Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk...
- Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre.
Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában.
És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista.
De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről.
Marley a mentorom volt.
Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya - bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben?
Hittem benne, hogy igen.
Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.
- A boldogság olyan, mint egy pillangó - mondta a Mester. - Ha űzőbe veszed, elillan előled. De ha csendben leülsz, a válladra röppen.
- Mit kell hát akkor tennem a boldogságért?
- Ne vadássz rá!
- De van-e valami, amit tehetnék?
- Megpróbálhatsz csendben leülni, ha van hozzá merszed!
Olyan ez a délután,
mintha csak kék hangok
lennének egy zongorán
és én csak egy,
egyetlen egy
billentyűt ütögetek,
mert most ez tetszik,
ez a szilvakék bongás.
"Az élet szépsége mindenhol ott van körülötted. Nyisd ki a szemed, és lásd meg, idd magadba, becsüld meg, sugározd vissza, és válj a részévé! Amikor szépséget akarsz látni, meg fogod látni; míg, ha csúnyaságot, akkor azt is meglátod. A választás tőled függ. Meríts mélyen a szépség forrásaiból, és önkéntelenül is vissza fogod tükrözni a szépséget, mert ami belül van, az tükröződik kifelé is. Olyan vagy, mint egy tükör; nem tudod elrejteni. ami benned van, bármennyire próbálnád is, mert azt, ami belül van, nem lehet benn tartani. Előbb vagy utóbb, de a külső világ számára is megnyilvánul; hagyd ezért, hogy szabadon áramoljon, és soha ne próbáld megállítani áramlását."
Árva, kicsi falevél,
honnan fújt ide a szél,
hisz ablak, ajtó zárva,
s a kulcs az ajtózárba.
Lengő szellő hozott,
vagy holdékű csillagok,
melyeknek ezüstös fénye,
üzenetet karcol
szobám szegletébe.
Nem kérdem hol jártál,
s honnan indult lépted,
csak egy dolog a lényeg,
hogy aki elküldött téged,
az nem lehet más,
mint az a szív, ki őrt áll,
ott, ahol a szív jár.
"Te vagy a Múlt
emlékkövekkel válladon
Te vagy a Jelen
tiéd az öröm és a fájdalom
Te vagy a Jövő
melynek útját szántja a remény
s Te magad vagy
az álmaidba látó ébredés."
.."a szeretet kétélű penge, mert a szeretet éles, döfni képes, a szeretet tű, mely összevarrja szívünk sebeit, ami meggyógyítja a lelkünket-de vágni is tud, mélyen vágni, megsebezni, és ölni is akár"
..../Dean R. Koontz Az éjszaka fogja/
A gyöngyhalász, aki lemerül az óceán mélyére, kutat, keresi a kagylót, ami az igazgyöngyöt rejti. Hosszú perceket tölt a víz mélyén, és gyűjti a kagylókat. Életét kockáztatja néhány értékes gyöngyszemért, ami másokat díszít majd.
De van egy másik gyöngyhalász. Aki másfajta gyöngyöt keres. Értékesebbet. Van értékesebb gyöngyszem annál, amiért még az életét is kockára teszi valaki? Van. A lélek gyöngye. Aki ezt keresi, lemerül a szeretett lény végtelen lélek-óceánjának legmélyére, és ott keresi azt, amiről tudja, hogy az övé, ami rá vár ebben a tiszta, csodálatos óceánban. Lemerül és keres. Talán életét is kockára teszi, a lelki életét. Hiszen ő is megsérülhet, akár a kagylógyűjtő. De mégis, keresi a szépet, a jót, az igazat. Mert mindennél többet ér számára. És megtalálja. Amikor pedig megtalálja, a felszínre hozza, és csodálatos ékszert készít ebből az igazgyöngyből. A legigazabb gyöngyből. Mert az a szeretet. A másik szeretete. Az, amit csak ő hozhatott a felszínre. A gyöngyhalász legdrágább kincse lesz ez. Mert hitt benne, megkereste, és boldogan őrzi.