|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 19:18:34, kedd
|
| |
| |
Kezemben virág
Kezemben virág,
merengve emlékezek...
ez a Te napod,
melyen idézem szellemed.
Zárt pillám mögött
agyam rejtett zugából
hívom elő képedet,
vajon mivé lettél volna,
Ha nem szólít el végzeted.
Ádáz küzdelemmel vonszoltad
sarkadhoz láncolva
kérlelhetetlen betegségedet,
orvul kiszolgáltatva a mikrobák
gonosz ördögeinek.
Hol hideg verejték borzongatott,
hol perzselő erejű láng égetett,
míg a balsors egyetlen fogással
szétroppantott akarást, igyekezetet.
Az ember csak egyszer élhet...
Csak egyszer... és semmi vissza nem térhet!
Mindig eljön a vég,
és az új életnek semmi köze a régihez.
Szeretném kinyújtani a kezemet,
hogy visszahozzam letűnt életed,
de mit sirassak vissza?
betegségtől erődet alá ásott,
sírba szánt életed?
A térben, mint apró füstgomoly
kószál idézett szellemed,
nesztelenül szétfoszlik,
mikor lustán felnyitom szememet.
Csak porgomoly száll föl sírhalmodról
beporozva szemem sarkából
éppen kicsorduló könnyemet,
halkan mondom: Isten hozzád!
Hát akkor megyek...
Nesztelenül, lábujjhegyen, nehogy
felriasszam a nyugvó lelkeket.
Fazekas Valéria |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 17:56:23, kedd
|
| |
| |
Emlékezünk
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 17:56:21, kedd
|
| |
| |
Emlékezünk
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
624 db bejegyzés |
| e év: |
7161 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2523
- e Hét: 11097
- e Hónap: 27497
- e Év: 149370
|
|
|
Offline
