|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2012-11-15 20:49:24, csütörtök
|
| |
| |
Oszteoporózisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.
A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%.
Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.
Előfordulás
A betegség világszerte több százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja. Az érintettek száma az átlagéletkor kitolódásával nő, a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlődésének köszönhetően a felismert esetek gyakorisága is nő. A változás korában szinte minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Nőknél négyszer gyakoribb, mint férfiaknál.
Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, ami a férfiak eseteinek 8-10-szerese. Élete során kb. a nők fele szenved el csontritkulásra visszavezethető jelentős csonttörést. E nők mindössze negyede-fele épül fel teljesen csonttöréséből.
Okok
A csontritkulásos esetek 80%-át elsődleges oszteoporózis adja, két formája a posztmenopauzális és a szenilis (öregedéssel összefüggő) csontritkulás, ez utóbbi mindkét nemnél bekövetkezik.
Az ivarmirigyek eltávolítása mindkét nemben rövid időn belül jelentős csontritkuláshoz vezet, az érintett szteroid hormonok pótlása viszont ezen csontvesztést gyorsan meg tudja állítani.
Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő.
A csontritkulás a nőknél legtöbbször hormonális okokra, változókori (posztmenopauzális) vagy egyéb eredetű ösztrogénhiányra vezethető vissza. Az ösztrogénhiányhoz kötődő csontritkulás a menopauza idején felgyorsítja a csontvesztést.
A későn, a 16. életév után jelentkező első havi vérzés hormonháztartási problémákat jelezhet, ami szintén hátrányosan befolyásolhatja a fiatalkori csontépítést. A nőknél a 40 éves kor előtti menopauza, a rendszertelen havi ciklus, a túl hosszú, több éves szoptatás, illetve, ha valaki egyáltalán nem szül az ösztrogénhiánnyal összefüggésben hajlamosítanak a csontritkulásra.
A fiatalkori csontritkulás az alábbi állapotokra vezethető vissza:
Turner-szindróma (l. hermaphroditismus),
magas prolaktin szint,
túlzott fizikai megterhelés,
anorexia nervosa,
petefészkek eltávolítása,
mesterséges változókor (Gn-RH analógok alkalmazása),
korai változókor.
Öröklött és alkati tényezők: A maximálisan elérhető csonttömeget 80%-ban genetikai tényezők szabják meg. A sovány, törékeny testalkatú, különösen az 50 kg alatti emberek csonttömege fiatal koruktól kezdve eleve kisebb. Általában a világos bőrű hölgyek tekinthetők a legveszélyeztetettebbeknek. Az egyenes ági rokonok között idős korban előforduló csontritkulás figyelmeztető jel lehet.
Öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység, mert a tejjel az egyik legfontosabb kalciumforrástól esik el az ember. Az életmódbeli tényezők a kalciumfelszívódást gátolva vagy éppen a kiválasztást fokozva fosztják meg a szervezetet a szükséges kalciumtól.
A szervezettől sok kalciumot von meg a cigaretta, a túl sok alkohol vagy kávé. Sokkal több alumíniumot veszünk föl, mint korábban. A dobozos üdítőkben hatszor annyi van e csontlebontást fokozó elemből, mint az üveges italokban. A túl magas foszfáttartalmú ételek, szénsavas üdítőitalok (kóla) szintén csökkentik a csonttömeget.
A veszélyeztetettséget növeli a D3-vitamin hiánya, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, hasznosulásához. A helytelen és túlzott, egyoldalú fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak, ügyelni kell a kiegyensúlyozott kalcium-, nyomelem- és vitaminbevitelre.
A csontritkulásért felelős az ülő, rendszeres testmozgás nélküli életmód az egyik legfőbb oka a szaporodó csontritkulásos eseteknek.
Az egészségtelen életmód miatt a fiatalok korosztályában is csökkent az elért maximális csonttömeg, így ők is egyre veszélyeztetettebbek.
A környezeti tényezők között a légköri ólomszennyezést és többlet-kadmiumfelvételt (cigarettafüst) meg kell említeni.
