|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:50:37, szerda
|
| |
| |
Szabó Magda
Madár
Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suhogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?
Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,
megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Magda |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:47:14, szerda
|
| |
| |
Pilinszky János
Maradjál te örök ének
Azt akarom, szertepattanj,
testedhez, ha tűzzel érek,
szilánkoddal összevérezd
gyerek szemem, - Reád, ha les
maradj Te álom, légies.
Maradjál te örök ének
zúgó vérem piros ajkán,
higgyem azt, hogy megcsókolnál,
akármikor megkérnélek,
maradjál Te örök ének.
Kristály pohár szertepattanj
üvegedhez, hogyha érek
szilánkoddal összevérezd
gyerek szemem, - Rád ha les,
maradj Te csengő, égies. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pilinszky János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:44:49, szerda
|
| |
| |
Szent-Gály Kata
Őszi levelek...
A nyárfasor pénze ezüstös,
vadgesztenye bronzot ígér,
sárga aranyra cseréli
magát a nyírfalevél.
Bankót, pirosat hamisítgat
cseralja-szömörce bokor, --
fény sugarába bekötve
izzik az őszi csokor. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent-Gály Kata |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:42:06, szerda
|
| |
| |
Heinrich Heine
Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Fordította :Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heinrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:39:53, szerda
|
| |
| |
Heltai Jenő:
A másik
És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok... "
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott. "
És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold? "
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt. "
És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen? "
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem! "
w
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-28 00:37:04, szerda
|
| |
| |
"A madár nem azért dalol, mert valami mondanivalója van. Azért dalol, mert dala van."
/Anthony de Mello/
"Szerelmünkért mi nők nem víhatunk,
Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk;
De én követlek, s menny lesz a pokol,
Ha majd kezedtől szívem haldokol. "
William Shakespeare :Szentivánéji álom
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 566
- e Hónap: 2134
- e Év: 9741
|
|
|
Offline
