|
2012-11-22 15:21:37, csütörtök
|
| |
| |
-Mit tehetnénk a magyar-cigány megbékélés érdekében?
Már oly sok tanulmány és munkaterv készült az elmúlt évtizedekben ebben a témakörben, és a kívánt eredményt bizony elmaradt...
Miért?
Tettem fel a kérdést önmagamnak. Hiszen, olvastam olyan ormánysági polgármesteri kezdeményezésről, amikor az önkormányzat cigány családokat telepített az elhagyott házakba. A kertet megművelésre ösztönző pályázatokat írt ki a hozzá tartozó anyagi ösztönzőkkel. És, bizony sikertelenségbe torkollott a kezdeményezés, mert a kertművelés elmaradt, mert az ott is cirkáló mirelites kocsikról - viszonylag olcsón megvehették a cigány háziasszonyok a mirelit zöldséget és minden mást, mi szem-szájnak ingere.
Miért túrja a földet bárki is, amikor ilyen modern módszerrel is hozzájuthat a főznivaló alapanyaghoz?
Bizony, igazat kellett adnom ezen háziasszonyoknak...
Ugyanez a szociológiai tanulmány arról is szólt, hogy egy-egy cigány családfőt valósággal eltartanak a gyerekek, oly módon, hogy az értük járó mindenféle pótlékokból és segélyekből már megélhet egy család. Csakhogy, míg 6 évvel ezelőtt 6 gyerek is elég volt ehhez, ma már legalább 8 gyerekre van szükség a szűkös megélhetés biztosításához.
Nos, lehet-e hibáztatni ezért őket? Szerintem, nem! Hiszen az elmúlt évtizedekben erre voltak - szinte - kényszerítve. Ugyanis, a magyar iskolákban, valamint munkahelyeken negatív megkülönböztetések sora érte őket és gyermekeiket.
Hiába az ingyen étkeztetési lehetőség az iskolában, ha a cigány gyerekek általában nem iratkoztak be a napközibe, hiszen az ő anyukájuk otthon várta gyermeke hazatértét. Az iskola igazgatója, pedig csak akkor engedte a tanulók iskolai étkeztetését, ha a tanuló beiratkozott a napközibe is. Így aztán, hiába a jónak tartott rendelet, meg törvény adta lehetőség, ha nem vették figyelembe a kulturális életmód és életfelfogásbéli különbségeket azok meghozatalakor!
Wass Albert születésének 100. évfordulóján részt vettem egy műsoros rendezvényen, ahol Wass Albert-könyveket is lehetett vásárolni. Így akadt a kezembe, Az erdélyi magyar népművészet című könyv, amit módomban állt megvásárolni.
Nos, ebben olvastam egy gondolatot, ami számomra megvilágosította a magyar-cigány megbékélés mikéntjének lehetőségét:
,,A művészet a lélek tükre. Ebből következi, hogy a népművészetre úgy kell tekinteni, mint egy nép lelkének kifejeződésére: vonalakban, színekben és hangokban. ...A különleges nemzeti attitűdöket kifejező alapvető elemek azonban mélyen beágyazódtak a lélekbe, és ezek az idők folyamán sosem változtak meg. Ezért az alapvető elemek megbízható nyomként szolgálnak egy nemzet karakterének eredetéhez és identitásához, amely további kutatások után egybeeshet a történeti adatokkal."
Ennek a wassi gondolatmenetnek az a lényege - számomra legalább is - hogy, ha igaz ez a magyarságra, igaznak kell lennie a cigányságra és minden más nemzetiségi, de a magyarsággal békességben együtt élni kívánó népcsoportokra is!!!
Pontosabban, minden: un felzárkóztató programot úgy kell elkészíteni, hogy figyelembe kell venni az adott népcsoport évezredes kultúr-gyökereiből eredő önazonosulást (identitást) gondolkodást, életmódbéli sajátlagosságot.
Mielőtt azonban elkészítenénk ily-módon a magyar-cigány megbékélés jegyében egy fölzárkóztatási programot, meg kell szerezni azokat az eszközöket és meg kell teremteni azokat a körülményeket, melyekkel lehetséges a magyar nemzet érdekeit - és a magyarsággal együtt élő cigány kisebbséget is - szolgáló kultúr- és oktatáspolitika megvalósulása.
Hogyan?
1./ Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az amelyik még képes egyfajta magyar-cigány érdek belátására, képviseletére, akiket még senki "nem szólított meg", senkinek nem jutott eszébe még az erkölcsi rehabilitációjuk sem!
