|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:57:53, kedd
|
| |
| |
Harcos Katalin:
Láng leszek
Láng leszek,látod?Neked lobogok.
Tüzem felhevít,fényem rád ragyog.
Imbolygó,bíborló,csodát váró,
szertelen,szerelmes táncot járó.
Láng leszek,önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd,fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.
Láng vagyok,lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
betakargatlak szerelemmel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:55:56, kedd
|
| |
| |
Moretti Gemma
Most egy kicsit...
Most egy kicsit
elhalkult minden;
fákon a lombok friss nesze,
ablakon a zápor permete,
madarak hangja fátyolos lett,
elhallgatott a tücsök-ének.
Most egy kicsit
minden céltalan lett;
a "valami szépre váró"
reggeli ébredések,
a felhőket figyelni,
hisz te is ezeket nézed,
szél tenyerébe temetni arcom,
mert a hűvösét te is érzed.
Most egy kicsit
minden megfakult;
fölöttem félig-nyílt szemmel
közömbös csillagok,
sápadt és gyorsan tünő a holdkaréj,
s alig fényesebbek a nappalok,
nincs kedvük tündökölni.
Te nem vagy itt.
Az idő fáradt bogárlábakon vánszorog.
Moretti Gemma
Őrizlek
így nem őrizte kincseit a gazdag,
nyár illatát búsongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
Papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot, amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Moretti Gemma |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:53:48, kedd
|
| |
| |
Káli László
Tudod, Kedves
Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Káli László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:52:01, kedd
|
| |
| |
Kormányos Sándor
Falevél voltam
Falevél voltam egy gyenge ágon
s álmodva hittem a végtelent,
az örök nyarat, de jött az ősz
és nem tudtam még, hogy mit jelent.
Szívemben reszketeg vágyak gyúltak
úgy estefelé, és itt az ágon
egy furcsa érzés elhitette
velem, hogy le a földre vágyom.
A végtelenből hívott egy hang
tétova lelkem felkavarva,
s halkan búcsúzó sóhajommal
lehullottam a rőt avarba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:49:39, kedd
|
| |
| |
Helen Bereg
Üzenet
Percekből órák, órákból napok születnek
elsőtől az utolsó leheletig.
Ezernyi pillanatból áll egy-egy perc,
néha milliónyi mérhetetlen szikra,
mely egyiktől a másikig visz.
Két pillanat közt létezik egy mosoly.
Megjelenik, megsimogatja arcod,
meleget sugároz, ha benned borzong
a magány, az elhagyatottság, a fájdalom,
Égek. Kiolthatatlan forróságban.
Születésemtől bírom a csodát,
átadni másoknak pillanatok mosolyát.
Érzem, mint pattan a hideg,
tűnik a bensőt szorító félelem,
mint nyílik meg egyetlen mosolytól
az önnön börtönébe zárt ember.
Látom makacs szájgörbület
miként törik apró darabokra
s lesz vidám ránc ajak szögletén.
Élettel telik meg a szem,
matt függönye mögül kivillan
a zárványba zárt csillogó fény.
Nem nagy dolog.
Nem eget rengető képesség,
csak egy pillanatnyi napsugár,
mi bennem kel éltre,
de nem az enyém, a tiéd.
Mondhatnánk, szeretet,
vagy csupán üzenet feléd:
Egy pillanat is lehet küldetés,
ha mosolyodtól felolvad
az emberben megfagyott jég.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Helen Bereg |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:46:28, kedd
|
| |
| |
Lelkes Miklós
József Attila szobránál
Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.
Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.
A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, látnánk: nincs is tömeg.
A bizalmát régen eltékozolta,
s a súlya semminél is könnyedebb.
A "szép csendőrtoll" most minek cicázna?
Nincs szükség rá. Egyszerűbb e világ:
hordószónokok, kifosztott szegények,
ravasz rókák, bégető ostobák.
A jázminok most miért tapsikolnak?
Nem súgom meg, volt-álmodó. Minek?
S azt sem: neved most milyen "áruvédjegy", -
ellene magad úgysem védheted.
Múltad álmodd, Költő, s örülj: szobor vagy!
Amit nem hittél: volt-hited halott.
Ki érdemelné itt meg földi Versed,
s piros dal-szíved: égi Csillagod?!
Ülj csak, szoborként, Attila, és álmodj!
A Duna régi, s régi a duma.
S folyik, mindkettő. Örülj, hogy szobor vagy,
kinek nem kell a Mát álmodnia! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkes Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 23:43:59, kedd
|
| |
| |
Garai Gábor
Tél
Csomókban hanyatló gesztenyelevél,
éjjel ujjaidhoz érkezett a tél.
Disznótoros faggyal támad az idő,
tűleveli füsttel telnék a tüdő,
boróka levével telnék a torok,
háborog a hideg, foga csikorog.
Engem ugyan űzhet, el nem fog a fagy,
lélekmelegítőm utamon te vagy;
tekinteted röpdös, karcsú madarát
kerülik a felhők, varjak, vadkacsák.
Zúzmara-sziromban hangod kanyarog,
hópehely-viharban kedved kavarog,
minden lélegzetem ízeddel telik:
szállok - más tipródik, vagy a körmeit fújja,
és bort nyakal - te is szállsz velem,
nincs szükségem szeszre, fűt a szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Garai Gábor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-04 22:04:06, kedd
|
| |
| |
Szabó Lőrinc
Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék! -
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
170 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 79
- e Hét: 106
- e Hónap: 365
- e Év: 7972
|
|
|
Offline