A férfiak szervezete nagyobb csúcs-csonttömeget képez, és az életkorral összefüggő csontvesztés csak 60-65 éves korban kezdődik, ezért a férfiak körében a betegség ritkább, mint a nőknél.
A másodlagosan kialakuló csontritkulás ritkán fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegség következményeként jön létre, melyek lehetnek gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben.
Veszélyeztetettek egyes egészségi problémával küszködők, például a pajzsmirigy-túltengésben szenvedők, illetve azok, akik pajzsmirigy-betegség miatt gyógyszeres kezelésben részesülnek. Ugyancsak veszélyeztetettek a kortizon-készítményeket, szteroid gyulladás-gátlókat használók, a kemoterápián átesők, az idült gyomor-bél betegségek következtében kialakuló felszívódási zavarokkal élők, azok, akiknek a veseköve a fokozott kalcium-kiválasztás miatt képződött.
Tünetek
A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések - csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések - bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmünket az idült csontvesztésre.
A gyógyulás ritkán tökéletes, így a csontváz deformálódik, a testmagasság csökken, a mellkas besüllyed.
A csigolyák összeroppanásai miatt gyöki fájdalmak (pl. ischias) jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik.
Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis - főként a gerinc oszteoporózisa - átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik, a bővé vált bőr redőket vet a beteg oldalán.
Posztmenopauzás oszteoporózisban a csukló törése mellett a csekély erőbehatásra keletkezett csigolyatörések, az időskori, mindkét nemet hasonlóan érintő (senilis) oszteoporózisban a csípőtáji törések ("combnyaktörés") a legjellemzőbbek.
Kórlefolyás
Egyénenként rendkívül változó a betegség lefolyása. Szerencsés a helyzet abban az esetben, ha a változókor gondozása minél előbb, már a vérzési rendellenességek megjelenésével egy időben elkezdődik. Ilyenkor ugyanis jelentős csontvesztéssel csak nagyon idős korban lehet számolni, így a csontvesztés üteme az életkilátásokat és az életminőséget kevésbé veszélyezteti. Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések azonban mindig életveszélyesek. Ilyenkor a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot. A halál közvetlen oka általában a hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis.
Diagnózis
A betegséget csontsűrűség-méréssel, oszteodenzitometriás méréssel szokták diagnosztizálni. A mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken - combnyakon, ágyéki csigolyákon, csuklón - mérik a csont tömegét. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont kevesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az ettől való eltérés a csonttörés kockázatával arányos.
Röntgenvizsgálat: Egyszerű gerincröntgen vizsgálattal is jól felismerhetők a csigolyák kompressziós törései, aminek következtében egyes csigolyák ék alakúvá válnak, a hát görbületei fokozódnak. Kellően képzett szakember egyszerű felvételen is meglátja a csontritkulás jeleit.
Laboratóriumi, vér- és vizelet-vizsgálatokat főként a csontanyagcsere-betegségek elkülönítő diagnózisában alkalmazzák a másodlagos csontritkulások kizárására.
A kezelés eredményességét a szérum oszteokalcin szintjének mérésével ellenőrzik, mivel ez a csontképzés sebességéről ad felvilágosítást.
Kezelés
Gyógyszeres kezelés:
A klinikai vizsgálatok szerint a csontok tömegének javításában hasznosak lehetnek a flavonoidok és biszfoszfonátok is. Ez utóbbiak, illetve egyre korszerűbb, módosított származékaik gátolják a csontok lebontását végző osteoklaszt sejtek működését, csökkentik a csonttörések kockázatát.
A szelektív ösztrogén-receptor modulátorok (serm) alkalmazása azon alapul, hogy a csontokra és a lipid-anyagcserére is úgy hatnak, mint az ösztrogének, az emlőkben és a méh szövetében lévő ösztrogén-receptorokra azonban nincsenek hatással. Ezért van nevükben a szelektív jelző.
Mivel a csont lebomlását (az oszteoklasztokat) az ösztrogének gátolják és a csontfelépülést (az oszteoblasztokat) a progeszteron serkenti, fontos a női cikluszavarok és a női változókor hormonokkal történő gondozása. Ismeretes, hogy az ösztrogénhiány-pótlása megállítja, illetve lassítja a változókori csontvesztést. A változókori hormonpótlást (HRT = hormone replacement therapy) azonban az oszteoporózis kezelésére a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedő kockázata, és az emlőrák előfordulási kockázatát enyhén növelő hatása miatt nem javasolják.
