Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kohut Katalin: Figyelmetlenség
  2012-12-01 18:48:42, szombat
 
  Kohut Katalin: Figyelmetlenség

Ezelőtt hat esztendővel énekeltem utoljára. Olyan volt, mint a Főnixes búcsúdal, de nem kísért, csak a sötétség titkaival.
Ezt megelőzően már össze-visszaírtam a betűket, megterheltek a velem történtek, miközben koldultam a napi ennivalóért, mert az orvosok tízezer forint szociális járadékon tartották annak ellenére, hogy tudták, min megyek keresztül.

Elveszítettem teljesen a beszéd-énekhangomat, hatalmas fájdalmakkal élek, szívemen és tüdőmön szurkáló, mély nyomást érzékelek, mint hátul a gerincemen, mely már tavalyra el is ferdült. Ezt a láthatatlan világból okozott betegséget nyugtatózni kell, így tompulnak az érzékek, valamint még figyelmetlenebbé válok, mint amilyen lettem.
Régebben nevettem a figyelmetlenségeimen, mint a ruhára csorgott kávéfolton, ma már tudom, hogy nincsenek véletlenek, mindennek megvan az oka.

Éppen a figyelmetlenségem okozza a legtöbb szív-problémát. Ilyenkor napokig, sőt előfordult, hogy hónapokig éles tőrszúrást érzek és háborgásom nem tud alább hagyni, főleg, ha valaki figyelmeztet figyelmetlenségemre. Első reakció a félelem, mely mára tanyát ütött bennem, így majdnem minden rémületet vált ki belőlem. Nem véletlen az átéltek miatt, de érdekes módon ilyenkor gyerekkorba megyek vissza, amikor rettegtem anyámtól, visszavedlek olyan gyerekké, aki nem számíthat senkire, akinek senki sem fogja meg a kezét, mint ahogyan valóságban sem fogta senki a kezemet, pedig minden kívánságom az volt, hogy szeretetben és bizalomban, teljes egyetértésben éljek mindenkivel lehetőleg. Magam voltam a békesség és a békítő bíró is több esetben, míg tartottam magam. Összetartottam családokat, segítettem ott, ahol tudtam, sokszor veszélybe keverve ezzel családomat is. Mára megtanultam a leckét, hogy van, akin nem lehet segíteni, vannak alakok, akikkel ma már szóba sem állnék, nagy ívben kerülném őket.

Így van mindenféle portálon is. Mindenféle ember akad közöttük. Két éve regisztráltam egy irodalmi portálra, néha beküldtem egy-egy pályázatot kevés sikerrel, hiszen nekem meg kellett tanulnom írni, gondolkozni összeszedetten, nehéz volt az út idáig, előlről kezdtem mindent. Márciusban feltöltöttem egy akkor megtalált csodálatos versét egy költőnek, úgy éreztem, mindenkinek meg kell ismernie. Nagyon csúnya letolást kaptam az üzenőfalon, utolsó figyelmeztetésként nekem címezve, hogy már máskor is látták, nem oda írok, ahová lehetne, olvassam el az alapszabályzatot. Elolvastam többször is, abból nem derült ki, hogy a kódos oldalt hogyan kell használnom, mindent kérdeznem kellett. Letöröltem sírva az összes versemet, de közben örültem is annak, hogy még vannak könnyeim, igaz, hogy már nagy dolgok kellenek ahhoz - vagy kicsik? -, hogy előcsalogassam a szívem harmatcseppjeit. Miközben töröltem a verseimet, először a félelem munkált bennem, hogy észrevette a figyelmetlenségemet, megvádolt engem, én nem vagyok jó semmire, engem mindenki lekezel, lenéz, minek is élek még mindig? Majd elolvastam az engem megsértő férfi önvallomását, bemutatkozását, magát durva lelkűnek mutatta be. Ez kicsit meglepett. Hogyan lehet, hogy mindig ilyenekbe ütközöm? Hónapokig benéztem naponta arra az oldalra, s láttam, hogy a költő másokkal mennyire udvarias, figyelmes. Ekkor jött a felismerés: a durva lelkűek a neten keresztül is megérzik, ki az, aki támadható, ki alkalmas arra, hogy megsértsék.

