|
2012-12-15 00:27:47, szombat
|
| |
| |
Váci Mihály
Ha rád gondolok-virágzom
Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? - rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom, csak a te hangodat.
Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyen-túli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.
Bezárt szárnyaid bennem fájnak,
sírásaid mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok - virágzom.
Mi él, éltet, Neked virít.
Kristályként bezár sorsom magába,
s rózsaként kinyit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
Offline