Szükség lehet a hasnyálmirigyben termelődő kalcitonin adagolására is, amely egy pajzsmirigyhormonon keresztül a csontbontó sejtek működésének gátlása révén kalcium-anyagcserét befolyásolja. Sajnos a kalcitonin viszonylag gyorsan (2-3 év alatt) elveszíti hatékonyságát, ezért csak indokolt esetben szabad alkalmazni.
Fizikoterápia: A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük. A rendszeres, az életkornak és egészségi állapotnak megfelelő testmozgás nem veszélyezteti a csontokat, viszont javítja az általános erőnlétet és a közérzetet. A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, sőt az egyensúlyérzéket is. A hatékonyság kulcsa a rendszeresség.
A fájdalom, izomfájdalmak enyhítésére elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst alkalmaznak.
Vitamin- és nyomelem-pótlás:
A szervezet napi kalciumszükséglete a különböző életkorokban eltérő. Átlagosan legalább 500-600 mg naponta, bizonyos állapotok (várandósság, szoptatás, eredendően kicsi csonttömeg, stb.) esetében azonban többre, 1000-1500 mg-ra is szükség van. A kalciumdús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni, mert a csontátépülés napi ritmusa miatt az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul.
Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést eredményezhet, továbbá más ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja. A csontritkulás gyógyításához napi 1,5 gramm kalcium, 600 mg magnézium, 25-50 mg mangán bevitele javasolt.
A szervezet kiegyensúlyozott kalciumháztartásához és csont-anyagcseréjéhez fontos ásványi anyagok a fluorid, a magnézium, a réz, a mangán, a stroncium is.
A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony. Az oszteoporózis megelőzéséhez D-vitaminból napi 200-400 nemzetközi egység (NE), 25-50 mg fogyasztása ajánlott. Biológiailag főként a D3-vitamint tekintik hatékonynak.
A B6-vitamin szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megőrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához.
A C-vitamin hiánya a csontok kollagén állományát károsítja, C-vitaminból napi 500 mg felvétele javasolt.
A csontanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.
A foszfor fontos építőköve a csontoknak. Túlzott mennyiségben akadályozza a kalcium beépülését a csontokba. A modern ember táplálkozásában inkább a túl sok foszfor bevitelének veszélye áll fönn, kerülendők: szénsavas üdítők, ömlesztett sajtok, belsőségek, foszfátokat tartalmazó élelmiszerek.
A táplálkozáson belül lényegében három dologra kell odafigyelni: a megfelelő kalcium- és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére és megtartására.
Megelőzés
A maximális csonttömegét az ember életének 35. évére éri el. Fontos, hogy ekkor a csontok a lehető legnagyobb tömegűek legyenek, ezért az elsődleges megelőzés már gyermekkorban megkezdődik. Megfelelő táplálkozással és testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A mozgás azért elengedhetetlen, mert a csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására a csontképzés fokozódik. A megelőzésben fontos az egészséges kalciumfogyasztás, megfelelő D-vitamin-felvétel, a dohányzás mellőzése, a mérsékelt koffein- és alkoholfogyasztás, a rendszeres testmozgás.
A másodlagos megelőzésbe tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a változókori csontritkulás kezelése.
A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítását jelenti: ide tartozik a megfelelő kezelési módok alkalmazása, az életmód megváltoztatása.
A csonttörések bekövetkeztekor a betegség már kialakult, a csonttömeget nem lehet visszaállítani, a cél a további csonttömeg-vesztés megakadályozása. A hatékony oszteoporózis-ellenes terápia legfeljebb 5 %-kal tudja növelni a teljes csonttömeget.
Hasznos tudnivalók
A csontritkulás nőknél a premenopauzával, az első vérzészavarok megjelenésével kezdődik. A változókor szakszerű gondozása a csontritkulás megelőzésének legbiztosabb módja.
