Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
"Az ember akkor aranyos, amikor a személyisége átragyog a külsején." /Natalie Portman/ Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/46 oldal   Bejegyzések száma: 455 
Adjon az Isten
  2012-12-31 23:41:29, hétfő
 
  Nagy László - Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,

kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgy is, ha
nem kérem.
 
 
0 komment , kategória:  Nekem tetsző versek  
Léteznek újévi fogadalmak
  2012-12-31 23:33:00, hétfő
 
  Léteznek újévi fogadalmak, újévi szokások és babonák.

Mit szabad tenni, enni az év első napján, és mi az, amit ha tudunk, kerüljünk el.

Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.
Újévi szokások szilveszterhez kötődően

A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket rendszerint nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az újesztendő.

Mit tegyünk és mit ne újév napján?

Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az újévben. Nézzük, mit tegyünk, és mit ne tegyünk az új év első napján:

Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, és akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. Tehát, hagyj ételt a hűtőben, és a kamrában.

Nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket! (csirke, tyúk, pulyka, kacsa kerülendő étel!)

Óvatosan a hallal, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

Nyújtsuk hosszúra a rétest! A boldogságot és az életet többféle rétessel is hosszúra lehet nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újesztendőben.

Vágjunk fel egész kenyeret is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Semmit ne vigyünk ki a házból! A hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk". Tehát ezen a napon nem szabad sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.

Főzzünk mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.

Együnk sok lencsét, és így az év során soha nem ürül ki a pénztárcánk. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.

Süssünk pogácsát, és Szilveszterkor érmét is süssünk bele. Aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. Fontos, hogy a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a visszájára fordul!

Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.

Ne veszekedjünk! Újév első napján igyekezzünk tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.

Mosakodjunk friss vízben! Kora reggel mosakodjunk friss vízben, hogy egészségesek maradjunk. "Aki reggel a kútról elsőnek meri vizet, elviszi az aranyvizet, és egész évben szerencsés lesz."

Ha tehetjük, ezen a napon ne hívjunk orvost, és ne is menjünk orvoshoz, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

A szemét ma jó helyen van, ott, ahol van. Tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket!

Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.

A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni.

Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben, na meg persze a praktikus paraszti ész nem hagyta figyelmen kívül, hogy az a módszer a száj kicserepesedése ellen is kitűnő.

Ne együnk pulykát, mert mérget hozunk a házhoz.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Álljunk meg
  2012-12-31 18:49:50, hétfő
 
 
Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben. A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
B.U.É.K! :)
 
 
1 komment , kategória:  Idézetek  
Tallóztam.
  2012-12-31 17:28:19, hétfő
 
  Hozzon az Újév örömből végtelent,
szeretetből önzetlent,
sikerekből, amennyit csak lehet!

Képeslapra nem volt időm,
hozzád mennék, de nincs cipőm.
Szánkón csúsznék, ha hó esne,
maradjunk az sms-be!
BÚÉK!

Kívánok neked 12 hónap egészséget,
53 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat,
8760 óra szerelmet és
525.600 boldog percet!

Kívánom, hogy az új évben
Naponta molesztáljon a szerencse,
Az egészség vegyen üldözőbe.
Menjen az agyadra a gazdagság,
S nyugton ne hagyjon a boldogság!
BÚÉK!

Könny sohase érje csillogó szemedet,
bú sohase takarja vidám kis szívedet!
Legyen az életed boldog és vidám,
s a boldogság közben gondolj néha rám !
BÚÉK!

Megcélozni a legszebb álmot,
kinevetni a világot, gyűjteni a barátságot,
mindig szeretni és remélni,
így érdemes a Földön élni!
B.Ú.É.K.!

Mikor kigyúlnak a fények,
pajkos tündérek zenélnek.
Huncut mosollyal egy rád kacsint,
kicsi kendőből csillámport hint.
Így adja át az üzenetet:
Boldog Új Évet neked!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Bontsuk le falainkat!
  2012-12-31 17:25:04, hétfő
 
 
"Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül" is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. Akiben ez a “benső mágnes" működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni - úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét pedig szeretetnek hívjuk."
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Élni szeretnék
  2012-12-31 12:19:37, hétfő
 
  Élni szeretnék

Folyton e dallam
cseng a fülemben
halkan.

