|
2012-11-25 20:44:06, vasárnap
|
| |
| |
Egy jómódú ember, a fiával együtt nagy rajongója volt a ritka műalkotásoknak. Gyűjteményükben megtalálható volt minden, Picassótól Raffaellóig. Gyakran csodálták meg ezeket a műveket együtt.
Amikor kitört a vietnami háború, a fiú katona lett. Nagyon bátor volt, és meghalt, amikor egy ütközet alatt megmentette egyik bajtársa életét. Amikor édesapja megkapta a hírt, mély gyászban volt egyetlen fia
miatt.
Néhány hónap múlva, nem sokkal karácsony előtt, kopogtatott valaki az ajtón. Egy fiatalember állt ott, kezében egy nagy csomaggal.
Ezt mondta: "Ön nem ismer engem, de én vagyok az a katona, akiért az Ön fia az életét adta. Sokak életét megmentette azon a napon. Amikor engem biztonságos helyre vitt, egy golyó szíven találta, és még ott, azonnal meghalt. Gyakran beszélt Önről, és arról, mennyire szeretik a művészeteket." A fiatalember kinyújtott kezében tartotta a csomagot. "Tudom, hogy ez jelentéktelen dolog, én nem vagyok egy nagy művész, de azt hiszem, a fia kívánsága az lett volna, hogy Ön kapja meg ezt."
Az édesapa kinyitotta a csomagot. A fia portréja volt, melyet ez a fiatalember festett. Az apát mélyen meghatotta az a megragadó valódiság, amellyel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását. Különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét, miközben a saját szemét könnyek árasztották el. Köszönetet mondott a fiatalembernek, és fizetni akart neki a képért. "Ó, nem Uram, én soha sem tudnám kifizetni azt, amit az Ön fia tett értem. Ez ajándék, fogadja el, kérem."
Az édesapa a kandalló fölé akasztotta a festményt. Minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotást.
Telt, s múlt az idő, majd meghalt az apa. Egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze, nemcsak a festmények megszemlélésére, hanem azért is, hogy személyes gyűjteményük számára megszerezzék azokat.
A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. "A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?"
Csend volt, aztán megszólalt egy hang a hátsó sorokból: "Mi a híres festményeket akarjuk látni, tegyék ezt félre."
De az aukció vezetője folytatta. "Kínál-e valaki ezért a festményért 100 vagy 200 dollárt?" Újra megszólalt egy mérges hang: "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a képet lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket."
Azonban az aukció vezetője csak folytatta: "A fiú! A fiút ki akarja elvinni?" Végül megszólalt egy hang a leghátsó sorból: "Én 10 dollárt adok a képért." Mivel nem volt tehetős ember, ez volt minden, amit fel tudott ajánlani érte. Ez az ember az édesapa és a fia régi kertésze volt.
"Tehát 10 dollár, ki kínál 20 dollárt" -- "Adja oda neki 10 dollárért, hadd lássuk már végre a mesterműveket!"
"Az ajánlat 10 dollár, senki többet 20 dollárért?" Erre a tömeg háborogni kezdett. Nem akarták már tovább látni a fiú képét. Feszülten várták az értékes darabokat gyűjteményeik számára.
Az aukció vezetője lecsapott a kalapáccsal. "Először, másodszor, senki többet 10 dollárért!"
Egy férfi, elől a második sorban kiabálni kezdett: "Akkor most folytassuk a festményekkel!" Az aukció vezetője letette a kalapácsát. Az aukciónak vége!
És mi van a többi festménnyel?"
"Sajnálom, de amikor megbíztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartanom magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhetett sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos történetek |
|
|
|
|
|
Offline
