|
2012-12-16 12:59:03, vasárnap
|
| |
| |
Advent a vágyakozás ideje. A vágyakozás szerető kívánkozás au után, ami mélységesen betöltheti és kielégíti szívünket. A vágyakozás mindig a szeretettel kapcsolatos, a szívvel, amely a vágyakozás révén tágul ki.
Advent lenne annak az ideje, hogy szenvedélyeinket ismét vágyakozássá változtassuk.
Vágyakozásainknak pozitív hatása van. Távol tart attól, hogy életünket túlterheljük elvárásokkal, s az embereket agyonnyomjuk kivánságainkal. Én meg tudok békélni hétköznapjaimmal, el tudom fogadni azokat olyanoknak amilyenek.
A vágyakozás kivezet ezen a világon túlra. A vágyakozás lehetővé teszi számomra, hogy közeledjem mások felé. Így aztán képes vagyok élvezni a találkozást és a kapcsolatot, anélkül, hogy folytonosan valami többet akarnék.
A vágyakozás arra ösztönözte a középkori embereket, hogy magas dómokat építsenek. Végső sorban minden művészet az örökkévaló, a még soha nem volt megmutatkozása, az egészen más iránti vágyakozásnak a kifejezője.
A vágyakozás megnyitja szűk világunkat. A vágyakozás nem zárkózik el az élet tettenetes tényei elől, viszont rávezet minket annak a reménynek a nyomára, amelynek segítségével képesek vagyunk szembenézni a valósággal, anélkül, hogy kétségbeesnénk miatta.
Advent idején kérdezd meg magadtól, tulajdonképpen mi is a legmélyebb vágyakozásod.
Vágyakozásod kitágitja majd életedet, és elvezet az élet forrásához, amely benned buzog, és nem hagyja, hogy a téged körülvevő kövek határok közé szoritsanak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