A zongora billentyűje
elindít valamit
- finoman fejbe
kólint.
Szépérzésnek hívnám,
szép gondolatok,
mit kíván.
De megszólal a
hegedű
s nem kérdés,
ez szívemnek
édes nedű.
Szomját oltja,
akárcsak
szám szélén
könnyem csókja
sós sóhajt
lehel,
s a fuvola
eldalolja
az élet mily szép.

S lám,
mégis csak,
Élni szeretnék.

Elaine
 
 
1 komment , kategória:  Vers  
Igaz történet: Két szilveszter között őrlődve
  2012-12-31 12:11:58, hétfő
 
 

Igaz történet: Két szilveszter között őrlődve

- De hát miért nem szóltál korábban? - kérdeztem sírva.
- Mégis mikor? A többi lány előtt mondtam volna, hogy bocsánat, nem csókolhatlak meg, mert nős vagyok? Vagy otthon az ágyban?...
A szakközépiskola elvégzése után kerültem a városi kórházba gyakorlatra. Meg voltak elégedve velem, és ősszel véglegesítettek. Nővérszálláson laktam, mert a beosztásom miatt nehéz lett volna naponta bejárnom abból a kis faluból, ahol a szüleim éltek. Sokat kellett túlórázni, így csak akkor mentem haza, ha véletlenül összejött két szabadnapom. Már két éve dolgoztam, amikor ősszel új orvos jött az osztályra. Akkor került ki az egyetemről, a szakvizsgájára készült. Kedves fiú volt, talán kicsit alacsony, de így is rendkívül vonzó. Az összes fiatal ápolónő kacérkodott vele, ám ő finoman elhárított minden közeledést, ezért aztán elterjedt róla, hogy nagyképű.
Nekem is tetszett, bevallom, és azt is észrevettem, hogy jól megnéz, amikor azt hiszi, nem látom, de büszkébb voltam annál, hogy én kezdeményezzek. Persze lehetőségem is alig akadt, mert soha nem kerültünk együtt ügyeletbe - egészen karácsonyig. Az év végi ünnepekre a főorvos úgy állította össze a beosztást, hogy karácsonykor a családosok, szilveszterkor pedig az egyedülállók kaptak szabadnapot.
A kórházban szerencsére csendes volt a karácsonyeste, kevesen maradtak bent, és új beteg sem érkezett. Hárman voltunk ügyeletben: Endre, én és még egy nővér. Endre vett egy üveg pezsgőt, azzal kívánt boldog karácsonyt. Koccintás után mindkettőnket megcsókolt, előbb a másik lányt az arcán, aztán engem, a számon. Kellemes volt az ajka, jó illatú a lehelete, de nem éreztem semmi különöset.

Amikor a másik lány elment ellenőrizni a kórtermeket, kettesben maradtunk. Endre megfogta a kezemet, maga felé fordította a tenyeremet, és belecsókolt. Mintha áramütés ért volna, beleborzongtam, és a másik kezemmel megsimogattam a nyakát. Éreztem, hogy megfeszül egy pillanatra. Felállt, átölelt, fejét a vállamra hajtotta.
- Jó veled, Zsuzsa - suttogta, közben a kezét feszülő mellemre tette. - Kívánlak.
Én is ugyanezt mondhattam volna. Jólesett az érintése, a közelsége, átforrósodott a testem. Megfogtam a fejét és megcsókoltam. Nem tudom, meddig tartott volna a csók, de meghallottuk a másik nővér lépteit. Szétrebbentünk, és zihálva leültünk a helyünkre.
- De nagy itt a csönd, nem maradt még egy kis pezsgő? - kérdezte a kolléganőm, amikor visszajött a szobába. - Na nem baj, majd szilveszterkor nagyobb lesz a zaj a nővérszálláson. Tényleg, doki, nem jön el? Hívnám én partnernek, de hozzám jön a Janim, a Zsuzsinak viszont még nincs párja.
Endre örült a váratlan lehetőségnek, mindenesetre a szilvesztert együtt töltöttük, és egyikünk sem firtatta, hogy ki kit hívott meg.
Az éjféli koccintásnál lágyan megcsókolt. Hiába volt félhomály, a lányok nagyon figyeltek, és persze mindent láttak. Húú - kiáltották. Engem nem zavart, megszoktam őket, de Endrét feszélyezte.
- Gyere, menjünk! - mondta határozottan. - Folytassuk kettesben!
Az utcán nagyon hideg volt, fázósan bújtam hozzá. Egyik karjával átölelt, a másikkal beletúrt a hajamba és hosszan, nagyon hosszan megcsókolt. Utána végigcsókolta a szememet, orromat, fülemet, nyakamat. Teljesen átmelegített. Kézen fogott, és elindultunk a belváros felé. Sokan voltak az utcán, ismeretlenek kívántak boldog új évet, és nagyon jó volt azt érezni, hogy tartozom valakihez.

