Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
a A MEGTARTOTT GYERMEK...
  2012-11-27 18:57:18, kedd
 
  A MEGTARTOTT GYERMEK...

A kereskedő felesége reggeli áhítatra indult a templomba.
Ahogy kilépett a kapun, megbotlott egy kőben, és teljes
hosszában elvágódott. Várandós volt, terhességének harmadik hónapjában.
Sikoltására kiszaladtak a cselédek, felemelték az úrnőt, bevitték és lefektették.
- Hívjátok az uramat...- suttogta az asszony, de alig mozdultak a szolgálók,
már sietve jött a házigazda is. Leült az ágyra, megsimogatta
az asszony lecsüngő kezét.
- Doktort! - parancsolta a tétován ott ácsorgó cselédeknek,
aztán a feleségére tekintve ezt mondta:
- Nincs semmi baj, kedves... Amikor az öreg
doktor megérkezett, a kereskedő kiment a szobából és a
kapu előtt megkereste a vétkes követ.
Nekigyürkőzött, kicibálta a helyéről, aztán teljes erejéből az utca kövezetéhez vágta.
Szikrázva pattant apró darabokra.
- Átkozott! - lihegte a kereskedő, - és éppen az én kapum előtt...
Kit okoljak érte?! Kit?! Erőtlennek érezte magát, idegesnek,
alig várta, hogy az orvos befejezze a mustrát.
Legszívesebben berohant volna a házba, hogy minél előbb megtudjon mindent.
Óráknak tűnő percek vánszorogtak ezalatt.
- Minden lehetséges - jelentette ki a doktor a vizsgálat
után.
- Világra hozhat egészséges gyermeket is, de éppen úgy, esendően nyomorultat, vagy akár halottat. Bízzunk Istenben, uram.
- Nem akarok nyomorékot! - kiáltotta a kereskedő.
- Bizonyosságot szeretnék, tudni kívánom a valót!
- Istentől kérdezze... - tárta szét a kezét az orvos.
- Tőle, aki látja a nem láthatót is.
Egy hétig feküdt a kereskedő felesége, és amikor felkelt a betegágyból, igyekezett nem gondolni az esetre. De az ura szótlan volt, komor, csüggeteg. Többször elment otthonról, a barátok társaságát kereste. Aztán egyszer maga mellé ültette asszonyát és ezt mondta neki:
- Meglátogattam a menhelyet és szörnyű látványban volt részem. Megannyi torzszülött nyújtogatta felém a kezét, bambán rám meredve. Idétlen, makogó hangon kéregettek. Aprópénzt szórtam szét közöttük, de a kezem remegett és megszédültem attól a töménytelen nyomorúságtól.
Az asszony sírt. A kereskedő nem vigasztalta. Keményen, makacsul hallgatott.
- Az ember - gondolta -, tudjon úrrá lenni még a legreménytelenebb helyzeteken is.
A sírás a gyengék menedéke.
- Lakik a városban egy nő - mondta - Reginának hívják. Sok
szerencsétlen asszony,megesett lány kereste már fel. Úgy
hírlik, jól dolgozik és segít a bajbajutottakon. Hallgass
rám és ne ellenkezz! Amit kérek, annak az ártatlannak az
érdekében is teszem.
- Négy gyermeket temettünk már el - nézett rá kétségbeesetten az asszony
- és most ezzel meg az angyalcsinálóhoz küldenél?
Átkozott legyen a gondolat, mely az agyadban megfogant!
- Akkor hát megszülöd nyomoréknak?
- És ha nem lesz az? Honnan tudod Te?
Ki mondta ezt neked? A doktor? Ő sem tudja! Egyedül
Isten a tudója! Mi vagy Te? Isten?
- A fájdalom szól most belőled - csóválta fejét a kereskedő,
- de könyörögve kérlek, gondolkozz. Ha világ csúfjára nyomorultat szülsz,
ítélet alá kerülünk egész életünkre. Napokig kerülték egymást.
Csak a pillantásukban megbújó néma vádaskodás ingerelte a lelküket.
Az asszony gyűlölte az urát, de aztán egyre inkább bekerítette a kétségbeesés,
a bizonytalanság.
Hátha a másiknak van igaza, és a magzat, akit oly féltőn vigyáz a testében, nyomorék...
Lefogyott, belesápadt ebbe a gyötrődésbe, míg aztán egy este felkereste azt az asszonyt.
- Már vártalak, lelkem - fogadta Regina és mosolygott rá bátorítóan.
A kereskedő felesége nem ilyenre számított az álmokban fösvény éjszakákon. Csúfnak, boszorkánynak képzelte és mindenképpen öregnek.
Ez meg csaknem egyidős vele, a háza, mint bármely polgáré,
a ruhája drága kelméből, ékszerekkel díszítve.
- Megértelek - mondta Regina - hiszen magam is átok alatt voltam, és nyomorékot szültem.
Vízfejűt, torzat, ott van a menhelyen, megnézheted.
Az uram elhagyott, egyedül maradtam, akkor határoztam el, hogy akinek tudok segítek.
Átvezette a kereskedő feleségét a másik szobába. Szerszámok, fogók, kenőcsök, gyolcsok... mindenfelé. Középen dézsa állt. Regina forró vizet töltött bele, meg egy tömlőből valami sárga folyadékot. Az így elkészített lébe füveket, gyökereket, magokat szórt, fehér vászonlepedőt kerített elő. A gríz megizzasztotta a kereskedőné arcát, növények fanyar, kesernyés szagától öklendezett.
- Vetkőzz le - mondta Regina-, és ülj bele a dézsába.
Mindig mondani fogom, mit kell tenned. Ne félj, nem lesz semmi
baj. A kereskedőné szinte önkívületben bontotta ki a felső két gombot a magas nyakú zárt réklin, de a harmadikhoz érve elsötétedett előtte minden. A friss levegőn tért magához.
- Múló gyengeség - nyugtatta Regina-, mindenkivel megeshet ilyesmi.
Bent majd pihensz egy keveset, aztán elkezdjük.
- Nem! - a kereskedő felesége úgy szorította a hasára a kezét, mintha máris a gyermekét ölelné.
- Ez az enyém! Ha nyomorék, ha torz lesz, akkor is az én testemből, az én véremből való! Nincs olyan hatalom se égen, se földön, aki ezt tőlem elszakíthatná!
Megfordult és csaknem rohanva tette meg az utat hazáig. Öt hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet.
1564. áprilisát írták ekkor az angliai STRADFORD -ban.
A gyermek a keresztségben a VILMOS nevet kapta.
Családi neve: SHAKESPEARE.