Éppen a múlt héten volt egy esetem. Józsi, akivel együtt járok ebédért megígérte, hoz nekem egy műanyag ételhordó tartót, mert nekem már a harmadik tört össze és ilyenkor mindig veszek egy új ételhordót, már felpúpozva állanak a konyhai polcon.
Meg is hozta örömmel, megköszöntem neki, majd megjegyeztem:
- Tegnap voltam a városban, nem tudtam, hol nézzek utána.
- Itt a Coop mellett a háztartásiban! - volt a válasz.

Két napig szenvedtem. A Coop itt van Bulgárföldön, voltam is a háztartásiban, de én nem láttam ételhordó tartót. Megkértem a lányomat, nézzen szét a boltban, mert én figyelmetlen vagyok, igaz, hogy a legtöbbször inkább megkérdezem, hol van, amit keresek. Ott van felakasztva az ajándék tasakok után - volt a felmérés végeredménye. Elindultam a boltba, vettem két ételhordó tartót, legyen váltani is, meg pótnak is, betettem Józsi ajándékát a táskába és ott hagytam, hogy adják vissza neki, mert éllel adta nekem, megjegyzést fűzött hozzá, vagyis már megsértődtem, mert figyelmeztetett a figyelmetlenségemre és ez szörnyű fájdalmat okozott. Elmondtam Erikának, akinek Józsi udvarol aggályomat. Erika közölte, annyira örült Józsi, hogy segíthetett, ne sértsem meg. Gyorsan visszakértem a konyhásoktól a tartót, mielőtt átadnák Józsinak és teljesen elillant belőlem a sérelem.

Igazság szerint az sért a legjobban, hogy összeomlásom után egymás után jöttek a betegségek, holott én még megfázva sem voltam azelőtt, egyszer volt tüdő-mellhártya gyulladásom, miután éveken keresztül gyerekkoromban kabát nélkül jártam télen. Akkor apa ismét magához akart venni, elintézte a gyámhivatallal, de ismét meghiúsult pletyka miatt, mert azt híresztelte anyám nagynéném szerint, hogy apa velem akar élni ,,úgy". A tehetség odalett, életem vakvágányra sodródott végleg. Apa agyvérzést kapott fiatalon miattunk, majd elvette az ápolónőjét, Irénkét feleségül. Irénke nővére volt az, aki Fűzérradványból, mikor apa jönni akart értem megbeszélt időben hazazavartatott a főorvossal hamis indokkal, hogy lenge ruhákban jártam. Később Irénke rákos halála után is azt kiabálta, minek ment hozzá ,,ahhoz az emberhez", vagyis apához.
Most eszembe jutott ez a mondat, mert kórházban voltam, amikor szintén azt hangoztatták a betegek, hogy én ember vagyok, hozzám küldték a betegeket, hogy menj ahhoz az emberhez, az majd segít neked. Mikor ideköltöztem, négy munkakört végeztem egyedül, s mikor fizetésemelést kértem írásban, azt mondta a velem egy napon született már diplomás számvitelis Éva, az emberek nem pénzért dolgoznak.
Mit jelent emberként élni? Azt mondják a díjakat alapítók, emberként élni egy állapot. Emlékezetem szerint csodálatos szabadság, az ember a természettel tökéletes harmóniában élő tiszta élőlény, része volt a világnak mindig, akár az állatok, vagy a természet szépségével.

Visszatérve a figyelmetlenségre, nagyon hálás vagyok azoknak, akik elnézik nekem a kapott hibákat és nem róják fel bűnül. Emléküket megőrzöm örökké.

2011. december 1.






j


 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Gondolat-szikrák
  2012-12-01 16:49:23, szombat
 
  Nem szeretem a jelzőket. Kényszerítettem magam sokszor, hogy bókolva írjak, de aki dicséretet elfogadni nem tud, hogyan is fejezné ki jelzős szerkezettel csodálatát írásban. Nekem minden szép, ami természetes. Igazság szerint mindig a természettel kellene összhangban élni, mint ahogyan én is tettem ifjúkoromban, s az ilyen embert bánt minden csúfság, torzulás, minden, ami természetellenes, de a legnehezebb elviselnie azt, amikor maga tér el külsőben, vagy belsőben a természetestől, betegség, vagy másféle baj éri, vagy elveszíti harmóniáját. A harmónia maga az élet, az ember harmóniában él környezetével, más emberben tisztelve azt az embert, akit ő ténylegesen nem ismer, de megelőlegezi neki a bizalmat. Ezért sokszor éri csalódás, s ha már nagyon sokszor becsapták, visszaéltek vele, mindenkivel szemben egyetlen apróság miatt gyanakvóvá válik.


