Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
tárd ki a szívedet
  2012-12-09 10:45:53, vasárnap
 
  Ismét jön karácsony, - nap mint nap közeleg,
- belopja melegét, - tárd ki a szívedet:
Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen
a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten...

Kövér János 		 
 
0 komment , kategória:  Advent  
Advent
  2012-12-09 10:33:43, vasárnap
 
  .. A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.		  
 
0 komment , kategória:  Advent  
Szeretet.
  2012-12-09 10:19:17, vasárnap
 
 
Angyalszárnyon küldeményem érkezett.
Rá volt írva csomagomra: Szeretet.
Felnyitottam melengetem szívemben.
Csoda történt, megváltoztatott engem.
Reményeink hírnökei az Angyalok.
Leszállnak, s szívünk máris mosolyog!
Halkan súgva mondják el nekünk,
Karácsonykor megváltozhat életünk.

Általunk lesz fényesebb a Karácsony
Szeretteim arcában ma azt látom,
Hogy szemük tiszta örömtől ragyog,
mikor mindenki egymásra mosolyog.

Csillagszórók felszikrázó fényében
fahéj-illatú, langy-meleg estében.
Ajándékot hordoz a szeretet,
Angyalszárnyak simogatják
szívemet.

Jakab Anikó 		 
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
Legyőzzük-e a távolságot?
  2012-12-09 10:06:46, vasárnap
 
  Legyőzzük-e a távolságot?

Bár az Advent egy többhetes időszak, mégis egyetlen lényeges pillanatra fókuszál. Ez az egy pillanat azonban leméri az időt, amit azzal töltünk, hogy készülünk rá. Ez is az élet része. Nemcsak azok a pillanatok a fontosak, amelyeket épp megélünk, a jelenben, hanem azok is, amelyekre készülünk. Amikben hiszünk.

Karácsonyra készülni az ünnep jelentésének fényében csak emberi méltósággal lehet. Hozzá kell alakulnunk ahhoz, amit az ünnep képvisel, mert az ünnep tisztaságában az ember is jobban észreveheti önmagát - a hiányosságait, a szeretetlenségét, az elhanyagolt lehetőségeket vagy épp személyeket.


Vannak pillanatok, amelyek önmaguktól és nagyon erősen hatnak, és még ha nem akarnánk is, szembenézünk bennük önmagunkkal. Mert vannak pillanatok, amelyek úgy tartanak tükröt elénk, hogy nem lehet előle menekülni. Igen, vannak pillanatok, amikor titokzatosan megjelenik előttünk, milyen lehetne igazán, őszintén, méltóságteljesen az ember, és milyenek vagyunk mi? Közel vagyunk hozzá, mint eszményhez vagy távol járunk tőle? Adventben bármennyire is messze vagyunk még, Karácsonyig van lehetőség legyőzni a távolságot aközött, ami vagyunk, és amire képesek lehetnénk.

Kérdések:

1, Mit jelent számomra imádkozni? Erőgyűjtést? Bizalmat Istenben? Azt kérem, hogy ne történjen velem és szeretteimmel semmi baj? Talán mert félek a tragédiáktól? Vagy gyenge vagyok a fájdalmak feldolgozásához? Segítséget kérek a problémáim, betegségem megoldásához? Vagy a megoldásokat egy az egyben Istentől várom? Tudok őszinte lenni Istennel? Ha kell, kimondani, hogy nem értem Őt? Hogy nem azt kapom Tőle, amit szeretnék? Hogy elégedetlen vagyok Vele? Mert ha ez az igazság, miért gondolhatom, hogy Ő ezt nem érzi rajtam, hogy nem veszi észre? Fel merem-e vállalni, hogy miért nem szólok Hozzá olyan sokáig, vagy ha szólok is, miért vagyok sokszor felszínes, aki csak közöl valamit, de a gondolatai, a szíve máshol, másokkal vannak?

Bennem van-e a hálaadás lelkülete? Meg tudom-e köszönni a sikerek mellett (ha megköszönöm egyáltalán a sikeres pillanatokat) a hétköznapok természetes örömeit, amelyek annyira magától értetődőnek látszanak, pedig nem azok? Merek tenni ígéreteket, amelyeket azután be kell tartanom? S ha tettem ilyen ígéreteket, merek utána szembenézni vele, hogy megtartottam-e? Mit mondok Istennek, ha mégsem tartottam be? Hogyan magyarázom ki? Kötelez Istennel szemben az adott szó? Vagy kérek-e Tőle segítséget akkor, ha megakadtam, ha egyedül nem tudok erősebb lenni, és a vállalt ígéreteket megtartani?