A csontritkulásban szenvedőknek át kell rendezniük lakásaikat. Célszerű eltávolítani a felesleges küszöböket, csúszós szőnyegeket, a padlózat síkosságát csökkenteni kell. A fürdőszobában gumírozott szőnyegeket és kapaszkodókat célszerű elhelyezni. Nem biztonságos nagytestű kutyát tartani, sétáltatni. Érdemes átgondolni, milyen veszélyforrások lehetnek még a lakásban, és lehetőleg meg kell őket szüntetni.
A vegetáriánus táplálkozás elősegíti a csontritkulást a sokszor elégtelen kalciumfelvétel, D-vitaminfogyasztás és egyéb vitaminok (B12, folsav) hiánya miatt.
Forrás webbeteg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csontritkulás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-15 20:19:56, csütörtök
|
| |
| |
Magáról a csontritkulásról ma már sokat és egyre többet tudunk, hiszen sajnos népbetegségről van szó, amellyel kiemelten kell foglalkozni. Ha már nagy a baj, azt muszáj gyógyítani, de nem kell feltétlenül idáig eljutnod, mert a betegség megelőzhető, és ennek érdekében magadnak kell cselekedned. A betegség megelőzésében, majd a karbantartásban és az állapot további romlásának kivédésében azonban nagyon sokat segíthetnek a gyógynövények is.
Jó, ha tudod, hogy a csontritkulást nem egyedül a kalcium hiánya okozza, gondoskodni kell a foszfor, a magnézium, a cink, sőt olykor még a kovasav pótlásáról is.
Az is figyelemre méltó tény, hogy kialakulásában közrejátszik a sok húsfogyasztás - hiszen az aminosavak szinte kiszívják a csontokból a kalciumot -, valamint a hormonális és idegállapot is. Súlyos csontritkulás esetén több rizikótényező együttes hatása érvényesül.
Növények és ásványi anyagok
A betegség megelőzésére és a csontállomány fenntartására alkalmazott zöldségfélék, főzelék- és gyógynövények olyan ásványi anyagokat tartalmaznak, amelyekre a csontoknak nagy szükségük van. Kalcium van a káposztában, a kelkáposztában, a brokkoliban, a dióban, a mandulában és a teljes kiőrlésű gabonában. A katángkóró szintén tartalmaz kalciumot, ezenkívül foszfort és magnéziumot is, ezért igen értékes gyógynövény a megelőzésben.
A kalcium felszívódását gátolja a spenót és a fekete áfonya, mert sok oxalátot tartalmaznak, ami leköti a meszet, így az nem tud felszívódni a véráramban. Jó tudni, hogy az oxalátok a tejtermékekből és a halakból származó kalciumot is lekötik. Mivel a kalcium csontokba való beépüléséhez D-vitaminra is szükség van, érdemes igénybe venni az ezt tartalmazó diót és tengeri moszatokat. Foszfor van a hüvelyesekben, a babhéjban, a lucernában, a katángkóróban és a teljes kiőrlésű gabonában.
Magnéziumot tartalmaznak a sötétzöld levelű zöldségnövények, a moszatok, a csalán, a dió és a teljes kiőrlésű gabonák. Cink van a fokhagymában, a babban, a mandulában, a csíráztatott magvakban és a teljes kiőrlésű gabonában.
Megelőzés-gyógyítás
A csontritkulás megelőzésére, illetve a kezdeti stádiumban (amikor a számítógépes csontsűrűség-vizsgálat már kimutatta, hogy elkezdődött a csontritkulás, de komoly elváltozás még nem észlelhető) a szükséges ásványokat tartalmazó gyógynövényekből készített teát fogyaszd.
100 g fehérbabhéj, 100 g katángkóró és 50 g csalánlevél keverékéből 1 evőkanálnyit 5 percig főzz 3 dl vízben, 10 percig hagyd lúgozódni, majd szűrd le. Naponta 2 alkalommal igyál 3 dl teát, édesítés nélkül, étkezés előtt fél órával.