Az igazság bajnokai mindig nagy harcosok voltak. Én így születtem, nagyon fejlett igazságérzettel, de életem nagy részében mélyen hallgattam, csak a szemein néztek vádolón. Egyesek már ebből értettek. Aki tudja, a szív nem hazudik soha, tisztában van azzal, hogy a szem tükrözi az érzelmeket. Mindent megadnék most is a tiszta zöld boldogan negédes, vagy vádló tekintetemért, csak egyszer lenne még olyan kifejező, mint régen. Az igazság fáj, meg kell tanulni tapintatosan tálalni. De mit ér az ember a saját igazságával, amikor annak is igaza van, aki hallgat, mert úgy tartja meg magát, vagy munkahelyét. Mit tennék én az ő esetében? Talán felrúgnék mindent? Nehéz volt mindig az igazságot elfogadni azoknak, akik érintettek bármilyen formában. Egyedül az igaz emberek szívéhez lehet közel férkőzni vele. Talán azért van, hogy annyira kevés volt mindig az az embertipus, akivel összhangban lehet élni a világban.


Mélyen megsértettek sokszor a neten is. Itt nem az oktalan fórumozókra gondolok, hanem olyanokra, akik irodalmárnak vallják magukat. A művészet űzőinek az én elvárásaim szerint csak tiszta embernek lehetne lenniük. Áhitatosan gondolok az egykori atlantiszi zöld álmodozó szemű művészekre, s ilyenkor mindig eszembe jut a Vörös Oroszlánban olvasott egyik történet, melyet Adam Cadmon mágus mesélt az egykori nemeseknek. Egy szigetre viszik a gyerekeket, akik megkülönböztetik egymást rövid idő után. Természetesen ezek a gyerekek gonosz szívvel rendelkezőek. Először megölik a kék szeműeket, majd a zöldek, legutóbb a barnák következnek. Valahogy így vannak a gonosz emberek, mind keres valamilyen megkülönböztetést, legelőször a legtisztább zöld szemű embereket nézik ki áldozatul, majd jönnek a hideg szemű kékek és így tovább. A művészet nekem tiszta, csak ezt a formáját tudom elfogadni. Lehet harcos, népies, tájleíró, fennkölt, csodálkozó, fő, hogy tiszta legyen, bármilyen művészeti ágról van szó.
Az egyik irodalmi portálon többszöri levélírásomat figyelmen kívül hagyva sem javították azt, amit kértem, bár még márciusban kaptam rá ígéretet. Névnapján felköszöntöttem a hölgyet, nem is említettem ígéretét, csak felhívtam magamra a figyelmet szokásos, már nem divatos figyelmességemmel is, majd írtam egy levelet, melyben megismételtem kérésemet. Nem tartom jellemesnek azt, aki megválaszolatlanul hagy levelet, legyen bármilyen témáról is szó. A jellemet nem lehet elfelejteni, a jellemes ember mindig tudja kötelességét maga és a külvilág felé, tisztel másokat, megtiszteli őket figyelmességével is. Nagyon jó kellemes embernek lenni, ők általában népszerűek minden közösségi oldalon, de csak addig, míg maguk figyelmesek másokkal szemben. Általában, ha ők szenvednek bármikor szükséget bármilyen érzelemben, segítségben, magukra maradnak, egy-két hozzászólójuk akad. A net világában is csak figyelemre méltó személyiség tud igazán érvényesülni.


Malac sértődékenységben szenvedek pár esztendeje, sőt előfordult az is, hogy míg én koldultam kenyérre és tejre valóért, irigység próbált fészket rakni szívemben. Évek óta hessegetem el a negatív tulajdonságokat, nem engedem be magamba őket, azt hittem, nálam csak csukott ajtókra találnak. Mégis egyvalami gyökeret vert véglegesen: a fájdalom és néha az undor. A fájdalom jó ismerősöm volt régebben is, de szívből szóló énekemmel mindig sikerült leküzdenem. Megvigasztaltam magam, ha szükség volt rá, így mindig készen állhattam az újabb fájdalmak befogadására, mert úgy látszik, nekem csak ez jutott. Most nincs mivel vigasztalnom és így jött az undor. . Megutáltam a médiai dorbézolókat, azokat, akik dicsekszenek alulról emelten gazdagságukkal, megutáltam a jellemtelent, amit régen még meg is tudtam magyarázni. Belém költöztek a jómadarak, bár hosszú út vezetett el addig, míg én lettem a kiszáradt fájuk, ugyanis lombjaim lehullottak, télbe öltöztem, fehér hótakaró tart örök álomban engem, talán így könnyebb átvészelni a nehéz éveket.

