|
2012-10-29 11:11:06, hétfő
|
| |
| |
Gustavo Adolfo Bécquer
A bús arató
Az életem kopár mező,
fölötte zúgó viharok,
de egy kéz mindig belevet,
mély bánatot, bús könnyeket
és én zokogva aratok.
Fordította:Kosztolányi Dezső
Link No reason to cry
Gustavo Adolfo Bécquer
......Csókos világ
Csókolja az árat a lágyan-enyelgő
hullám-bodorító reggeli szellő,
csókolja a nap sugaras tüze hően
az üszkösödő felhőt lemenőben.
Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer,
lehajlik a rét is a drága folyóra,
hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.
Fordította : Kosztolányi Dezső
Gustavo Adolfo Bécquer
Rímek XXXVIII A
A sóhaj szellő, és elszáll a széllel.
Vízcsepp a könny, és a tengerbe fut.
Mondd, kedvesem, ha a szerelem meghal,
tudod-e, hova jut?
Fordította:Simor, András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bécquer Gustavo Adolfo |
|
|
|
|
|
Offline