- Feljössz hozzám? - kérdezte az egyik sarkon. - A háziak mulatnak valahol, üres a lakás.
Választ sem várt, húzott maga után. Nagy házban lakott albérletben. A lakás is nagy volt, szépen berendezve, a szobája teljesen elkülönült a többitől. Kellemes meleg volt, jólesett a kinti hideg után. Vodkát és pezsgőt varázsolt az asztalra, mindkettőből ittunk. Közben elmesélte, hogy az ország másik végében élnek a szülei, de ő már egyetemre is másik városban járt, így teljesen elszakadt otthonról, ezért is pályázta meg az itteni állást. Én a fotelben ültem, ő a földön, fejét az ölembe hajtva, majd felállt, felhúzott magához és lefejtette rólam a ruhát. Nem emlékszem, hogyan kerültünk ágyba, mikor oltotta el a villanyt, csak azt éreztem, hogy nagyon jó vele, és nem értettem, hogy ezt a gyönyört hogyan képes még fokozni. Csodálatos volt vele a szex, testünk úgy kapcsolódott össze, mintha ezer éve ismerné, szeretné már egymást.
Délben ébredtem a simogatására. Kintről halk nesz hallatszott be. Megrémültem, mit szólnak majd ezek az idegen emberek, ha meglátnak. Legszívesebben észrevétlenül távoztam volna a lakásból, de Endre megnyugtatott:
- Felnőttek vagyunk, szeretjük egymást, és semmi olyat nem csináltunk, amit szégyellni kellene. Ráadásul nagyon jó volt, akkor miért félsz?
Így hát együtt kívántunk boldog új évet a házigazdáknak, s a kedves idős házaspár meghívott bennünket ebédre. Farkaséhesek voltunk, köszönettel elfogadtuk.
- Igazán nem kellett volna eddig titkolnia, hogy ilyen csinos barátnője van - mondta az ebéd végén Endrének a házinéni -, remélem, ezután gyakrabban látjuk.

Beesteledett, mire elbúcsúztunk tőlük. Endre elkísért a szállásomig, de nem akart a kapuig jönni.
- Üljünk be inkább valahova még, addig sem kell elválnunk - javasolta.
Hevesen bólintottam, hiszen én is azt szerettem volna, ha minél tovább tart ez a boldog nap. A közeli presszó nyitva volt, a sarokba húzódtunk.
- Zsuzsi, mondanom kell valamit - szólalt meg Endre.
- Nem kell most semmit sem mondanod, hiszen otthon már kimondtad: szeretjük egymást, és ennél nem kell több.
- Persze, ez így igaz, de most nem erről van szó.
Kíváncsian néztem rá, de érdeklődő szememet lassan elhomályosította a sírás. Igen, kitört belőlem a zokogás attól, amit hallottam. Elmondta, hogy valóban kíván, vonzódik hozzám, de ő már elkötelezte magát. Két évvel ezelőtt, még egyetemistaként megnősült, a felesége évfolyamtársa volt, aki a diploma után kétéves amerikai ösztöndíjat kapott. Ő is pályázott, de nem sikerült, ezért döntött úgy, hogy a szakvizsgájáig ide jön a kórházba, utána pedig meglátják, hol találnak kedvező lehetőséget. Úgy beszélték meg, hogy egy év múlva utánamegy meglátogatni, és néhány hetet együtt töltenek az Államokban. Ezért nem ígérhet semmit, tőlem függ, hogy így is vállalom-e a kapcsolatot.
- De hát miért nem szóltál korábban? - kérdeztem sírva.
- Mégis mikor? A többi lány előtt mondtam volna, hogy bocsánat, nem csókolhatlak meg, mert nős vagyok? Vagy otthon az ágyban? Mit gondolsz, miért tértem ki mindig a lányok elől? De téged kívántalak, nem tudtam és nem is akartam ellenállni, mert valószínűleg szeretlek. A döntés azonban a kezedben van. Most már mindent tudsz, megértem, ha felindult vagy, de kérlek, ne gyűlölj!