2012. december 1.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ó, már itt az Advent!
  2012-12-01 15:05:15, szombat
 
  Adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az ,,Ó!" felkiáltással kezdődnek


Ó, közeleg már az ünnep,
Violaszín az Advent.
Vizsgáld meg hát szívedet,
Tedd jóvá bűneidet!

Elmédet is megfegyelmezd,
A Jézusod így keresd,
Szíved tisztán várakozzon,
Csak tisztára szomjazzon.

Mert szép az ígéret hava,
Mikor jő Isten fia,
Ünnepeljük születését,
Várjuk rég érkezését.

Örömvasárnap, ha eljő
Kerüljön el a felhő,
Majd rózsaszínben tündököl
A gyertyán a fényözön.

Ó, kétezer éves titok,
Szentségre az égnek ok,
Bárcsak mindig velem lennél,
Szívemen megpihennél!

2012. december 1.




  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: A riadt szív
  2012-12-01 09:09:46, szombat
 
  Kohut Katalin: A riadt szív

Szent Miklós-hit elkerül,
Bár a csoda-hit enyém,
Gonosz a jóval nem vegyül,
Az ember mégis remél.

Titkos az igaz ajándék,
Nem tudják ezt oly' sokan,
Megalázás régi játék,
Szívseb gyűl a jókban.

A sebre seb sokasodik,
Végül felkiált: elég!
A seb végül üszkösödik,
A szív-szeretet elég.

Szabad madár minden gazdag,
Istenük védi őket,
Az emberi kincs maszlag,
Méreg, vádol szemeket.

Mikor kicsiny gyermek voltam,
Szemöldök fenyítésem
Botütés volt és már sírtam,
Büntetésem értettem.

Miklós napján eljött hozzám
Egykor öreg nagyapám,
Nem értettem a maskarát,
Félőssé váltam korán.

A gyermeki őszinteség
Igazságot követelt,
S megtanultam az egészség
A tiszta szív, s ünnepelt.

Jobb adni érzést feledtem,
Nyomorult nem ünnepel,
Felcserélt sorsot leplezem,
Szív riadtan énekel.

2012. december 1.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
A jószívű püspök - Szent Miklós
  2012-12-01 08:04:28, szombat
 
  A jószívű püspök
Szent Miklós

A karácsony előtti idő kedves eseménye a Mikulás várása és érkezése. December hatodikán korábban ébredünk és örvendezve fogadjuk a különféle ajándékokat, amelyek a Mikulás puttonyából számunkra előkerülnek. A piros csizmák és egyéb csodafigurák heteken át az ablakokban hirdetik az ajándékozó szeretet örömét.

Ha azonban megkérdezném, hogy tulajdonképpen ki is az a sokat emlegetett Mikulás bácsi, sokan talán nem is tudnának válaszolni. Egyesek azt gondolják, hogy a Mikulás olyan mesebeli alak, mint Háry János vagy János vitéz. Akik ezt gondolják, tévednek. A Mikulás, helyesen Szent Mikklós püspök nem mesebeli alak, hanem valóban élt a II. század fordulóján. Kis-Ázsiában, Myra városának volt a püspöke, híveinek szerető lelkiatyja.

