|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:34:29, péntek
|
| |
| |
"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.
Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a
tapasztalás tanított meg reá."
Gandhi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:32:08, péntek
|
| |
| |
Földes László
Szakadék szélén
Elég menni menni, meg nem állni, menni
Nem tudni de menni, sem inni sem enni.
Álmokat feledni, jeleket keresni.
Bánatot viselni senkinek se lenni,
Esküt sose tenni, gyűrűt sose venni.
Vallani tagadni, sehol sem maradni.
Ég alatt aludni kövektől tanulni,
Hátat fordítani, szélbe ordítani.
Utat téveszteni, holtat ébreszteni.
Idegenbe szökni éjjel hazajönni,
Barátot elhagyni, alamizsnát adni.
Forrásvizet inni, mások bűnét vinni.
Ellenségre nézni bocsánatot kérni,
Adni is meg kapni, sírni meg kacagni.
Kalapot emelni, nem ütni szeretni.
Szakadékhoz érni mélyen belenézni,
Fordulni nem félni, mellékútra térni.
Várni vagy hátrálni,soha meg nem állni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Földes László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:29:24, péntek
|
| |
| |
Kovács Anikó (A)
Calando
Színét veszti nyugtában az este,
- a tájra rút kopárságot ítél
és riasztóvá maszatolja a tél, -
fölém sötétet és gyászosat festve.
A párát magába issza a fény,
esti illatok gyümölcse ring
az elpihent budai házak tetején;
pergamen-levél zörög,
függöny szárnya lebben - ,
...minden gondolatom
te vagy.
Halálomnál véglegesebben.
Ha bánat terhe nyom,
fele gondod én veszem magamra,
vétkeid felét is vállalom, -
számítsunk bölcs irgalomra...
Szólnék,
de a szó átszivárog sejtjeim falán,
és felizzik bennem
mint a gyehennaparázs,
elveszett és búskomor vagyok,
nem vagy itt...,- csupán ennyit tudok.
Már az est is megszökött,
végiggördül rajtam az éj,
s a nagyhatalmú hegy mögött
ég a földdel egybekél:
- sorsom bizony, visszafáj még,
hát szépet hazudok magamnak: vigaszul -
s végül - talán - megnyugszom,
ha az oltalmazó sötétség
végre, végre hajnalkékbe fordul.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Anikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:25:21, péntek
|
| |
| |
Pósa Lajos
Anyám intése
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pósa Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:21:34, péntek
|
| |
| |
Szabolcs Piroska
Esti perc
Fényes az őszi lég, kristályszín az este
oldalamhoz simulsz derekam ölelve
az ablakra leheletünk párafüggönyt feszít
gallyat sodor a szél, vágy már nem hevít
ólmos pillánkon oly puhán piheg most a csend
te vállamon fekszel, párnád a szívem
ez a tiszta béke, nem zaklat félelem
elfordulsz, nem leszel, már nem is rettegem;
örökre megmarad a perc veled - nekem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabolcs Piroska |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:09:33, péntek
|
| |
| |
"Egy harcosnak az útja egy bizonyos pontján meg kell tanulnia elérhetővé és elérhetetlenné válni. Értelmetlen folyton elérhetőnek lenni, ahogy az is értelmetlen, hogy úgy rejtőzzön, hogy mindenki tudja, hogy rejtőzik. Egy harcos számára az elérhetetlenség azt jelenti, hogy finoman érinti a környező világot, aztán továbbáll. Tudatosan kerüli, hogy kimerítse magát és a többieket. Nem használja ki, nem facsarja ki az embereket, amíg össze nem fonnyadnak, különösen azokat, akiket szeret"
Carlos Castaneda.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:04:31, péntek
|
| |
| |
Szabolcsi Erzsébet
Csak álmodunk...
Tenyerembe bújtak illatok,
lüktetnek velem pillanatok,
holdfényt vágyik a harcom,
jöjj, érintse fénye arcom;
új álmokat súgjon a szél,
hajolj közel, halld, mit mesél,
halld szívem szapora ritmusát,
táncot vágyó ősi rítusát,
hallgasd a percek énekét,
lüktető-bongó lélekét;
s csak álmodunk, csak ébredünk,
csak kéz a kézben éledünk,
zihál a hold a hárs fölött,
a tölgy is díszbe öltözött,
pillangó vágy csiklandja szivem,
s szikrát pattint hűs tenyerem...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabolcsi Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 23:01:30, péntek
|
| |
| |
Sárközi György:
Nem válhatunk el
Hiába akarlak kitépni magamból,
örök rendelés háncsa kötöz;
A lelkek kertésze szívembe oltott,
Nemes ágat, vadon fa tövihöz.
Hiába akarlak letörni szívemről,
Belémhegedtél mélységesen,
Nem vethet ki fölsebzett rostjaimból
Ezer kétségnek vihara sem.
Csak az, hogy Te is élsz e szikes világban,
S, hogy tudlak, s hogy szabad gondolni rád,
Leverte álmaim vackor gyümölcsét,
S elűzte a képzelet hamis madarát.
Csak az, hoyg az emlékezés viaszában
Őrizhetem arcod vonalait,
Kifakasztotta szerelmem alvó lombját,
Hogy zúgva tört föl az eleven napig.
Örök életben és örök halálban
Élsz Te bennem, és élek benned én, -
Nem válhatunk el... ó, le ne hervadj
Drága virágom, remegő remény.!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sárközi György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-05 22:58:38, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály
Mint a szél
Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik között, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogy lebben,
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva őgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
- fény tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
- golyó, szurony, kín sűrű rajban
vüvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
a szelíden győzök, mint a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 67
- e Hét: 600
- e Hónap: 2168
- e Év: 9775
|
|
|
Offline
