|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 11:38:57, hétfő
|
| |
| |
Goethe
A vándor éji dala
Immár minden bércet
csend ül,
halk lomb, alig érzed,
lendül;
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára
nyugszol, ne félj!
Fordította Tóth Árpád
Tóth Árpád
Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jóéjszakát |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 11:28:46, hétfő
|
| |
| |
József Attila
Reménytelenül
Lassan tűnődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 11:20:46, hétfő
|
| |
| |
Áprily Lajos
Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmesek a viharok,
s én romló törzsű fa vagyok.
S minden nagy érzés új gyökér,
mely földbe köt, ha mélyet ér.
Magam hullásra készítem,
gyökereimet gyengítem:
Ha a viharban dőlni kell,
fogódzás nélkül dőljek el.
Áprily Lajos
Leánykökörcsin
Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap a felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áprily Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 10:36:42, hétfő
|
| |
| |
Birtalan Ferenc
Decemberi vers
Gyújts jó tüzet,
ha jön a vándor.
Melegítsd ki
az éjszakából.
Etesd meg, éhes.
Igyon, ha bort kívánna.
A hajnal elűzi.
Hadd legyen szép az álma.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Birtalan Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 10:24:05, hétfő
|
| |
| |
Csorba Győző
Csörög a fagyos föld
Csörög a fagyos föld, hideg van,
hópihe fészkel a hajadban,
gyűlnek a varjak az egekben,
gyűlnek a gondok a szivedben.
Hópihe fészkel a hajadban,
járod a világot magadban,
ó, mitől annyira remegtél,
itt a csírátalan, örök tél.
Járod a világot magadban,
melegednél régi zugokban,
angyalokat várnál, karácsonyt,
karácsonyi Jézuska-jászolt.
Melegednél régi zugokban -
talpad alá jég nő s beroppan,
szemeden gyönge jég virágzik,
sehogyan sem érsz el hazáig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csorba Győző |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 01:32:08, hétfő
|
| |
| |
Szürke Virág
Kettesben
Ketten maradtunk. Én írok, Te olvasod.
Kopott billentyűk kihányta mondatok
sorjáznak, s nem érdekel a világ zaja,
- csak Mi ketten - nem a gondok apraja,
s nem a problémák nagyja.
Ketten maradtunk, így lehetek vagány,
s leírhatom bátran: beszippant a magány,
de ez jó... végtelen nyugodt és békés,
nincs ma már metsző szavak vágta sértés,
vagy könyörületes megértés.
Ketten maradtunk. Ne menj még, maradj!
Nem félek egyedül, de forog még az agy,
ömlik a szó, a sok furcsa gondolat teste
nyomot hagy a lapon. Mélysötét az este;
eljött engem keresve.
Ketten maradtunk. Ránk borult az éjjel,
ha nem is oly áhított szenvedéllyel
teli kéjgőzös, pompás, fülledt álom,
ám ez itt az én kis titkos világom;
leírva magamat látom.
Ketten maradtunk... vagy csak elképzelem?
Csak egyedül írok, s Te nem vagy itt velem...
Az nem lehet! Hisz' érezlek magamban, belül,
ha úgy dobban a szív, a véred is hevül,
érzésed az enyémmel vegyül.
Ketten maradtunk, csak Mi... csak Te, meg Én.
Lehetünk a világ két távoli szegletén,
akkor is együtt. Itt vagyunk egymásnak, csendben,
ártatlan mosollyal simítja lelked a lelkem.
Itt maradtunk... Te, meg Én... ketten. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szürke Virág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 01:28:14, hétfő
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Ki vagyok én és ki vagy te?
Veled vagyok, hogy ne légy egyedül.
Ketten vagyunk, hogy újra eggyé váljunk.
Kívül vagyok, s lelkedben legbelül.
Külön váltunk, hogy egymásra találjunk.
Álom, s valóság, mint árnyék és a fény.
Megfoghatatlan, de minden benne van.
Örök körforgás és mozdulatlan tény.
Feloldódsz benne, mert határtalan.
Ne keress engem, kinyújtva két kezed!
Megfogni nem tudsz, s nem láthat szemed!
De rám találhatsz, ha szeretet vezet,
s befelé fordul szíved, s tekinteted!
Szemed elé, most tükröt tartok én,
szíveddel láss, merülj lelkedben el.
Ott megtalálsz, a lélek rejtekén.
Elcsendesülsz, s velem eggyé leszel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 01:24:56, hétfő
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd:
Nevessünk!
Nevessünk!
-Szenvedtünk már érte.
Rajzoljunk Napot az éjsötétre!
Fessünk virágot kövekre, hóra.
Felejtsük el, hogy lenne-volna!
Van mindenünk ami csak számít!
-Szívünk...
és könnyünk úgy világít
Fekete rögökön,
Tócsákban, sáron,
Hogy aki keres,
Az ránk találjon...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gámentzy Eduárd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 01:20:16, hétfő
|
| |
| |
Fésűs Éva:
Láttad-e?
Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?
Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.
Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?
Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!
S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?
Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fésűs Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 01:16:50, hétfő
|
| |
| |
Hepp Béla
Alkony
Látod, a szó is elfogyott. Lenn az ég
vérszínbe hajtja foszló széleit,
csend fakad, mi lesz, ki tudja lesz-e még
új idő, lesz-e hűlt parázsra hit.
Csend fakad, pedig de szépen mondanám
összevarrt szívembe bújt kedvemet,
feslik az, kicsit talán az oldalán,
mint az ég, vagy összezúz, eltemet.
Feslik az, mi lesz, megöl vagy felröpít
tudni kellene, de fáj most a csend,
nézem a nyár trombitás virágait;
bólintsatok nekem jövőt... jelent.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hepp Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
170 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 103
- e Hét: 636
- e Hónap: 2204
- e Év: 9811
|
|
|
Offline
