|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 19:40:54, kedd
|
| |
| |
Bondár Ildikó
Szavaid
Az ajkadról
gördülő szavak,
mint megannyi
gyöngy hullanak,
végiggurulnak a
közöttünk feszülő
némaságon,
s mint drága kincset,
mindet
szívembe zárom.
Tudatom feledi
értelmüket,
csupán hangod
alakjában élnek,
ez marad belőlük:
nekem a
leggyönyörűbb ének.
S ha arcod majd
egyszer ködbe is vész,
ők velem maradnak,
bárhová mész.
Link Mme.Butterfly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bondár Ildikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 19:20:14, kedd
|
| |
| |
Paul Verlaine
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
Fordította: Tóth Árpád |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlaine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:43:31, kedd
|
| |
| |
Lányi Sarolta
Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.
Beszélj majd énhelyettem hozzád
s őszi táj halkan szelíden,
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.
Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
- oh halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
Lányi Sarolta
Az alkonyati vendég
Beköszöntem az életedbe.
Jó estét! - szóltam csendesen
Bocsánatkérőn, ijedezve.
Jó estét! - de oh, nem tudtam soha
Igazában hogy jó-e néked
A hallgatag esték bús sora.
Hátha hiába, hiába kívánom...
Mi is volna jó néked rajtam
Szegény, félőnvíg esti lányon?
Estédbe kopogó késő vendéged
Bús esti lepkéd mért vagyok,
Miért hogy sírva szeretlek téged?
Valami nyáron valami kertbe'
Valami lány, ki nem én voltam
Bekacagott az életedbe.
Pompás ifjúságod reggelén
Vidám jó reggelt más kívánt néked
Nem én...
Bús esti lepke, késő vendéged. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lányi Sarolta |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:39:44, kedd
|
| |
| |
Bakos Erika
Álmok
Gondolsz e rám ha sétálsz búsan rejtőzködő éj leple alatt
Gondolsz e majd rám?
Mikor a holdsugár megérinti könnyben úszó arcodat
Lelked mosolyában ott vagyok vágyod e még létem?
Éjszakai vándor jöjj ó jöjj el újra és újra értem
Sétálni kéz a kézben vágyni, igen vágyni még a jóra
Mint síró gyermek az anyai gyöngéd vigasztaló szóra
Messze még a pirkadat, álmom csak egy merengő pillanat
Különös alakodnak a hajnal szab fájó határokat
Ki éjjelente vagy szívemben és álarcban meg-meg látogat
És romos várkastélyodban sétálgatunk nagyokat
Ki vagy Te éji vándor, fedd fel előttem titkos arcodat
Hisz érzem léted, érzem titkos vágyad, szavaidból szeretet árad
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni örökké
Ölelj szorosan álmaimban most és mindörökké
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bakos Erika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:35:49, kedd
|
| |
| |
Sinka István
Szonett valakinek az emlékkönyvébe
Nyárvégi estéken ha körülleng az álom
s hasadó bimbókkal, ájult levelekkel
a szomjas kicsi virág szemedre bámul fel:
álld a tekintetét... én a tiéd állom.
S a mezők útjain is, ha átballag a csorda,
hallgassál utána: sok csengője ének...
mintha a lelkedbe visszacsengenének
ezek a szép sorok... Körötted pár levél hullongál a porba.
Jaj, ne állj meg akkor, ne mélázz a szókon,
mert rádcsap a szerelem, mint ezüstpányvás sólyom
s vad szirtekre üldöz, minek tűz a napja...
Csak lépkedj messzi sétán... Utánad dal árad,
s én, a halk poéta, úgy nézek utánad,
mint ragyogó fa néz a kéklő alkonyatba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sinka István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:31:34, kedd
|
| |
| |
Budai Zolka
Úgytevés
(autosuggestio)
Ne bánts senkit, nem a kezdet és
megcsalt már a következtetés,
nem terv az, csupán gyönge ábránd,
szempilláid és hideg szád ráng-
atózásainak gyáva,
lámpafényes gyermekálma.
Ez itt nem az, aminek látszik,
valami mellkasodon átcik-
ázó riadt szükség, akarás,
de ez nem az, de ez nem a más.
Hangulatfestés, akár a
párkányon alélt madárka
és ne aggódj, csak legyen tűrve,
belereszketsz az egyedülbe.
Okos lettél és ez az ára,
öleld meg magad éjszakára,
szorítsd meg és sose engedd,
más ölelje magát benned
és ne bánts senkit, az túl kevés,
ha megszokható az úgytevés.
Vagy sose értsd meg, hagyd magára.
Párkányról röppenő madárka.
Szerelem. Túl az ablakon,
de legbelül még Azt nagyon! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Budai Zolka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:26:51, kedd
|
| |
| |
Bódai-Soós Judit
Szelíden vigyázlak
Selyemmé simult sóhajok
kócos álmok
mosolyba halkuló szavak.
Így kaptalak.
S míg bánat színű csend ül arcodon,
karomban tartalak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boódai - Soós Judit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:23:01, kedd
|
| |
| |
Nagy István Attila
Csöndes szólam
Nem láttalak, pedig mindig látlak,
napsütésben, sötét éjjel,
behunyt szemem mögé rajzol
óvó képzeletem.
Lennél bárhol is, mindenütt
rád kiáltana a szívem,
fölfedezne a nyugtalanság,
ami körülkerít mindenütt.
Megtalál a hangod,
kihallatszik a csöndes szólam,
a bátortalan vallomás
elér hozzám és felvidít.
Szemed menekülő pillantása
fogva tart, nem ereszt.
Nagy István Attila
Elrejtelek
Szavaimba rejtelek,
hátha nem találnak rád,
amikor megvirrad,
s útjukra indulnak
a gonosz álmok.
Új szavakat találok,
testedet takaró
varázsigéket,
ne árthassanak neked
az emberek.
Mert minden jóság,
minden gyötrelem,
eltanulható,
félek, egyszer
megadod magadat.
Szavaimba rejtelek,
hátha nem találnak rád,
s olyannak maradsz,
amilyennek megszerettelek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy István Attila |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:20:15, kedd
|
| |
| |
Jószay Magdolna
Dallam neked
Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jószay Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:17:27, kedd
|
| |
| |
Nemes Nagy Ágnes
Madrigál
A gyöngédséget és szeretetet
Ki kellett tőled kényszerítenem,
S mindez mit ér, mit ér nekem,
Ha gyöngédséged és szereteted
Kényszeríteni kellett?
Bonyolult szenvedélyű szóval
- Rémület, harag, szerelem -
Vetettem rád a hurkokat,
Míg bonyolult vágyam betellett,
S nem voltál többé idegen,
S szemed megolvadt, szépszemű,
S láttam, hogy még szeretsz e percben,
Ámde a sodrott hurkokat
Megoldani már többé mégse mertem -
Vajjon tőled ezt érdemeltem?
S mindez mit ér, mit ér nekem? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 204
- e Hét: 242
- e Hónap: 1810
- e Év: 9417
|
|
|
Offline
