2012-12-08 23:51:41, szombat
|
|
|
Váci Mihály
Karácsonyi utazás
Az út, mint nyálas csiga, csúszik,
kettős templomtorony a szarva.
A gyöngyházfényű ködgomolyt
A szél csigaházzá csavarja.
A fák sirató asszonyok,
repedtes fekete kezük:
ujjaikon csordul a sírás:
- Irgalmas tavasz légy velünk !
Robogásunkra felfűződnek
a széthullajtott lenge tájak,
mint a parkőr szegesbotjára
szedegeti a papírkákat.
Hiszen ezen a kis országon
gyorsan, mint egy győzelem híre,
átnyillalunk, vagy amíg egy
gyászhír elér az anyaszívbe.
Aki keleti határáról
indul hajnalban útra,
átvág földjén, mire a Nap
derült egét félig befutja.
Torony, eresz, dűlő, barázda
olyan egyforma minden és
mily egyszerű- mint parolára
feléd nyújtott baráti kéz.
Esteledik, s kétségbeesve
rohan velünk, jönne a táj,
ablakok könnye megeredve
felfénylik a vonat után.
Faluk kis örző angyalkái,
a lámpák, követnek- hiszen
ahol nekik kell szálldogálni
hűvös még a menny.
A karácsony most sárbocskorban
jön, nem hóesésben- gyalog.
Kezében égő végű bot van,
játékos villanyoszlopok.
A lombos éj szép karácsonyfa,
alatta jászolok,
körül, sóhajtanak csillagokra
parasztok pásztorok
|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepekre |
|
|
|