2, Mennyire vagyok figyelmes, érdeklődő más emberekkel szemben? Saját családtagjaimmal szemben? Rokonaimmal szemben? Szánok-e rájuk elég időt? Akarom-e megérteni őket? Keresem-e a segítségnyújtás lehetőségeit? Tudok-e nagylelkű lenni, vagy igazságos? Tudok-e részvétet érezni akkor, amikor a segítség más formájára már nincs lehetőségem? És mi ez a részvét? Benne vagyok-e igazán? Mennyire vagyok udvarias? Mennyire vagyok tettre kész? Akarom-e, hogy fejlődjön bennem a másokért végzett karitatív szolgálat készsége?



3, Mennyiben élek csupán magamnak? Hogyan tudnék még hasznosabb, értékesebb emberré válni környezetem számára? Merek-e határozottan is kiállni a hitem, eszméim, értékrendem mellett? Mennyiben tekintem magánügynek a hitemet? Hogyan teszem közösségivé a hitemet és az életemet? Alázatos vagyok-e? Normálisan becsülöm-e magamat? Erősebb vagyok-e a hiúságomnál? Tudom-e humorral kezelni a nehézségeket, hogy ne süllyedjek keserűségbe, önsajnálatba, vagy ne legyek szárazon kíméletlen magammal és másokkal szemben? Elég komoly vagyok-e a jelentős dolgokkal kapcsolatban? Vagyok-e elég türelmes? Legyőzöm-e magamban az indulatokat? Megkímélem-e a többieket attól, hogy rajtuk vezessem le a feszültségeimet, fájdalmaimat, bánatomat? Ellenállok-e a könnyű előítéleteknek? Vagyok-e bölcsebb a könnyen befolyásoló hatásokkal szemben?

dr. Liszkai Tamás

(Plébános, Röszke)
 
 
0 komment , kategória:  Advent  
Jézusnak tett szolgálat
  2012-12-09 10:04:09, vasárnap
 
 
,,A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
(Máté evangéliuma 25:40)


,,Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.
Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S hogy miért állt az ablakban?
Az előző napon, amikor pipázás közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna?
Ezért ácsorgott hát az öreg suszter az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket.
Többen is köszöntötték, és boldog karácsonyt kívántak neki, ő azonban hosszasan senkivel nem elegyedett szóba, hiszen magát Jézust várta.
Egyszer csak észrevett egy utcaseprőt. Megsajnálta, mert látta, hogy nagyon fázik. Behívta hát a műhelybe, leültette a tűzhely mellé, és meleg kávéval kínálta. Közben egyre csak a járókelőket kémlelte. Miután az utcaseprő hálásan elbúcsúzott, Panov apó ott maradt az ajtóban, és várt tovább.
Telt-múlt az idő. Kisvártatva egy asszony tűnt fel az utca végén, karján egy csöppnyi gyermekkel. Őket is behívta, hogy a hosszú út közben megpihenjenek és átmelegedjenek. Az asszonynak levest és kenyeret adott, a gyermeknek meg előkereste egy régi kedves emlékét, egy pár kiscipőt, ami pontosan a parányi lábakra illett. Az asszony nem győzte megköszönni Panov apó jóságát, akinek szemei vidáman csillogtak kerek szemüvege mögött. Az ajtóból még sokáig nézte távolodó vendégeit.
Közben beesteledett. Hát mégsem jön el? Vagy amíg az utcaseprővel meg az asszonnyal törődtem, nem vettem észre? - tűnődött magában, miután karosszékébe ült. Elszundított, és ismét különöset álmodott. Újra maga körül látta a járókelőket, akik üdvözölték, és látta az utcaseprőt, meg az asszonyt is gyermekével.
Ekkor egy hang ezt kérdezte tőle: Nem láttál engem?
Panov apó ekkor értette csak meg, hogy Jézus valóban ott járt nála a kicsi műhelyben, ahogy megígérte. Csak nem úgy, ahogy ő gondolta, hanem a szegény utcaseprő és az asszony képében. Bizony, bizony, hát mégis eljött - sóhajtotta Panov apó, és könnyek gördültek elő kerek szemüvege mögül."

Panov apó egy napja (Lev Tolsztoj népmese feldolgozása)


  
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 87 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 247
  • e Hét: 3114
  • e Hónap: 9486
  • e Év: 60277
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.