|
2012-10-09 06:57:16, kedd
|
| |
| |
Értetlenkedés
Karcsán voltam férjnél. A családban szájhagyomány útján maradt fenn a karcsai nagyvőfély gyűjtemény, mivel a család férfi tagjai vitték tovább a hagyományt bibliai idézetekkel tarkított vicces versikékkel, köszöntőkkel.
1992-ben összeállítottam a gyűjteményes kötetet, a bevezetőbe odaírtam, hogy a karcsai kevély nyelvi ízeket szeretném bemutatni. Két másik könyvanyaggal került az akkori Írószövetséghez pályázatra, a Szívdobbanások szerelmes könyvvel és a Kincsesláda meséskönyvvel, melyhez lektori ajánlást Cs. Varga István írt ismerősöm kérésére. Az ajánlásom megsértődtem, mert a karcsai nyelvjárást, ahogyan meghagytam helyesírási hibának tüntette fel a lektor, hogy a helyesírási hibák kijavítása után ajánlja kiadásra.
Tegnap ugyanez ismétlődött, bár primitívebb kivitelben. A többszáz éves gyűjtemény egyik borköszöntőjét átadtam egy klubvezetőnek, hogy szüreti napra olvassák fel, ha akarják. A felolvasó Sándor remegő kezekkel, indulatosan közölte, hogy át kellett írnia, sőt úgy is mondta be, hogy a borköszöntőt költötte saját maga. Ott kellett volna hagynom őket. Elegem van a buta emberek leértékeléséből, lenézéséből, társaságából. Egy tájnyelvet hogyan lehet helyesírási hibának elkönyvelni? Azért átírta, mert úgy kezdődött, hogy ,,ahol vígan vadnak jányok és legények"? Ott így beszéltek.
Három napja a klubvezető megkérdezte tőlem, hogyan írok, leülök és jönnek a szavak? Nem, válaszoltam, már csak időnként tudok írni, azelőtt hallottam a zenét a szöveg mellé, s együtt írtam a kettőt.
Én nem nyelvi zseninek születtem, csupán a magyart szerettem, s amim maradt tönkre menetelem után, annyit tudok használni, ezt sem könnyen, mert nagyon feledékeny is lettem, berögzíteni új információkat képtelen vagyok már, vagyis tanulni.
A párt időben, amikor az alkoholistákat, primitíveket iskolázta be, engem csúfolt a párttitkár a jó helyesírásom miatt. Nem gondoltam volna, hogy ez a 20. században ennyire nagy gondot jelent. Most már elégedettek lehetnek az eredménnyel az elvtársak, létrehozták az analfabéta értelmiséget. Valahol azt olvastam, hogy az általános műveltséghez tartozik a jó helyesírás. Most a médiában is a nevek elé kötőszót tesznek, így beszélnek, mint régen a falvakban, szóval még folyik a mesterséges magyar nyelv összezúzása.
Ha nincs általános műveltség, akkor nincs egyetértés, nincs békesség, nincs tisztelet a másik embertárs iránt, mert ezt is a műveltség jelenti, amivel születni kell, az iskolában csak a szabályokat lehet megtanulni és a tananyagot.
Értetlenül állok most is az eseményekkel szemben, nem értem az új értelmiség kialakítását, akik között szenvednek azok is, akik véletlenül önszorgalomból kerültek közéjük. Vannak egyáltalán véletlenek? Azt mondják a jövő népei, hogy nincsenek, semmi sem történik okozati összefüggés nélkül, s ha csak a magyar nyelv miatti hátrányáról beszélünk az egykori jó tanulóknak, már érthető, mit vettek el, mit zúztak össze, honnan az irigység a műveltséggel nem rendelkezők köreiben.
Nem, soha nem néztem le az írni nem tudókat. Elfogadtam a karcsai nyelvjárást, analfabetizmust is, egyedül az emberség számított, amit tanulni szintén nem lehet, azzal születni kell. Ilyen ember volt a karcsai nagyvőfély öreg nagyapa, egyedül ő szeretett a családban, ahová egykor férjhez mentem mai napig megfejthetetlen indokkal, mert az éhezés, a nyomorból való szabadulás, mely minket, mint városiakat sújtott 1967 óta önmagában nem volt elég indok arra, hogy belemeneküljek egy középkori házasságba. S már akkor onnan vitték színésznek, tanárnőnek a leányzókat, a párt tovább termelte a rossz természetű, pletykás asszonykákat, az alkoholista fiúkat, akikből később pártfunkcionáriusok lettek. Volt is züllés a pártiskolákban! Hetven évet nem lehet csak úgy simán átugrani, a beiskolázottak mára híres-nevesek lettek, jutalmakat kapnak, s vesznek át attól függetlenül, milyen tetteik voltak, így kaptak a magyar nyelvi rombolók is jutalmakat, így maradnak fenn örökké az utókornak a milliókat kereső média szereplőkkel együtt.
Embernek lenni egy állapot! - ez a média egyik jelmondata. Embernek születni hátrány, hiszen az elmúlt század mindent elkövetett annak érdekében, hogy az emberséget kiirtsa a világból, most már emberhez méltó életet élnek.
2012. október 9.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
