Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Asszony egyyedül
  2012-11-03 21:30:48, szombat
 
  ASSZONY EGYEDÜL

Denise Levertov

Amikor nem emlékezhet tisztán,
két szerető közül kivel is érezte
ezt vagy azt a tüzet, áramütést,
amely a feje búbjától a sarkáig futott, ahogyan
a völgyön túlról,
az autóból látható hegyoldalon
a vízesés fehér lángja végigszalad,
a motor éppen visszakapcsol, a kocsi kattogva
erőlködik fölfelé...
Amikor mozi után órákig elülhet vagy sétálhat,
nagyokat nevetve, kedvére beszélgethet a barátokkal,
s nem baj, hogy késő van, éjfélkor vacsorázhat, az időt
úgy költheti, hogy nem számolja az aprót...
Mikor ágya felét könyvek borítják,
és senkit nem tart ébren az olvasólámpa fénye,
kihúzza a telefont, hogy délig alhasson...
Ekkor
felszárad az önsajnálat, s bűntudattól
mentes öröm emeli fel.
fél ugyan, de nem a magánytól,
attól, boldogul-e az öregséggel -
a fényképekkel, a tükörrel. Mennyivel
fiatalabbnak és szebbnek érzi magát,
mint amilyennek látják. A legboldogabb
óráiban - vagy akár a kevésbé vidámakban, mikor
alázattal vergődik az aszfalt kánikulájában
vagy a napkeltét hasító madarakat hallgatja,
ólomtompa, szürke hang, a fáradságé -
józan eufória fogja el, most hinni akar
a vándor, foldozott és földszínű
öregasszony-jövőben
a középévek apró fényűzései elmaradtak,
a városokat, a folyókat, az arcokat és a hegyeket bámulja,
míg őt már senki se, nincs bánat, nincs keserűség,
borivó vénasszony, aki egyre csak nevet magában...
a bozótos benőtt csapásokat jól ismeri.
Tudja: a Tedd-amit-veled-tennének Asszonyság abból a gyerekmeséből
nem létezik,
senki sem járhatja körbe a földgolyót,
ez a füst és a decibel világa.
De azt hiszi, kemény és bölcs lehet, valahogy
akárhogy. Mindenesetre túl van
a gyászidőn,
szégyen és sértettség nélkül mondhatja:
Áldott az egyedüllét.

Bollobás Enikő fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Asszonyvers  
Angyal és ördög
  2012-11-03 19:54:00, szombat
 
  ANGYAL ÉS ÖRDÖG

A fejedelem szólt a művészhez:
,,Két képet fess nekem művész!
Én vert arannyal megfizetlek,
Ha mindkettő kedvemre lész.
Egyikre fesd a legszebb angyalt,
Minő csak a mennyben lehet;
A másikra az ördögöt fesd,
Minőnek őt te képzeled."

A művész véve a parancsot,
Nemes szerényen meghajolt,
Szép homlokán felgyult az eszme,
De ajka egy hangot se szólt.
Vevé a vásznat, a festéket,
És a teremtő ecsetet,
Elzárkózott csendes lakába,
És éjet napot összetett.

Készült a két kép, de munkában
Nem látta őket senki sem,
Félkészülőben vágyott volna
Birálni sok kiváncsi szem.
De végre fejedelme elébe,
Viszi munkáját a művész,
- El van leplezve mind a kettő -
,,Uram a kettős munka kész!"

,,Vegyétek le a leplet róla!"
Parancsolá a fejedelem.
Sok kéz lenyúlik; de előlép
Maga a művész hirtelen.
,,Megengeded uram, a leplet
Magam vonjam le" szól ekép,
S leleplezi az egyiket... Oh!
Mely ragyogó, eszményi kép!

Bájos leánykép, melynél szebbet
Nem látott soha földi szem:
Mennyei öröm fénylik arcán,
Ajkán mosolyg a szerelem,
És szemei kék tükörében
- Mit föl nem zavart szenvedély -
Feneketlen s még is átlátszó
Tengerszem mosolyg: a kedély.

Fehér homloka derüjében
Egy cherub tisztasága van,
Selyem hajának szála oly fény,
Melynek árnyéka is arany.
Keblét emeli a lehellet,
Kezét imára kulcsolá;
S bár szárnya nincsen, hogy repüljön,
De mégis égből szállt alá.

A fejedelem jóváhagyólag
Intett fejével; és szemét
A képről a művészre, aztán
A tömegen jártatva szét,
Szólt: ,,Szebb alakot álmaimban
Sem láttam ennél óh művész!
Leplezd le már az ördög képét,
Jutalmad fejedelmi lész!"

De a művész szigoru szemmel
Végigtekint saját művén...
,,Ha ti nem leltek hibát benne;
De annál többet lelek én.
Mosolya hideg, szeme lankadt,
Homlokán nincs elég varázs..."
S fölleplezvén az ördög képét
Büszkén kiált: ,,Im itt a más!"

S az ördög képét még kiváncsibb
Szemekkel kémli a tömeg.
Keresi szarvát, hosszu farkát,
Sötét szemeitől remeg,
De ámulat! A szörny helyett egy
Gyönyörü arc mosolyg elé;
A százszor fényesbb kép előtt el-
Homályosul az angyalé.

Derültebb homlokán a fénynek
Részegitőbb varázsa ég.
Szemében vakítóbb a sugár,
És csábítóbb a szendeség.
Míg arcán reszket mámor és kéj,
Zilán kibontott fürtivel
Villanyfolyam szikrázva játszik...
Ugy epeszt és úgy ingerel!

És mintha ajka félig nyilva
Lihegne titkos kéj után,
És szeme álmodozni hívna
Homályos édes éjszakán...
S mintha az arcon, egy veszélyes
Örvénybe összefolyna ott
Mind, ami édest és halálost
Az őrült vágy álmodhatott...

,,Ez hát az ördög? - felkiáltnak,
Egy angyalnál szebb női kép!"
De csöndet int a fejedelem most;
És a művész eléje lép:
"Én értelek - mond - igazad van
Jutalmad bizton felvehetd,
Egy szép asszony szivünknek angyal
És ördög egyaránt lehet!"

1853

Szász Károly
1829 - 1905
 
 
0 komment , kategória:  Asszonyvers  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2012.10 2012. November 2012.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 15 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8
  • e Hét: 8
  • e Hónap: 612
  • e Év: 20680
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.