Hogyan tudnám gyűlölni, amikor épp megszerettem? - gondoltam keserűen, és még elkeseredésemben is be kellett látnom, hogy tényleg nem volt mikor elmondania mindezt, olyan gyorsan történt minden.
Gondolkodási időt kértem, és alig vártam, hogy az ágyamon jól kibőghessem magam.
Másnap délutános voltam, legnagyobb meglepetésemre már a kapuban várt.
- Nos, mi a válasz? - kérdezte feszülten, köszönés helyett, s elég volt ránéznem, hogy tudjam, neki sem mindegy, mi lesz a felelet. De nem szóltam semmit, hanem hozzábújtam és megcsókoltam. Mindent megértett, és szorosan átölelve kísért az öltözőig. Este ugyanott várt, és vitt az albérletébe. Ettől kezdve így ment ez mindennap, a nővérszálláson alig láttak, a szüleimhez is nagyon ritkán mentem. Nem is igen vágytam sehová, örültem, ha együtt lehettem Endrével. Ajándék volt minden perc, amikor kettesben lehettünk.
Közeledett a nyár, s tudtam, Endre előbb-utóbb elutazik. Féltem az elválástól, féltem az egyedülléttől. Nem tudhattam, mit hoz a jövő, csak azt éreztem, hogy menthetetlenül véget ér életem boldog szakasza. Aztán június végén eljött a búcsú pillanata. Vacsorázni mentünk, de alig csúszott le néhány falat, a torkom állandóan összeszorult. Hiába vigasztalt, hogy hamar eltelik az egy hónap, a végén már hangosan zokogtam.

Miután elutazott, számoltam a napokat, mint gyerekkoromban, hányat kell még aludni, hogy megérkezzen. Már csak egy hét volt hátra a remélt viszontlátásig, amikor egyik nap a főnővér gyászos képpel fogadott:
- Na, te is jóval kezdtél! Most mondta a főorvos, hogy a szerelmed nem jön vissza, levélben felbontotta a szerződését.
Elsötétült előttem minden. Sírni sem tudtam, csak bámultam magam elé. Hiába szóltak hozzám, nem reagáltam, azt hiszem, egy kicsit meghaltam akkor.
Amikor hazaértem, a szállóban a portás levelet adott át. Meg sem kellett néznem, tudtam, honnan jött. A szobámban gépiesen felbontottam, és mintha nem is nekem szólna, úgy olvastam végig. Pedig minden sorát megjegyeztem, hónapokig csak ezek a szavak jártak a fejemben. A levélben Endre megköszönte az együtt töltött napokat, bizonygatta, milyen jó volt velem, de a felesége szerzett neki is ösztöndíjat, és ezt a lehetőséget egyszerűen ostobaság lenne kihagyni. Ne legyek szomorú, felejtsem el, éljem az életem...
Hogyan felejtsem el, és hogyan éljem az életem, amikor pont élni nem volt semmi kedvem. Napokig nem keltem fel, nem ettem, csak lebegtem. Végül átjött a főorvos, és megállapította, hogy súlyos idegkimerültségem miatt vagy bevisz a kórházba, vagy hazavitet a szüleimhez. Értesítette is őket, és másnap már jöttek értem. Suttogásukból csak annyit hallottam, hogy a főorvos azt magyarázta, sokat kell pihennem, majd az idő segít, erre nincs gyógyszer, csak ha az a fiú visszajönne...

Három hónapja voltam már otthon, kezdtem magamat elviselhetőbben érezni, amikor üzent a falu orvosa, hogy nem lenne-e kedvem vele dolgozni, mert az asszisztensnője babát vár. December elején álltam munkába, örültem, hogy van elfoglaltságom, csak az ünnepektől féltem. Féltem, hogy újra lepereg előttem minden, pedig már reméltem, hogy eltemettem a fájó emléket. A karácsony kellemes volt, összecsődült az egész rokonság, nem éreztem magam egyedül. De jött a szilveszter, és hiába voltak velem a testvéreim, láttam, mindegyik milyen boldog a párjával, én csak teher vagyok nekik.
Tíz óra körül épp arra gondoltam, legyen már éjfél, hogy csendben otthagyhassam őket, amikor egyszer csak éktelen dudálás hallatszott a kapunk felől, majd rögtön utána hangos dörömbölés. Édesapám ment ki, és hamarosan jött is vissza, de nem egyedül. Amikor megláttam, kit kísér, szinte megnémultam, nem akartam hinni a szememnek. De azért tisztán hallottam anyu hangját:
- Elég sokára ért ide ez a gyógyszer...
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Igaz történet: Érdekből mondtam igent
  2012-12-31 11:55:45, hétfő
 
 
Igaz történet: Érdekből mondtam igent

Amikor ő egyre szerelmesebben arról beszélt, adjam fel a lakásomat és költözzek a lányokkal hozzá, én már titokban a szakításunkat tervezgettem...