Lehetséges szempontok egyike:
- Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország,
- gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját!
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mert akkor is társadalmi krízist élt át a magyarság és minden kisebbségi, amit megpróbált kezelni.
Minderre az 1990-es évek elején kaptunk történelmi esélyt újra a rendszerváltozásnak nevezett időszakban. Sajnos, egyetlen oktatási- és kultuszpolitikus sem élt ezzel a lehetőséggel!
Sőt!
A legnagyobb tévedésük az volt, hogy nem ismerték fel, vagy nem akarták felismerni, hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága, vagy ahogy már korábban említettem: melósai, nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az! (És ez fokozottan érvényes volt és ma is érvényes a cigányságra!) Kikre gondolok?
Például:
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekre és utódaikra;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekre és utódaikra;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataira és utódaikra;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákra és utódaikra;
- a málenkíj robotot túlélőkre és utódaikra;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkre és utódaikra;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettekre, bebörtönzöttekre, valamint a kivégzettek és üldözöttek utódaira!
- a cigány kisebbséghez tartozókra, kiknek társadalmi felemelkedését csak üres szólamokkal meg párthatározatokkal a rájuk jellemző identitás figyelmen kívül hagyásával - média-kábítás szintjén ,,valósították" meg.
Sajnos, ahogy teltek, múltak azok a bizonyos ,,rendszerváltoztató" évek, ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak kínálni!
Nem tudták - vagy nem is akarták - tömegesen rehabilitálni őket.
Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek!
Vagyis, nem tudták hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is (rendszert)váltani tudjanak!
Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tőkével rendelkező szakmunkások társadalmi elfogadhatóságát tudta biztosítani!
A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik előtt nem kellett szégyellniük ,,kicsinységüket", elesettségüket, gyengeségüket!!!
2./ A rendszerváltozáskor azonnal a közgyógyellátás részévé kellett volna tenni a pszichiátriai szakrendeléseket, lélekben megerősítendő az embereket a valódi váltáshoz. Már vannak működő, az otthoni betegápolásra kiépített gondozó hálózatok, de pszichológust ők sem alkalmaznak, mert... Miért is?
3./ Sorra meg kellett volna szervezni a lakóhelyi mentálhigiénés szolgálatokat, bevonva a munkába az önkormányzatok cigány kisebbségi képviselőit!
4./ Az egyháznak tömegesen gyakorolnia kellett volna a keresztényi-keresztyéni megbocsájtást! Sajnos az egyház a mai napig sem találta meg az utat az emberi lelkekhez. (Pl.: még mindig több, mint 50 évvel ezelőtti teológiai joggyakorlattal dönt arról, hogy kit lehet megkeresztelni és kit nem, kik azok akik templomban is házasságot köthetnek, vagy nem!) Annál is inkább szükség lett volna az egyházi megértésre, mert a templomok előtt összefogdosott és a nagy fekete autókkal a Lenin Intézetbe hurcolt ministráns-gyerekekből nevelték ki az első párttitkárokat!
5./ Azonnal a közoktatás részévé kellett volna (a "közoktatás", felsőoktatás és szakoktatás mellett) tenni a felnőttképzést - megtéve az első lépést az élethosszig tartó, folyamatos (permanens) tanulás meghonosításához! Amerikában már a 20-as évek elején megtették az első lépéseket: Thorndike 1928-ban; Lengyelországban pedig Szewczuk 1961-ben. Nálunk az első - e témakörben írt - doktori előadás a Pázmány Péter Tudományegyetemen hangzott el 1937-ben(!). És azóta?
Elsőként a pedagógusok szakmai műveltségét kellett volna bővíteni (pszicho-pedagógiai, felnőttképzési (andragógiai), mentálhigiénés, társadalomtudományi, közgazdasági, informatikai, idegennyelvi, vagyis a rendszerváltozáshoz szükséges ismeretekkel), hogy legyen aki megtanítja a nemzetet és a nagy létszámú cigányságot a váltáshoz szükséges emberi-társadalmi technikákra, ismeretekre!
Másodsorban ki kellett volna építeni a távoktatás rendszerét - pl.: mint a finneknél az NKS, hogy a kisgyermekét otthon nevelő anyák, vagy átmenetileg munkaképtelenek és állásnélküliek is kapjanak esélyt munkaerejük megújítására, ismereteik bővítésére egy újabb szakképesítéssel; vagy a nappalival egyenértékű diploma megszerzésére.