A tea jótékony hatását fokozhatod, ha a szükséges ásványi anyagokat tartalmazó gyógyító zöldségeket és terméseket (diót, fokhagymát, káposztát, kelkáposztát, brokkolit és csíráztatott magvakat) rendszeresen fogyasztod. Ezen persze nem azt kell érteni, hogy nap mint nap csak az ezeket tartalmazó ételek kerüljenek az asztalra, hanem azt, hogy heti táplálkozási programodba beiktatod őket is. Közben ügyelj arra, hogy teljes kiőrlésű gabonából készült pékárut fogyassz, mert ezzel is pótolod a hiányzó ásványi anyagokat!
Emellett évente akár több alkalommal is érdemes elmenni szűrővizsgálatra, amelynek eredményei alapján felmérheted, hogy a teázással és a jól megtervezett táplálkozással milyen sokat tettél csontjaid épségének megőrzéséért.
A természet erejét virágpor formájában is hasznosítani tudod a megelőzésben. Ez szintén növényi eredetű ,,gyógyszer", amelyben hatszor több ásványi anyag található, mint a mézben. Tartalmazza a csontépítéshez szükséges összes elemet - kalciumot, magnéziumot, cinket és sok foszfort -, sőt minden vitamint, beleértve a D-vitamint is.
Testi-lelki megtisztulás
Talán nehéz elhinni, de a csontritkulás megelőzésében és gyógyításában kulcsfontosságú a szervezet testi és lelki megtisztulása. Ha a vastagbélben termelődő káros anyagokkal a szervezet önmagát mérgezi, az kihat a belső szervek működésére, az immunrendszerre, a hormonháztartásra, következésképpen a csontok minőségére is. Amikor a szervezet kitisztul, a csontritkulás tünetei is látványosan javulhatnak. Ezt a feladatot gyógynövényekkel végezd: az apróbojtorján és a borsmenta (esetleg az ürömfű) javítja a májműködést, és kitisztítja az epehólyagot, a bazsalikom és a diólevél pedig kisöpri a vastagbélből a legkárosabb (köztük rákkeltő) anyagokat termelő penészgombákat.
A csontritkulás kezelésében tehát nem szabad csak a hiányzó ásványi anyagok pótlására összpontosítani - származzanak bár azok a természet patikájából (zöldségfélék, gyógynövények, magvak), vagy legyenek szintetikus gyógyszerek! A káros anyagokkal telített szervezet nem működik harmonikusan, és az elhatalmasodó betegségek között ott van a csontritkulás is. A lelkileg kiegyensúlyozott ember energikus, szervezete tiszta, mentes a betegségektől.
Forrás: freespirit.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csontritkulás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-15 20:18:04, csütörtök
|
| |
| |
A csontritkulás elsősorban nem az alacsonyabb mérvű kalciumbevitel miatt előálló általános kalciumhiányból adódik (bár a jelenleg orvos- és táplálkozástudomány ezt hangoztatja). Újabban egy olyan csontműködéssel összefüggő érv is napvilágra került, amely az ellentmondásokat továbbá mélyíti a meszesedés illetve a kalciumfelhalmozódás problémaköréhez kapcsolódóan.
Sokan tudni vélik, hogy a modern ember szervezetében a kalciumforgalom nem működik egészségese. A kalciumbeépülés szempontjából kulcsfontosságú két régió, a csontozat és a fogazat negatív kalciummérleget jelez 30-35 éves kor után, vagyis több áramlik ki a szervezetből, mint amennyi beépül.
Azokon a helyeken viszont, ahol a kalciumnak nincs keresnivalója, illetve túlsúlya veszélyt hordoz, ott - szinte érthetetlen módon - több kalcium van, sőt lerakódások, meszesedések alakulnak ki.
A csontozatban és a fogazatban - ahol a meszesedés kötelező és létfontosságú folyamat - gyengébb a beépülés, míg az ízületek körül, a csigolyák között, az érfalakban, a vesében, a szem ereiben és egyéb helyeken a meszesedés és mészalapú kristály-illetve rögképződés egyre nagyobb betegséget okoz.