Egy ismerőstől tudtam meg, hogy Jani újból külföldre készül. Fájt, de biztos voltam benne, nem jelentek neki semmit. Ezért lepődtem meg, amikor felhívott.
- Jövő héten indulok - mondta.
- Hallottam - feleltem. - Jó utat neked. Találd meg a helyed - súgtam alig hallhatóan.

Olvasd a Kiskegyed hasábjain a saját történetedet!

Beteljesült a szerelmed, vagy épp ellenkezőleg: nagyot csalódtál valakiben, netán csúnyán átvert a kedvesed? Olyan helyzetbe kerültél, amit jobban fel tudsz dolgozni, ha megosztod valakivel? Megnyugtató szavakra vagy tanácsra vágysz? Ha szívesen kiírnád magadból a történetedet, az igaztortenet@kiskegyed.hu címre várjuk!
- Veled mi lesz? - kérdezte.
- Nem tudom. Megpróbálom kihozni a házasságomból a legtöbbet. Van egy szerető férjem, vele nincs baj. Én vagyok a gyenge láncszem ebben a kapcsolatban.
Hallgattunk és már éppen el akartam köszönni, amikor Jani megszólalt.
- Ha csak egyetlen szóval kérnéd, hogy maradjak...

Elbőgtem magam.
- Nem tudok mit ígérni. Mi van, ha nem sikerül? Ha mégsem működik kettőnk között ez az egész? És mi lesz a gyerekeimmel?
- Egyetlen szó - emlékeztetett.
- Maradj - szakadt ki belőlem a kérés.

Pokoli hónapok következtek, de ma már azt mondom, érdemes volt. János mellett megtaláltam azt a boldogságot, amire mindig is vágytam. A lányok mellettem álltak, pontosabban a szerelem oldalán - ahogy mondták -, de Nándit sem hagyták magára. Nagy utat tettem meg, de végre megtaláltam az igaz szerelmet.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Igaz történet: Érdekből mondtam igent
  2012-12-31 11:53:01, hétfő
 
  Igaz történet: Érdekből mondtam igent

Amikor ő egyre szerelmesebben arról beszélt, adjam fel a lakásomat és költözzek a lányokkal hozzá, én már titokban a szakításunkat tervezgettem...

Irigykedve néztem a szerelmesen összebújó párokat, és rettegve gondoltam arra, hogy Nándi mellett kell letöltenem a következő évet is. Mindeközben szégyelltem magam a gondolataimért, az érzéseimért. Jobbnak láttam a teraszra menekülni, bízva a friss levegő áldásos hatásában.

- Egész este néztelek - szólalt meg mögöttem egy mély hang. Tudtam, hogy János az, meg sem kellet fordulnom.
- Észrevettem - feleltem rekedten.
- Egy jó orvos nemcsak a testi bajokat látja, hanem a lélek szenvedését is - jegyezte meg.
- És te jó orvos vagy?
- Igen, legalábbis remélem.

Mellém lépett és én felé fordultam. Próbáltam úgy nézni rá, mintha nem lenne senki a világon, csak ő és én. Megdobbant a szívem, amikor rájöttem, szexinek és izgatónak látom. Évek óta nem éreztem így senki iránt.

- Hiába a nagy társaság, én egyedül érzem magam - vallottam be. - Mindenki kedves, aranyos, mégis úgy érzem, mintha idegenek között lennék.
- Ismerős érzés. Amióta hazajöttem, nem találom a helyem.
- Én már évek óta nem lelem az enyémet - feleltem halkan. Közben bentről egy régi, kedves dallam ütötte meg a fülem. Összeszorult a szívem. Imádtam ezt a számot, de Nándi nem szeretett táncolni.
- Gyere - súgta Jani, és megfogta a kezem.

A szobában Nándira néztem, aki mosolyogva intett. ,,Táncolj csak!" - mondta a szeme, és a következő pillanatban Jani karjába simultam. Soha nem éreztem olyat, mint amikor János átölelt. Minden porcikám vágyott rá, kívánatosnak, szépnek éreztem magam. Mintha álmodtam volna az egészet.

