|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2012-12-02 13:43:04, vasárnap
|
|
|
Mezey Katalin
A lélek néha...
A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen. |
|
|
0 komment
, kategória: Mezey Katalin |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:22:41, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella
Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz
s a szerelemhez.
Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok. |
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:17:56, vasárnap
|
|
|
Goethe:
Életszabály
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:14:38, vasárnap
|
|
|
Gámetzy Eduárd
Nyiss ajtót !
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-Suttogok neked,...
s ha hallanád
Nyiss ajtót!...
-Én kopogtatok
|
|
|
0 komment
, kategória: Gámentzy Eduárd |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:11:52, vasárnap
|
|
|
Kormányos Sándor
Gondolat
Menekülő vágyaid közt
immár mit se várva
lézengek, mint szélbe súgott
szavak néma árnya.
Egy elhessentett gondolat
kering, hull nyomodra,
földet ér, de vágyakozva
néz a csillagokra...
|
|
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:08:41, vasárnap
|
|
|
Harcos Katalin
Álmodtam Veled
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.
Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.
Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
|
|
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:05:07, vasárnap
|
|
|
Kun Magdolna
Az álmok világában...
Az álmok világában
csendesek a léptek,
ott varázslatból nyílnak
a lélek érintések.
A hangos szó is, suttogó,
csak a tekintet beszél,
s néhány tűzfényű pillantás,
melyben fellángol az éj.
Az álmok titkos sóhajhídján
megrebben a holdfény,
víztükrén lebeg,
mint egy mesebeli tündér,
mely örömtáncot lejt
a hullámok felett,
mikor karjával öleli
a szép érzéseket
|
|
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:02:34, vasárnap
|
|
|
Kovács Anikó
Hiszed-e...?
Hinnél-e nekem, ha elmondanám
hogy ma délben, a zománcos-kék égen
angolkeringőztek a fellegek,
déli álmodásom egyre mélyült, édesebb lett -
s kipányvázott szívem
az öblített égi kékben
csakis lényeddel töltekezett...?
Hiszed-e...?
Néztem őket, magamban szóltam hozzájuk
a vén hegy és a budai háztetők felett,
s elmúlt napjaink szép mámorából
két kézzel szórtam a tűnő perceket,
legyenek ők is - mint én - boldogok vele...
Végül mégis mind itt maradt nekem.
Pedig jajdul a nappal, az éjszaka rettent,
s ha lelkem végre álomba hajol,
két karod rámfonódik forró öleléssel,
és már nem törődöm semmiféle nesszel,
minden gond elszáll, - el, nagyon messze...
a békélt, hűvös reggel karjaidban talál,
nem gondolunk a kényszerű, fájó elválásra,
csak elfogadjuk, mit kínál e szép halál:
ha azt mondom: várlak...Így szólsz: várj csak...
Nyugalmat így nyerek, - boldog álmom adja,
majd olykor szépséges, szent káprázat vakít, -
zárt pilláim mögött vad lángok izzanak,
és lágyan simítom arcod kedves vonásait.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kovács Anikó |
|
|
|
|
|
2012-12-02 01:58:55, vasárnap
|
|
|
Ágai Ágnes
Emlékezlek
Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben.
Nem kérdezem, hány éve,
hiszen nem mérhetlek naptári évben.
Valahol gyökeret eresztettél,
s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.
Megálltál. Véglegesedtél.
Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.
Elhelyezkedtél.
Fölém borulsz, védőernyőként
rám sátorozod emlékképedet.
Magamra tetováltalak,
bőrömre karcoltalak,
belém égettem alakod eleven mását,
és nézem a hamisítón visszatükrözőt.
Már nem változol,
nincs elcsúszó hangsúly,
nincs szemrebbenés,
nincs előre, hátra,
oldalt mozdulás.
Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ágai Ágnes |
|
|
|
|
|
2012-12-02 01:56:29, vasárnap
|
|
|
Rab Zsuzsa
Fügyörésző
Ha ki gyáva
engem merni,
jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd mögöttem,
fény előttem.
Lelek utat.
Ahogy jöttem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Rab Zsuzsa |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
170 db bejegyzés |
e év: |
841 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 145
- e Hét: 387
- e Hónap: 1955
- e Év: 9562
|
|
|