Mikor az Úr Jézus a földön járt sokan és szívesen hallgatták tanítását. Történt egyszer, hogy hallgatói között megjelent egy gazdag ifjú. Igen tetszett neki is Jézus tanítása. Milyen boldogok lehetnek az apostolok, gondolta magában, akik állandóan élvezhetik Jézus szerető közelségét. Most az Úr éppen az örök életről ezdett beszélni. Igaz, a gazdag ifjúnak jó dolga volt, de ő is tudta, hogy a földi élet nem tart örökké. Hiába van sok pénze, a halált el nem kerülheti. Ezért érdekes Jézus igérete: aki benne hisz, örökké élni fog. Ez különösen tetszett a gazdag ifjúnak. Megvárta hát, amíg Jézus befejezi beszédét és aztán ezzel a kérdéssel lépet eléje:
- Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?
Jézus így válaszolt kérdésére:
- Tartsd meg Isten parancsait!
- Uram, válaszolt nem kis büszkeséggel az ifjú, eddigi életem során minden parancsot megtartottam. Mit kell tennem ezenkívül?
- Ha tökéletes akarsz lenni, felelte Jézus, add el, amid van, árát osszad szét a szegények között, azután jöjj és kövess engem!
Így szólt az Úr és a gazdag ifjú elhallgatott. Lehajtotta a fejét és azt gondolta magában: szétosztani a vagyonomat, lemondani a gazdagság előnyeiről, nem, ezt nem tudom megtenni. Mit szólnának a szüleim és a rokonaim? Azt hinnék, hogy megbolondultam. Ezzel szó nélkül megfordult és eltávozott.
Az evangéliumban szereplő gazdag ifjú tehát nem tudott lemondani a gazdagságáról. Ám nem így Miklós püspök, aki szintén gazdag szülők gyermeke volt. Ő azonban, amikor meghallotta a lelkében felcsendülő hívó szót: jöjj, övess engem, nem ragaszkodott vagyonához. Mindenét elajándékozta, hogy ezzel égi kincseket gyűjtsön. Jótékonykodását azzal kezdte, hogy a közelben lakó szegény ember segítségére sietett. Három eladó lánya volt, de hozomány híján nem tudta őket férjhez adni. Mikor ezt a jószívű Miklós megtudta, éjnek idején a szegény ember házához lopózott és a nyitott ablakon bedobott egy zacskó aranyat. Ezt a jótettét még kétszer megismételte és így mind a három lány férjhez mehetett. Mindezt titokban tette, nem várt érte hálát és köszönetet. Ebben utánozzák mindazok, akik példájára ajándékot adnak.

A városban hamarosan híre ment Miklós jószívűségének, hiába is titkolta jótetteit. Mikor aztán meghalt Myra városának püspöke, egyhangúan Miklóst választották utódjául, igaz, hogy ekkorra már minden vagyonát szétosztotta, de aki szeret, az mindig tud adni. Így volt Miklós püspök is. Ha valakit igazságtalanul bántottak, a jóságos püspök azonnal segítségére sietett. Előfordult, hogy az utolsó pillanatban érkezett, midőn a hóhér felemelte kardját, hogy kivégezzen egy ártatlanul elítélt embert.

Történt az egyik esztendőben, hogy a nagy szárazság következtében rossz volt a termés. Nem volt kenyér, sírtak a gyerekek és velük együtt az édesanyák. A nagy éhínségben mindenki szeretett püspökéhez fordult segítségért. Sajnos, az ő éléskamrája is üres volt, együtt éhezett híveivel. Miklós püspök Isten segítségét kérte, hogy szerencsésen megérkezzenek a Rómából jövő, gabonát szállító hajók. Naponta kiment a híveivel a tengerpartra és imádkoztak: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Egyszer csak egy éles szemű ifjú felkiált: Hajók tűntek fel a láthatáron! A hajók egyre közeledtek és az emberek arca fölragyogott. Örömük azonban nem tartott sokáig. Az ég hirtelen beborult és hatalmas vihar kerekedett. A kétségbeesés tetőpontjára hágott. Csak Miklós püspök őrizte meg nyugalmát. Letérdelt a viharban és imádságra buzdította híveit. Jézus segítségét érte, aki isteni hatalmával egykor lecsillapította a háborgó tengert. Állhatatos imádságuk nem maradt eredménytelen. A vihar elült és a hajók szerencsésen partot értek.

Miklós püspök már régen meghalt a föld, de megszületett az örök élet számára. Emlékét megőrizték a keresztény népek és példáját követik mindazok, akik ajándékot adnak szeretteiknek névünnepe alkalmából. Arra tanít mindnyájunkat, hogy jobb adni, mint kapni. A szeretettel adott legcsekélyebb ajándék is alkalmas arra, hogy égi kincseket, örök életet vásároljunk rajta.

2012. december 1.

Forrás: György Attila: Jöjj, kövess engem
  
 
0 komment , kategória:  Névnapok eredete, versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 229 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 229
  • e Hét: 387
  • e Hónap: 2746
  • e Év: 55012
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.