6./ Addig, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás (vagyis mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet nem tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák szolgáltatásait, termékeit, eszközeit - így jutva a megélhetéshez szükséges tisztességes haszonhoz; addig, míg az igazán jól képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy meg tud belőle élni - otthont tud belőle teremteni, családot tud alapítani és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermeke anyjáról is tud gondoskodni amíg a gyerek, gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi- lelki odafordulást) az állam nem vonulhat ki a gyermeknevelés, oktatás költségeinek átvállalásából! (A családi adózás bevezetésével egy-időben.)
Ha pedig a hatalom képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint ezt a mostani parlamentáris diktatúra is bizonyítja, hogy a társadalom ne tudja fenntartani, reprodukálni önmagát, akkor ki kell jelenteni, hogy nemzetveszejtő krízishelyzet van!
Azt a politikai felfogást pedig vissza kell utasítani, hogy más népcsoportokra mutogatva, minden problémánkért őket kárhoztassanak!
Vissza kell utasítani, hogy a magyarországi bűnözés felerősödését egyetlen népcsoportra, a cigányságra hárítsák és őket vádolják vele!
Itt az un. ,,cigánybűnözésként" emlegetett bűnözésre gondolok.
Gondoljunk csak Móricz Zsigmond, Barbárok című kisregényére, amelyikben arról ír, hogy az első világháborúban elembertelenedő katonák hazatérve mennyire nem voltak képesek az életvitelükben többé az emberséges probléma megoldásra.
Ennek kapcsán felhívnám a figyelmet a Gyurcsány kormány rendőrségének 2006. október 23-i brutális, ,,barbár" terrorisztikus fellépésére.
Ha a cigányság kétségbeesésében átveszi ezt a brutalitást és azok ellen fordul, kiktől a legkisebb ellenállásra számíthat, pl. a békés magyarság ellen azt vélt, vagy valós ,,önvédelemből" teszi. Hiszen, kormányszintű bűnözési példát követ!
Tehát, ez a kormány és parlamenti képviselői a fő bűnelkövetők, akik ezzel rossz példát mutatnak a cigányságnak!!!
Ebből következik, hogy minden magyarországi népcsoportnak közös ellensége a hatalmat hazugsággal megszerző és azt hazugsággal, valamint parlamentáris és fegyveres diktatúrával fenntartó politikai elitnek nevezettek.
A rendszerváltozás nevezetű állapot önmagában is társadalmi krízissel jár együtt. "Vér nélküli forradalom" mondják egyesek arra a megélhetési (egzisztencia) háborúra, ami mindennapjainkat jellemzi.
Vannak azonban népcsoportok, rétegek, melyeket politikai bűntett szándékosan ellehetetleníteni; ilyenek a gyermeket nevelő- és az öreg- beteg szülőkről gondoskodó családok, ezen belül a cigány családok.
Az átmeneti időszakra válságkezelő programokra (fentebb már említett pszichológiai- mentálhigiéniai- szociális gondozó- és rendelőhálózat kiépítésére), valamint un. krízis-tantervre van szükség!
Ebből következik, hogy a NAT-nak nevezett és abból továbberőszakolt követelményrendszert el kell utasítani!!
Miből? Kérdezhetnénk, joggal. Goldolkodjunk el azon, hogy az ország népeinek mostani elszegényedésekor időszerű-e és tisztességes-e a kormányzat számára egy új kormányzati negyed megépítése???
Tisztességes volt-e, hogy a társadalmi tulajdonban lévő állami ingó- és ingatlan vagyonokat magáncélra privatizálja az MSZMP utódpártjaiból kikerült párt-elit?
Míg 1990-től létrejött a milliárdosok felső tízezernek nevezett rétege, fölmerül a jogos kérdés, hogy a hatalmat gyakorlók 1990-től megtettek-e mindent azért, hogy a rendszerváltozás időszaka előtt negatívan megkülönböztetett népcsoportokhoz tartozók mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!?
A válasz az halálozási számokban is visszatükröződik.
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek és ezen belül is a cigányságnak?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad§, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom§ kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét: valódi kárpótlás, tudás, induló tőke, mellyel az egyén (magyar és a cigány is) képes lehet saját sorsának jobbra fordítására!
Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!
Mert, a magyar-cigány megbékélés jegyében gondolkodó népképviselő jelölteknek bizony, ez óriási probléma, meg az is, hogyan ismertessék meg gondolataikat elhivatottságukat és a magyar-cigány megbékélés jegyében megfogalmazott választási programjukat?!
Bp. 2008. január 9.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
