon szól.
Azt hittem ott vársz, szavak melegében,
sosem írt míves verseim mögött,
szív-rügyfakadásom áldott gyönyörében,
valahol... rám vársz... ég és föld között.
Kovács Daniela
.......Vajúdó magány
Valami mély, istentelen csend
szövetkezik örömöm ellen,
s mint egy vérengző, vad szörnyeteg
tépi szét a mellem.
Nem nyílik meg a kőrengeteg.
Álom sem jön, mely hozzád emel.
Már itt zsibbad számon a neved,
ám senki sem felel.
Kovács Daniela
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Daniela |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:14:02, szombat
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Óriássá nőttél bennem
Hittem, hogy jön majd
az ezerarcú nyár...
Te jöttél, s belémrobbantál,
mint augusztusi csillag
az éj végtelen-mély kútjába,
hol egykor néma árnyként
szendergett a vágy,
most örvényedben lángol a világ.
s mint anyjában a gyermek,
úgy nőttél bennem óriássá,
pupillám lüktető, zöld mélyén
hangtalan ( velem ) vajúdtál,
lélektintából festettél szelíd mosolyt
a reggelek fénytelen arcára,
kócos álmaim múlt-ráncait
lágy hullámként simogattad...
Hiszem, hogy lesz még
ezerhangú zsongató tavasz,
zuhogó kék, őszi esőben táncoló
mezítelen gondolat,
s osonva keringőt lejt majd
ablakunk alatt a jégcsipkés vén-tél,
álmokat álmodik velünk jövő-anya
fátyolvilágunk ringató bölcsőjén.
s mint anyjában a gyermek,
most úgy lélegzel bennem,
a szerelmet már érted,
csak veled vétkezem,
esténként visszakucorogsz
hazatérő, fáradt testembe,
fényt gyújtasz csendben
ruhátlanul hömpölygő lelkemnek...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:09:40, szombat
|
| |
| |
Komáromi János
Marék homok
egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél
az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél
mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok
a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező
tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Komáromi János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:06:34, szombat
|
| |
| |
Ady Endre
Örök gyermekség
Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.
Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint a fa.
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 55
- e Hét: 297
- e Hónap: 1865
- e Év: 9472
|
|
|
Offline