Ma már nem titok, hogy az érelmeszesedés, az ízületi meszesedés, a porckopás, a gerinccsigolyák meszesedése és egyes vesekövek hatalmas népegészségügyi problémát jelentenek, és kapcsolatba hozhatók a kalcium-anyagcserével.
Mivel magyarázható, hogy a kalcium lassan mindenhol lerakódik az emberi testben, ahol nem szabadna, a számára ,,kijelölt" helyekről pedig hiányzik? Hogyan lehetséges, hogy a szervezet szabályozómechanizmusai nem képesek átirányítani a kalciumot a csontokba és a fogakba, a védelmi rendszerek pedig nem akadályozzák meg a káros meszesedési folyamatot?
Bár sok szakember nem lát összefüggést a csontállományt és ízületi, érrendszeri, illetve gerincoszlopot érintő meszesedési folyamatok között, az újabb felismerések magyarázatot adhatnak az ellentmondásra, a kalcium-anyagcsere komplex összefüggéseinek fényében.
Márkus professzor (dr. Márkus József, a Márkus-por feltalálója) elmélete szerint például a meszesedés fő oka az, hogy a csontokban terhelés hatására létrejövő mikrorepedések gyógyulása során a csontszövetből kiáramló ionos állapotú kalcium mészfelrakódásokat eredményez. Eszerint a meszesedés a gyengébb szilárdságú csontozatban létrejövő nagyszámú fraktúra (repedések) kijavítását célzó ,,befoltozó" tevékenység átbillenésének következménye.
A Márkus-féle elmélet tehát a kalciumbevitel növelésével képzelte el a csontszilárdság megerősítését, a mikrorepedések csökkentését, így a meszesedési folyamat megelőzését.
Bár a Márkus-por számos pozitív eredményt ért el, e hipotézis azonban szintén azt feltételezte, hogy a kalciumhiány van a szervezetben, amelyet mészbevitellel megszüntetve a probléma megoldódik. A kalciumhiány nullhipotézise azonban nem igazolható. A problémára tehát más magyarázatnak is kell lennie.
A szakemberek egy része az utóbbi években arra a feltételezésre jutott, hogy a ,,modern" ember szervezetében aligha lehet beszélni kalciumhiányról, hiszen a test egyes részeiben és az érrendszerben tapasztalható kiterjedt meszesedési folyamatok arra utalnak, hogy igenis van megfelelő kalcium a szervezetben, különben lehetetlenné válna a mészlerakodás.
Ez utóbbi hipotézis nem keres összefüggést a csontritkulás és a meszesedés között, egyszerűen csak ésszerűtlennek és logikátlannak tartja, hogy az ,,intelligens" szabályozott emberi test mintegy hordalékként kalciumot rakjon le több helyre, miközben általános kalciumhiányban szenved.
Ennek a jelenségnek csak egy magyarázata lehet: a szervezet valamilyen oknál fogva képtelen bejuttatni a létfontosságú helyekre (csont, fog) a kalciumot, ezért - más lehetősége nem lévén - mintegy kétségbeesetten keringteti azt a testben, és ,,végső elkeseredésében" olyan helyeket keres, ahol a legkisebb kockázattal teheti le a mész alkotóelemeit.
E beépítetlen kalciummennyiséghez azonban folyamatosan újabb és újabb kalciumionok csatlakoznak, amelyek a csontból történő kivándorlás eredményei, így növelik a ,,haszontalan" (és meszesedést okozó) kalcium mennyiségét.
Az a legvalószínűbb, hogy ezek a komplex, az életvitellel összefüggő jelenségek egyszerre állnak kapcsolatban a csontvesztéssel és a meszesedési folyamatokkal, jóllehet e kettő között még nem egyértelmű a közvetlen kapcsolat. A korábban leírtak nyomán felmerül tehát a kérdés: mi okozza a csontritkulást, ha nem az elégtelen kalciumbevitel?
Forrás: Tóth Gábor: Ne veszítsd el a csontjaidat. Pilis-Vet Kiadó. 2005
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Csontritkulás... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
342 db bejegyzés |
| e év: |
4676 db bejegyzés |
| Összes: |
49322 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1243
- e Hét: 11357
- e Hónap: 25106
- e Év: 229807
|
|
|
Offline
