|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:59:50, szombat
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke
Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.
Fordította:Nemes Nagy Ágnes
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
Fordította: Kosztolányi Dezső |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rilke Rainer Maria |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:56:02, szombat
|
| |
| |
Babits Mihály
O Lyric Love
Terólad száll a dal, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem!
feletted ég az ég, alattad messze nyílva
a pokol, ingatag jársz ingatag helyen.
Örök parázsmező égeti földi lábad
s az égő fájdalom táncolni megtanít:
ütemes sántaság, mint aki tűzbe hágott
s kit kígyó csíp bokán, kapkodja talpait.
Kiáltanál, tudom, de zene lesz a jajból
mert egy ajk hangszerül hangolta ajkadat
egy szép zenés ajak, mely dalt fakaszt a dalból,
mint hangvillát ha ütsz, másik is hangot ad.
Ó hóbillentyüs ajk zenés, meleg csodája
hogy gyengéd hangjaid betöltik a leget
s mint rezgést rabul ejt a zongorák pedálja
ha elhallgatsz, a szív zenéje emleget.
Ó kedvesem, ki vagy? Előtted messze nyílva
az ég, sugárosan jársz sugaras helyen;
utánad dús pokol, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:50:40, szombat
|
| |
| |
Kamarás Klára:
Őszi illúziók
Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.
***
Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
Számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.
***
A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:48:05, szombat
|
| |
| |
Kovács Daniela
Lesz valaha tavasz?
A bíboralkony ma is tündérvölgybe jut,
lobogó lángként rémképeket éget,
játszi könnyedséggel, gyermekien fut,
de nyomában lassan lenyugszik az élet...
Hűvös ez az ősz, a bokrok rejtekében
rőt fészket készít avarból a szél,
a sápatag Hold rám néz hófehéren,
s a jegenyék sóhaja altatót zenél.
Csak én vagyok ébren, fájó gondolat
gyötri kábult fejem, kínzón szédeleg,
míg rád gondolok, a mécsláng ellohad,
és füstkarjai fonják drága fényképedet.
Fáj ez az ősz is, sűrű fátylán túl
szívem görcsébe emlékeket kavar,
ha új nap virrad, felkel s megindul,
mint az a beteg, ki nyűgös és fanyar.
Lesz valaha tavasz? Több is lesz talán,
mely úgy bódít majd, akár a finom bor,
édes láz kúszik majd sorsom várfalán,
és eszembe se jut, hogy fájt valamikor.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Daniela |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:44:58, szombat
|
| |
| |
Sárhelyi Erika:
Az én csendem
Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.
De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sárhelyi Erika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:41:53, szombat
|
| |
| |
Helen Bereg
Már várlak
Gyere! Már várlak.
Felékesítettem lelkem
nászgyöngyökkel.
Érted, csakis érted
színcsodává tettem.
Várlak, pergetve
másodpercek végtelenjét,
egyre szebbé, egyre fényesebbé
válik képzeletemben az emlék.
Tudom, te is nászra
fested a várakozást.
Ölelj, mintha tested
utolszor fonódna rám.
Ringass, vágy ütemére
ringass magadba!
Tégy bármit, mit képzelet
a gyönyörért tehet,
tégy testből felszakadó csodát,
varázsold el a percet,
hitesd el, mindig így lesz,
még akkor is,
ha tudom, hazugság.
Nem számít semmi,
mert engem szeretsz.
Érintésemtől összerándul
testedben az akaratlan,
marcangoló, édes vágy:
Ne csak érintés,
sokkal több legyen,
legyen izgató halálba zuhanás.
Megszűnő lét mezsgyéjén
öleljük önfeledten egymást.
Maradjunk örökké együtt,
mert csak az az élet igaz
mit összefonódva élünk,
a többi tudom, hazugság.
Gyere! Itt várlak.
Hajamban érzem
kezet simító rezdülését,
ajkamon már játszik
csókot síró forróság.
Megoldom ruhám,
elsimítom lepedő ráncát,
tisztán zárja magába
tested lenyomatát.
Nászgyöngyökkel
ékesítem lelkem,
mert tudom, te is nászra
fested a várakozást.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:37:04, szombat
|
| |
| |
Kormányos Sándor
Mindíg búcsúzunk...
Te megtalálsz, én megtalállak,
de szív-dobogva elfutunk,
bűntudat-marta vágyainkkal
egymáshoz érni nem tudunk.
Gyötrő hiánytól újra űzve
keressük egymást szüntelen,
arcunkon riadt kis mosollyal,
bűnökben égve: bűntelen.
Ha ernyedten búcsút int a kéz,
messzire tudom, nem jutunk,
te megtalálsz, én megtalállak:
de mindig, mindig búcsúzunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:34:53, szombat
|
| |
| |
József Attila
Álomban enyém vagy...
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-10 23:32:16, szombat
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.
Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok?
Álmomban olyan gyakran karollak...
és annyira jó, hogy veled vagyok!
Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam:
vonzó embert, társat a magányban,
s barátot, akire mindig vártam...
Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget.
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 70
- e Hét: 1276
- e Hónap: 2844
- e Év: 10451
|
|
|
Offline