Az új esztendőt Nándi mellett állva köszöntöttem, miközben Jani tekintete szinte égetett.
- Boldogabb új évet neked! - mondta, amikor koccintottunk és megcsókolt. Égő arccal léptem el tőle, de szerencsére a nagy zűrzavarban senki sem látta, mi történt. Nem sokkal később János eltűnt, és nekem sem volt maradásom.

Teljes érzelmi zűrzavarban teltek a napjaim. Évek óta arra vágytam, hogy találkozzak valakivel, aki megérinti a lelkem. Amikor megtörtént, nem boldogságot éreztem, hanem kétségbeesést. Talán mégis Nándi mellett a helyem? - tettem fel magamnak a kérdést újra és újra. Közben minden nap vártam, hogy János jelentkezik, közben pedig féltem a találkozástól. Végül lassan megnyugodtam, elcsendesedett a lelkem. Nem hívott, és én meggyőztem magam, az egész csak buta játék volt.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Igaz történet: Érdekből mondtam igent
  2012-12-31 11:49:57, hétfő
 
  Igaz történet: Érdekből mondtam igent

Amikor ő egyre szerelmesebben arról beszélt, adjam fel a lakásomat és költözzek a lányokkal hozzá, én már titokban a szakításunkat tervezgettem...

Közben persze sok minden változott: Feri, miután megtudta, hogy barátom van, követelni kezdte a lakás árának a felét. Hogy békén hagyjon, kölcsönökből kifizettem, az adósság törlesztése viszont plusz terheket rótt rám. A lányok is egyre többe kerültek, így nem tiltakoztam, amikor Nándi anyagilag is segíteni kezdett.

Egy idő után hozzászoktam, hogy mellettem van, számíthatok rá minden téren. Ezért is lepett meg, amikor kezdtem úgy érezni, megváltoztak az érzéseim. Amikor ő egyre szerelmesebben arról beszélt, adjam fel a lakásomat és költözzek a lányokkal hozzá, én már titokban a szakításunkat tervezgettem.

Persze a családom, a barátnőim igyekeztek erről lebeszélni, egyedül anyukám értette meg, hogy miért nem nyugszom bele a szerelem nélküli életbe. De végül győzött a józan ész, és több átvirrasztott éjszaka után, főleg a piszkos anyagiak miatt, úgy döntöttem, hozzámegyek Nándihoz. A lányok örültek, Nándival madarat lehetett volna fogatni - csak én voltam tele kétségekkel és félelemmel.

Az esküvőm tökéletes volt, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Halványkék ruhában mondtam igent, a lányok sugárzó arccal álltak mellettünk. A lelkem azonban háborgó tengerhez hasonlított leginkább, és amikor Nándi megcsókolt, majdnem rosszul lettem. Úgy éreztem, életem legnagyobb baklövését követtem el azzal, hogy hozzámentem.

A házasságunk számomra rémálom volt. Kedveltem Nándit, hálás voltam neki a gondtalan életért, azért, hogy apaként szerette a lányokat, de egy idő után a testem és a lelkem is tiltakozott ellene. Depressziós lettem, rossz és jó periódusok váltották egymást, attól függően, mennyire tudtam felülkerekedni a bennem dúló viharokon.

Ha a lányokra néztem, ahogy gondtalanul élték a kamaszok életét, ahogy bíztak Nándiban, megnyugodtam. Ha Nándi hozzámért, ha kettesben akart velem elutazni valahová, hisztérika lettem. Csapdában voltam, végérvényesen.

Legjobban egyedül szerettem lenni, hiszen akkor nem kellett játszanom senkinek a boldog feleség szerepét. Nándi elfogadta, hogy időnként elutazom pár napra barátnőkkel vagy egyedül. Megfogadtam, ha találkozom egy olyan emberrel, aki csak egy picit is szimpatikus, megcsalom Nándit és megpróbálok végre boldog lenni. Persze, soha nem volt bátorságom megtenni.

Egészen addig, míg egy szilveszteri buliban meg nem ismertem Jánost.
Jani orvos volt, akkor érkezett haza külföldről. Egész este szótlanul ült, és időnként észrevettem, hogy engem néz. Én sem voltam túl beszédes kedvemben, Nándi egyik barátjánál volt a buli, nem éreztem jól magam.
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
     1/46 oldal   Bejegyzések száma: 455 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 455 db bejegyzés
e év: 4835 db bejegyzés
Összes: 37444 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4157
  • e Hét: 36106
  • e Hónap: 127017
  • e Év: 346248
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.