Köszönöm kedves Anna!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Szuhanics Albert: Nem sírnak az angyalok
  2012-11-27 16:17:15, kedd
 
  Szuhanics Albert
Nem sírnak az angyalok

Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok.
Mikor szerelmes vagyok,
úgy érzek, mint az angyalok.

Szerelemnek szárnyain,
röppennek az álmaim.
A lelkem Istenhez közel,
nem cserélnék senkivel...

Nem sírnak az angyalok,
sokszor közöttük vagyok.
Ők fénylenek, úgy fénylenek,
boldogságos fényeket...

Ha néha egy is könnyet ejt,
sírni azért nem felejt!
De sosem fájdalom neki,
ezek öröm könnyei...

Ha érzed fentről hogy szitál,
nem az, mit felhő csinál.
Hisz száz ágra süt a nap,
s eső hull a nap alatt...?

Nem sírnak az angyalok,
ott fentről örömkönny potyog.
De nem sós, mint az esővíz,
édes az, oly édes íz...

Kívánom, hogy legyél boldog,
kerüljenek fájó dolgok!
Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok...!

Legyél velük nagyon sokat,
élj át te is szép álmokat!
Szeresd mind a lényeket,
Vonzz magadhoz fényeket!

Örömkönny legyen a tied,
kapjál te is angyal-nevet!
Édest könnyezz, ne sósat,
öntözd vele a jókat...!

Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok!
Ha néha róluk álmodok,
örömkönnyet hullatok...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2012.10 2012. November 2012.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 245 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 48
  • e Hét: 257
  • e Hónap: 1123
  • e Év: 13462
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.